2020. szeptember 23. Szerda
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A másikat a fal adja

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A határzárral kapcsolatos állásfoglalást sem előzte meg testületi döntéshozatal.

Szabadka, 2015. június

A szabadkai buszállomástól kb. egy kilométernyire a belgrádi autópályához vezető bekötő út mellett van egy régi téglagyár, rozsdás bádogtetőkkel és omladozó falú épületekkel. Kóbor kutyák lesnek az útszéli bokrokból, mintha fogadatlan védői lennének a romnak. Itt alakult ki az afgán, szír, iraki menekültek átmeneti szállása (a másik a palicsi vasútállomás környéke és sokan a magyar határ közelében levő autópálya mellett várakoznak).

Tucatnyi fiatalember ül egy csoportban, halkan beszélnek. Egy szőke férfi is van köztük, szabadúszó francia újságíró, Lille-ből. Franciául beszél néhányukkal. Odébb gyerekek, asszonyok (összesen tíz gyerek és 4 nő), a többiek (több tucat) fiatalemberek. Nem toprongyosak, csak elcsigázottak.

Megörülnek, amikor az élelmet és a vizet átnyújtjuk nekik. Többen tudnak angolul is, egyikük hajlandó beszélni, csak arra kér bennünket, hogy ne fényképezzük.

„Kabir vagyok, Afganisztánból. A tálibok bántalmaztak, fenyegettek, bombáztak bennünket. A bátyámat megölték a tálibok. Elvették a földünket és arra akartak kényszeríteni, hogy nekik dolgozzunk. 22 éves vagyok, otthon hagytam az anyámat és a nővéremet, de nem tehettem mást. Egy amerikai magáncégnek dolgoztam Kabulban, kórházat építettünk. Biztos voltam benne, hogy engem sem hagynak életben a tálibok, ha rájönnek, hogy az amerikaiaknak dolgoztam. Ezért a rokonaim sem tudhatják, hogy hol vagyok.  Korábban öt évig éltem Londonban, de utána azt mondták, hogy Afganisztánban most már minden rendben van, tehát visszamehetek. Amikor visszamentem, otthon úgy kezeltek, mint egy ügynököt, egy kémet.

45 napja, másfél hónapja vagyok úton. Tengeren, erdőkön keresztül jöttünk. Azt tudom, hogy Iránban jártunk, a többi országot nem ismertem, mert ott nem beszéltek idegen nyelvet, angolt sem.

A többi országban elbújhattunk az erdőkben, de itt (Szerbiában) nagyon rosszul bánnak velünk. A rendőrség 40-50 eurókat kér tőlünk, mert különben - azzal fenyegetőznek - táborokba visznek bennünket. Így elfogyott a pénzünk, és nincs mit ennünk. Maguk az elsők, akik élelmet hoztak.

Nincs konkrét úti célom, oda mennék és telepednék le, ahol békén hagynak és dolgozhatok.

Hogy a magyar kormány falat akar felhúzni, arról két társunktól értesültünk. Nem tudom, hogy ez megállít-e bennünket. Nekem mindegy melyik országba megyek, fontos, hogy menekült státuszt kapjak és dolgozhassak.“

A szabadkai taxisoknak még rémisztőbb történeteik vannak a szerb rendőrségről. Egyesek a világ minden kincséért sem vennének fel menekültet, pedig nem gyűlölik őket, hanem félnek a rendőröktől, akik akár a kocsijukat is elkobozhatják, ha személyi okmányokkal nem rendelkező (és tegyük hozzá: sötétebb bőrű) utasokat szállítanak. Igazoltatni pedig nekik, a taxisoknak nincs joguk. A legenyhébb esetben is súlyos pénzbüntetés fenyegeti őket.

A bevállalósabb taxisok, nem mindig csak üzleti érdekből, segítenek a menekülteken. Nekik is rossz a tapasztalatuk a rendőrökkel. De a korábbi menekült hullám (koszovói albánok) idején - állítják - már hasznos tapasztalatokra tettek szert.

Szabadkán szervezett segélynyújtás, természetesen, nincs. Varga Tibor, egy humanitárius szervezet képviselője, főleg önszorgalomból, minden nap visz élelmet a régi téglagyárban veszteglőknek. Azt mondja, hogy az önkormányzat azért nem szervez semmit, mert attól tart: ideszoknak a bevándorlók. Mintha ezen múlna.

Szerbiát mintha váratlanul érte volna a menekülthullám, pedig az utóbbi két évtizedben ugyancsak kivehette a részét a hasonló helyzetekből. Gondoljunk csak a horvátországi háborút lezáró horvát Vihar nevű felszabadító (vagy megtorló) katonai akció következményére: a horvátországi szerbek végeláthatatlan sorokban özönlöttek be, sebtében összeszedett ingóságaikkal, Szerbiába.

A legújabb bevándorló- (ez a szerb sajtó szóhasználata) hullám humanitárius katasztrófával fenyeget az országban. Ezt nem valamilyen kormányhivatal állapította meg, hanem a Szerbiában működő ENSZ-missziók, nem kormányzati szervezetek és néhány külföldi nagykövetség képviselőinek a hétvégén tartott tanácskozása. A magyar fal/kerítés felépítése után ugyanis várható, hogy a több mint 60 000 bevándorló, akik Macedónián keresztül érkeztek Szerbiába, itt reked. Belgrádnak mindent meg kell tennie azért, hogy a bevándorlók ne maradjanak az utcákon, legyen elég és megfelelő menhely a számukra. Még a pénz sem gond – állítják a nemzetközi szervezetek – csak Szerbiának végre foglalkoznia kellene ezzel a problémával.

A szerb kormány mindezidáig csak a nyilatkozatok szintjén volt hajlandó „észrevenni“ az illegális migráció okozta csődtömeget. A magyar kormány kerítés építési szándékának bejelentésekor, Aleksandar Vučić miniszterelnök Auschwitz-ot  emlegette meg azt, hogy Szerbia nem lesz láger, Ivica Dačić külügyminiszter szerint pedig: „a magyar-szerb határra tervezett kerítés felépítése kontraproduktív és évtizedekkel visszaveti a két ország kapcsolatát”. „Mi a kerítés ellen vagyunk, illetve azon üzenet ellen, amelyet ez szimbolikusan hordoz. Nem az illegális migráció elleni harcot ellenezzük, hanem a falak építését, mert azok a 21. században elfogadhatatlanok” – így a külügyminiszter.

Érdekes, hogy a „magyar fal” a szerbiai közvélemény egyöntetű elítélését váltotta ki, kivétel a Fidesszel testközeli kapcsolatokat tápláló Vajdasági Magyar Szövetséget, amelynek elnöke Pásztor István sietett megjegyezni: „Szerbia számára is könnyebbséget jelenthet, ha Magyarország fizikailag lezárja a magyar-szerb zöldhatárt, mert ha a migránsok ezen az útvonalon nem tudnak bejutni az Európai Unióba, akkor nagy valószínűséggel meg fogják kerülni ezt a területet.” Ne feledjük, hogy a VMSZ koalíciós partnere mind a miniszterelnök Vučić vezette Szerb Haladó Pártnak, mind Dačić külügyminiszter Szocialista Pártjának. Hogy Pásztor a vajdasági magyar közvélemény nevében beszélt-e, az nehezen bizonyítható, de hogy még saját pártjának vezetőségével sem egyeztetett, az elég érdekes. Varga László, a VMSZ eddigi alelnöke, akit Pásztor a tisztújító kongresszus után alig több mint egy hónappal, „bizalomvesztés“ miatt leváltott, a Magyar Szóban ezt írta: „a határzárral kapcsolatos állásfoglalást sem előzte meg testületi döntéshozatal. Az Elnökség egyetlen tagja sem kérdőjelezte volna meg a Magyar Kormány szuverén döntését, annak indokoltságát. De minden bizonnyal lettek volna olyanok, akik a határmentén élők aggodalmaira való odafigyelést is elemévé tették volna a VMSZ megnyilatkozásának. Vagy azt a tényt, hogy ebben az országban élünk és a velünk együtt elő emberek jelentős részének ellenérzései lesznek a döntéssel kapcsolatban.”

Független szerbiai elemzők megállapítják, hogy a magyar kormány kerítésépítő szándéka ugyan nem járul hozzá a jószomszédi kapcsolatokhoz és ütközik az európai értékrenddel, de valójában nem sért nemzetközi jogot. Másrészt, más példák is bizonyítják, hogy a 175 kilométeres falnak lesz, méghozzá drasztikus hatása az illegális migrációra. Itteni szakértők szerint a Pásztor által említett könnyebbség sem fog bekövetkezni (a fal miatt Szerbia helyett más országok felé mennének a bevándorlók, például Horvátország és Románia felé), mert Szerbia egyszerűen az egyetlen lehetséges útvonalon van (Görögország-Macedónia-Szerbia). Hogy innen majd tovább mennek Horvátország és Románia felé, az a szerbiai állapotokon mit sem segít. Bojan Gavrilović, a független Peščanik (Homokóra) véleményportál szerzője szerint a fal lehet, hogy csak Orbán Viktor blöffje, amelyet az EU-beli alkudozások miatt talált ki. Másrészt, az ötlet beilleszkedik a magyar kormány eddigi tevékenységébe, amelynek lényege, hogy meggyőzze a közvéleményt: ő hatékonyabb védelmezője a magyar nemzetnek, mint a szélsőjobboldali Jobbik.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

2015. július 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább