2021. október 25. hétfő
Ma Blanka, Bianka, Mór névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Dicső múlt, kérdőjelekkel

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A másik pedig azt ajánlotta, hogy „vessék máglyára a boszorkányt!”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

(…) A múltnak azon szakasza került most reflektorfénybe, amelyben a kelet-boszniai területek hovatartozását igyekeztek eldönteni a Radovan Karadžić és Ratko Mladić vezette hazafias erők, kiadós anyaországi katonai-nehéztűzérségi segédlettel. És közben az ENSZ által védett enklávévá nyilvánított Srebrenicát is sikerült bevenniük, majd a muzulmán férfi lakosságot oly módon pacifikálni, hogy írmagjuk is alig maradt. Vagyis oly módon - mint az időközben előkerült videofelvételek és feltárt tömegsírok tanúsítják -, hogy kíméletlenül és tervszerűen lemészároltak nyolcezer foglyul ejtett bosnyák férfit és fiút. Az 1995. júliusában történt szörnyű tömeggyilkosság közelgő huszadik évfordulójára Nagy-Britannia és más nyugati államok egy ENSZ-határozatot készülnek elfogadtatni, amely nyomatékosítaná, hogy ott valóban népirtás zajlott, amit egyetlen állam sem tagadhat. Amolyan alapigazságnak számítana ez, ami elősegítené a térség népeinek megbékélését.

Ennek tényét különben a hágai Nemzetközi Törvényszék is megállapította, csakhogy a minősítést nem mindenki hajlandó elfogadni a mai napig sem. Nemrégen, egy szarajevói nemzetközi tanácskozáson Theodor Meron, a bíróság elnöke a következőképpen érvelt: „Senki sem tagadhatja, hogy Srebrenicában népirtás történt, hiszen a bűncselekmények elkövetőinek célja egy népcsoport (a muszlim bosnyákok) kiirtása volt”.

De miért is aggasztja a belgrádi vezetést a boszniai területen, vagyis egy másik állam területén elkövetett etnikai tisztogatás és genocídium és a nyugatiak által beterjesztett deklaráció olyannyira, hogy még a legégetőbb országos problémákat is készek félresöpörni? Miért vitás egy dokumentum, amely méltó emléket akar állítani a második világháború után Európában történt legnagyobb tömeggyilkosságnak? Mi az benne, ami ennyire felzaklatta a kedélyeket Belgrádban és Banjalukában?

A legrövidebben az, hogy az ENSZ-ben elfogadott határozatnak sokkal nagyobb súlya van, mint amit az egyes országokban fogadnak el, és ha ebben megerősítik a Nemzetközi Törvényszék álláspontját, azt, hogy Srebrenicában népirtás történt, akkor ezt az összes államnak illik tiszteletben tartania. Például oly módon, hogy az iskolai tankönyvekben is kötelezően így kell minősíteni az ott történteket, és a politikai vezetők sem nyilatkozhatnak ezzel ellentétesen, ha nem akarják kirekeszteni magukat a civilizált világból.

A határozat tehát felülírná a szerb parlamentben 2010-ben, a demokrata-szocialista koalíció által elfogadtatott deklarációt, amely elítéli a tömegmészárlást, de óvatosan megkerüli a genocídium kifejezést. Ez volt az ára ugyanis a nacionalistákkal való kompromisszumnak. A szerb vezetés ma is ehhez a deklarációhoz tartja magát, így Tomislav Nikolić elnök is, aki többször is elvitatta, hogy Srebrenicában népirtás történt. Milorad Dodik, a boszniai Szerb köztársaság vezetője pedig még az áldozatok számát is vitatja. Egy ENSZ-határozat esetén meg kellene változtatni álláspontjukat. De még ennél is nagyobb morális csapásnak számítana annak a ténynek a megerősítése, hogy a Szerbia által támogatott boszniai szerb haderő genocídiumot hajtott végre, és hogy közvetve, közvetlenül ennek révén jöhetett létre a Szerb Köztársaság. Vagyis megkérdőjeleznék a dicső múltat. A banjalukai vezetők rémálma valósulna meg ezzel, hiszen a bosnyákok újabb érvet szereznének követelésükhöz, hogy a népirtás árán született alakulatot meg kell szüntetni. (…)

Mindenesetre izgalmas napok elé nézünk, és most ne várjuk a kormánytól, hogy a búzaterméssel vagy a fizetésemeléssel foglalkozzon, mert fontosabb nemzeti ügyekkel van elfoglalva. Kiszivárgott hírek szerint a kormánytagokat is felszólították, hogy foglaljanak állást a „szerbellenes” brit deklarációról, és mindenki az elutasítást támogatta.

Egyetlen kivétellel: Zorana Mihajlović építésügyi tárcavezető általános megdöbbenésre ellenkezőleg szavazott.

A hazafiatlan gesztus nem maradt következmények nélkül: Zoranát nem hívták meg a Dodikékkal tartott közös kormányülésre, a haladópárt mellett elkötelezett tabloidok pedig olyan össztüzet zúdítottak rá, mintha máris aláírta volna a Srpska felszámolását. Az egyik címoldalon ezt olvashattuk: „Szégyen, gyalázat: Zorana elismeri, hogy szerb katonák bosnyák fiúkat erőszakoltak meg”. Patrióta érzelmű blogozók pedig a miniszter asszony azonnali leváltását követelik. Egy hozzászóló még tovább ment, szerinte nem leváltani kell, hanem azonnal kivégezni. A másik pedig azt ajánlotta, hogy „vessék máglyára a boszorkányt!”.

Ha jobban belegondolunk, nem is olyan régen volt a középkor. Még szerencse, hogy nekünk, polgároknak nem kell nyilatkoznunk. Jól megnéznénk magunkat a véleményünkkel. 

2015. június 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az értelmiségi hivatásról

A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >

Tovább

Pártszínház

Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >

Tovább

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább