Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Dicső múlt, kérdőjelekkel
J. Garai Béla
A másik pedig azt ajánlotta, hogy „vessék máglyára a boszorkányt!”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
(…) A múltnak azon szakasza került most reflektorfénybe, amelyben a kelet-boszniai területek hovatartozását igyekeztek eldönteni a Radovan Karadžić és Ratko Mladić vezette hazafias erők, kiadós anyaországi katonai-nehéztűzérségi segédlettel. És közben az ENSZ által védett enklávévá nyilvánított Srebrenicát is sikerült bevenniük, majd a muzulmán férfi lakosságot oly módon pacifikálni, hogy írmagjuk is alig maradt. Vagyis oly módon - mint az időközben előkerült videofelvételek és feltárt tömegsírok tanúsítják -, hogy kíméletlenül és tervszerűen lemészároltak nyolcezer foglyul ejtett bosnyák férfit és fiút. Az 1995. júliusában történt szörnyű tömeggyilkosság közelgő huszadik évfordulójára Nagy-Britannia és más nyugati államok egy ENSZ-határozatot készülnek elfogadtatni, amely nyomatékosítaná, hogy ott valóban népirtás zajlott, amit egyetlen állam sem tagadhat. Amolyan alapigazságnak számítana ez, ami elősegítené a térség népeinek megbékélését.
Ennek tényét különben a hágai Nemzetközi Törvényszék is megállapította, csakhogy a minősítést nem mindenki hajlandó elfogadni a mai napig sem. Nemrégen, egy szarajevói nemzetközi tanácskozáson Theodor Meron, a bíróság elnöke a következőképpen érvelt: „Senki sem tagadhatja, hogy Srebrenicában népirtás történt, hiszen a bűncselekmények elkövetőinek célja egy népcsoport (a muszlim bosnyákok) kiirtása volt”.
De miért is aggasztja a belgrádi vezetést a boszniai területen, vagyis egy másik állam területén elkövetett etnikai tisztogatás és genocídium és a nyugatiak által beterjesztett deklaráció olyannyira, hogy még a legégetőbb országos problémákat is készek félresöpörni? Miért vitás egy dokumentum, amely méltó emléket akar állítani a második világháború után Európában történt legnagyobb tömeggyilkosságnak? Mi az benne, ami ennyire felzaklatta a kedélyeket Belgrádban és Banjalukában?
A legrövidebben az, hogy az ENSZ-ben elfogadott határozatnak sokkal nagyobb súlya van, mint amit az egyes országokban fogadnak el, és ha ebben megerősítik a Nemzetközi Törvényszék álláspontját, azt, hogy Srebrenicában népirtás történt, akkor ezt az összes államnak illik tiszteletben tartania. Például oly módon, hogy az iskolai tankönyvekben is kötelezően így kell minősíteni az ott történteket, és a politikai vezetők sem nyilatkozhatnak ezzel ellentétesen, ha nem akarják kirekeszteni magukat a civilizált világból.
A határozat tehát felülírná a szerb parlamentben 2010-ben, a demokrata-szocialista koalíció által elfogadtatott deklarációt, amely elítéli a tömegmészárlást, de óvatosan megkerüli a genocídium kifejezést. Ez volt az ára ugyanis a nacionalistákkal való kompromisszumnak. A szerb vezetés ma is ehhez a deklarációhoz tartja magát, így Tomislav Nikolić elnök is, aki többször is elvitatta, hogy Srebrenicában népirtás történt. Milorad Dodik, a boszniai Szerb köztársaság vezetője pedig még az áldozatok számát is vitatja. Egy ENSZ-határozat esetén meg kellene változtatni álláspontjukat. De még ennél is nagyobb morális csapásnak számítana annak a ténynek a megerősítése, hogy a Szerbia által támogatott boszniai szerb haderő genocídiumot hajtott végre, és hogy közvetve, közvetlenül ennek révén jöhetett létre a Szerb Köztársaság. Vagyis megkérdőjeleznék a dicső múltat. A banjalukai vezetők rémálma valósulna meg ezzel, hiszen a bosnyákok újabb érvet szereznének követelésükhöz, hogy a népirtás árán született alakulatot meg kell szüntetni. (…)
Mindenesetre izgalmas napok elé nézünk, és most ne várjuk a kormánytól, hogy a búzaterméssel vagy a fizetésemeléssel foglalkozzon, mert fontosabb nemzeti ügyekkel van elfoglalva. Kiszivárgott hírek szerint a kormánytagokat is felszólították, hogy foglaljanak állást a „szerbellenes” brit deklarációról, és mindenki az elutasítást támogatta.
Egyetlen kivétellel: Zorana Mihajlović építésügyi tárcavezető általános megdöbbenésre ellenkezőleg szavazott.
A hazafiatlan gesztus nem maradt következmények nélkül: Zoranát nem hívták meg a Dodikékkal tartott közös kormányülésre, a haladópárt mellett elkötelezett tabloidok pedig olyan össztüzet zúdítottak rá, mintha máris aláírta volna a Srpska felszámolását. Az egyik címoldalon ezt olvashattuk: „Szégyen, gyalázat: Zorana elismeri, hogy szerb katonák bosnyák fiúkat erőszakoltak meg”. Patrióta érzelmű blogozók pedig a miniszter asszony azonnali leváltását követelik. Egy hozzászóló még tovább ment, szerinte nem leváltani kell, hanem azonnal kivégezni. A másik pedig azt ajánlotta, hogy „vessék máglyára a boszorkányt!”.
Ha jobban belegondolunk, nem is olyan régen volt a középkor. Még szerencse, hogy nekünk, polgároknak nem kell nyilatkoznunk. Jól megnéznénk magunkat a véleményünkkel.
Következő cikk: Schwarzenegger egyetlen kommenttel bealázta homofób rajongóját
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >