2020. július 6. hétfő
Ma Csaba, Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Dicső múlt, kérdőjelekkel

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A másik pedig azt ajánlotta, hogy „vessék máglyára a boszorkányt!”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

(…) A múltnak azon szakasza került most reflektorfénybe, amelyben a kelet-boszniai területek hovatartozását igyekeztek eldönteni a Radovan Karadžić és Ratko Mladić vezette hazafias erők, kiadós anyaországi katonai-nehéztűzérségi segédlettel. És közben az ENSZ által védett enklávévá nyilvánított Srebrenicát is sikerült bevenniük, majd a muzulmán férfi lakosságot oly módon pacifikálni, hogy írmagjuk is alig maradt. Vagyis oly módon - mint az időközben előkerült videofelvételek és feltárt tömegsírok tanúsítják -, hogy kíméletlenül és tervszerűen lemészároltak nyolcezer foglyul ejtett bosnyák férfit és fiút. Az 1995. júliusában történt szörnyű tömeggyilkosság közelgő huszadik évfordulójára Nagy-Britannia és más nyugati államok egy ENSZ-határozatot készülnek elfogadtatni, amely nyomatékosítaná, hogy ott valóban népirtás zajlott, amit egyetlen állam sem tagadhat. Amolyan alapigazságnak számítana ez, ami elősegítené a térség népeinek megbékélését.

Ennek tényét különben a hágai Nemzetközi Törvényszék is megállapította, csakhogy a minősítést nem mindenki hajlandó elfogadni a mai napig sem. Nemrégen, egy szarajevói nemzetközi tanácskozáson Theodor Meron, a bíróság elnöke a következőképpen érvelt: „Senki sem tagadhatja, hogy Srebrenicában népirtás történt, hiszen a bűncselekmények elkövetőinek célja egy népcsoport (a muszlim bosnyákok) kiirtása volt”.

De miért is aggasztja a belgrádi vezetést a boszniai területen, vagyis egy másik állam területén elkövetett etnikai tisztogatás és genocídium és a nyugatiak által beterjesztett deklaráció olyannyira, hogy még a legégetőbb országos problémákat is készek félresöpörni? Miért vitás egy dokumentum, amely méltó emléket akar állítani a második világháború után Európában történt legnagyobb tömeggyilkosságnak? Mi az benne, ami ennyire felzaklatta a kedélyeket Belgrádban és Banjalukában?

A legrövidebben az, hogy az ENSZ-ben elfogadott határozatnak sokkal nagyobb súlya van, mint amit az egyes országokban fogadnak el, és ha ebben megerősítik a Nemzetközi Törvényszék álláspontját, azt, hogy Srebrenicában népirtás történt, akkor ezt az összes államnak illik tiszteletben tartania. Például oly módon, hogy az iskolai tankönyvekben is kötelezően így kell minősíteni az ott történteket, és a politikai vezetők sem nyilatkozhatnak ezzel ellentétesen, ha nem akarják kirekeszteni magukat a civilizált világból.

A határozat tehát felülírná a szerb parlamentben 2010-ben, a demokrata-szocialista koalíció által elfogadtatott deklarációt, amely elítéli a tömegmészárlást, de óvatosan megkerüli a genocídium kifejezést. Ez volt az ára ugyanis a nacionalistákkal való kompromisszumnak. A szerb vezetés ma is ehhez a deklarációhoz tartja magát, így Tomislav Nikolić elnök is, aki többször is elvitatta, hogy Srebrenicában népirtás történt. Milorad Dodik, a boszniai Szerb köztársaság vezetője pedig még az áldozatok számát is vitatja. Egy ENSZ-határozat esetén meg kellene változtatni álláspontjukat. De még ennél is nagyobb morális csapásnak számítana annak a ténynek a megerősítése, hogy a Szerbia által támogatott boszniai szerb haderő genocídiumot hajtott végre, és hogy közvetve, közvetlenül ennek révén jöhetett létre a Szerb Köztársaság. Vagyis megkérdőjeleznék a dicső múltat. A banjalukai vezetők rémálma valósulna meg ezzel, hiszen a bosnyákok újabb érvet szereznének követelésükhöz, hogy a népirtás árán született alakulatot meg kell szüntetni. (…)

Mindenesetre izgalmas napok elé nézünk, és most ne várjuk a kormánytól, hogy a búzaterméssel vagy a fizetésemeléssel foglalkozzon, mert fontosabb nemzeti ügyekkel van elfoglalva. Kiszivárgott hírek szerint a kormánytagokat is felszólították, hogy foglaljanak állást a „szerbellenes” brit deklarációról, és mindenki az elutasítást támogatta.

Egyetlen kivétellel: Zorana Mihajlović építésügyi tárcavezető általános megdöbbenésre ellenkezőleg szavazott.

A hazafiatlan gesztus nem maradt következmények nélkül: Zoranát nem hívták meg a Dodikékkal tartott közös kormányülésre, a haladópárt mellett elkötelezett tabloidok pedig olyan össztüzet zúdítottak rá, mintha máris aláírta volna a Srpska felszámolását. Az egyik címoldalon ezt olvashattuk: „Szégyen, gyalázat: Zorana elismeri, hogy szerb katonák bosnyák fiúkat erőszakoltak meg”. Patrióta érzelmű blogozók pedig a miniszter asszony azonnali leváltását követelik. Egy hozzászóló még tovább ment, szerinte nem leváltani kell, hanem azonnal kivégezni. A másik pedig azt ajánlotta, hogy „vessék máglyára a boszorkányt!”.

Ha jobban belegondolunk, nem is olyan régen volt a középkor. Még szerencse, hogy nekünk, polgároknak nem kell nyilatkoznunk. Jól megnéznénk magunkat a véleményünkkel. 

2015. június 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbiában a helyzet fokozódik!

Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >

Tovább

Minden tét nélkül

A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >

Tovább

A NER esztétái

Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >

Tovább

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább

Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu

Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >

Tovább

A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >

Tovább

Itt minden a párté

Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >

Tovább