2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Korrupció, protekció…

Végel László
Végel László

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):

Mementó

A hónap végén megszűnik a Szabadkai Rádió. Mélységesen sajnálom, azonban a Pannon Rádió létrehozásakor, tudva lévő volt, hogy ezzel megpecsételődött a Szabadkai Rádió sorsa. Ám, akad ennél sokkal, de sokkal fájdalmasabb ügy is. Hány magyar nyelven is sugárzó adó szűnik meg, ha nem pont most, akkor a közeljövőben, azaz néhány év múlva? Ezeket a vidéki adókat nem pótolja semmi, mert egy-egy városkában ezek képviselték az egyetlen közéleti teret. Őket nem helyettesíti sem az Újvidéki Rádió, sem a Pannon Rádió. Hatalmas űr marad utánuk. Hogy ez kinek a mulasztása, arról majd a még meg nem született nemzedékek mondanak véleményt. Ha lesznek ilyenek e tájon.

A pápa intelme

A menekültáradat felbolygatta az érzelmeket és a politikai szenvedélyeket Európában. Az erkölcs és a politika került egymással éles ellentétbe, jó megoldás nincs a láthatáron. Állítólag milliók indultak Európa felé! Ekkora tömeget nem képes befogadni a válsággal küszködő öreg kontinens, viszont ekkor tömeget nehéz visszatéríteni. Nem tudom elképzelni a történet végét. Pontosabban, borúlátó sejtelmem van a végkifejletet illetően. Egy biztos: az idegenellenesség az egész Európában kíméletlenül fog erősödni. Azokra a vajdasági magyar fiatalokra (is) gondolok, akik a magyar útlevélnek köszönhetően, az elmúlt hónapokban távoztak. Bizonyára őket sem kerüli el a most még csak éledező idegenellenesség. Ferenc pápa (is) nyilatkozott a menekültáradat ügyében: „Felhívlak benneteket, hogy kérjetek bocsánatot azokért a személyekért és intézményekért, amelyek becsukják az ajtót ezek előtt az emberek előtt, akik családot keresnek, akik védelmet keresnek.” Érdeklődéssel figyelem, hogy szavai milyen hatással lesznek a hívő emberekre. Vagy, a pápa intelmei sem fontosak többé a keresztények számára? Az Isten, mint mindig, elfordult tőlünk és a lelkiismeretünkre bízza a kérdést.

Zűrzavarban

Teljes a zűrzavar körülöttem. Éjszaka a Bibliát olvasom.

A holdudvarok felsorakozása

Telefonhívások garmadával. Mivel tudják, hogy nem tartózkodom Újvidéken, ismerőseim arról faggatnak, hogy értesültem-e arról, hogy a VMSZ-ben fennáll a pártszakadás lehetősége. Nem lep meg, félig-meddig tudok róla, válaszolom, viszont tartózkodom a pártok belső ügyeinek taglalásától. A párttagság privilégiuma ugyanakkor felelőssége is, hogy megválassza elnökét és vezetőségét. A pártszakadás lehetősége pedig minden túlhatalommal rendelkező pártra leselkedő veszély. Egyelőre nem tudom kiismerni magam a viszályban, hiszen a különbségek nem fogalmazódtak meg programszinten, mivelhogy mindkét fél egyazon pártprogramra és stratégiára esküszik. A szembeálló felek építgetik a holdudvart. Pásztor részére valószínűleg erős ütőkártyát jelentenek az újonnan kinevezett tanácsadói testületek, a pártütők viszont inkább az interneten toboroznak. Az intézményvezetők, a főszerkesztők, az igazgatók, vagyis a felelős beosztásban levő „értelmiségiek” túlnyomó többsége nem csatlakozik a „pártütőkhöz”, akik között szép számban akadnak jelenleg is fontos politikai funkciót betöltő személyek, volt és jelenlegi polgármesterek, képviselők, VMSZ-elnökségi tagok. Eddig nem született átfogó, demokratikus fordulatot jelző program, egyedül a sajtószabadság kérdése merült fel. Jellemző, hogy elvben mindenki a sajtószabadság híve!  A pártütők kritikája a cenzúra kérdésében részleges, nem vonatkozik a MNT minden médiumára, csak a Magyar Szóra. Ezek szerint csak ott van cenzúra, a többi médium, intézmény rendben lenne? Látom a megoszlást, látom, hogy mindkét oldal szelektíven válogat a hírekben. Arra gondolok, mi lesz a „belgákkal”, azokkal, akik nem tartoznak egyik szekértáborba sem. 

Határzár

Sövénynyírás Temerinben. A fűnyíró hosszabbító kábulja rövidnek bizonyul, elrohanok az egyik közeli üzletbe, ahol az elárusító készségesen szolgál ki, azonban a számlát nem tudja kiírni, mert szembetegségben szenved: cataractája van. Elpanaszolja, hogy csak 2018-ban műtik meg, a várólistán akkor kerül sorra, akkor kap műlencsét. Ha lenne 1200 eurója, azonnal megoldódna a gondja, azonban nincs ennyi pénze. Mi lesz vele három év múlva? Maradhat-e a munkahelyén? Erre sincs válasza. Úton-útfélén találkozom ilyen és hasonló esetekkel. Bezzeg Tito idejében nem így volt, mondja csüggedten. Kilátástalanság. Elkeseredett emberek!  Sok értelmiségi kézlegyintéssel vagy ajakbiggyesztéssel intézné el a dolgot. Nosztalgia, mondaná. Nem nevezném annak, hanem a jelenlegi állapotok bírálatának. Rövidesen megérkezik kollégája, aki kiírja a számlát, fizetek és folytatom a sövénynyírást. A mobiltelefonomra gyorshír érkezik: a magyar kormány utasította a belügyminisztert, hogy jövő szerdáig készítse elő a magyar-szerb határ lezárását, amely a 175 km hosszú határszakaszon egy négy méter magas kerítéssel történhet meg. Temerinből Újvidékre tartva az autóbusz utasai hangosan kommentálják a hírt. Rendben van, mondja egyikük, ha a magyar kormány kerítést emel, akkor ez annyit jelent, hogy Észak-Bácskában ideiglenes menekülttáborok létesítésére kerül(het) sor. Este Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök a szerbiai közszolgálati televízió esti híradójában nyilatkozik. Sokkolta a hír. Bejelentette, hogy Szerbia nem követi a magyar példát, nem fog falakat emelni. „Szerbia nem fog Auschwitzban élni", fogalmazott a szerb kormányfő. Pásztor István a VMSZ elnöke szerint Szerbia számára is könnyebbséget jelenthet, ha Magyarország fizikailag lezárja a magyar-szerb zöldhatárt.

A szakadék szélén

Személycserék a VMSZ-ben. Az elnökség egyhangúan támogatja Pásztor István elnököt. Intelem a pártütőknek. No, no! Pásztor bebizonyította, hogy ügyes politikus. A tanácsnokok széles hada ünnepélyesen találkozott, a kritikusok lecsillapodtak, a Facebook is elcsendesedett. Pontosan nem tudható a konfliktus lényege, a jelentésből csak annyit olvasok ki, hogy méltatlan viselkedésről van szó. A nézeteltérésekről nincs komolyabb elemzés. Nézem a pártújságok régi idillikus pártfotóit: csillogtak a pezsgőspoharak, a lányok ropták a táncot, a vendégek bizonyára elégedetten koccintottak, a legkiválóbbak derülátó díszbeszédeket mondtak, tehát 2014 decemberében látszólag minden rendben volt. Alighanem ezekkel a mondatokkal kezdi majd a jövendőbeli krónikás a a mementóról szóló beszámolót. Ki gondolt közben a hosszú sorokban kivándorló nemzedékekre? Kinek van lelkiismeret furdalása emiatt? Ki érzi, hogy lehorgasztott fővel és lesütött szemmel kell(ene) járnia az utcán?  Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, közben a szakadék szélén tántorgunk. Az elmúlt egy-két évben nem hagyott nyugton a gondolat és utána jártam, hogy az elvándorlásnak nem csak anyagi, hanem lelki okai is vannak. Ah, nem, mi nem vagyunk a felelősek, a munkahelyhiány játszik szerepet, a fiatalok majd visszatérnek, mondogatták az illetékesek. Ám, ismerőseim beszámolói nem erről szóltak. Egyre inkább meggyőződtem arról, hogy a lelki okok még mennyire fontosak, csakhogy ez senkit sem érdekel. Ki kérdezte meg az illetékesek közül a távozókat, miért távoznak. Egy kiadványban olvastam, hogy a fiatal magyar doktoranduszok is szívesen maradnának, csak ha lenne tisztességes feltétel a maradásra.  A hivatalos közvélemény nem vesz tudomást a lelki okokról; úgy állította be, hogy csak és kizárólag anyagi okai vannak az elvándorlásnak. Nem hiszek ebben a teóriában. Nem könnyű dolog nekivágni a nagyvilágnak, elhagyni a szülőket, az ismerősöket és új életet kezdeni. A kilencvenes években még bizonygattam, elmúlnak a gonosz idők, van remény; aki nem az életét menti, az maradjon. Elmúltak a gonosz idők, ám a remény kihalt, az élet egyre kevesebbet ér, a fiatalok tömegesen veszik a vándorbotot. Anno főleg a gyerekeink indultak útnak, ma az unokáink távoznak – ez végzetes csapás lesz. Kiderült, hogy általános jelenségről van szó. A Szerbiai Doktoranduszok Egyesülete felmérést végzett, amelyből kiderült, hogy a szerbiai fiatal tudósok nyolcvan százaléka elégedetlen a lehetőségekkel, harminc százaléka pedig máris tervezi a távozást. Miért? Sokan a korrupció miatt, amelynek a fő fészke a párttagság. Nem fontos a teljesítmény, hanem a pártkönyvecske. Mások a nepotizmusra panaszkodnak, amely Szerbiában olyannyira mindennapos, hogy többé észre sem vesszük. Ha a papa vagy a mama pártkedvencek, akkor a csemeték szépen haladnak a ranglétrán. Móricz Zsigmond Rokonok című regénye továbbra is a legaktuálisabb vajdasági magyar regény. A krónikás majd lejegyzi azt a két szót, amely legfrappánsabban kifejezi korunk szellemét: protekció, korrupció, aztán feláll az íróasztal mellől, mert akarata ellenére pont került egy történet végére. 

 

2015. június 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább