Ma Vanda, Paula, Timóteusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A horvát horogkereszt
Bódis Gábor
Az igazi meccs azonban a választásokon dől el: felerősödik-e a szélsőjobb és megvalósul Franjo Tuđman álma a partizánok és az usztasák megbékéléséről?
Split, 1971. augusztus
Két vajdasági fiatal a Dunára indult kirándulni, de átlépve az akkor még nem létező folyami határt, meg sem állt az Adriáig. Több, főleg pénzügyi viszontagság után, úgy hozta a sors, hogy nem éppen makulátlan múltú spliti fiatalokkal haverkodtak össze, akik barátságuk jeleként az akkor kezdődő országos focibajnokság nyitómérkőzésére, a spliti Hajduk és az OFK Beograd (a Crvena Zvezda és a Partizan után a harmadik fővárosi csapat) meccsére csempészték be őket. Nem is akárhová, hanem a keménymag tribünjére. Előtte a (most már régi) stadion körüli sörözőkben folyt a bemelegítés. Derekasan.
A tét nem volt akármi: a Hajduk jugoszláv bajnokságot nyert az előző évadban és kimondott favoritként lépett a pályára. A kellően felkészített keménymag hangadói időről időre a Skidaj! (Vesd le!) jelszót üvöltötték a mindenre kész társaik felé. Erre mindenki egy mozdulattal lerántotta a pólóját. Azóta is töröm a fejem mi lehetett ennek a tömegjelenetnek a mélyebb értelme. Mindenesetre a felhevült tömeg nemsokára tétova mozdulatokkal kénytelen volt újra felöltözni, mert a tiszteletlen belgrádiak három góllal ajándékozták meg a dalmát daliákat. A két vajdasági fiatal magában kuncogott, erre tellett a bátorságukból. A vereség feldolgozása, talán mondani sem kell, a már említett sörasztalok mellett zajlott.
Az úgynevezett horvát tavasz korszaka volt ez, amikor az ottani köztársasági kommunista vezetésben többen a világháború óta szigorúan tiltott nacionalista hangokat ütöttek meg. Josip Broz Titonak akkor még volt olyan hatalma, hogy ezeket az elvtársakat hamarosan menessze. De a háborúba torkolló jugoszláv rendszerváltáskor ezek a személyek és eszméik ismét a felszínre törtek és a harcmezőkön kötöttek ki.
A két vajdasági fiatal akkor látott először (egy spliti autószerelő házának a falán) egy piros asztalterítőre hasonlító zászlót. A történelem örökre felszámolta ezt a tájékozatlanságot: 1991 óta a šahovnica (sakktábla) a független horvát állam zászlajának, címerének része.
Split, 2015. június
Öt nappal az „incidens” után az előkelő spliti Poljud negyedben levő stadiont kerestük meg. A 70-es években tartott Mediterrán Játékokra készülve kapta a nagy múltú Hajduk ezt a több mint 30 ezer nézőt befogadó létesítményt. Az újságíró páholy felé tartunk, de onnan nem lehet kijutni a nézőtérre. Egy előzékeny tisztviselőnő mutatja meg az utat és elénk tárul a stadion gyepe. Meg a horogkereszt. Ami talán még jobban kivehető mint öt nappal korábban. Megcáfolhatatlanul ott éktelenkedik a pálya jobboldalán, a térfél alsó részén.
Hogyan került oda? Még nem tudni, a rendőrség nyomoz. Ott jártunkkor is néhányan civilben sétálgattak a náci jelkép körül.
Történt, hogy Horvátország Olaszországot fogadta EB selejtező meccsen a Poljudon. Mindkét csapatnak a döntetlen felelt meg, amit hoztak is. De a mérkőzés szünetében, a reflektorok fényében, egyszerre csak a zöld fűnél világosabb árnyalatban megjelent a több méteres horogkereszt. A gyepet kezelő társaság hirtelenjében el szerette volna tüntetni a szégyenletes jelet, de azt korábban olyan vegyszerrel alapozhatták meg, hogy kitörölhetetlen maradt. Az UEFA helyszínen lévő képviselője, hatalmas kínok közepette ugyan, de engedélyezte a meccs folytatását. És az ügy még mindig nem vált nyilvánossá Horvátországban mindaddig, amíg a mérkőzést szintén élőben közvetítő olasz riporterek nem harsogták tele az étert. Világra szóló botrányt sikerült összehozni.
Minden érintett horvát intézmény elítélte az ismeretlen tettes „Horvátország elleni merényletét” és megkezdődött a kölcsönös vádaskodás. A szociáldemokrata belügyminiszter azt állította, hogy a Horvát Labdarúgó Szövetség (HNS) már két nappal a meccs előtt tudta, hogy a horogkereszt ott van a stadion gyepén, mégsem tett semmit. Időközben az is kiderült, hogy Davor Šuker, a HNS elnöke, egykori híres focista a családi albumában őrzi azt a megható képet, amely megörökítette azt a pillanatot, amikor tiszteletét tette Ante Pavelić, horvát usztasa államfő madridi sírjánál.
És az is, hogy a HNS tulajndonképpen a most éppen ellenzékben levő HDZ (Horvát Demokrata Közösség – alapítója Franjo Tuđman, a független Horvátország első elnöke) fiókszervezete, amelynek vezetőségében a 15 tag közül 11 a párt funkcionáriusa. Semmit sem szabad a véletlenre bízni.
A fociszervezetet, horvát krónikások állítják, Tomislav Karamarko, a HDZ elnöke kézi irányítja és éppen az ő ötlete volt, hogy a válogatott Splitben játsszon. Mellesleg üres lelátók előtt, mert az UEFA már megbüntette Zágrábot egy korábbi incidens miatt.
Természetesen mindezt, még a horogkeresztet sem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy Horvátországban akár az év végéig is megtarthatják az éppen esedékes parlamenti választásokat. Mivel gazdasági sikerekről aligha lehet beszámolni (minden statisztikai mérce szerint az EU-ban Horvátország az utolsók között kullog), marad hát a negatív propaganda.
A dolgok akkor kaptak gellert, amikor a HDZ elnökjelöltje, Kolinda Grabar Kitanović néhány hónappal ezelőtt, ha csak minimális pontkülönbséggel, de lekörözte az esélyesebbnek tartott addigi államfőt, a szociáldemokrata Ivo Josipovićot. Azóta a volt elnök már új pártot alapított, mert elégedetlen volt (nem alaptalanul) a saját pártja támogatásával.
Az elnökasszony, aki maga is elítélte a spliti horogkeresztes akciót, korábban olyan gesztusokat tett, amelyek a horvát nacionalistákat felbátorították. Ez utóbbiak amúgy is nemzetietlennek, hazafiatlannak és jugonosztalgikusnak (ez halálos bűn!) tartják a mai balközép kormányt. Először is nem ment el a hagyományos jasenovaci megemlékezésre. Jasenovac arról vált hírhedté, hogy a II. világháború folyamán az Ante Pavelić-féle Független Horvát Állam fasiszta kollaboráns bábkormánya haláltábort működtetett itt, és több tízezer szerbet, zsidót, cigányt végeztek ki válogatott kegyetlenséggel.
Kolinda asszony inkább a Zágráb belvárosában sátorozva tüntető, szintén szélsőség, háborús veteránokat látogatta meg, akik ezt bátorításnak vették. Mert annak is szánta.
Sőt az államfő nemrégiben ellátogatott egy válogatott focimeccsre is, amely során a zágrábi ultrák (Bad Blue Boys) a szokásos „Za dom spremni!” (A hazáért készen!) szintén második világháborús usztasa katonai felkiáltást gyakorolták szorgalmasan és jó hangosan. Grabar Kitanović a meccs után úgy nyilatkozott, hogy a hangulat fenséges volt.
Nos, ez a „fenséges hangulat” varázsolt egy valamilyen vegyszerrel megrajzolt horogkeresztet a poljudi stadion gyepére. Ami miatt most kormány, ellenzék, sajtó sajnálkozik. És retteg július 15-től, amikor várható az UEFA döntése: kizárják-e Horvátországot az Európa Bajnokság további küzdelmeiből vagy enyhébb szankcióval megússza Zágráb.
Az igazi meccs azonban a választásokon dől el: felerősödik-e a szélsőjobb és megvalósul Franjo Tuđman álma a partizánok és az usztasák megbékéléséről? Így keveredne sajátságos gemištté (horvátul a fröccs) az antifasizmus és a fasizmus. Majd ha fagy.
A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.
Következő cikk: A magyar kormány szégyenteljes játékot űz a menekültek rovására
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az igazi a hatalom Elon Musk kezében van
Sokan arra számítanak, hogy Trump és Musk valamikor szétválnak. Nem hiszem, mert a céljaik kiegészítik egymást. >
Mi vár Amerikára?
Az elnöki beavatáson feltűnően nagy számban jelent meg a milliárdos elit. Timothy Snyder azt is kimutatta, >
Végstádiumban a Vučić-Dačić-Pásztor-hatalom!
A Magyar Szó nem (vagy csak az online felületen) tájékoztat a tüntetésekről és azok társadalomváltoztatási és >
“Összeesküvés Amerika ellen”
Szerencsére, (akkor) Amerika nem vállalta az izolacionista politikát. Trump sok kijelentésében felismerhető a lindberghi szótár. Képes >
Bizalmi válságban
A külső ellenség felidézésével Vučić nyilván a tüntetések beszüntetését helyezi kilátásba, csak az a kérdés, hogy >
A globális dráma
"Tegyük Amerikát újra naggyá!", harsogja Trump és a demokratikus tömeg lelkesen üdvözli. Ugyanezt vallja Putyin és >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >