2023. március 23. csütörtök
Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Belgrád-Srebrenica via Berlin

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„Ellentétben Szerbiával, a boszniai muzulmánok nem hajlandók elfelejteni politikai múltját.“

“Szerbia fog dönteni arról, hogy elmegyek-e Srebrenicába. Ha megyek ha nem, ez Szerbia döntése lesz, nem pedig az Amerikai Egyesült Államoké, Nagy-Britanniáé, az Orosz Föderációé vagy bárki másé!” – mondta a tőle megszokott magabiztossággal az ország ura. Én személy szerint nem mernék mérget venni sem a magabiztosságára, sem arra, hogy Szerbia dönt, mert egy ország, hát nemigen szokott dönteni. Mégiscsak a vezetői azok, akik a döntéseket hozzák. Még ha választottak is. Szerbiában pedig idestova több mint negyed évszázada 1 (egy) egyetlen egy ember az, aki a fontos döntéseket meghozza. Másrészt arról sem vagyok meggyőződve, hogy Washingtonnak, Londonnak vagy akár Moszkvának nincs akkora befolyása Belgrádra, hogy bizonyos fontos döntések meghozatalakor mi legyen a végső szó.

Mert ugye Srebrenica esete mégis világraszóló. Igen, van mészárlás máshol is. Egy évvel a srebrenicai előtt történt a ruandai népirtás. Amely a ruandaiak százezreinek szervezett legyilkolása volt 1994-ben. A népirtást főleg két hutu milícia követte el kb. 100 nap alatt, 1994. április 6-ától július közepéig. Legalább 500 000 tuszi és több százezres nagyságrendű mérsékelt hutu vesztette életét. Más becslések szerint a halottak száma 800 ezer és - 1 millió között volt. Ehhez képest a több mint 8000 bosnyák férfi meg fiú lemészárlása és a mintegy 30 ezer nő meg gyermek elűzése úgymond játszadozásnak tűnhet. Pedig egyetlen emberélet kioltása is bűncselekmény. Az ENSZ alapokmányában is. Srebrenicában, a kelet boszniai muzulmán enklávéban pedig az ENSZ katonáinak kellett volna megőrizni az ottani civilek életét. Nem tették meg. Elszöktek a várost ostromló szerb erők elől. És ezt Európa nem felejtheti el. Mert gyakorlatilag lehetővé tette a népirtást. Nem véletlenül készül Nagy-Britannia arra, hogy a Biztonsági Tanácsban egy határozatot terjeszt elfogadásra, amelyben elítélik a történteket, pontosabban július 11-ét az emlékezés napjává nyilvánítják. Belgrádi politikai körökben az a hír járja, hogy Szerbia ez ügyben nem fogja arra kérni Oroszországot, hogy emeljen vétót a határozat elfogadására. Mert megtehetné, de ez minden bizonnyal kontraproduktív hatást váltana ki. Ezzel szemben Milorad Dodik a Boszniai Szerb Köztársaság ura, akinek hatalma állítólag inogni látszik, már bejelentette, hogy orosz barátaitól kérni fogja a már ugyancsak régen használt nyet-et. Szerbia nyilván azért tartózkodóbb, mert Brüsszelben, de nem utolsó sorban Berlinben egy ilyen kérelmet úgy tolmácsolnának, hogy Belgrádot azoktól védi Moszkva, akikhez csatlakozni akar. Az Európai Unióról, meg a nyugati világról van szó. És persze az általuk képviselt értékekről.

Ezért mondja Szerbia ura, hogy a srebrenicai illetve a potočari megemlékezésen való részvételről Belgrádban döntenek. De az ottani állapotok jó ismerői azt is tudni vélik, hogy a döntést július 9-én hozzák nyilvánosságra, Angela Merkel német kancellár látogatása során. És ebben van ráció. Mert ha a német kancellárral tárgyalva arra a következtetésre jutnak, hogy Aleksandar Vučić jelenléte több kárt okozna, mint amennyi hasznot hozna, és ha a német kancellár is így gondolja, akkor nem sokat kellene magyarázkodni a világ előtt. Mert ebben a pillanatban bizonyára nagyon fő a feje a miniszterelnöknek. Mert a népirtás húsz éves évfordulóján való jelenlét Szerbia politikai súlyának, érettségének a mérlegre tételét is jelenti. Ezért nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy a napokban Gefben őrizetbe vették Naser Orićot, a srebrenicai muzulmán erők volt parancsnokát. Méghozzá szerbiai körözőlevél alapján. Azzal gyanúsítják, hogy 1992-ben Podrinjeben megölt 9 polgári személyt. Őrizetbe vételét politikai nyomásnak, a srebrenicai évforduló előtti időzített politikai bombaként élte meg az itteni vezetés. Joggal. Mert Orić a bosnyákok szemében néphős. Szerbia minden lépése, amely bosnyákellenesnek tűnik, ez a letartóztatás mindeképpen az, ellenséges cselekedetként lesz elkönyvelve. Aleksandar Vučić srebrenicai jelenléte is provokációnak tűnhet, mert ellentétben Szerbiával, a boszniai muzulmánok nem hajlandók elfelejteni politikai múltját.

Nem lesz tehát egyszerű dolga Szerbiának, amikor Amerika, Nagy Britannia és Moszkva helyett döntenie kell a jelenlétről. Szerencsére Berlin segíthet. A mészárlásról pedig gyásszal és megbánással kell megemlékezni. Potočareban és Belgrádban is. Ez hozzájárul a térség békéjéhez. Ha megtörténik. 

 

2015. június 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Megalázott nemzeti ünnep

Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >

Tovább

- Micsoda nap van ma?

A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >

Tovább

Szerbia – „részben szabad ország”

Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >

Tovább

Mi történik a magyarokkal?

Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >

Tovább

A Zoran

Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >

Tovább

„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)

Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >

Tovább

Ilyenek vagyunk!

Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović  és még számos bátor >

Tovább

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje

Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >

Tovább

Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába

Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >

Tovább

„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!

A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >

Tovább

„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!

A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić   A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >

Tovább

Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba

Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >

Tovább