Ma Bódog, Félix névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hányféle haza létezik Magyarországon?
Szerbhorváth György
„A globális falu lakója, aki úgy magyar, hogy saját nemzetét nem helyezi minden(ki) más fölé.“ Szerbhorváth György (Librarius):
Szezonja van ismét a hazafias diskurzusnak. Bár ha van lejáratott fogalmunk, akkor a haza az. Így hirtelen nem is tudjuk, hová tegyük ezt az egyébként igen tetszetős küllemű könyvet, mely tizennégy értelmiségi fejtegetéseit közli. A nyitány a kötet címadó munkája, József Attila híres, Hazám című verse, a záróakkord pedig az utóbbi évek talán legnagyobb feltűnést keltett (és olvasott!), Kemény István Búcsúlevél c. verse, melynek nyitó és záró sora is ez:
Édes hazám, szerettelek.
MIT LEHET HÁT MÉG MONDANI A HAZA, A HAZASZERETET KÉRDÉSKÖRÉBEN?
Mire jók az efféle antológiák? Nem gittrágás-e ez? Nem fáradtunk még bele, amikor mostanság az idegenek elleni gyűlöletkeltéssel párhuzamosan napi szinten dübörög a hazafias diskurzus? És két lépést nem lehet anélkül tenni, hogy fel ne merülne a kérdés, pofánkba ne vágnák, hogy milyen (rossz) magyarok vagyunk, ők meg a jók, az igaziak? Amikor a mi a magyar? kérdését is már ezerszer megcsócsálták értelmiségiek, politikusok, hogy aztán minden maradjon a régiben. Az új fejlemény, a nóvum a plakátháború – ide jutottunk.
AZ EFFAJTA VÁLLALKOZÁSNAK TEHÁT JELENTŐS A KOCKÁZATA,
s nem csak azért, mert (a könyv általában) eladhatatlan, hanem mert vagy önostorozásba torkollik a hazával való foglalatosság, vagy patetikussá válik. Hisz a nagy szavakhoz, mint a Haza, a Magyar meg a Nemzet, nagy narratívák illenek – de ezek egyszerre ismétlődők, tehát unalmasak, helyenként fellengzősek, de leginkább nagy- és/vagy semmitmondók. Természetesen itt is találhatunk letudott írásokat, válaszokat, de ilyenkor bele kell gondolnunk abba, mit mondanánk mi? Első ránézésre megrémisztettek a fotók is a magyarok lakta vidékek különböző részeiről, túl szépek, mert akár klasszikus, óriási plakátok is lehetnének (a szocializmus idejéből, amilyeneket falvédőként láthattunk az előszobákban, a panellakásokban). És mégis, kiderül: a magyar táj szép is tud lenni. Nagyon szép. Jó lenne a Balaton-felvidéken élni, naphosszat a sárospataki könyvtárban ücsörögni, a Gemenci holtágnál a naplementét sasolni, vagy Erdélyben és sorolhatnánk.
KONCEPCIÓ KÉRDÉSE,
hogy vajon az ország árnyoldalát – a lepukkant falvakat, az egykori gyárvárosok telepeit, az ingyenkonyhákat – vajon miért nem örökítik meg az illusztrációk, de az írások árnyalják a képet. Például az újvidéki író, Végel László életművének szinte központi eleme a haza fogalma, pontosabban annak ellenkezője, a hontalanságé – egy kisebbségi emellett aligha mehet el. Ahogyan teszi ezt a kötetben még Markó Béla vagy épp a Norvégiába emigrált Kun Árpád író, aki egy erdélyi kirándulást idéz fel, az ottani vitát a helyi magyarokkal, aki kisebbségiek, de a nem etnikai kisebbségek kérdését, mint például a melegekét, nem tartják egy szinten tárgyalandónak. Heller Ágnes megrázó módon idézi fel, miképpen volt képtelen elénekelni a himnuszt 1945-ben, a holokauszt után, noha korábban oly szívesen, belülről, teljes szívvel dalolta. A téma dramatikus végét fogja meg Máté Gábor rendező is, a mai nyomort és a zsidózást, liberálisozást, gyűlölködést idézve fel – és ilyenkor, kérdezi,
mit írjak akkor a Hazámról, melyik a Haza?
AZTÁN OLVASHATUNK ITT SZOCIOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSŰ ÍRÁST
Csepeli György tollából, Parti Nagy Lajos – magától értetődően – a nyelv, a magyar nyelv felől közelít. Dragomán György, akit mégiscsak próza- és regényíróként ismerünk, versbe fojtja tanácstalanságát: „Ha van hazám, akkor mégsem tudok beszélni róla.” – Erdélyből áttelepülve nagyon is tudja, aki erről sokat beszél, gyanúba keveredik, egyfelől vagy lehazaárulózzák, másfelől meg mindenki tudhatná, a hazafiság a gazemberek utolsó menedéke.
SZÁMOMRA A KÖTET MEGLEPETÉSE
Szelényi Iván jegyzete a transznacionalizmusról. Hazáim a címe, mert a hetvenes évek közepén útilaput kapott a magyar hatóságoktól (és ebben a ma magát éltető Pozsgay Imrének is szerepe lehetett kultúrtantiként), el kellett hagynia az országot – Ausztráliában, majd az USA-ban élt, tanított, kutatott, de nemrég az Arab Emirségekben is dolgozott pár évig. Igazi világpolgár – ami elsősorban a nyitott gondolkodást jelenti –, a globális falu lakója, aki úgy magyar, hogy saját nemzetét nem helyezi minden(ki) más fölé. Aki kiváló példakép lehetne, ha itt nem a neobarokk idők huszárjait éltetnék. Ha e könyvnek lehetne pozitív hozadéka, az például az, ha egy könyvkiadó, legyen az az e kötetet kiadó Noral Libro, lecsap Szelényi Iván önéletrajzára – lenne mit tanulnunk belőle.
Következő cikk: A Fidesz kádereknek nem jön be az újvidéki Bánk Bán
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbiában a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulása senkit nem érdekel
Az újvidéki Mária Neve-templom egyik északi oldalsó bejáratának 2026. január 8-án éjszaka történt felgyújtása különös élességgel >
Mindez egy sci-fi regényre emlékeztet
A „békepárti” Trumpnak fáj a foga Kanadára. Miután december 25-én különmegbízottat nevezett ki a Grönlanddal kapcsolatos >
TEMPLOM (FEL)GYÚJTÁS
A VMSZ rendre azt üzeni, hogy a nemzeti alapú jogsértéseknek nincs hatásuk a magyar–szerb kapcsolatokra. Másképpen >
PÁRTRENDEZVÉNY VAGY STRATÉGIAALKOTÁS?
A tanulság keserű, de világos. Ne a párt, hanem az MNT és a szakma irányítson. Ne >
A vajdasági magyarság ezer sebből vérzik, nem kellenek új sebek
A kisebbségi polgárok nem a Fideszt, hanem Orbán Viktor személyét dicsérik. Miért? Erre voltam kíváncsi. A >
VMDK: Tiltakozás a Ratko Mladićot éltető graffiti ismételt megjelenése miatt
A vajdasági magyar ellenzéki párt emlékeztett arra, hogy a korábbi közleményük után a graffiti eltávolításra került, >
A papucsban járó értelmiségi attitűd
Ezekben a napokban egyre többször eszembe jut Bernard-Henry Lévy definícióija a papucsban járó értelmiségiről, aki kerüli >
VMP: ÉN ÉS A KISÖCSÉM
„Mik voltak a legfontosabb mozzanatok az idén a szerb–magyar kapcsolatok tartóoszlopai megerősítésének tekintetében?” Válasz: „A díjátadót >
Az erkölcsi semlegesség, mint követendő példa?
Kiválóan értekezett erről Hannah Arend Eichmannal kapcsolatosan: „A totalitárius rendszerekben a bűn adminisztratív eljárássá válik”. Az >
Putyin és Trump Európa ellen
Cseppet se lep meg, hogy Vlagyimir Putyin az Európai Uniót tartja a legnagyobb ellenségének, hiszen „elrabolta” tőle >
ÁLHÍR ÉS RÁGALOM
Az is világos mindenki számára, hogy a polgárok számos civil szervezet tagjai lehetnek, mindenféle összeférhetetlenség lobogtatása >
VMDK: Dudás Attila alkotmánybíróvá történő kinevezése a politikai lojalitás jutalma
A VMDK álláspontja szerint különösen aggasztó, ha egy olyan személy kerül az Alkotmánybíróságba, aki korábban a >