Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az újságíró szabad
Tómó Margaréta
„Amiért nincs kedvük már lapot venni a kezükbe, nincs kedvük híradót nézni a tévében.“ Tómó Margaréta (Magyar Szó):
A sajtószabadságról beszélgettek a héten a Pannon RTV Párbeszéd című műsorában. Igazgató, főszerkesztők, független, nyugalmazott újságíró ült a stúdióban, a beszélgetést pedig lapunk munkatársa, Kókai Péter vezette. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy erre a beszélgetésre sor került, sor kerülhetett, ha már sajtószabadságról beszélünk. S úgy gondolom, az sem véletlen, hogy ezt a témát hosszú hallgatás után végre elkezdték boncolgatni a vajdasági magyar sajtó képviselői. Talán az sem véletlen, hogy éppen most.
(...) Az újságíró a nap huszonnégy órájában újságíró. Kattognak a kerekei mosogatás és zuhanyzás közben, s akkor is, amikor nem akarja. Az újságíró, én, a kollégáim minden pillanatban nyitottak, látják a vajdasági magyar embert – a politikust is – csupasz valójában. Értik őt. Akkor is, ha az ember azt mondja, jobb újságot szeretne, akkor is, ha arról beszél, már nem néz „hazai” híradót, nem olvassa a lapot, mert nem érdekli a politika. Semmi sem érdekli.
Minket viszont minden érdekel. Az, hogy hogyan szerzi be Józsi bácsi a tűzifát télire, az is, hogy mit gondol a közéletről, az aktuálpolitikai történésekről az értelmiség, s az is, hogy a vajdasági magyar embert már tulajdonképpen nem érdekli semmi. És nagyon aggaszt bennünket. És ezt is szeretjük megírni.
Legtöbbször talán sikerül is. Így vagy úgy, de sikerül. De mondjuk ki, van, amikor egyszerűen nem sikerül. Nem azért, mert nem tudunk kérdéseket feltenni, vagy nem vagyunk hajlandóak terepre menni, utánajárni a dolgoknak. Nem! Hanem azért, mert a feltett kérdéseinkre nem kapunk választ. Vagy esetleg már fel sem tesszük azokat a bizonyos kérdéseket. Ilyen is van!
Véleményünk is van mindenről. Hiszen az újságírónak kijutott az a kiváltság, hogy mindenről elmondhatja a véleményét, beleértve a szöveg elején boncolt sajtószabadságot is. A politikus vagy a polgár pedig vagy egyetért a szöveg szerzőjével, vagy nem, ez pedig az ő kiváltsága. Mindenkinek van egy hatalmas és mindennél többet érő adottsága, ez pedig a gondolkodás. Az újságíró feladata az is, hogy gondolkodásra buzdítson. S ez az, ami a legnagyobb hiányossága véleményem szerint a mai vajdasági magyar sajtónak, hogy egyáltalán nem, vagy csak alig buzdít gondolkodásra. Hogy miért? Erre is ad néminemű választ a Párbeszéd című műsor.
Én becsülöm a munkám, becsülöm magam, és nem utolsósorban becsülöm az olvasót. Ebből születhet még valami jó. Valami olyasmi, amivel többé-kevésbé elégedett lehetek, elégedett lehet Ön is, kedves Olvasó, és többé-kevésbé elégedett lehet a politikum is.
Hiszek az olvasóban, hiszek a kollégáimban, akikkel együtt kifordítjuk a világot a négy sarkából, ha eljön az ideje. A hír szent, a vélemény szabad. Viszont attól tartok Márainak volt igaza: „Az újságírás... lehet hivatás, de legtöbbször csak idegállapot.”
Az újságíró nagyon tud lelkesedni. Jó dolgokért, jó írásokért, egymás munkájáért is. Az elmúlt években azonban valahogy ez is kikopott belőlünk. Mi miatt? Amiatt, ami miatt Önökből olvasókból a hírek utáni vágy, amiért nincs kedvük már lapot venni a kezükbe, nincs kedvük híradót nézni a tévében.
Sokszor nekünk sincs, de nekünk muszáj.
Következő cikk: Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„A vajdasági magyarság lapja”?
A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >
A rossz közérzet lázadása
Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >
Új szintézis?
Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >