2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az újságíró szabad

Tómó Margaréta
Tómó Margaréta

„Amiért nincs kedvük már lapot venni a kezükbe, nincs kedvük híradót nézni a tévében.“ Tómó Margaréta (Magyar Szó):

A sajtószabadságról beszélgettek a héten a Pannon RTV Párbeszéd című műsorában. Igazgató, főszerkesztők, független, nyugalmazott újságíró ült a stúdióban, a beszélgetést pedig lapunk munkatársa, Kókai Péter vezette. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy erre a beszélgetésre sor került, sor kerülhetett, ha már sajtószabadságról beszélünk. S úgy gondolom, az sem véletlen, hogy ezt a témát hosszú hallgatás után végre elkezdték boncolgatni a vajdasági magyar sajtó képviselői. Talán az sem véletlen, hogy éppen most.

(...) Az újságíró a nap huszonnégy órájában újságíró. Kattognak a kerekei mosogatás és zuhanyzás közben, s akkor is, amikor nem akarja. Az újságíró, én, a kollégáim minden pillanatban nyitottak, látják a vajdasági magyar embert – a politikust is – csupasz valójában. Értik őt. Akkor is, ha az ember azt mondja, jobb újságot szeretne, akkor is, ha arról beszél, már nem néz „hazai” híradót, nem olvassa a lapot, mert nem érdekli a politika. Semmi sem érdekli.

Minket viszont minden érdekel. Az, hogy hogyan szerzi be Józsi bácsi a tűzifát télire, az is, hogy mit gondol a közéletről, az aktuálpolitikai történésekről az értelmiség, s az is, hogy a vajdasági magyar embert már tulajdonképpen nem érdekli semmi. És nagyon aggaszt bennünket. És ezt is szeretjük megírni.

Legtöbbször talán sikerül is. Így vagy úgy, de sikerül. De mondjuk ki, van, amikor egyszerűen nem sikerül. Nem azért, mert nem tudunk kérdéseket feltenni, vagy nem vagyunk hajlandóak terepre menni, utánajárni a dolgoknak. Nem! Hanem azért, mert a feltett kérdéseinkre nem kapunk választ. Vagy esetleg már fel sem tesszük azokat a bizonyos kérdéseket. Ilyen is van!

Véleményünk is van mindenről. Hiszen az újságírónak kijutott az a kiváltság, hogy mindenről elmondhatja a véleményét, beleértve a szöveg elején boncolt sajtószabadságot is. A politikus vagy a polgár pedig vagy egyetért a szöveg szerzőjével, vagy nem, ez pedig az ő kiváltsága. Mindenkinek van egy hatalmas és mindennél többet érő adottsága, ez pedig a gondolkodás. Az újságíró feladata az is, hogy gondolkodásra buzdítson. S ez az, ami a legnagyobb hiányossága véleményem szerint a mai vajdasági magyar sajtónak, hogy egyáltalán nem, vagy csak alig buzdít gondolkodásra. Hogy miért? Erre is ad néminemű választ a Párbeszéd című műsor.

Én becsülöm a munkám, becsülöm magam, és nem utolsósorban becsülöm az olvasót. Ebből születhet még valami jó. Valami olyasmi, amivel többé-kevésbé elégedett lehetek, elégedett lehet Ön is, kedves Olvasó, és többé-kevésbé elégedett lehet a politikum is.

Hiszek az olvasóban, hiszek a kollégáimban, akikkel együtt kifordítjuk a világot a négy sarkából, ha eljön az ideje. A hír szent, a vélemény szabad. Viszont attól tartok Márainak volt igaza: „Az újságírás... lehet hivatás, de legtöbbször csak idegállapot.”

Az újságíró nagyon tud lelkesedni. Jó dolgokért, jó írásokért, egymás munkájáért is. Az elmúlt években azonban valahogy ez is kikopott belőlünk. Mi miatt? Amiatt, ami miatt Önökből olvasókból a hírek utáni vágy, amiért nincs kedvük már lapot venni a kezükbe, nincs kedvük híradót nézni a tévében.

Sokszor nekünk sincs, de nekünk muszáj.   

2015. június 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább