2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nem a liberalizmus tizedeli a kisebbségi magyarokat

Losoncz Alpár

„Médiatalálmány: a VMSZ a nemzeti, ellenfelei a liberálisok.“ Losoncz Alpár:

A liberalizmus: szabadságformák keresése a modernitás keretén belül. Különösen fontos itt a tulajdonra, azaz, a tulajdonszerzésre utaló szabadság, valamint a tulajdon megőrzésének mozzanata: vannak olyan értelmezők, akik egyenesen azt gondolják, hogy itt minden a tulajdon körül forog. Ez némi zavart okozhat, mert mi az elsődleges: vajon a szabadság vagy a biztonság? Ne legyünk naivak: a liberalizmusnak éppúgy vannak vakfoltjai, mint minden modern gondolatnak. A liberalizmus ugyanis más irányulásokhoz hasonlóan a fehér európai férfi ideológiájának (volt) a része: túlontúl sok liberális bólogatott midőn halomra gyilkoltak indiánt, négert, meg egyebet, vagy amikor éppen a kínaiakat teperték le az ópiumháborúban, mondván, hogy azok lusták, és nem aknázzák ki az isten által adott földi erőforrásokat. Alkalomadtán belefért a dologba a rabszolgaság elismerése, vagy éppen a nem-keresztény vallásúak becsmérlése. De, mondom, ne gondoljuk, hogy ez valamilyen liberális különlegesség volna: ha valaki nem tudná, ez az európai hagyomány, ráadásul a liberalizmus a XX. században sokszor korrigálta is magát. Ám a vajdasági magyart mégiscsak az érdekelheti, hogy vajon a liberalizmus térhódítása okán zsugorodunk-e? Nemzetellenes-e a liberalizmus? Ezért gyengülünk? Aki erre magabiztosan igent mond, rögtön hajítsa ki az ablakon Kossuth Lajost. Vallásellenesség? Pusztítja-e a kereszténységet, a „nemzetet összetartó kötelékeket” az ateista liberalizmus, vagy a nemzeti elkötelezettséget a liberális individualizmus? Aki azt hiszi, hogy a liberalizmus alig várja, hogy pusztuljon a vallás, ám olvasson Eötvös Józsefet, ha persze fontos számára a magyar hagyomány. Individualizmus? Ugyan már. Nem olyan egyszerű ez, sokan, sokféleképpen hivatkoztak az individualizmusra, hogy legyen világos, keresztény gondolkodók is, hovatovább, még fasiszták is, ők persze vezéregyéniségekre gondoltak. Nagybecsű eleink a XIX. században európai szinten mozogtak, amikor azt gondolták, hogy a nemzet igazi párja a liberalizmus: ez egyszerre volt egy függetlenségi harc kifejeződése, és egy mély koncepció, amely meghatározta a szerbek iránti viszonyulást is. És annak, aki azt gondolja, hogy ez a régi nemesi liberalizmus elmúlt már, javallom a következőt: ma is elmélkednek az említett elgondolások alapján jeles emberek: pl. Magyarországon erdélyi származású barátunk, Molnár Gusztáv, vagy a multikulturalizmus kútfeje (multikulturalizmus!) a kisebbségi kérdés (autonómia!) iránt elképesztően érzékeny szerző, Will Kymlicka.

Ha van baj a liberalizmussal: nem nagyon tud mit kezdeni a mai hatalmi formákkal. De ebben a tehetetlenségben megint csak nincs egyedül: manapság a hatalom természete olyan, hogy a Nagy Testvért előlegező Orwell jóságos bácsika csupán.

Liberalizmus: számunkra ez egy meghatározott kontextusban vetődik fel: a VMSZ uralma, áldatlan állapotok a nyilvánosságban, kínlódásunk a pluralizmus körül. És a tehetetlenség. Nincsenek errefelé kiforrott eszmék: mi, tévesen, azt gondoljuk, hogy kisebbségnek ez fényűzés. Csak hát sok zavarodottság származik ebből. Emlékezetemben vannak bizonyos idevágó meggondolások, de, mondjuk az, hogy Pásztor István a büszkeségnapi felvonulás kapcsán tesz bizonyos kijelentést, távolról sem elég ahhoz, hogy a VMSZ-hez odaragasszuk a „konzervatív” jelzőt. Nem kell a liberalizmusért kiáltani, ha a Második Nyilvánosságnak a VMSZ-re irányuló bírálatait olvassuk: ez legfeljebb valamifajta „liberalizációs” igény, távol doktrínáktól, és kiérlelt koncepcióktól. Médiatalálmány: a VMSZ a nemzeti, ellenfelei a liberálisok. Márpedig, aki ezt hiszi, kiiratkozott a magyar hagyományból. Aztán gondolhatja-e komolyan valaki, hogy az MNT ülésein oly serény VMDK-s Tari István a liberalizmus zászlóvivője lenne? Azon tűnődni, hogy a maroknyi emberből álló Napló Kör, amely a szabadelvűségre hivatkozik, megrendíti a hatalom szerkezetét, vagy, ne adj úristen, csökkenti a fennmaradási esélyeket: ez tragikomikus.

Egyszóval, délibáb lenne a liberalizmussal kapcsolatos vívódásunk? Van itt mégis valami. A „neoliberalizmus”, amely a néhai liberalizmus valamilyen késő-kapitalista csökevénye, rossz szó, de nem tudok mást. Majd a piac eldönti, harsogja a neoliberalizmus szócsöve, a The Economist. Az Európai Uniót keresztül-kasul áthatja a neoliberalizmus: innen adódnak félelmeim. A privatizáció aszimmetrikus, a többség és a kisebbség esélyei nem egyformák, mondom egy nyugati adminisztrátornak. Majd a piac eldönti, mondja ő. Nem jó privatizálni a kisebbségi médiákat, állítom. Majd a piac eldönti, feleli. Kell-e kisebbségnek autonómia? Majd a piac eldönti.

Maradjanak-e fenn a kisebbségi magyarok? Majd a piac eldönti. Csak hát közben a kisebbség eltűnik, mint a kámfor: látjuk, nézzük ezt. A végén netalán győz a piac, szabadok lesznek az árak, a kisebbségekből meg herbáriumot készítenek. Az EU esetleg projektumot pénzel majd, hogy kisebbségi emlékművek jöjjenek létre.

2000 után minden szerb kormány lohol, hogy az EU tagja legyen, és ha akarja, ha nem, ezt a neoliberális logikát követi. A jelenlegi kormány amely élenjár az agresszivizmus (lefelé) és a szervilizmus (felfelé) ötvözetének kotyvasztásában, objektíve csak ösztönzi ezt az eltűnési folyamatot. Rettenetesen veszélyes helyzet ez.

Aki tehetetlen, gyakran téved téves csatatérre, szeretné megszemélyesíteni kínlódásának okát. Mégis, legalább csökkentsük a téves csataterek számát: nem a harmatgyenge, a talán nem is létező liberalizmus tizedeli a kisebbségi magyarokat.

KIFO hírlevél - II. évf, 128. sz.

 

2015. május 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább