Ma Erik, Alexandra, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nem a liberalizmus tizedeli a kisebbségi magyarokat
„Médiatalálmány: a VMSZ a nemzeti, ellenfelei a liberálisok.“ Losoncz Alpár:
A liberalizmus: szabadságformák keresése a modernitás keretén belül. Különösen fontos itt a tulajdonra, azaz, a tulajdonszerzésre utaló szabadság, valamint a tulajdon megőrzésének mozzanata: vannak olyan értelmezők, akik egyenesen azt gondolják, hogy itt minden a tulajdon körül forog. Ez némi zavart okozhat, mert mi az elsődleges: vajon a szabadság vagy a biztonság? Ne legyünk naivak: a liberalizmusnak éppúgy vannak vakfoltjai, mint minden modern gondolatnak. A liberalizmus ugyanis más irányulásokhoz hasonlóan a fehér európai férfi ideológiájának (volt) a része: túlontúl sok liberális bólogatott midőn halomra gyilkoltak indiánt, négert, meg egyebet, vagy amikor éppen a kínaiakat teperték le az ópiumháborúban, mondván, hogy azok lusták, és nem aknázzák ki az isten által adott földi erőforrásokat. Alkalomadtán belefért a dologba a rabszolgaság elismerése, vagy éppen a nem-keresztény vallásúak becsmérlése. De, mondom, ne gondoljuk, hogy ez valamilyen liberális különlegesség volna: ha valaki nem tudná, ez az európai hagyomány, ráadásul a liberalizmus a XX. században sokszor korrigálta is magát. Ám a vajdasági magyart mégiscsak az érdekelheti, hogy vajon a liberalizmus térhódítása okán zsugorodunk-e? Nemzetellenes-e a liberalizmus? Ezért gyengülünk? Aki erre magabiztosan igent mond, rögtön hajítsa ki az ablakon Kossuth Lajost. Vallásellenesség? Pusztítja-e a kereszténységet, a „nemzetet összetartó kötelékeket” az ateista liberalizmus, vagy a nemzeti elkötelezettséget a liberális individualizmus? Aki azt hiszi, hogy a liberalizmus alig várja, hogy pusztuljon a vallás, ám olvasson Eötvös Józsefet, ha persze fontos számára a magyar hagyomány. Individualizmus? Ugyan már. Nem olyan egyszerű ez, sokan, sokféleképpen hivatkoztak az individualizmusra, hogy legyen világos, keresztény gondolkodók is, hovatovább, még fasiszták is, ők persze vezéregyéniségekre gondoltak. Nagybecsű eleink a XIX. században európai szinten mozogtak, amikor azt gondolták, hogy a nemzet igazi párja a liberalizmus: ez egyszerre volt egy függetlenségi harc kifejeződése, és egy mély koncepció, amely meghatározta a szerbek iránti viszonyulást is. És annak, aki azt gondolja, hogy ez a régi nemesi liberalizmus elmúlt már, javallom a következőt: ma is elmélkednek az említett elgondolások alapján jeles emberek: pl. Magyarországon erdélyi származású barátunk, Molnár Gusztáv, vagy a multikulturalizmus kútfeje (multikulturalizmus!) a kisebbségi kérdés (autonómia!) iránt elképesztően érzékeny szerző, Will Kymlicka.
Ha van baj a liberalizmussal: nem nagyon tud mit kezdeni a mai hatalmi formákkal. De ebben a tehetetlenségben megint csak nincs egyedül: manapság a hatalom természete olyan, hogy a Nagy Testvért előlegező Orwell jóságos bácsika csupán.
Liberalizmus: számunkra ez egy meghatározott kontextusban vetődik fel: a VMSZ uralma, áldatlan állapotok a nyilvánosságban, kínlódásunk a pluralizmus körül. És a tehetetlenség. Nincsenek errefelé kiforrott eszmék: mi, tévesen, azt gondoljuk, hogy kisebbségnek ez fényűzés. Csak hát sok zavarodottság származik ebből. Emlékezetemben vannak bizonyos idevágó meggondolások, de, mondjuk az, hogy Pásztor István a büszkeségnapi felvonulás kapcsán tesz bizonyos kijelentést, távolról sem elég ahhoz, hogy a VMSZ-hez odaragasszuk a „konzervatív” jelzőt. Nem kell a liberalizmusért kiáltani, ha a Második Nyilvánosságnak a VMSZ-re irányuló bírálatait olvassuk: ez legfeljebb valamifajta „liberalizációs” igény, távol doktrínáktól, és kiérlelt koncepcióktól. Médiatalálmány: a VMSZ a nemzeti, ellenfelei a liberálisok. Márpedig, aki ezt hiszi, kiiratkozott a magyar hagyományból. Aztán gondolhatja-e komolyan valaki, hogy az MNT ülésein oly serény VMDK-s Tari István a liberalizmus zászlóvivője lenne? Azon tűnődni, hogy a maroknyi emberből álló Napló Kör, amely a szabadelvűségre hivatkozik, megrendíti a hatalom szerkezetét, vagy, ne adj úristen, csökkenti a fennmaradási esélyeket: ez tragikomikus.
Egyszóval, délibáb lenne a liberalizmussal kapcsolatos vívódásunk? Van itt mégis valami. A „neoliberalizmus”, amely a néhai liberalizmus valamilyen késő-kapitalista csökevénye, rossz szó, de nem tudok mást. Majd a piac eldönti, harsogja a neoliberalizmus szócsöve, a The Economist. Az Európai Uniót keresztül-kasul áthatja a neoliberalizmus: innen adódnak félelmeim. A privatizáció aszimmetrikus, a többség és a kisebbség esélyei nem egyformák, mondom egy nyugati adminisztrátornak. Majd a piac eldönti, mondja ő. Nem jó privatizálni a kisebbségi médiákat, állítom. Majd a piac eldönti, feleli. Kell-e kisebbségnek autonómia? Majd a piac eldönti.
Maradjanak-e fenn a kisebbségi magyarok? Majd a piac eldönti. Csak hát közben a kisebbség eltűnik, mint a kámfor: látjuk, nézzük ezt. A végén netalán győz a piac, szabadok lesznek az árak, a kisebbségekből meg herbáriumot készítenek. Az EU esetleg projektumot pénzel majd, hogy kisebbségi emlékművek jöjjenek létre.
2000 után minden szerb kormány lohol, hogy az EU tagja legyen, és ha akarja, ha nem, ezt a neoliberális logikát követi. A jelenlegi kormány amely élenjár az agresszivizmus (lefelé) és a szervilizmus (felfelé) ötvözetének kotyvasztásában, objektíve csak ösztönzi ezt az eltűnési folyamatot. Rettenetesen veszélyes helyzet ez.
Aki tehetetlen, gyakran téved téves csatatérre, szeretné megszemélyesíteni kínlódásának okát. Mégis, legalább csökkentsük a téves csataterek számát: nem a harmatgyenge, a talán nem is létező liberalizmus tizedeli a kisebbségi magyarokat.
KIFO hírlevél - II. évf, 128. sz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
AZ ÚJSÁGÍRÁS LEZÜLLESZTÉSE, AZ OLVASÓK MEGALÁZÁSA
A VMSZ tisztségviselői és az anyaországi vendégek ezúttal is „eligazították” az MNT „alapítású” médiák „újságíróit”, hogy >
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >