2019. november 18. hétfő
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Mindennapi rasszizmusunk

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Rögtön megismered, öcsém, bazdmeg, mint a cigányt, érted?“ Szerbhorváth György (Beszélő):

Van az a pillanat, amikor úgy érzi az ember, szégyen vajdasági magyarnak lenni. (Még mielőtt a vajdmagyok belémkötnének, hogy merem én magam ennek vallani, ha nem ott élek, hát nem fogok szabadkozni: mások annak tartanak, és én sem érzek nagyon másképp, ha rákérdeznek. Ha nem kérdik, tökmindegy, mi vagyok.)

Van tehát ez a menekültkérdés, s nem hiszem, hogy itt kellene a témát ragoznom. Kedd estefelé kinéztem a tüntetésre, amit a („megélhetési”) bevándorlók/menekültek mellett kiállandó tartottak a Deák téren – nem voltunk sokan, és mint sok más tüntetés, inkább szociológus osztálytalálkozóra hasonlított, hangosítás meg mintha nem is lett volna –, ami arra utal, hogy a magyarok, ha éppen nem gyűlölik a menekülteket / bevándorlókat / idegeneket / kisebbségeket, akkor éppen ignorálják (és ez még a jobbik eset). Az idegenellenesség persze jó export árucikk, bár Szerbiában erre nincs szükség, van belőle elég. Ott gyújtottak fel már barakktábort, zártak le utakat, amikor a helybéliek megtudták, hogy a hatóságok menekülttábort akarnak létesíteni. De pont egy éve, amikor a menekültek is lapátoltak a gátakon az árvizek miatt, hősként ünnepelték őket.

Nos, az kétségtelen, hogy Szerbiát tranzitországként különösen érinti a menekültkérdés – eddig még valahogy eljutnak szerencsétlen embertársaink, aztán itt a schengeni határ. Ráadásul olyan községeket (értsd: járásokat érint), mint a szabadkai vagy a magyarkanizsai. Előbbiben, illetve a határ menti falvakban (helyenként csak relatív) többségben, míg utóbbiban abszolút többségben élnek a magyarok (80-90%). Az autópályán lévő, Horgos-Röszke határátkelő pedig területileg Magyarkanizsához tartozik, ennek okán a határon elkapott menekülteket ide toloncolják vissza, buszokon szállítják őket a Tisza-menti településre, amit a csönd városának hívnak. Aztán ezek meg lármáznak. Vagy nem.

Eszem ágában sincs a magyarkanizsaiakat bármivel vádolni, még azt is elismerem, hogy az ember vele született tulajdonsága, hogy nem akar idegeneket, másokat, menekülteket tudni az udvarában, a helységben. Mert az ember mogorva, és kész. Arra is nehezen tudnék mit mondani, ha azt kérdeznék vissza, hogy: „És mi lenne, ha a te Kishegyeseden lenne a menekülttábor? Könnyű neked irkafirkálni..." Mint olvashattuk, Lackó Róbert, a magyarkanizsai önkormányzat belügyi szervekkel megbízott kommunikációs felelőse (?!) elmondta, hogy ellenzik, hogy menekülttábor jöjjön létre itt, és abban mondjuk igaza van, hogy ez nem megoldás hosszú távon, mármint a menekültkérdést országos, európai szinten kellene kezelni (jó sok pénzzel is), egymagában egy városka nem tud megbirkózni a feladattal. Elmondta: „A főként afgán, iráni és szír menekülteket Magyarországról toloncolták vissza, a város pedig csak átmeneti szálláshely a számukra, a jelenlétük mégis aggodalmat keltett Magyarkanizsán.” (Itt meg kéne állni egy pillanatra: Magyarország hogyan toloncolhat vissza menekülteket, akik átjutottak a határon, ha azok menedékjogot kértek?) Ám ekkor elsült Lackó agya: „Pánikra nincs ok, egyetlenegy atrocitás sem történt, amit a menekültek okoztak volna községünkben, de a látvány és a jelenlétük aggodalomkeltő.”

Aha. Mondja ezt hétfőn. Amikor előző nap, vasárnap délelőtt egy, a rendőrök által elengedett, a családján erőszakoskodó, ex nejét megverő férfi fogta a vadászpuskáját, és a község két falujában lemészárolt hat embert, így volt feleségét, fia feleségét (előző nap házasodtak), az ifjú ara családját... Igen: nem menekült rendezett vérfürdőt, hanem egy helybéli (azt most hagyjuk, hogy egyes médiák rögtön etnicizálni kezdték az esetet, mondván, egy szerb lőtt le hat magyart). De íme, ez most nem érdekes – pánikra nincs ok (Szerbiában van az USA után a legtöbb fegyver, gyakorlatilag minden férfire jut, nem is egy). Sőt, mondja Lackó, egyetlenegy atrocitás sem történt, amit a háborús térségből érkező menekültek okoztak volna. De – s emeljük ki – a látványuk és jelenlétük aggodalomkeltő.

Mi is itt az aggodalomkeltő? Nyilvánvalóvan, az afgán, az iráni és a szír nem európai, nem kaukázusi, magyarán: nem fehér ember. Rögtön megismered, öcsém, bazdmeg, mint a cigányt, érted? Büdös is, nem fürdött ki tudja, mióta. Lehet, hogy az araboknál, a müzülöknél fontos a tisztálkodás, de ez mind büdös. Ja, hogy nem volt hol fürdenie hónapok óta, mióta vándorol? Hát mi a f...nak jön ide, mi hívtuk? Milyen háború? Menjen haza, Orbán is megmondta. Tolom belé a g...t, húzzon innen el. Már a látványa is, ránézel, tudod, hány óra, koszos a gúnyája is. Meg hogy itt van, a jelenléte. (Gondolta, de így már nem mondta a kommunikációs felelős.)

Hangsúlyozom, a szerb hatóságok felelőssége világos – nemtörődömségük és tehetetlenségük a probléma lepasszolásához vezet, Magyarkanizsa meg fő a szószban. De ez a logika, hogy látvány alapján feltételezik, bűnözőkről van szó, mélyen rasszista.

Emiatt szégyellem ilyenkor, hogy vajdasági magyar vagyok. És Lackó nyilván nem így mondta volna, ha ez ne lenne benne a helyi közhangulatban (és általában a Vajdaságban, Szerbiában stb.) És ahogyan a magyarországi idegenellenesség is megdöbbentő (illetve nem, ezek vagyunk mi, kit érdekel az a kétszázezer menekült és befogadásuk 1956-ban), a vajdasági magyarok menekültellenessége is az. Oké, ezt is meg lehet „érteni”, 1991 után a magyar településekre is érkeztek szerb menekültek, aztán romák (éppen a vérengzés egyik helyszínére, Martonosra is), gyűlik a feszültség, de Lackónak jusson eszébe, hányan menekültünk mi, vajdasági magyarok a háborúk elől/alatt Magyarországra.

Minket, ha nehezen is, de befogadtak – a bürokráciával, titkosszolgálattal, bevándorlási hivatallal való küzdelemről majd máskor –, és mai napig akadnak beszólások. de a megaláztatás nem haladta meg túlságosan azt a fokot, amit az embernek el kell szenvednie akkor, ha új környezetbe, országba kerül. Mert a másikat, a jövevényt mindig – amíg úgymond nem bizonyít, nem válik jó fejjé a szemünkben – lenézzük, gyanúsnak tarjtuk, csicskáztatjuk. Mert oly jó kicsit gonosznak, ördögnek lenni; emberi, nagyon is emberi.

Lackótól hát egyet kérdezhetnénk, bár minek: mi alapján gondolja ő (meg társai), hogy Szerbiában kisebbségként egyenjogúság vár rájuk minden téren, ha másokról így gondolkodnak?

Látványra... Lackó képét meg elemezze Lombroso.

(P. S.: Az ilyen-olyan funkciókban virító Lackóról jegyezzük fel, hogy nem a Vajdasági Magyar Szövetség színeiben politizál, hanem a most éppen ellenzékben lévő, bár széthullott Demokrata Párt tagjaként – a meggyilkolt kormányfő, Djindjić pártja egyébként a magyarországi szótár szerint szoclibnek lenne nevezhető. De azon sincs mit csodálkozni, hogy köztük is ennyi a rasszista.) 

2015. május 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább