Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Gyanús riporterek
J. Garai Béla
„Leleplező riportot akartak készíteni a Nikolić-család mértéktelen gazdagodásáról.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még szolidáris érzelmek ébrednek bennem bulvártémákkal foglalkozó belgrádi tabloidok iránt, pontosabban egyes munkatársaik iránt, akik a napokban az elnöki hivatal támadásának célkeresztjébe kerültek. Méghozzá azzal a rendkívül súlyos váddal, hogy veszélyeztették az elnök családtagjainak biztonságát ezekben a nehéz és kritikus időkben, amikor nem messze tőlünk, a szomszédos Macedóniában terrortámadások zajlanak - amint az elnöki sajtóhivatal dörgedelmes közleményében olvasható.
Először azt hittem, hogy eme felelőtlen firkászok netán fegyvert rejtegettek a jegyzetfüzetükben, és úgy próbálták orvul megközelíteni az elnök hozzátartozóit, esetleg kiszuperált, húszéves verdájukkal útját állták Nikolićék páncélozott Audijának egy fővárosi útkereszteződésben, és így sodorták őket életveszélybe. Ha már ilyen keményen kipellengérezték őket. De tévedtem. Nem erről van szó: a két újságíró és fotós kollegáik azzal idéztek elő kockázatos helyzetet, hogy a belgrádi felső tízezer luxusnegyedében, az előkelő Dedinjén becsöngettek egy pazar villába és tulajdonosa felől érdeklődtek. Történetesen éppen abba, amelyben az elnök kisebbik fia, Branislav lakik. Merthogy – micsoda elvetemült szándék! - leleplező riportot akartak készíteni a Nikolić-család mértéktelen gazdagodásáról. (...)
„A köztársasági elnök kabinetjében gyanút keltettek a szóban forgó, német-svájci tulajdonban levő két napilap és újságírói, X.Y. és Y.Z. (az eredetiben teljes névvel szerepelnek) szándékai, akik közül utóbbi prizreni születésű”, áll a múlt hét derekán kiadott és jó kis vihart kavart közleményben. A továbbiakban arról értesülhetünk, hogy miközben az elnök „azért küzd, hogy az országot megvédje az albán terroristáktól, a német-svájci tulajdonban levő két tabloid riportereket küld kisebbik fia házához azzal a szándékkal, hogy veszélybe sodorja biztonságát”. Ezzel ugyanis, magyarázatuk szerint, nyilvánossá akarták tenni az elnök hozzátartozójának címét, amivel terrortámadás veszélyének tették volna ki.
Ezen még el is gondolkodna az ember, ha nem szúrna szemet, hogy a közlemény szerzői külön kiemelték a prizreni (koszovói) születésű riporternőt. Nem kell túl nagy tudomány a megfejtéshez: nyilván azért, mert a nem ics-vics-re végződő vezetéknevéből kiderül, hogy nem a többségi nemzethez tartozik. Vagyis a kutakodó újságíró albán, esetleg goranac. Ez a körülmény pedig elegendő ok arra, hogy aggodalmat keltsen az elnökben és munkatársaiban.
A származás szerinti effajta megkülönböztetés heves reagálást váltott ki mindkét szerbiai újságírószövetségből, az érintett lapok pedig, a rájuk egyáltalán nem jellemző módon váratlanul felcsaptak a nemzeti egyenrangúság harcos védelmezőivé.
„Hová jutottunk?! Azt jelenti ez, hogy Szerbiában valaki azért gyanús, mert például albán?”, tette fel a kérdést kommentárjában a Blic, majd így folytatta: „Vagy azért gyanús, mert külföldi tulajdonban levő cégnél dolgozik?”. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy „az elnököt soviniszta érzelmek fűtik, megnyilvánulása kimeríti a gyűlöletbeszéd fogalmát, és ezzel szégyent hoz az általa betöltött tisztségre”. (...)
Ám mielőtt címünkre is érkezne egy ledorongoló sajtóközlemény, felhívnám az elnöki kabinet figyelmét, hogy mindezt én is csak a tabloidok megbízhatatlan és rosszindulatú beszámolóiból tudom... Nem túl jól hangzó nevem ellenére nekem is mindjárt gyanús volt, hogy egyikük koszovói születésű.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >
A szavazás vesztese a demokrácia
Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >
A szabadkai kudarc után
A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >