2022. október 7. péntek
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A balkáni kisállamok nyomorúsága

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Persze ez tök hamis mítosz, de a polgárok egy része néha jól lakik vele.” Szerbhorváth György (Beszélő):

Már megint fortyog a Balkán: két tucatnyi halott Macedóniában, a horvát-szerb Duna-határnál külföldi fiatalok foglalnának el egy szigetet Liberland néven. Őrültek minden oldalon.

Mostanság teljesen szélsőséges véleményeket hallhattunk a vajdasági magyarokról – akik átjőve a Balkánról Magyarországra, voltaképp balkanizálják Budapestet a mentalitásukkal. Ez Spiró György véleménye, ami szerintem nettó hülyeség, meg is mondtam.

A másik oldalon a vajdasági magyar (párt)cégeknek nyújtandó, kb. 11 milliárdnyi magyar adóforintokból eredő, kedvezményes hitelről (értsd: verd el, tedd zsebre, adj vissza belőle) kirobbanó vitában írta egy vajdmagy újságírónő, hogy igenis jár oda ez a lóvé, hoztak (hoztunk...) mi ide, Magyarba’ annyi lóvét, meg észt, sőt, friss vért, hogy kölcsön kenyér visszajár. Erről is megvolt a véleményem, főleg a friss vérről.

Ám az tény, hogy a Balkán tovább balkanizálódik, a szó eredeti értelmében: lehet, hogy újabb államocskák jönnek létre? De legalábbis tovább folytatódnak a határviták, amikből más sosem ered, mint harc. És ha már fegyver akad, akkor úgy. Már 15 éve nem lőnek rendesen a Balkánon, berozsdásodtak a csövek, panaszkodnak is a szerb zsandárok.

Leszámítva a dél-szerbiai konfliktusokat a szerbek és albánok közt (igaz, szinte idilli béke van 13 éve Preševo völgyében); nem említve a koszovói szerbek és albánok közti folyamatos, „civil” gyilkosságokat; a boszniai vehabita terrortámadásokat (a minap egy szerb rendőrállomást támadott meg egyikük; a vehabiták relatíve aktívak Szandzsákban, a dél-szerbiai/észak-montenegrói régióban is); az állandó maffia-leszámolásokat, a vajdasági pogromokat a szerb-albán focimeccs után, és most hirtelen több nem jut is eszembe. Ja, de igen, a minap kitört újabb, súlyos harcok Macedóniában az „albán terroristák” (illetve nem biztos, kell-e az idézőjel) és a hatóságok közt. Aminek a tétje, mi lesz a zömében albánok lakta macedóniai területekkel, önállósodnak-e, csatlakoznak-e Koszovóhoz vagy épp létrejön már Nagy-Albánia.

Nem nyugszik tehát a volt Jugoszlávia keleti része, de a macedón helyzet most különösen pikáns – mert az ellenzék közben tüntet az innen nézve is morbid hatalom ellen. És ilyenkor épp jól jön utóbbinak, ha úgymond terrortámadás éri az országot. Sok helyről ismerős a szitu: ha az ellenzéket meg akarod regulázni, totális kontrollt akarsz, indíts háborút, lásd Busht 2011-től, és ... és mást nem mondok. Fő, ha veszélyt kiáltanak, össze kell fogni a nemzetet, a többieknek kuss.

Hogy újabb kisállamokat kéne létrehozni, kvázi vicces formában is, újra meg újra megjelenik délen, csak gyakran az egész inkább szánalmas. Az egyik, Schmuck Andor-i mélységű próbálkozás az egykori-mai kommunisták, jugónosztalgikusok május elsejei próbálkozása, amikor egy magánbirtokon ünneplik meg a munkások ünnepét,főképp nyugdíjasok. Az ideológiai hangsúly természetesen a csevapcsicsa sütésén van, úgyhogy a hatóság békén is hagyja Jugoland-et. Tito alatt úgyis jobb volt még az is, ami elviselhetetlen volt. (A lakosság kb. 10 százaléka már akkor nyugaton kötött ki.)

A másik egy új területfoglalási akció volt épp aznap, szombaton, amikor a macedóniai csatározás is folyt (ott a hivatalos mérleg: 8 halott macedón rendőr, 37 megsérült, 14 halott albán terrorista, 30 pedig megadta magát). A tudósítás szerint egy fiatal cseh politikus, bizonyos Vít Jedlicka döntött úgy, hogy elfoglal egy szigetszerű területet a Dunánál, a Dunában, Szerbia és Horvátország közt, amely szerinte voltaképp a senki földje. S azt elfoglalván majd felépítik ott Liberland-et, az ideális társadalmat. Ő ugyan végül meg sem jelent, hanem felesége, a leendő First Lady ügyetlenkedett ott (bár a főnököt később kihallgatták a horvátok). Kabaréba illő jelenet zajlott le, ha jól értem, jöttek a (gondolom, antiglobalista, idealista, anarchista stb.) brazil, ír, dán, cseh, svájci, magyar, szlovén stb. fiatalok, felépítendő az országot, az új Monacót vagy mi a túrót (egy újabb, adóelkerülős paradicsomot? – így persze értem). Aztán mégsem volt elég csónak, majd jöttek a szerb határőrök stb. Uh, azt hiszem, van remény, ha a zömmel a harmincas éveikben járó fiataloknak akad ennyi idejük, és főleg pénzük arra, hogy ilyesmivel szórakozzanak: egy ladikkal, pár deszkával indultak volna neki.

Nem is lenne ezzel nekem bajom, ha nem ott szórakoznának, ahol huszonéve még véres harcok folytak, és az ottani magyarok és az odavitt vajdasági magyar katonák is elestek, embereket űztek el. A poén meg az, hogy a határ idővel arrébb ment – mert a Duna folyó, melynek vize értelemszerűen újabb partot mos. Így a régi térkép szerint ma a Liberland-nek szánt terület Szerbiáé, de Horvátországnak is „van” területe Szerbiában ilyen értelemben, a határ viszont a Duna közepe (volt mindig is, elvben). S ugyan akad határvita, a horvátok és a szerbek is tesznek most rá, hogy ezért harcoljanak. Aztán jön Jedlicka, és kavarja a semmit. Még ha elvben szimpatikusak is lehetnének a mozgalom nézetei (élni és élni hagyni stb.) De ama tájékon, legyen bármily gyönyörű, a határok, térképek átrajzolgatása sosem majálisozás volt, hanem bevezetés az újabb háborúba.

Persze, Jedlicka lehet simán hülye is, nem kell vele ennyit foglalkozni. De a macedón csata is azt erősíti meg, délen még nincsen minden meccs lejátszva. A kormány szerint Koszovóról szivárogtak be az albán többségű Kumanovóba a koszovói albán terroristák (az egykori-mai Koszovói Felszabadítási Hadsereg tagjai), de aztán kaptak pár golyót, igaz, a rendőrök is jócskán. Több ezren elmenekültek.

Hogy Kumanovóban a láng volt-e nagyobb vagy a füstje, azt majd meglátjuk az elkövetkezők fényében. Tény, hogy a macedón ellenzék éppen mostanság tüntet (újra) Nikola Gruevski és kormánya ellen. Az albán-macedón konfliktusban persze nem lehet mindent egy személyre kenni, de itt valami nagyon bűzlik, Gruevski agyában főképp. Kilenc éve uralkodik Macedóniában, egyre nagyobb a szegénység (mit szegénység, nyomor), amit olyan intézkedésekkel igyekezett csökkenteni, minthogy kétszáz eurónyi büntetést fizettetnek azzal, aki a gatyáját-bugyiját-melltartóját a fővárosi panellakása erkélyén látható módon szárítja (ez erkölcsi kérdés!). A kétszáz euró kb. épp egy egyetemi tanári fizetés nagysága, ám pár év alatt nyolcszorosára nőtt azok száma, akik napi 2 dollárból kéne, hogy megéljenek.

A terület persze mindig értékes (az ősi föld!), de Koszovó és Macedónia is – Bosznia-Hercegovina és Moldova mellett- Európában erős versenyt folytat a legszegényebb ország címéért (jó, Moldova per pillanat nyerésben van), ahonnan csőstől menekül, aki tud (lásd az ún. magyarországi menekültkérdést a koszovói albánokkal). Gruevski, magától értetődően, folyton előveszi a nacionalista kártyát is – régi probléma, létezik-e egyáltalán ez a nemzet, mert a bolgárok, szerbek, görögök úgy vannak vele, hogy nem is; fegyveresen meg az albánok fenyegetik. E négyszeres harapófogóban Gruevski kezében ott az adu ász, ám az ázsiai diktátorok szintjén „építi” országát: a főváros, Szkoplje központjában szoborparkot állíttatott, Las Vegas-os türkménbasis típusút (a pesti nácis emlékmű ahhoz képest műalkotás...), aminek a lényege, hogy a macedónok Nagy Sándor közvetlen utódai, ide nekünk mindent, úgy Indiáig. Persze ez tök hamis mítosz, de a polgárok egy része néha jól lakik vele.

A demonstrációk egyébként azért törtek ki, mert a kormányfő lebukott, hogy egy gyilkosságért felelős rendőrt akarnak kimosdatni. Februárban meg lehallgatási botrány volt (az újabb is ilyesmiből ered), és többek közt kiderült, a kormány hazudott, hogy a gazdaság stabil lenne, mert a közalkalmazottak fizetésére sincs pénz.

És lám, az albánok „felszabadítói” is pont most érkeztek meg. Akár Liberland alapítói, az új Kolumbuszok. Jugoland-ben közben meg bevágták az össze csevapot.

S hogy mi lesz mindennek a vége? Semmi, folyik tovább a cirkusz, bár az nem csak ott van. Őrültekből tehát nincs hiány. De ezúttal megállunk Röszkénél.

2015. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”? (2.)

Az Autonómia portálon elhangzott beszélgetés részvevői a Magyar Nemzeti Tanácson munkáját  „közepes eredménnyel”, mondhatni ajándékjeggyel értékelték.  >

Tovább

Holt lelkek kifosztása, avagy apámat visszahozta a sírból a bank

Oké, mindenkinek van valami hasonló esete a bürokráciával, az örökösödés kapcsán is biztosan. Hogy ez kell, >

Tovább

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”?

Az MNT működésére rányomta bélyegét a Pásztor István által meghirdetett nemzeti kisebbségi politika, amit a „konfrontáció >

Tovább

Putyin totális háborúja

Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan >

Tovább

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább