Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A balkáni kisállamok nyomorúsága
Szerbhorváth György
„Persze ez tök hamis mítosz, de a polgárok egy része néha jól lakik vele.” Szerbhorváth György (Beszélő):
Már megint fortyog a Balkán: két tucatnyi halott Macedóniában, a horvát-szerb Duna-határnál külföldi fiatalok foglalnának el egy szigetet Liberland néven. Őrültek minden oldalon.
Mostanság teljesen szélsőséges véleményeket hallhattunk a vajdasági magyarokról – akik átjőve a Balkánról Magyarországra, voltaképp balkanizálják Budapestet a mentalitásukkal. Ez Spiró György véleménye, ami szerintem nettó hülyeség, meg is mondtam.
A másik oldalon a vajdasági magyar (párt)cégeknek nyújtandó, kb. 11 milliárdnyi magyar adóforintokból eredő, kedvezményes hitelről (értsd: verd el, tedd zsebre, adj vissza belőle) kirobbanó vitában írta egy vajdmagy újságírónő, hogy igenis jár oda ez a lóvé, hoztak (hoztunk...) mi ide, Magyarba’ annyi lóvét, meg észt, sőt, friss vért, hogy kölcsön kenyér visszajár. Erről is megvolt a véleményem, főleg a friss vérről.
Ám az tény, hogy a Balkán tovább balkanizálódik, a szó eredeti értelmében: lehet, hogy újabb államocskák jönnek létre? De legalábbis tovább folytatódnak a határviták, amikből más sosem ered, mint harc. És ha már fegyver akad, akkor úgy. Már 15 éve nem lőnek rendesen a Balkánon, berozsdásodtak a csövek, panaszkodnak is a szerb zsandárok.
Leszámítva a dél-szerbiai konfliktusokat a szerbek és albánok közt (igaz, szinte idilli béke van 13 éve Preševo völgyében); nem említve a koszovói szerbek és albánok közti folyamatos, „civil” gyilkosságokat; a boszniai vehabita terrortámadásokat (a minap egy szerb rendőrállomást támadott meg egyikük; a vehabiták relatíve aktívak Szandzsákban, a dél-szerbiai/észak-montenegrói régióban is); az állandó maffia-leszámolásokat, a vajdasági pogromokat a szerb-albán focimeccs után, és most hirtelen több nem jut is eszembe. Ja, de igen, a minap kitört újabb, súlyos harcok Macedóniában az „albán terroristák” (illetve nem biztos, kell-e az idézőjel) és a hatóságok közt. Aminek a tétje, mi lesz a zömében albánok lakta macedóniai területekkel, önállósodnak-e, csatlakoznak-e Koszovóhoz vagy épp létrejön már Nagy-Albánia.
Nem nyugszik tehát a volt Jugoszlávia keleti része, de a macedón helyzet most különösen pikáns – mert az ellenzék közben tüntet az innen nézve is morbid hatalom ellen. És ilyenkor épp jól jön utóbbinak, ha úgymond terrortámadás éri az országot. Sok helyről ismerős a szitu: ha az ellenzéket meg akarod regulázni, totális kontrollt akarsz, indíts háborút, lásd Busht 2011-től, és ... és mást nem mondok. Fő, ha veszélyt kiáltanak, össze kell fogni a nemzetet, a többieknek kuss.
Hogy újabb kisállamokat kéne létrehozni, kvázi vicces formában is, újra meg újra megjelenik délen, csak gyakran az egész inkább szánalmas. Az egyik, Schmuck Andor-i mélységű próbálkozás az egykori-mai kommunisták, jugónosztalgikusok május elsejei próbálkozása, amikor egy magánbirtokon ünneplik meg a munkások ünnepét,főképp nyugdíjasok. Az ideológiai hangsúly természetesen a csevapcsicsa sütésén van, úgyhogy a hatóság békén is hagyja Jugoland-et. Tito alatt úgyis jobb volt még az is, ami elviselhetetlen volt. (A lakosság kb. 10 százaléka már akkor nyugaton kötött ki.)
A másik egy új területfoglalási akció volt épp aznap, szombaton, amikor a macedóniai csatározás is folyt (ott a hivatalos mérleg: 8 halott macedón rendőr, 37 megsérült, 14 halott albán terrorista, 30 pedig megadta magát). A tudósítás szerint egy fiatal cseh politikus, bizonyos Vít Jedlicka döntött úgy, hogy elfoglal egy szigetszerű területet a Dunánál, a Dunában, Szerbia és Horvátország közt, amely szerinte voltaképp a senki földje. S azt elfoglalván majd felépítik ott Liberland-et, az ideális társadalmat. Ő ugyan végül meg sem jelent, hanem felesége, a leendő First Lady ügyetlenkedett ott (bár a főnököt később kihallgatták a horvátok). Kabaréba illő jelenet zajlott le, ha jól értem, jöttek a (gondolom, antiglobalista, idealista, anarchista stb.) brazil, ír, dán, cseh, svájci, magyar, szlovén stb. fiatalok, felépítendő az országot, az új Monacót vagy mi a túrót (egy újabb, adóelkerülős paradicsomot? – így persze értem). Aztán mégsem volt elég csónak, majd jöttek a szerb határőrök stb. Uh, azt hiszem, van remény, ha a zömmel a harmincas éveikben járó fiataloknak akad ennyi idejük, és főleg pénzük arra, hogy ilyesmivel szórakozzanak: egy ladikkal, pár deszkával indultak volna neki.
Nem is lenne ezzel nekem bajom, ha nem ott szórakoznának, ahol huszonéve még véres harcok folytak, és az ottani magyarok és az odavitt vajdasági magyar katonák is elestek, embereket űztek el. A poén meg az, hogy a határ idővel arrébb ment – mert a Duna folyó, melynek vize értelemszerűen újabb partot mos. Így a régi térkép szerint ma a Liberland-nek szánt terület Szerbiáé, de Horvátországnak is „van” területe Szerbiában ilyen értelemben, a határ viszont a Duna közepe (volt mindig is, elvben). S ugyan akad határvita, a horvátok és a szerbek is tesznek most rá, hogy ezért harcoljanak. Aztán jön Jedlicka, és kavarja a semmit. Még ha elvben szimpatikusak is lehetnének a mozgalom nézetei (élni és élni hagyni stb.) De ama tájékon, legyen bármily gyönyörű, a határok, térképek átrajzolgatása sosem majálisozás volt, hanem bevezetés az újabb háborúba.
Persze, Jedlicka lehet simán hülye is, nem kell vele ennyit foglalkozni. De a macedón csata is azt erősíti meg, délen még nincsen minden meccs lejátszva. A kormány szerint Koszovóról szivárogtak be az albán többségű Kumanovóba a koszovói albán terroristák (az egykori-mai Koszovói Felszabadítási Hadsereg tagjai), de aztán kaptak pár golyót, igaz, a rendőrök is jócskán. Több ezren elmenekültek.
Hogy Kumanovóban a láng volt-e nagyobb vagy a füstje, azt majd meglátjuk az elkövetkezők fényében. Tény, hogy a macedón ellenzék éppen mostanság tüntet (újra) Nikola Gruevski és kormánya ellen. Az albán-macedón konfliktusban persze nem lehet mindent egy személyre kenni, de itt valami nagyon bűzlik, Gruevski agyában főképp. Kilenc éve uralkodik Macedóniában, egyre nagyobb a szegénység (mit szegénység, nyomor), amit olyan intézkedésekkel igyekezett csökkenteni, minthogy kétszáz eurónyi büntetést fizettetnek azzal, aki a gatyáját-bugyiját-melltartóját a fővárosi panellakása erkélyén látható módon szárítja (ez erkölcsi kérdés!). A kétszáz euró kb. épp egy egyetemi tanári fizetés nagysága, ám pár év alatt nyolcszorosára nőtt azok száma, akik napi 2 dollárból kéne, hogy megéljenek.
A terület persze mindig értékes (az ősi föld!), de Koszovó és Macedónia is – Bosznia-Hercegovina és Moldova mellett- Európában erős versenyt folytat a legszegényebb ország címéért (jó, Moldova per pillanat nyerésben van), ahonnan csőstől menekül, aki tud (lásd az ún. magyarországi menekültkérdést a koszovói albánokkal). Gruevski, magától értetődően, folyton előveszi a nacionalista kártyát is – régi probléma, létezik-e egyáltalán ez a nemzet, mert a bolgárok, szerbek, görögök úgy vannak vele, hogy nem is; fegyveresen meg az albánok fenyegetik. E négyszeres harapófogóban Gruevski kezében ott az adu ász, ám az ázsiai diktátorok szintjén „építi” országát: a főváros, Szkoplje központjában szoborparkot állíttatott, Las Vegas-os türkménbasis típusút (a pesti nácis emlékmű ahhoz képest műalkotás...), aminek a lényege, hogy a macedónok Nagy Sándor közvetlen utódai, ide nekünk mindent, úgy Indiáig. Persze ez tök hamis mítosz, de a polgárok egy része néha jól lakik vele.
A demonstrációk egyébként azért törtek ki, mert a kormányfő lebukott, hogy egy gyilkosságért felelős rendőrt akarnak kimosdatni. Februárban meg lehallgatási botrány volt (az újabb is ilyesmiből ered), és többek közt kiderült, a kormány hazudott, hogy a gazdaság stabil lenne, mert a közalkalmazottak fizetésére sincs pénz.
És lám, az albánok „felszabadítói” is pont most érkeztek meg. Akár Liberland alapítói, az új Kolumbuszok. Jugoland-ben közben meg bevágták az össze csevapot.
S hogy mi lesz mindennek a vége? Semmi, folyik tovább a cirkusz, bár az nem csak ott van. Őrültekből tehát nincs hiány. De ezúttal megállunk Röszkénél.
Következő cikk: A Napló Kör Újvidéken: Liberalizmus, aktuálpolitika, képzőművészet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >