2020. április 6. hétfő
Ma Vilmos, Bíborka, Taksony, Celesztin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Győzelem

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„Mert annak az ideológiának a halálát ünnepelték volna, amely az ember és ember közötti különbségen alapul, él és élősködik.”

Ha őszinték akarunk lenni, akkor Szerbiában szerencsére - a hangsúly ezen van - tehát szerencsére senki sem kifogásolta igazán azt, hogy az államfő megjelent a győzelem napi moszkvai katonai díszszemlén. Mert a nyugati országok tüntető távolmaradása egyértelműen azt az üzenetet hordozza, hogy a napi politika felülírja az eszméket és az azokba vetett hitet.

Lehet, hogy ez a hit, a kisember, az egyszerű ember hite nem sokat számít a nagypolitikában, de azért mi egyszerűek mégis azt szeretnénk hinni, hogy a fasizmuson aratott győzelem a demokrácia diadala is. Hogy véget ért a nemzetimádat kora, az az időszak, amikor egész nemzetek vallották hittel, hogy vannak jó nemzetek és vannak olyanok, amelyek kevesebbet érnek, amelyeket el kell tüntetni a történelem süllyesztőjében. Nem erkölcsi szentbeszédet akarok tartani, csupán arra figyelmeztetni, hogy ez az eltűntnek, eltüntetettnek mondott eszme ma is él és egyre gyakrabban emelgeti a fejét. Itt közöttünk, és környezetünkben is. Ismét divatos lett a zsidózás meg a cigányozás, ami már csak egy lépésre van a magyarozástól vagy a szerbezéstől. A mócozástól meg a tótozástól. Biztos vagyok benne, hogy már létezik is, csak egyelőre halkra fogott szóval. Reméljük, tovább halkul, bár erre nem mernék mérget venni. Mert ugye, a nemzetpolitika éltetésének és erősítésének egyik fontos eleme az ellenségkép-gyártás. Mert anélkül, valamire való ellenség nélkül nincs veszélyben a  nemzet. Amiből az következik, hogy nem kell védeni. Ha Ukrajna mostani vezetése a hivatalos orosz politika szerint nem volna fasiszta, amely az ott élő oroszok biztonságára, vagyonára, életére tör, nemigen lenne igazolható az orosz szakadárok fegyveres akciója. Akiket Moszkva állítólag csupán emberbaráti segélyben részesít. De ha kell, ha rászorulnak, más eszközöket is bevet – hangzott el többször az orosz illetékesek szájából. Mint ahogy Szerbia is segítette a Horvátországban meg Boszniában élő veszélyeztetett nemzetrészeit. És segíti továbbra is a koszovói szerbeket. Akik tetejében még szót sem fogadnak mindig. De emlékszünk még a külföldi nagykövetségeken való gyújtogatásra is, amikor a veszélyeztetett népet támogató nagygyűlésre szólította a nemzetet az ország akkori vezetése. És láthattuk azt is, nem is olyan régen, hogy a bősz tiltakozók hogyan verik le a cirill betűs táblákat a vukovári középületekről.

Jó, a háború sebei még nem hegedtek be. És vannak akik újra meg újra felszaggatják őket. Nem véletlenszerűen, hanem az érzelmekre játszva. Ugyanezt teszi a volt KGB-s tiszt is, aki minden oroszok új cárjaként uralkodik Oroszországban hol elnökként, hol kormányfőként. Aki megszervezte azt a győzelem napi díszszemlét, amelyről ezúttal távol maradtak a nyugati országok vezetői. Ugyanazok, illetve utódai azoknak, akik 10 évvel ezelőtt, a 60. évfordulón jelenlétükkel megtisztelték ugyanezt az embert. Azóta azonban sok víz lefolyt a Volgán. Az Oroszország és a nyugati világ közötti ellentétek nem az ukrajnai háború kitörésekor keletkeztek. És a nyugatellenes érzelmeket az orosz vezér is a veszélyeztetettség eszközeivel erősíti, élteti. Mert amikor azt mondja: „Mi kevésbé vagyunk pragmatikusak mint mások, kevésbé vagyunk számítók... de jószívűek igen” – akkor azt üzeni, hogy meg kell keményíteni a szíveket, és nemet kell mondani a Nyugat kegyetlen, számító politikájának. Holott ugyanezzel a számítással osztozkodtak a prédán Jaltában az akkori szövetségesek. És ugyanez a Nyugat dobta oda fél Európát a kétségtelenül óriási áldozatot hozó Szovjetuniónak, illetve akkori vezérének, Joszif Visszarionovics Dzsugasvilinek. Akire csak Sztálinként emlékszik a világ.

Akkor miért is kellett volna ott lennie mindenkinek Moszkvában a német kapituláció 70. évfordulóján? Mert a fasizmus feletti győzelemre emlékeztek az emberek. Mert annak az ideológiának a halálát ünnepelték volna, amely az ember és ember közötti különbségen alapul, él és élősködik. Amely – sajnos - nem igazán szűnt meg és amelyhez manapság is szemrebbenés nélkül hozzányúlnak a politikusok. Kicsik és nagyok egyaránt. Amely a Moszkvában jelen levő vezetőktől sem idegen. Nem is tudták, milyen nemes cselekedetet végeztek.     

2015. május 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A farkas és a huncut kismalac

Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >

Tovább

Bizalmi válság?

Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >

Tovább

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább