2020. szeptember 18. péntek
Ma Diána, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Győzelem

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„Mert annak az ideológiának a halálát ünnepelték volna, amely az ember és ember közötti különbségen alapul, él és élősködik.”

Ha őszinték akarunk lenni, akkor Szerbiában szerencsére - a hangsúly ezen van - tehát szerencsére senki sem kifogásolta igazán azt, hogy az államfő megjelent a győzelem napi moszkvai katonai díszszemlén. Mert a nyugati országok tüntető távolmaradása egyértelműen azt az üzenetet hordozza, hogy a napi politika felülírja az eszméket és az azokba vetett hitet.

Lehet, hogy ez a hit, a kisember, az egyszerű ember hite nem sokat számít a nagypolitikában, de azért mi egyszerűek mégis azt szeretnénk hinni, hogy a fasizmuson aratott győzelem a demokrácia diadala is. Hogy véget ért a nemzetimádat kora, az az időszak, amikor egész nemzetek vallották hittel, hogy vannak jó nemzetek és vannak olyanok, amelyek kevesebbet érnek, amelyeket el kell tüntetni a történelem süllyesztőjében. Nem erkölcsi szentbeszédet akarok tartani, csupán arra figyelmeztetni, hogy ez az eltűntnek, eltüntetettnek mondott eszme ma is él és egyre gyakrabban emelgeti a fejét. Itt közöttünk, és környezetünkben is. Ismét divatos lett a zsidózás meg a cigányozás, ami már csak egy lépésre van a magyarozástól vagy a szerbezéstől. A mócozástól meg a tótozástól. Biztos vagyok benne, hogy már létezik is, csak egyelőre halkra fogott szóval. Reméljük, tovább halkul, bár erre nem mernék mérget venni. Mert ugye, a nemzetpolitika éltetésének és erősítésének egyik fontos eleme az ellenségkép-gyártás. Mert anélkül, valamire való ellenség nélkül nincs veszélyben a  nemzet. Amiből az következik, hogy nem kell védeni. Ha Ukrajna mostani vezetése a hivatalos orosz politika szerint nem volna fasiszta, amely az ott élő oroszok biztonságára, vagyonára, életére tör, nemigen lenne igazolható az orosz szakadárok fegyveres akciója. Akiket Moszkva állítólag csupán emberbaráti segélyben részesít. De ha kell, ha rászorulnak, más eszközöket is bevet – hangzott el többször az orosz illetékesek szájából. Mint ahogy Szerbia is segítette a Horvátországban meg Boszniában élő veszélyeztetett nemzetrészeit. És segíti továbbra is a koszovói szerbeket. Akik tetejében még szót sem fogadnak mindig. De emlékszünk még a külföldi nagykövetségeken való gyújtogatásra is, amikor a veszélyeztetett népet támogató nagygyűlésre szólította a nemzetet az ország akkori vezetése. És láthattuk azt is, nem is olyan régen, hogy a bősz tiltakozók hogyan verik le a cirill betűs táblákat a vukovári középületekről.

Jó, a háború sebei még nem hegedtek be. És vannak akik újra meg újra felszaggatják őket. Nem véletlenszerűen, hanem az érzelmekre játszva. Ugyanezt teszi a volt KGB-s tiszt is, aki minden oroszok új cárjaként uralkodik Oroszországban hol elnökként, hol kormányfőként. Aki megszervezte azt a győzelem napi díszszemlét, amelyről ezúttal távol maradtak a nyugati országok vezetői. Ugyanazok, illetve utódai azoknak, akik 10 évvel ezelőtt, a 60. évfordulón jelenlétükkel megtisztelték ugyanezt az embert. Azóta azonban sok víz lefolyt a Volgán. Az Oroszország és a nyugati világ közötti ellentétek nem az ukrajnai háború kitörésekor keletkeztek. És a nyugatellenes érzelmeket az orosz vezér is a veszélyeztetettség eszközeivel erősíti, élteti. Mert amikor azt mondja: „Mi kevésbé vagyunk pragmatikusak mint mások, kevésbé vagyunk számítók... de jószívűek igen” – akkor azt üzeni, hogy meg kell keményíteni a szíveket, és nemet kell mondani a Nyugat kegyetlen, számító politikájának. Holott ugyanezzel a számítással osztozkodtak a prédán Jaltában az akkori szövetségesek. És ugyanez a Nyugat dobta oda fél Európát a kétségtelenül óriási áldozatot hozó Szovjetuniónak, illetve akkori vezérének, Joszif Visszarionovics Dzsugasvilinek. Akire csak Sztálinként emlékszik a világ.

Akkor miért is kellett volna ott lennie mindenkinek Moszkvában a német kapituláció 70. évfordulóján? Mert a fasizmus feletti győzelemre emlékeztek az emberek. Mert annak az ideológiának a halálát ünnepelték volna, amely az ember és ember közötti különbségen alapul, él és élősködik. Amely – sajnos - nem igazán szűnt meg és amelyhez manapság is szemrebbenés nélkül hozzányúlnak a politikusok. Kicsik és nagyok egyaránt. Amely a Moszkvában jelen levő vezetőktől sem idegen. Nem is tudták, milyen nemes cselekedetet végeztek.     

2015. május 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább

Montaigne Esszéi

Korábban már említettem, hogy június 12 óta napi rendszerességgel naplót írok. Amit nem teszek közzé, egyelőre, >

Tovább