2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Napló 25 éves

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Hőskorszak volt, a kiállások kora, a Sajtószabadság ideje. Szárnyalt a Magyar Szó is, ellenállt a Hét Nap.

Egy negyedszázaddal ezelőtt, a fasizmus feletti győzelem napján jelent meg a valamikori Bácsmegyei Napló szellemi örökségét felvállaló Napló első nyomtatott száma. Nem véletlenül ezen a napon: akkor még azt hittük az antifasizmus örök és közös. Azóta kiderült, hogy egyik se: az ordas eszmék ismét megjelentek nemcsak Szerbiában, Horvátországban, Magyarországon, hanem a vajdasági magyarok között is. Snitt.

Valójában már előző este (1990. május 8.) a kezünkkel tapogathattuk a Fórum nyomda gépeiről símulva lecsúszó Lapot. Sokan voltunk a csodálatos nyomdafesték illatától elkábulva: Csíkos Zsuzsa, Németh Árpád, Keszég Karcsi, Nemes Pista...

Utána eltelt másfél, ha gazdaságilag nem is, de szakmailag és érzelmileg csapongóan szárnyaló év. Dúlt a szerb nacionalizmus, felvértezve a horvátot, szlovént és így tovább a végtelenségig. Hőskorszak volt, a kiállások kora, a Sajtószabadság ideje. Szárnyalt a Magyar Szó is, ellenállt a Hét Nap.

Jött a háború. Sokan távozni kényszerültünk. Orbán Viktor megnyugtatására, én nem gazdasági (megélhetési) bevándorlóként távoztam az anyaországba, hanem mert a rossz emlékű Jugoszláv Néphadsereg kedvesen meginvitált: legyek szíves résztvenni Vukovár magasztos ostromlásában. Na, azt már nem. Tévedés ne essék: ha nem a jugoszláv (szerb) hadsereg öldösött volna a Duna mentén (is), hanem, mondjuk a magyar, akkor sem vettem volna részt.

Elkezdődött a nyomtatott Napló második élete. Keszég Karcsira bíztuk a főszerkesztést. Kisebbségi gladiátorként harcolt az Ügyért. Végül összeforott a Naplóval, egyetlen szerelmével. Össze is költöztek. A tragikus 1997-es évig, amikor a szíve fizikailag nem bírta tovább. Beleroppant a valós és vélt démonok elleni harcban.

Az igazság kedvéért el kell mondani ez a Napló már nem az volt, amit Árpáddal (és Karcsival, Zsuzsával, Tolnai Ottóval, Balázs Attilával meg a többiekkel) megálmodtunk. Mi egy európai hetilapot akartunk, egy kisebbség nyelvén. De mit számít a létszam vagy a helyszín, a szellem nem ismer határokat. A legjobb tollú újságírók írtak a Naplóba: Aleksandar Tijanić volt az első belgrádi, Jelena Lovrić az első zágrábi tudósítónk, Budapesten többen is voltak. Los Angelesben ott volt Molnár Imre, Londonban Sándorov Péter. Itthon meg szinte mindenki: Végel, Gerold, Hornyik…

A 21. század első évtizedében ismét összehozott a sors Árpáddal, méghozzá a Duna TV-ben. Már az internet világában éltünk, természetes volt tehát, hogy megindítottuk a Napló világhálós kiadását. Így született a naplo.org. Azért ez a név, mert a naplo.com és naplo.eu már foglalt volt. Az alapozás a honlap feltöltése volt: a régi cikkek beemelése. Hamarosan a teljes üzemeltetés is beindult – ez a szerénytelen megállapítás azt a tényt igyekszik leplezni, hogy a Napló egy Two Men Show.

Folyamatban van a nyomtatott Napló digitalizálása is, Szerbhorváth Gyuri jóvoltából. És természetesen Budapesten. Bezzeg Szabadkán is lehetne, ha például wellness szállót üzemeltetnénk vagy borászkodnánk. De hát mi csak írunk.

 

2015. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább