2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Napló 25 éves

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Hőskorszak volt, a kiállások kora, a Sajtószabadság ideje. Szárnyalt a Magyar Szó is, ellenállt a Hét Nap.

Egy negyedszázaddal ezelőtt, a fasizmus feletti győzelem napján jelent meg a valamikori Bácsmegyei Napló szellemi örökségét felvállaló Napló első nyomtatott száma. Nem véletlenül ezen a napon: akkor még azt hittük az antifasizmus örök és közös. Azóta kiderült, hogy egyik se: az ordas eszmék ismét megjelentek nemcsak Szerbiában, Horvátországban, Magyarországon, hanem a vajdasági magyarok között is. Snitt.

Valójában már előző este (1990. május 8.) a kezünkkel tapogathattuk a Fórum nyomda gépeiről símulva lecsúszó Lapot. Sokan voltunk a csodálatos nyomdafesték illatától elkábulva: Csíkos Zsuzsa, Németh Árpád, Keszég Karcsi, Nemes Pista...

Utána eltelt másfél, ha gazdaságilag nem is, de szakmailag és érzelmileg csapongóan szárnyaló év. Dúlt a szerb nacionalizmus, felvértezve a horvátot, szlovént és így tovább a végtelenségig. Hőskorszak volt, a kiállások kora, a Sajtószabadság ideje. Szárnyalt a Magyar Szó is, ellenállt a Hét Nap.

Jött a háború. Sokan távozni kényszerültünk. Orbán Viktor megnyugtatására, én nem gazdasági (megélhetési) bevándorlóként távoztam az anyaországba, hanem mert a rossz emlékű Jugoszláv Néphadsereg kedvesen meginvitált: legyek szíves résztvenni Vukovár magasztos ostromlásában. Na, azt már nem. Tévedés ne essék: ha nem a jugoszláv (szerb) hadsereg öldösött volna a Duna mentén (is), hanem, mondjuk a magyar, akkor sem vettem volna részt.

Elkezdődött a nyomtatott Napló második élete. Keszég Karcsira bíztuk a főszerkesztést. Kisebbségi gladiátorként harcolt az Ügyért. Végül összeforott a Naplóval, egyetlen szerelmével. Össze is költöztek. A tragikus 1997-es évig, amikor a szíve fizikailag nem bírta tovább. Beleroppant a valós és vélt démonok elleni harcban.

Az igazság kedvéért el kell mondani ez a Napló már nem az volt, amit Árpáddal (és Karcsival, Zsuzsával, Tolnai Ottóval, Balázs Attilával meg a többiekkel) megálmodtunk. Mi egy európai hetilapot akartunk, egy kisebbség nyelvén. De mit számít a létszam vagy a helyszín, a szellem nem ismer határokat. A legjobb tollú újságírók írtak a Naplóba: Aleksandar Tijanić volt az első belgrádi, Jelena Lovrić az első zágrábi tudósítónk, Budapesten többen is voltak. Los Angelesben ott volt Molnár Imre, Londonban Sándorov Péter. Itthon meg szinte mindenki: Végel, Gerold, Hornyik…

A 21. század első évtizedében ismét összehozott a sors Árpáddal, méghozzá a Duna TV-ben. Már az internet világában éltünk, természetes volt tehát, hogy megindítottuk a Napló világhálós kiadását. Így született a naplo.org. Azért ez a név, mert a naplo.com és naplo.eu már foglalt volt. Az alapozás a honlap feltöltése volt: a régi cikkek beemelése. Hamarosan a teljes üzemeltetés is beindult – ez a szerénytelen megállapítás azt a tényt igyekszik leplezni, hogy a Napló egy Two Men Show.

Folyamatban van a nyomtatott Napló digitalizálása is, Szerbhorváth Gyuri jóvoltából. És természetesen Budapesten. Bezzeg Szabadkán is lehetne, ha például wellness szállót üzemeltetnénk vagy borászkodnánk. De hát mi csak írunk.

 

2015. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább