2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

De ki lesz a hóhér?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Adóztassuk-e meg a felakasztott megélhetési bevándorlókat?“ Szerbhorváth György (Librarius):

Vagy közmunkás, vagy bankár – az előbbi ráér, az utóbbi ért a nép kizsigereléséhez.

Az nem kétséges, hogy – EU-s értékek ide vagy oda – a magyar politikai elit egy részében (akár túlnyomót is mondhatunk, ritka kivétellel), akárcsak a magyar társadalom igen nagy szegletében igény van a halálbüntetés bevezetésére.

Hiába, szado-mazo irányultságú nemzet vagyunk. Biztos van erről némi kutatás, régóta tudjuk (bár ez nem magyar sajátosság), hogy felfelé nyalunk, lefelé rúgunk. Azaz tekintélyelvű személyiségek vagyunk.

A halálbüntetés simán beleillik a képlete, olyan ez, mint a cigányok lerugdosása a buszról, a szomszéddal való veszekedés telekügyben, a szexben a korbács, a gyerek verése. Mert a gyerek is verve jó, abból tanul, nem a szép szóból. Még az olyan leg(poszt)modernebb szülőktől is hallottam már azt, hogy a gyereket verni nem szabad, bűn, de ha már elfajultak a dolgok, egy-egy taslinak megvan a gyereknevelő hatása, a fenéken billentés meg egyenesen vicces. Tessék csak megnézni a múlt század eleji, még fekete-fehér filmeket – ha Charlie Chaplin nem lett seggbe rúgva kétpercenként, akkor az egész érdektelen volt.

A kisembert tehát tessék csak valagon rúgni. Az is tilos, mármint büntethető a BTK szerint, kimeríti a BTK (x) szakaszát – nem is nézek utána, a magyar jogász nemzet, fújja azt mindenki fejből –, de milyen jólesik, nem?

Ahogy az is közhiedelem, pedig nem igaz, hogy a halálbüntetésnek visszatartó hatása van. De nem is erről van szó – csak a riogatásról. Meg az össznemzeti butaságról, hogy a halálbüntetés végül is hasznos dolog, a nép maga kéri, követeli a nemzeti konzultációkon (bele sem gondolva, hogy esetleg maga is guillotine alá kerülhet – akkor is egyezne a módszerrel?).

Persze megy a ködösítés, hogy az uralmon lévők nem is támogatják a tervet, a frakció se, csak hát témának lennie kell, valami sületlenséggel etetni kell a népet, és mások kinyuvasztása – ráadásul jogilag, hatóságilag is minden stimmelne – pont jó tematizációs kommunikáció.

A halálbüntetés bevezetése ráadásul újabb munkalehetőséget teremtene. A magától legjobban értetődőbb az lenne, ha minden településen pár közmunkást képeznének ki e feladat ellátására (remélhetőleg több módszer közül választhatunk), a nyilvános akasztások pedig egybekapcsolódnának a falunapokkal, a pálinka- és kolbászfesztiválokkal (a foci szentségét hagyjuk meg!), amolyan plusz ingyencirkuszként, bónusz programként Fásy Ádámék előtt. S ahogy a népnyelv mondja: akasztanivaló – hát olyan minden faluban akad garmadával.

A hóhérok presztízse pedig sosem volt alacsony, bizonyos Bali Mihály jó száz éve korának híressége volt (ma egy valóságshow celebje is lehetne szabadidejében), és ahogy olvasom, példás családapa, szerető férj volt. Hóhér mégsem lehetett akárki, mert ha akasztják is a hóhért, ez mégis csak egy mondás. Mikor fogunk mi itt egy brókert kifosztva látva, ahogy pénzéért ácsorog egy hitelintézet előtt? Elképzelhető, de nem valószínű. (Akit pedig a módszerek jobban érdekelnének, már felkészülne, íme egy kis adalék.

1945 után a náci háborús bűnökkel megvádoltak nürnbergi pere előtt volt társadalmi konzultáció, mi legyen az elvetemült gonoszokkal. Sztálin úgy volt vele, hogy minden teketória nélkül falhoz kell állítani őket, Churchill rögtönítélő bírósági ítéletet szorgalmazott (azaz hogy egy kis papirológia után akasszák fel őket). Leginkább az amerikaiak voltak azon, főleg a főügyész, hogy tisztességes per után kell ítéletet hozni – javukat felakasztották, de Albert Speer, Hitler főépítésze megúszta húsz évvel, és mint utóbb kiderült, megvezette a bíróságot, nagyon is tudott a holokausztról, a rabszolgamunkáról (naná, ő vezette).

Vagyis a helyzet nem oly egyszerű – a témát rendesen le kell kommunikálni, Deutsch Tamás az internetadóról szóló konzultáció mellett bevállalhatná ezt a témát is. Egy a lényeg, minden hétre essen egy orbitális baromság, hol egy abszurd, speciális adó, hol a megélhetési bevándorlók témája, hol az akasztás. Vagy ezek kombinációja: adóztassuk-e meg a felakasztott megélhetési bevándorlókat?

A fő, hogy beszélgessünk a témáról. Elvégre az ember társas lény.

2015. május 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább