Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Májusi illúziók
J. Garai Béla
„Ilyen szívet-lelket melengető szocrealista képsorokat nem láthattunk legalább ötven éve.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Minden igaz, amit a szakszervezeti vezetők elpanaszoltak május elseje kapcsán: az is, hogy a szerbiai dolgozók kisemmizettek és védtelenek az önkényeskedő munkaadókkal szemben, az is, hogy valósággal éhbérért kell dolgozniuk, és hogy legkisebb a fizetésük az összes utódállamokhoz képest. Csak egy dologra nem lehet panaszuk: arra, hogy nem hagyják őket ünnepelni.
Etekintetben igazán gáláns az állam a dolgozó nép iránt, túltesz még a legfejlettebb országokon is, vagy inkább csak azokon. Lám, a munka ünnepéről is négy napos kiadós ünnepléssel, egy mini vakációval emlékezhettünk meg, pedig igazából nem is fáradtunk ki olyan nagyon: éppen csak hogy belemelegtünk a melóba az ennél is kiadósabb húsvéti ünnepek után. Előtte megünnepeltük az újévet, azután a szerb karácsonyt, majd a szerb újévet, majd az Államiság napját... És még csak az év első négy hónapját hagytuk a hátunk mögött! Ha ünneplésről van szó, a svédek vagy a németek nyugodtan elbújhatnak mögöttünk. Kár, hogy május 9., a győzelem napja nem munkaszünet, mert akkor máris készülhetnénk az újabb több napos lazításra.
Mindez persze elsősorban a közválallatok dolgozóira vonatkozik, a magáncégek alkalmazottai, a földművesek és az iparosok már nem ilyen szerencsések. Legtöbbjük még a munka ünnepét is munkával ünnepelte. De ki tehet róla, a kormány biztosan nem, hogy nem volt szerencséjük bejutni valamilyen jó kis hivatalba? Vagy akárcsak a köztisztasági válallatba, kukaürítőnek, megfelelő párttagsági könyvecskével a zsebükben.
Azonban nem csak ezért volt sokkal kisebb a tömeg az újvidéki, a palicsi és a többi kirándulóhelyen, amint kihámozható az ünnepi beszámolókból, nemcsak ezért maradtak otthon az emberek, hanem egy egészen prózai ok miatt: mert üres zsebbel nehéz majálisozni. Lehet, de nem az igazi, nem olyan, mint amikor még futotta csevapcsicsára és malacsültre a munkásosztálynak és a vele szövetséges dolgozó parasztságnak, valamint a haladó értelmiségnek. Sőt, még külföldi bevásárló körútra is, a bécsi és a trieszti bolhapiac érintésével! Valahogy A. Vučić sem tudta igazán felvillanyozni és gondtalan ünneplésre serkenteni a tömegeket azzal a derűlátó beszédével, amit kormányzása első évfordulója alkalmából hallhattunk tőle.
Akinek még nem vált bevett szokásává, hogy rögtön más csatornára kapcsoljon a kormányfő obligát híradós megjelenésekor (idegei kímélése végett), az ebből a beszédből megtudhatta, hogy milyen szenzációs eredményeket értek el az egy év alatt! A legtömörebben: sikerre vitték a pénzügyi konszolidációt és drasztikusan csökkentették a költségvetési deficitet. Mindennek eredménye, hogy - mint büszkén hangoztatta - „Szerbia pénztárcája egészségesebb, mint egy éve”. Azaz a büdzsé megtelt, és akár már holnap felemelhetnék a megnyírbált fizetéseket és a nyugdíjakat, ha erre a Nemzetközi Valutaalap engedélyt adna. Így azonban meg kell várni a rábólintást, de ha megkapják az engedélyt, akkor már október elsejétől jöhet a jobb élet!
Vagyis csak még ezt a fél évet kell kinyögnünk valahogy... Addig is vígasztaljon bennünket a boldog tudat, hogy az ország bugyelárisa egészséges, vagyis több pénz van benne, és most már csak azt kellene valahogy elintézni, hogy a polgárok pénztárcája is legalább egy csöppnyit teltebb legyen. Hogy az én helyzetem is némileg konszolidálódjon és csökkenjen a deficitem a közműdíjak tekintetében, ami már legalább annyira aggasztó, mint az országé volt Vučićék kormányzása előtt.
Ám hiszem, hogy mindez már gyerekjáték lesz egy ilyen rátermett csapat számára, mint a jelenlegi kormány.
Csak az az örökké akadékoskodó Fiskális Tanács ne lenne! Szakértői egyáltalán nem osztják a kormányfő lelkes optimizmusát. Nyomban eloszlatták azt az általa keltett illúziót, hogy idén növekedésnek indul a szerb gazdaság, és kegyetlen realizmussal közölték az országgal, hogy az emlegetett fizetés-, és nyugdíjemelésre legalább két évig semmi kilátás.
Mellesleg az évforduló alkalmából tartott kabinetülés is annak az illúziónak a jegyében zajlott - két nappal május elseje előtt -, hogy mennyire szívükön viselik a sorsunkat! Az kellett, hogy meggyőzzön bennünket erről, hogy a jubileumi ülést a kolubarai külszíni szénfejtőben tartották, a szabad ég alatt. Először azt hittem, hogy valamilyen baleset történt, leégett a belgrádi kormánypalota, vagy elégedetlen pedagógusok elbarikádozták a bejáratot, esetleg meszelnek a minisztériumokban, azért kellett kijönniük a mezőre..., de nem. Ez is miattunk, vagyis a dolgozó nép miatt történt. Közel akartak lenni hozzánk és a problémáinkhoz. És nem voltak restek erre az egy alkalomra kiköltöztetni az egész kabinetet íróasztalostul, bársonyszékestül, titkárnőstül! Kerül ez nekünk, amibe kerül.
Ilyen szívet-lelket melengető szocrealista képsorokat nem láthattunk legalább ötven éve, az épülő, szépülő szocialista idők óta: előtérben az optimista miniszterelnök és komoly, nyakkendős munkatársai, háttérben a hatalmas baggerek... Csak attól rettegtem, nehogy rázendítsen az eső, és bőrig ázzanak a szegény miniszterek. Miközben sorsunkról gondoskodnak. A drága íróasztalon pedig felpattogzik a politúr. (...)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Értelmiségi „lakoma” Óbecsén
Az esemény hiányossága az is, hogy mindennemű összegzés, közlemény vagy állásfoglalás nélkül ért véget. Úgy tűnik, >
Az elfüggönyözött valóság
Nagyon sajnálom, hogy a VMSZ képviselői a szerbiai parlamentben nem szólaltak fel erélyesebben a jelenlegi szerbiai >
A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése
A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >
„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)
Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >
„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”
Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >
Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!
Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >
„A titkárnak fogalma sincs”!
„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >
A magyarok pisszenni sem mernek
Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >
A magyar közösség lemarad az oktatásban!
A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >
BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS
Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >
Közép-Európa újra időszerű
Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >
Oroszország és a Balkán
Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >