2020. szeptember 30. Szerda
Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Májusi illúziók

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Ilyen szívet-lelket melengető szocrealista képsorokat nem láthattunk legalább ötven éve.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Minden igaz, amit a szakszervezeti vezetők elpanaszoltak május elseje kapcsán: az is, hogy a szerbiai dolgozók kisemmizettek és védtelenek az önkényeskedő munkaadókkal szemben, az is, hogy valósággal éhbérért kell dolgozniuk, és hogy legkisebb a fizetésük az összes utódállamokhoz képest. Csak egy dologra nem lehet panaszuk: arra, hogy nem hagyják őket ünnepelni.

Etekintetben igazán gáláns az állam a dolgozó nép iránt, túltesz még a legfejlettebb országokon is, vagy inkább csak azokon. Lám, a munka ünnepéről is négy napos kiadós ünnepléssel, egy mini vakációval emlékezhettünk meg, pedig igazából nem is fáradtunk ki olyan nagyon: éppen csak hogy belemelegtünk a melóba az ennél is kiadósabb húsvéti ünnepek után. Előtte megünnepeltük az újévet, azután a szerb karácsonyt, majd a szerb újévet, majd az Államiság napját... És még csak az év első négy hónapját hagytuk a hátunk mögött! Ha ünneplésről van szó, a svédek vagy a németek nyugodtan elbújhatnak mögöttünk. Kár, hogy május 9., a győzelem napja nem munkaszünet, mert akkor máris készülhetnénk az újabb több napos lazításra.

Mindez persze elsősorban a közválallatok dolgozóira vonatkozik, a magáncégek alkalmazottai, a földművesek és az iparosok már nem ilyen szerencsések. Legtöbbjük még a munka ünnepét is munkával ünnepelte. De ki tehet róla, a kormány biztosan nem, hogy nem volt szerencséjük bejutni valamilyen jó kis hivatalba? Vagy akárcsak a köztisztasági válallatba, kukaürítőnek, megfelelő párttagsági könyvecskével a zsebükben.

Azonban nem csak ezért volt sokkal kisebb a tömeg az újvidéki, a palicsi és a többi kirándulóhelyen, amint kihámozható az ünnepi beszámolókból, nemcsak ezért maradtak otthon az emberek, hanem egy egészen prózai ok miatt: mert üres zsebbel nehéz majálisozni. Lehet, de nem az igazi, nem olyan, mint amikor még futotta csevapcsicsára és malacsültre a munkásosztálynak és a vele szövetséges dolgozó parasztságnak, valamint a haladó értelmiségnek. Sőt, még külföldi bevásárló körútra is, a bécsi és a trieszti bolhapiac érintésével! Valahogy A. Vučić sem tudta igazán felvillanyozni és gondtalan ünneplésre serkenteni a tömegeket azzal a derűlátó beszédével, amit kormányzása első évfordulója alkalmából hallhattunk tőle.

Akinek még nem vált bevett szokásává, hogy rögtön más csatornára kapcsoljon a kormányfő obligát híradós megjelenésekor (idegei kímélése végett), az ebből a beszédből megtudhatta, hogy milyen szenzációs eredményeket értek el az egy év alatt! A legtömörebben: sikerre vitték a pénzügyi konszolidációt és drasztikusan csökkentették a költségvetési deficitet. Mindennek eredménye, hogy - mint büszkén hangoztatta - „Szerbia pénztárcája egészségesebb, mint egy éve”. Azaz a büdzsé megtelt, és akár már holnap felemelhetnék a megnyírbált fizetéseket és a nyugdíjakat, ha erre a Nemzetközi Valutaalap engedélyt adna. Így azonban meg kell várni a rábólintást, de ha megkapják az engedélyt, akkor már október elsejétől jöhet a jobb élet!

Vagyis csak még ezt a fél évet kell kinyögnünk valahogy... Addig is vígasztaljon bennünket a boldog tudat, hogy az ország bugyelárisa egészséges, vagyis több pénz van benne, és most már csak azt kellene valahogy elintézni, hogy a polgárok pénztárcája is legalább egy csöppnyit teltebb legyen. Hogy az én helyzetem is némileg konszolidálódjon és csökkenjen a deficitem a közműdíjak tekintetében, ami már legalább annyira aggasztó, mint az országé volt Vučićék kormányzása előtt.

Ám hiszem, hogy mindez már gyerekjáték lesz egy ilyen rátermett csapat számára, mint a jelenlegi kormány.

Csak az az örökké akadékoskodó Fiskális Tanács ne lenne! Szakértői egyáltalán nem osztják a kormányfő lelkes optimizmusát. Nyomban eloszlatták azt az általa keltett illúziót, hogy idén növekedésnek indul a szerb gazdaság, és kegyetlen realizmussal közölték az országgal, hogy az emlegetett fizetés-, és nyugdíjemelésre legalább két évig semmi kilátás.

Mellesleg az évforduló alkalmából tartott kabinetülés is annak az illúziónak a jegyében zajlott - két nappal május elseje előtt -, hogy mennyire szívükön viselik a sorsunkat! Az kellett, hogy meggyőzzön bennünket erről, hogy a jubileumi ülést a kolubarai külszíni szénfejtőben tartották, a szabad ég alatt. Először azt hittem, hogy valamilyen baleset történt, leégett a belgrádi kormánypalota, vagy elégedetlen pedagógusok elbarikádozták a bejáratot, esetleg meszelnek a minisztériumokban, azért kellett kijönniük a mezőre..., de nem. Ez is miattunk, vagyis a dolgozó nép miatt történt. Közel akartak lenni hozzánk és a problémáinkhoz. És nem voltak restek erre az egy alkalomra kiköltöztetni az egész kabinetet íróasztalostul, bársonyszékestül, titkárnőstül! Kerül ez nekünk, amibe kerül.

Ilyen szívet-lelket melengető szocrealista képsorokat nem láthattunk legalább ötven éve, az épülő, szépülő szocialista idők óta: előtérben az optimista miniszterelnök és komoly, nyakkendős munkatársai, háttérben a hatalmas baggerek... Csak attól rettegtem, nehogy rázendítsen az eső, és bőrig ázzanak a szegény miniszterek. Miközben sorsunkról gondoskodnak. A drága íróasztalon pedig felpattogzik a politúr. (...)

 

2015. május 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább