2021. január 20. Szerda
Ma Fábián, Sebestyén névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Világnapunk

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„Igazat ír-e egy-egy médium, vagy szemrebbenés nélkül ködösít, csúsztat, hazudik.“

Szerbia nem büszkélkedhet a sajtószabadsággal – mondja a polgári jogvédő május 3-a, a médiaszabadság világnapja alkalmából. „Az idén elégedetlenül emlékezünk meg a világnapról, hiszen a nemrég elfogadott médiatörvények az állam bulvárosodásának az árnyékába kerültek, melyben folytatódik a független médiumokra meg az újságírókra nehezedő nyomás.”

Ezt is Saša Janković ombudszman jelentette ki. Az az ember, aki saját bőrén tapasztalta, tapasztalja nap mint nap, mit jelent az, ha a hatalom, a hatalom erős embere meg az őt körülvevő szolgahad az ellenségének tart. Mert őt bizony ellenségként kezelik, amióta a miniszterelnök fivérével kapcsolatos információkért a csendőrséghez meg a hadsereghez fordult. És az sem tetszett a vezérnek, hogy a 7 áldozatot követelő márciusi helikopter-szerencsétlenség körülményei felől is érdeklődött. A baleset arról is emlékezetes marad, hogy az egyik szerbiai hírügynökség nyomán számos médium közölte, a csecsemő kimentése sikeresen véget ért, a gép annak rendje és módja szerint földet ért, még a miniszter is ott volt, hogy gratuláljon a személyzetnek. Holott, ugyebár, a helikopter a sűrű ködben lezuhant. Ennyit az itteni sajtóról. Amelynek szabadságát az illetékes miniszter fenntartás nélkül támogatja. Nemcsak ő, hanem az egész kormány. És erélyesen ellenzi – ő és az egész kabinet – a fenyegetést, a nyomásgyakorlást meg az újságírók biztonságának a veszélyeztetését. Milyen jó, hogy ennyire gondot viselnek rólunk. Mindjárt jobban érzi magát az újságot író ember. Majdnem emberszámba veszi önmagát. Mert nem ilyen egyértelmű ám ez az emberszámba vevés. Még önmagunknak sem. Mert azok a kollégák, akik gyakorolják az öncenzúrát, akik tudatosan és szándékosan hazugságokat vagy féligazságokat írnak – higgyék el, van belőlük sok – nos lehet, hogy azok nem mindig érzik magukat a legjobban. Bár nem az erkölcsösség a legfőbb erényük. Sőt, bizonyára olyanok is vannak közöttünk, akik az erkölcsöt egy ósdi, meghaladott, múlt századi fogalomként kezelik. És nem pirulnak el, amikor leírják azokat a légből kapott dolgokat, amelyeknek az egyetlen funkciója valakinek vagy valakiknek a lejáratása. Mondjuk azzal, hogy olyan ügyekkel traktálják a szenzációéhes közönséget, amelyeket már a bíróságon is régen lezártak. A bulvársajtó sok mindent elbir, de amikor a belügyminiszter is beáll a hangulatszítók közé, akkor már nyugodtan beszélhetünk a társadalom meg az állam elbulvárosodásáról. Mint ahogy teszi a polgári jogvédő. Egy gond van mindezzel. Azok a sajtóorgánumok, amelyek az álhírt vagy féligazságot megjelentetik, egy csöppet sem zavartatják magukat. Mert soha senki sem vonja őket felelősségre. Hátuk mögött a hatalom. Annak minden eszközével. Ezért furcsa a kormányfőnek az a kijelentése, mely szerint őt csupán egy újság meg egy magántelevízió támogatja. Holott mi, a szakma művelői grammra mérhetjük az igazságot. És vannak, akik szakmai becsületből teszik is. Tehát pontosan látjuk, tudjuk, ki mikor füllent. És azt is, mit hallgat el. Mert ma is előfordul, hogy napvilágot lát valaminek a cáfolata az alaphír közlése nélkül. Azt gondoltuk, hogy ilyesmi már nem történhet meg. Tévedtünk. Ezért is mondhatta a sajtóval megbízott miniszter: „Ha az állam, a médium- tulajdonosok, a szerkesztők meg az újságírók tisztában lesznek a sajtószabadság jelentőségével, ha következetesen és felelősségteljesen kiállnak jogaik és kötelezettségeik mellett, a Művelődési és Tájékoztatási Minisztériumnak meggyőződése, hogy Szerbia a sajtószabadság következő világnapját sokkal kellemesebb légkörben és eredményesebben várhatja be.” Igaza van. Egyetlen szépséghibája mindennek, hogy erre vajmi kicsi az esély. Mert a politikusok továbbra is arra számítanak, hogy az általuk hirdetett igét a sajtó fokozottan közli, ha lehet, néhány lapáttal rá is tesz, annak a pártnak a javára, amelytől megélhetését reméli. A mindennapit. Ezért figyelmeztet az adatvédelmi biztos, hogy az államnak meg a társadalomnak minél előbb választ kell találnia az olyan nyílt kérdésekre, mint a média finanszírozása, a tulajdonjogi kérdések tisztázása és nem utolsó sorban az egyre terjedő bulvárosodás.

Mert jogi tekintetben rendben lenne itt minden. Ha valaki komolyan venné a törvényt ebben a sok betegségtől szenvedő témában. Sajnos a diagnózis szerint a szerbiai média nem áttekinthető sem tulajdonjogi, sem pénzelési szempontból, és a költségvetési finanszírozás következtében a közszolgálati médiára elég könnyű nyomást gyakorolni. A magánkézben levőkkel kár foglalkozni. Nagyon távol vagyunk még attól, hogy mondjuk az ügyészség arra is figyeljen, igazat ír-e egy-egy médium, vagy szemrebbenés nélkül ködösít, csúsztat, hazudik.  

2015. május 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább