2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Világnapunk

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„Igazat ír-e egy-egy médium, vagy szemrebbenés nélkül ködösít, csúsztat, hazudik.“

Szerbia nem büszkélkedhet a sajtószabadsággal – mondja a polgári jogvédő május 3-a, a médiaszabadság világnapja alkalmából. „Az idén elégedetlenül emlékezünk meg a világnapról, hiszen a nemrég elfogadott médiatörvények az állam bulvárosodásának az árnyékába kerültek, melyben folytatódik a független médiumokra meg az újságírókra nehezedő nyomás.”

Ezt is Saša Janković ombudszman jelentette ki. Az az ember, aki saját bőrén tapasztalta, tapasztalja nap mint nap, mit jelent az, ha a hatalom, a hatalom erős embere meg az őt körülvevő szolgahad az ellenségének tart. Mert őt bizony ellenségként kezelik, amióta a miniszterelnök fivérével kapcsolatos információkért a csendőrséghez meg a hadsereghez fordult. És az sem tetszett a vezérnek, hogy a 7 áldozatot követelő márciusi helikopter-szerencsétlenség körülményei felől is érdeklődött. A baleset arról is emlékezetes marad, hogy az egyik szerbiai hírügynökség nyomán számos médium közölte, a csecsemő kimentése sikeresen véget ért, a gép annak rendje és módja szerint földet ért, még a miniszter is ott volt, hogy gratuláljon a személyzetnek. Holott, ugyebár, a helikopter a sűrű ködben lezuhant. Ennyit az itteni sajtóról. Amelynek szabadságát az illetékes miniszter fenntartás nélkül támogatja. Nemcsak ő, hanem az egész kormány. És erélyesen ellenzi – ő és az egész kabinet – a fenyegetést, a nyomásgyakorlást meg az újságírók biztonságának a veszélyeztetését. Milyen jó, hogy ennyire gondot viselnek rólunk. Mindjárt jobban érzi magát az újságot író ember. Majdnem emberszámba veszi önmagát. Mert nem ilyen egyértelmű ám ez az emberszámba vevés. Még önmagunknak sem. Mert azok a kollégák, akik gyakorolják az öncenzúrát, akik tudatosan és szándékosan hazugságokat vagy féligazságokat írnak – higgyék el, van belőlük sok – nos lehet, hogy azok nem mindig érzik magukat a legjobban. Bár nem az erkölcsösség a legfőbb erényük. Sőt, bizonyára olyanok is vannak közöttünk, akik az erkölcsöt egy ósdi, meghaladott, múlt századi fogalomként kezelik. És nem pirulnak el, amikor leírják azokat a légből kapott dolgokat, amelyeknek az egyetlen funkciója valakinek vagy valakiknek a lejáratása. Mondjuk azzal, hogy olyan ügyekkel traktálják a szenzációéhes közönséget, amelyeket már a bíróságon is régen lezártak. A bulvársajtó sok mindent elbir, de amikor a belügyminiszter is beáll a hangulatszítók közé, akkor már nyugodtan beszélhetünk a társadalom meg az állam elbulvárosodásáról. Mint ahogy teszi a polgári jogvédő. Egy gond van mindezzel. Azok a sajtóorgánumok, amelyek az álhírt vagy féligazságot megjelentetik, egy csöppet sem zavartatják magukat. Mert soha senki sem vonja őket felelősségre. Hátuk mögött a hatalom. Annak minden eszközével. Ezért furcsa a kormányfőnek az a kijelentése, mely szerint őt csupán egy újság meg egy magántelevízió támogatja. Holott mi, a szakma művelői grammra mérhetjük az igazságot. És vannak, akik szakmai becsületből teszik is. Tehát pontosan látjuk, tudjuk, ki mikor füllent. És azt is, mit hallgat el. Mert ma is előfordul, hogy napvilágot lát valaminek a cáfolata az alaphír közlése nélkül. Azt gondoltuk, hogy ilyesmi már nem történhet meg. Tévedtünk. Ezért is mondhatta a sajtóval megbízott miniszter: „Ha az állam, a médium- tulajdonosok, a szerkesztők meg az újságírók tisztában lesznek a sajtószabadság jelentőségével, ha következetesen és felelősségteljesen kiállnak jogaik és kötelezettségeik mellett, a Művelődési és Tájékoztatási Minisztériumnak meggyőződése, hogy Szerbia a sajtószabadság következő világnapját sokkal kellemesebb légkörben és eredményesebben várhatja be.” Igaza van. Egyetlen szépséghibája mindennek, hogy erre vajmi kicsi az esély. Mert a politikusok továbbra is arra számítanak, hogy az általuk hirdetett igét a sajtó fokozottan közli, ha lehet, néhány lapáttal rá is tesz, annak a pártnak a javára, amelytől megélhetését reméli. A mindennapit. Ezért figyelmeztet az adatvédelmi biztos, hogy az államnak meg a társadalomnak minél előbb választ kell találnia az olyan nyílt kérdésekre, mint a média finanszírozása, a tulajdonjogi kérdések tisztázása és nem utolsó sorban az egyre terjedő bulvárosodás.

Mert jogi tekintetben rendben lenne itt minden. Ha valaki komolyan venné a törvényt ebben a sok betegségtől szenvedő témában. Sajnos a diagnózis szerint a szerbiai média nem áttekinthető sem tulajdonjogi, sem pénzelési szempontból, és a költségvetési finanszírozás következtében a közszolgálati médiára elég könnyű nyomást gyakorolni. A magánkézben levőkkel kár foglalkozni. Nagyon távol vagyunk még attól, hogy mondjuk az ügyészség arra is figyeljen, igazat ír-e egy-egy médium, vagy szemrebbenés nélkül ködösít, csúsztat, hazudik.  

2015. május 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább