2020. június 3. Szerda
Ma Klotild, Cecília, Károly névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Világnapunk

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„Igazat ír-e egy-egy médium, vagy szemrebbenés nélkül ködösít, csúsztat, hazudik.“

Szerbia nem büszkélkedhet a sajtószabadsággal – mondja a polgári jogvédő május 3-a, a médiaszabadság világnapja alkalmából. „Az idén elégedetlenül emlékezünk meg a világnapról, hiszen a nemrég elfogadott médiatörvények az állam bulvárosodásának az árnyékába kerültek, melyben folytatódik a független médiumokra meg az újságírókra nehezedő nyomás.”

Ezt is Saša Janković ombudszman jelentette ki. Az az ember, aki saját bőrén tapasztalta, tapasztalja nap mint nap, mit jelent az, ha a hatalom, a hatalom erős embere meg az őt körülvevő szolgahad az ellenségének tart. Mert őt bizony ellenségként kezelik, amióta a miniszterelnök fivérével kapcsolatos információkért a csendőrséghez meg a hadsereghez fordult. És az sem tetszett a vezérnek, hogy a 7 áldozatot követelő márciusi helikopter-szerencsétlenség körülményei felől is érdeklődött. A baleset arról is emlékezetes marad, hogy az egyik szerbiai hírügynökség nyomán számos médium közölte, a csecsemő kimentése sikeresen véget ért, a gép annak rendje és módja szerint földet ért, még a miniszter is ott volt, hogy gratuláljon a személyzetnek. Holott, ugyebár, a helikopter a sűrű ködben lezuhant. Ennyit az itteni sajtóról. Amelynek szabadságát az illetékes miniszter fenntartás nélkül támogatja. Nemcsak ő, hanem az egész kormány. És erélyesen ellenzi – ő és az egész kabinet – a fenyegetést, a nyomásgyakorlást meg az újságírók biztonságának a veszélyeztetését. Milyen jó, hogy ennyire gondot viselnek rólunk. Mindjárt jobban érzi magát az újságot író ember. Majdnem emberszámba veszi önmagát. Mert nem ilyen egyértelmű ám ez az emberszámba vevés. Még önmagunknak sem. Mert azok a kollégák, akik gyakorolják az öncenzúrát, akik tudatosan és szándékosan hazugságokat vagy féligazságokat írnak – higgyék el, van belőlük sok – nos lehet, hogy azok nem mindig érzik magukat a legjobban. Bár nem az erkölcsösség a legfőbb erényük. Sőt, bizonyára olyanok is vannak közöttünk, akik az erkölcsöt egy ósdi, meghaladott, múlt századi fogalomként kezelik. És nem pirulnak el, amikor leírják azokat a légből kapott dolgokat, amelyeknek az egyetlen funkciója valakinek vagy valakiknek a lejáratása. Mondjuk azzal, hogy olyan ügyekkel traktálják a szenzációéhes közönséget, amelyeket már a bíróságon is régen lezártak. A bulvársajtó sok mindent elbir, de amikor a belügyminiszter is beáll a hangulatszítók közé, akkor már nyugodtan beszélhetünk a társadalom meg az állam elbulvárosodásáról. Mint ahogy teszi a polgári jogvédő. Egy gond van mindezzel. Azok a sajtóorgánumok, amelyek az álhírt vagy féligazságot megjelentetik, egy csöppet sem zavartatják magukat. Mert soha senki sem vonja őket felelősségre. Hátuk mögött a hatalom. Annak minden eszközével. Ezért furcsa a kormányfőnek az a kijelentése, mely szerint őt csupán egy újság meg egy magántelevízió támogatja. Holott mi, a szakma művelői grammra mérhetjük az igazságot. És vannak, akik szakmai becsületből teszik is. Tehát pontosan látjuk, tudjuk, ki mikor füllent. És azt is, mit hallgat el. Mert ma is előfordul, hogy napvilágot lát valaminek a cáfolata az alaphír közlése nélkül. Azt gondoltuk, hogy ilyesmi már nem történhet meg. Tévedtünk. Ezért is mondhatta a sajtóval megbízott miniszter: „Ha az állam, a médium- tulajdonosok, a szerkesztők meg az újságírók tisztában lesznek a sajtószabadság jelentőségével, ha következetesen és felelősségteljesen kiállnak jogaik és kötelezettségeik mellett, a Művelődési és Tájékoztatási Minisztériumnak meggyőződése, hogy Szerbia a sajtószabadság következő világnapját sokkal kellemesebb légkörben és eredményesebben várhatja be.” Igaza van. Egyetlen szépséghibája mindennek, hogy erre vajmi kicsi az esély. Mert a politikusok továbbra is arra számítanak, hogy az általuk hirdetett igét a sajtó fokozottan közli, ha lehet, néhány lapáttal rá is tesz, annak a pártnak a javára, amelytől megélhetését reméli. A mindennapit. Ezért figyelmeztet az adatvédelmi biztos, hogy az államnak meg a társadalomnak minél előbb választ kell találnia az olyan nyílt kérdésekre, mint a média finanszírozása, a tulajdonjogi kérdések tisztázása és nem utolsó sorban az egyre terjedő bulvárosodás.

Mert jogi tekintetben rendben lenne itt minden. Ha valaki komolyan venné a törvényt ebben a sok betegségtől szenvedő témában. Sajnos a diagnózis szerint a szerbiai média nem áttekinthető sem tulajdonjogi, sem pénzelési szempontból, és a költségvetési finanszírozás következtében a közszolgálati médiára elég könnyű nyomást gyakorolni. A magánkézben levőkkel kár foglalkozni. Nagyon távol vagyunk még attól, hogy mondjuk az ügyészség arra is figyeljen, igazat ír-e egy-egy médium, vagy szemrebbenés nélkül ködösít, csúsztat, hazudik.  

2015. május 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább

Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é

A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >

Tovább

A hallgatás ideológusai

A pandémia után veszélyes idők következnek, az „óvatos radikálisok” azonban gondtalanul büszkélkednek az önkéntes szellemi karanténjukban. >

Tovább

Pásztorból polgármester?

Az egyetlen dolog talán, ami az írással kapcsolatban felkeltette a figyelmemet, a lehetséges polgármester kijelentése, miszerint >

Tovább

Szabadka súlya

A VMSZ részéről a közelgő júniusi választás fényében, úgy tűnik, rendkívüli stratégiai pontnak számít Szabadka „megszerzése“. >

Tovább

Sikertelen politikus eredménytelen karrierje

Csaknem másfél évtizedes egyeduralma alatt Pásztornak nem sikerült a magyar közösség egyetlen lényeges problémáját sem megoldani. >

Tovább

Miért ne írjunk Trianonról

Több megtisztelő fölkérést kaptam, hogy különféle összeállításokba – köztük kettő különösen tekintélyt parancsoló – adjak írást >

Tovább