Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Világnapunk
Öreg Dezső
„Igazat ír-e egy-egy médium, vagy szemrebbenés nélkül ködösít, csúsztat, hazudik.“
Szerbia nem büszkélkedhet a sajtószabadsággal – mondja a polgári jogvédő május 3-a, a médiaszabadság világnapja alkalmából. „Az idén elégedetlenül emlékezünk meg a világnapról, hiszen a nemrég elfogadott médiatörvények az állam bulvárosodásának az árnyékába kerültek, melyben folytatódik a független médiumokra meg az újságírókra nehezedő nyomás.”
Ezt is Saša Janković ombudszman jelentette ki. Az az ember, aki saját bőrén tapasztalta, tapasztalja nap mint nap, mit jelent az, ha a hatalom, a hatalom erős embere meg az őt körülvevő szolgahad az ellenségének tart. Mert őt bizony ellenségként kezelik, amióta a miniszterelnök fivérével kapcsolatos információkért a csendőrséghez meg a hadsereghez fordult. És az sem tetszett a vezérnek, hogy a 7 áldozatot követelő márciusi helikopter-szerencsétlenség körülményei felől is érdeklődött. A baleset arról is emlékezetes marad, hogy az egyik szerbiai hírügynökség nyomán számos médium közölte, a csecsemő kimentése sikeresen véget ért, a gép annak rendje és módja szerint földet ért, még a miniszter is ott volt, hogy gratuláljon a személyzetnek. Holott, ugyebár, a helikopter a sűrű ködben lezuhant. Ennyit az itteni sajtóról. Amelynek szabadságát az illetékes miniszter fenntartás nélkül támogatja. Nemcsak ő, hanem az egész kormány. És erélyesen ellenzi – ő és az egész kabinet – a fenyegetést, a nyomásgyakorlást meg az újságírók biztonságának a veszélyeztetését. Milyen jó, hogy ennyire gondot viselnek rólunk. Mindjárt jobban érzi magát az újságot író ember. Majdnem emberszámba veszi önmagát. Mert nem ilyen egyértelmű ám ez az emberszámba vevés. Még önmagunknak sem. Mert azok a kollégák, akik gyakorolják az öncenzúrát, akik tudatosan és szándékosan hazugságokat vagy féligazságokat írnak – higgyék el, van belőlük sok – nos lehet, hogy azok nem mindig érzik magukat a legjobban. Bár nem az erkölcsösség a legfőbb erényük. Sőt, bizonyára olyanok is vannak közöttünk, akik az erkölcsöt egy ósdi, meghaladott, múlt századi fogalomként kezelik. És nem pirulnak el, amikor leírják azokat a légből kapott dolgokat, amelyeknek az egyetlen funkciója valakinek vagy valakiknek a lejáratása. Mondjuk azzal, hogy olyan ügyekkel traktálják a szenzációéhes közönséget, amelyeket már a bíróságon is régen lezártak. A bulvársajtó sok mindent elbir, de amikor a belügyminiszter is beáll a hangulatszítók közé, akkor már nyugodtan beszélhetünk a társadalom meg az állam elbulvárosodásáról. Mint ahogy teszi a polgári jogvédő. Egy gond van mindezzel. Azok a sajtóorgánumok, amelyek az álhírt vagy féligazságot megjelentetik, egy csöppet sem zavartatják magukat. Mert soha senki sem vonja őket felelősségre. Hátuk mögött a hatalom. Annak minden eszközével. Ezért furcsa a kormányfőnek az a kijelentése, mely szerint őt csupán egy újság meg egy magántelevízió támogatja. Holott mi, a szakma művelői grammra mérhetjük az igazságot. És vannak, akik szakmai becsületből teszik is. Tehát pontosan látjuk, tudjuk, ki mikor füllent. És azt is, mit hallgat el. Mert ma is előfordul, hogy napvilágot lát valaminek a cáfolata az alaphír közlése nélkül. Azt gondoltuk, hogy ilyesmi már nem történhet meg. Tévedtünk. Ezért is mondhatta a sajtóval megbízott miniszter: „Ha az állam, a médium- tulajdonosok, a szerkesztők meg az újságírók tisztában lesznek a sajtószabadság jelentőségével, ha következetesen és felelősségteljesen kiállnak jogaik és kötelezettségeik mellett, a Művelődési és Tájékoztatási Minisztériumnak meggyőződése, hogy Szerbia a sajtószabadság következő világnapját sokkal kellemesebb légkörben és eredményesebben várhatja be.” Igaza van. Egyetlen szépséghibája mindennek, hogy erre vajmi kicsi az esély. Mert a politikusok továbbra is arra számítanak, hogy az általuk hirdetett igét a sajtó fokozottan közli, ha lehet, néhány lapáttal rá is tesz, annak a pártnak a javára, amelytől megélhetését reméli. A mindennapit. Ezért figyelmeztet az adatvédelmi biztos, hogy az államnak meg a társadalomnak minél előbb választ kell találnia az olyan nyílt kérdésekre, mint a média finanszírozása, a tulajdonjogi kérdések tisztázása és nem utolsó sorban az egyre terjedő bulvárosodás.
Mert jogi tekintetben rendben lenne itt minden. Ha valaki komolyan venné a törvényt ebben a sok betegségtől szenvedő témában. Sajnos a diagnózis szerint a szerbiai média nem áttekinthető sem tulajdonjogi, sem pénzelési szempontból, és a költségvetési finanszírozás következtében a közszolgálati médiára elég könnyű nyomást gyakorolni. A magánkézben levőkkel kár foglalkozni. Nagyon távol vagyunk még attól, hogy mondjuk az ügyészség arra is figyeljen, igazat ír-e egy-egy médium, vagy szemrebbenés nélkül ködösít, csúsztat, hazudik.
Következő cikk: Bérgyilkosok, papok, korrupció: káosz Romániában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >