2021. április 23. péntek
Ma Béla, Adalbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az ombudsman pisztolya

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„És akkor jön egy ilyen okvetetlenkedő ombudsman, aki nem átall rámutatni a disznóságokra.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Egyáltalán nem lepne meg, ha kiderülne, hogy Saša Janković ifjú korában bankot rabolt, trafikot tört fel vagy akár még ennél is súlyosabb galádságokat követett el. Olvasom a polgári jogvédő 22 évvel ezelőtti gyanús ügyéről, barátja öngyilkosságáról szóló beszámolókat, amelyek azt sugallják, hogy a kormány kemény bírálatáról elhíresült közszereplő talán még emberölésért is megvádolható, és már régen börtönben lenne a helye.

Hiszen hiába van szilárd alibije arról, hogy nem tartózkodott a lakásban a tragédia idején, a pisztoly az övé volt, és a nyomozók még lőporszemcséket is találtak a kezén! Ami állítása szerint attól volt, hogy megsímogatta halott barátja fejét. Ám kell-e több ok a gyanú felkeltéséhez az effajta kriminalisztikus történetekre fogékony olvasónak? És ahhoz, hogy elhigyje a kormánypárt sajátos magyarázatát az ombudsman ellen indított példa nélküli hajszára, nevezetesen azt, hogy nekik természetesen nem a jogvédői intézménnyel van bajuk, szó sincs róla, még mit nem! Hiszen köztudott, hogy mekkora súlyt fektetnek az európai értékekre! Hanem csupán és kizárólag a hivatal betöltő személlyel kapcsolatban vannak fenntartásaik.

Érdekes módon huszonkét évig senkinek sem jutott eszébe felülvizsgálni az említett öngyilkosság körülményeit, a legkevésbé a jelenlegi hatalmi párt fő korifeusainak. Csak azután ébredt fel bennük a gyanú, hogy Janković jelentést készített arról az incidensről, amelyben tavaly szeptemberben, az úgynevezett büszkeség napi felvonuláskor néhány csendőr alaposan helybenhagyta Andrej Vučićot, a miniszterelnök testvéröccsét és a katonai biztonsági szolgálat kíséretében levő három tagját. A csendőrök a melegfelvonulást biztosították, és azért estek neki a társaságnak, mert önkényesen át akarták törni a rendőrkordont. Janković jelentése számos szabálytalanságra világított rá, többek között arra, hogy a katonai rendőrség illetéktelenül kísérgette a kormányfő családtagját (ezt legfeljebb a civil rendőrség tehette volna meg), vagyis hogy e tekintetben igencsak zavaros dolgok vannak a kormány háza táján. És ezekkel a megállapításokkal, ahogy mondani szokták, valakinek – és nem is akárkinek – alaposan a tyúkszemére lépett. Mindez bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy azonnal meginduljon ellene a támadás, és hogy a védelmi-, és a belügyminiszter össztüzet zúdítson rá.

Még nagyobb kihívás volt az akadékoskodó jogvédő múlt hónapban közzétett jelentése, amelyben nem kielégítőnek minősítette az emberi jogok állapotát és a szólásszabadságot Szerbiában. A szkupstinában bemutatott jelentésében keményen bírálta az igazságügyi gyakorlatot, és azt állította, hogy a kormány elmulasztotta elvégezni a közigazgatás átszervezését és depolitizációját. A hatalom képviselői ezt úgy értékelték, hogy a jogvédő politizálásra adta a fejét, ráadásul most, amikor az uniós csatlakozási tárgyalások megnyitása érdekében inkább szépíteni kellene a dolgokat. Ezt annyira zokon vették tőle, hogy nyomban lemondásra szólították fel.

Nem lényeges, hogy a pártalapon történő alkalmazás a közhivatalokban általánossá vált, hogy a haladópárt, mint már számos alkalommal bebizonyosodott, csak azért igyekszik mindenáron megszerezni a hatalmat a községekben és a Vajdaságban is, hogy zsíros álláshoz juttassa pártkádereit – az a fontos, hogy mindezt elkendőzzék. És akkor jön egy ilyen okvetetlenkedő ombudsman, aki nem átall rámutatni a disznóságokra. Hát akkor nézzük csak meg a konyhaszekrényt, hátha kibukik belőle egy-két hulla! Hogy is van az a Csehovnak tulajdonított mondás: ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor az a harmadikban el kell hogy süljön.

Janković esetében a pisztoly... A lejárató kampány hevességéből ítélve, már nem érdemes hosszabb időszakra terveznie az ombudsmani hivatal betöltését. (...)

 

2015. április 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Rudiban volt minden reménysége…”

„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >

Tovább

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább