2019. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az ombudsman pisztolya

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„És akkor jön egy ilyen okvetetlenkedő ombudsman, aki nem átall rámutatni a disznóságokra.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Egyáltalán nem lepne meg, ha kiderülne, hogy Saša Janković ifjú korában bankot rabolt, trafikot tört fel vagy akár még ennél is súlyosabb galádságokat követett el. Olvasom a polgári jogvédő 22 évvel ezelőtti gyanús ügyéről, barátja öngyilkosságáról szóló beszámolókat, amelyek azt sugallják, hogy a kormány kemény bírálatáról elhíresült közszereplő talán még emberölésért is megvádolható, és már régen börtönben lenne a helye.

Hiszen hiába van szilárd alibije arról, hogy nem tartózkodott a lakásban a tragédia idején, a pisztoly az övé volt, és a nyomozók még lőporszemcséket is találtak a kezén! Ami állítása szerint attól volt, hogy megsímogatta halott barátja fejét. Ám kell-e több ok a gyanú felkeltéséhez az effajta kriminalisztikus történetekre fogékony olvasónak? És ahhoz, hogy elhigyje a kormánypárt sajátos magyarázatát az ombudsman ellen indított példa nélküli hajszára, nevezetesen azt, hogy nekik természetesen nem a jogvédői intézménnyel van bajuk, szó sincs róla, még mit nem! Hiszen köztudott, hogy mekkora súlyt fektetnek az európai értékekre! Hanem csupán és kizárólag a hivatal betöltő személlyel kapcsolatban vannak fenntartásaik.

Érdekes módon huszonkét évig senkinek sem jutott eszébe felülvizsgálni az említett öngyilkosság körülményeit, a legkevésbé a jelenlegi hatalmi párt fő korifeusainak. Csak azután ébredt fel bennük a gyanú, hogy Janković jelentést készített arról az incidensről, amelyben tavaly szeptemberben, az úgynevezett büszkeség napi felvonuláskor néhány csendőr alaposan helybenhagyta Andrej Vučićot, a miniszterelnök testvéröccsét és a katonai biztonsági szolgálat kíséretében levő három tagját. A csendőrök a melegfelvonulást biztosították, és azért estek neki a társaságnak, mert önkényesen át akarták törni a rendőrkordont. Janković jelentése számos szabálytalanságra világított rá, többek között arra, hogy a katonai rendőrség illetéktelenül kísérgette a kormányfő családtagját (ezt legfeljebb a civil rendőrség tehette volna meg), vagyis hogy e tekintetben igencsak zavaros dolgok vannak a kormány háza táján. És ezekkel a megállapításokkal, ahogy mondani szokták, valakinek – és nem is akárkinek – alaposan a tyúkszemére lépett. Mindez bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy azonnal meginduljon ellene a támadás, és hogy a védelmi-, és a belügyminiszter össztüzet zúdítson rá.

Még nagyobb kihívás volt az akadékoskodó jogvédő múlt hónapban közzétett jelentése, amelyben nem kielégítőnek minősítette az emberi jogok állapotát és a szólásszabadságot Szerbiában. A szkupstinában bemutatott jelentésében keményen bírálta az igazságügyi gyakorlatot, és azt állította, hogy a kormány elmulasztotta elvégezni a közigazgatás átszervezését és depolitizációját. A hatalom képviselői ezt úgy értékelték, hogy a jogvédő politizálásra adta a fejét, ráadásul most, amikor az uniós csatlakozási tárgyalások megnyitása érdekében inkább szépíteni kellene a dolgokat. Ezt annyira zokon vették tőle, hogy nyomban lemondásra szólították fel.

Nem lényeges, hogy a pártalapon történő alkalmazás a közhivatalokban általánossá vált, hogy a haladópárt, mint már számos alkalommal bebizonyosodott, csak azért igyekszik mindenáron megszerezni a hatalmat a községekben és a Vajdaságban is, hogy zsíros álláshoz juttassa pártkádereit – az a fontos, hogy mindezt elkendőzzék. És akkor jön egy ilyen okvetetlenkedő ombudsman, aki nem átall rámutatni a disznóságokra. Hát akkor nézzük csak meg a konyhaszekrényt, hátha kibukik belőle egy-két hulla! Hogy is van az a Csehovnak tulajdonított mondás: ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor az a harmadikban el kell hogy süljön.

Janković esetében a pisztoly... A lejárató kampány hevességéből ítélve, már nem érdemes hosszabb időszakra terveznie az ombudsmani hivatal betöltését. (...)

 

2015. április 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább