2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kussolási ösztön

Pressburger Csaba
Pressburger Csaba

Mára a diktatúra ilyesféle „gyermekbetegségei” egyáltalán nem jelentkeznek. Szépen megmondta Hajnal Jenő: „Nincs vita”. Pressburger Csaba (Pannonizáló Balkánaán):

A kezdetektől követem a Magyar Nemzeti Tanács üléseit, vagyis 2002 óta. A kétezres években ugyan még nem volt tévés közvetítés, ezt Korhecz Tamás, az MNT második elnöke vezette be mandátuma kezdetén, azaz 2010-ben, de tudósítóként volt alkalmam majd’ minden ülésen részt venni.

Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy ilyen alacsony színvonalat soha korábban még nem produkált a vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzata, mint a most hétfői ülésén.

Már-már nosztalgiával gondolok vissza a – különféle jogi csűrés-csavarások miatt – nyolc évre nyúlt, sokat kárhoztatott Józsa-korszakra, amikor szinte semmilyen felhatalmazása nem volt a testületnek, és ülésezni is ritkán ülésezett (akkor is minek). Mint emlékezetes, az első MNT tagjait erősen vitatható körülmények között, elektori közgyűlésen (tehát közvetett módon) választották meg, így aztán a Vajdasági Magyar Szövetség által támogatott egyetlen lista fedte a teljes 35 fős tanácsot (más lista versenybe se száll(hatot)t). Mégis, a tanácstagok között – bár egyazon listához tartoztak – parázs viták alakultak ki az elmúltnyócév során; meg merték fogalmazni a kritikájukat a tagok az – akkor így hívták – Intézőbizottság vagy az elnök (tehát az „övéik”) munkájával, felvetéseivel kapcsolatban; érveltek, javaslatokat tettek, persze időnként személyeskedtek is, de többnyire a jó ízlés határain belül mozogva.

Emlékszem például, hogy a magyar helységnevekről micsoda disputa alakult ki, pedig hát ugye nem attól függött a vajdasági magyarság sorsa, hogy Bácsfeketehegy lesz-e Feketics, vagy kap-e egy „Magyar-” előtagot Kanizsa. Amikor a diplomahonosítási ügyünk volt terítéken (2003), vagy a Magyar Szó Szabadkára költöztetése (2004), Dudás Károly, Várady Tibor, Bányai János, Ózer Ágnes, Galambos László, Fehér István, Gerold László... valósággal szétszedték egymást: röpködtek az érvek pro és kontra, szenvedélyes beszédek hangzottak el, Józsa nem győzte csillapítani a kedélyeket.

A színvonaltalanságot tehát korántsem arra értem, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakat, durva támadásokat, övön aluli ütéseket engednek meg maguknak egyes képviselők, hiszen erre azért volt példa dögivel 2002 és 2010, illetve 2010 és 2014 között is. Nem, a színvonaltalanság ez esetben arra vonatkozik, hogy immár mindenkin, aki a Magyar Összefogás listájához tartozik, teljesen eluralkodott a kussolási ösztön, a jogszabályok betartásának pedig már a látszatára sem adnak. Hol van már az átkos, „egypárti” MNT, amelyben a civilek, a független értelmiségiek, az intézményvezetők, sőt, a VMSZ-es pártkatonák is szembe mertek menni a pártdirektívával (ha egyáltalán volt ilyen), adott esetben hajlandók voltak megkérdőjelezni akár egy-egy javaslat, döntés vagy módszer jogosságát, helyénvalóságát is!

Ma ez a bátorság teljesen hiányzik. Mindenki a kulisszák mögött próbál érvényt szerezni érdekeinek (vagy még ott se, inkább csak lapít), a nyilvánosság előtt pedig eljátsszák az egységet. Nagy a csönd, senkinek semmiről nincs véleménye (legföljebb egy-egy ellenzéki provokációra válaszol), és szavazógépként mindnyájan csak a kezüket emelik, még ha az ügyrendet nyilvánvalóan megszegve teszik is, és még ha Hajnal Jenő elnök se tudja pontosan, mire szavaznak éppen.

Jó marketingfogás volt Pásztor István VMSZ-elnök részéről, amikor az első közvetlen nemzeti tanácsi választások előtt 2010-ben bejelentette, hogy a Magyar Összefogás listájával a teljes vajdasági magyar közösséget kívánják lefedni, ezért csak minden második személy lesz a listán párttag, a többi helyet a civilek, az egyházak képviselői, az értelmiségiek kapják meg. Négy évvel később, a 2014-es választások előtt azonban már senki se hitte el neki ezt a dumát (szerintem ő maga se hitt benne), mert láthatóvá vált, hogy a gyakorlatban ez kurvára nem így működik: a pártfegyelem a „civileket” is nagyban érintette (és most a Korhecz-éráról beszélek!). A kussolási ösztön tehát már az előző mandátumban hódító útjára indult, bár akkor még akadt két-három MÖ-listás képviselő, aki hallatni merte a hangját a pártdirektívával szemben is, a szavazógépezet sem működött 100 százalékos biztonsággal, és adtak arra, hogy az ügyrendet legalább betartsák.

Mára a diktatúra ilyesféle „gyermekbetegségei” egyáltalán nem jelentkeznek. Szépen megmondta Hajnal Jenő: „Nincs vita”.

2015. április 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább