2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kussolási ösztön

Pressburger Csaba
Pressburger Csaba

Mára a diktatúra ilyesféle „gyermekbetegségei” egyáltalán nem jelentkeznek. Szépen megmondta Hajnal Jenő: „Nincs vita”. Pressburger Csaba (Pannonizáló Balkánaán):

A kezdetektől követem a Magyar Nemzeti Tanács üléseit, vagyis 2002 óta. A kétezres években ugyan még nem volt tévés közvetítés, ezt Korhecz Tamás, az MNT második elnöke vezette be mandátuma kezdetén, azaz 2010-ben, de tudósítóként volt alkalmam majd’ minden ülésen részt venni.

Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy ilyen alacsony színvonalat soha korábban még nem produkált a vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzata, mint a most hétfői ülésén.

Már-már nosztalgiával gondolok vissza a – különféle jogi csűrés-csavarások miatt – nyolc évre nyúlt, sokat kárhoztatott Józsa-korszakra, amikor szinte semmilyen felhatalmazása nem volt a testületnek, és ülésezni is ritkán ülésezett (akkor is minek). Mint emlékezetes, az első MNT tagjait erősen vitatható körülmények között, elektori közgyűlésen (tehát közvetett módon) választották meg, így aztán a Vajdasági Magyar Szövetség által támogatott egyetlen lista fedte a teljes 35 fős tanácsot (más lista versenybe se száll(hatot)t). Mégis, a tanácstagok között – bár egyazon listához tartoztak – parázs viták alakultak ki az elmúltnyócév során; meg merték fogalmazni a kritikájukat a tagok az – akkor így hívták – Intézőbizottság vagy az elnök (tehát az „övéik”) munkájával, felvetéseivel kapcsolatban; érveltek, javaslatokat tettek, persze időnként személyeskedtek is, de többnyire a jó ízlés határain belül mozogva.

Emlékszem például, hogy a magyar helységnevekről micsoda disputa alakult ki, pedig hát ugye nem attól függött a vajdasági magyarság sorsa, hogy Bácsfeketehegy lesz-e Feketics, vagy kap-e egy „Magyar-” előtagot Kanizsa. Amikor a diplomahonosítási ügyünk volt terítéken (2003), vagy a Magyar Szó Szabadkára költöztetése (2004), Dudás Károly, Várady Tibor, Bányai János, Ózer Ágnes, Galambos László, Fehér István, Gerold László... valósággal szétszedték egymást: röpködtek az érvek pro és kontra, szenvedélyes beszédek hangzottak el, Józsa nem győzte csillapítani a kedélyeket.

A színvonaltalanságot tehát korántsem arra értem, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakat, durva támadásokat, övön aluli ütéseket engednek meg maguknak egyes képviselők, hiszen erre azért volt példa dögivel 2002 és 2010, illetve 2010 és 2014 között is. Nem, a színvonaltalanság ez esetben arra vonatkozik, hogy immár mindenkin, aki a Magyar Összefogás listájához tartozik, teljesen eluralkodott a kussolási ösztön, a jogszabályok betartásának pedig már a látszatára sem adnak. Hol van már az átkos, „egypárti” MNT, amelyben a civilek, a független értelmiségiek, az intézményvezetők, sőt, a VMSZ-es pártkatonák is szembe mertek menni a pártdirektívával (ha egyáltalán volt ilyen), adott esetben hajlandók voltak megkérdőjelezni akár egy-egy javaslat, döntés vagy módszer jogosságát, helyénvalóságát is!

Ma ez a bátorság teljesen hiányzik. Mindenki a kulisszák mögött próbál érvényt szerezni érdekeinek (vagy még ott se, inkább csak lapít), a nyilvánosság előtt pedig eljátsszák az egységet. Nagy a csönd, senkinek semmiről nincs véleménye (legföljebb egy-egy ellenzéki provokációra válaszol), és szavazógépként mindnyájan csak a kezüket emelik, még ha az ügyrendet nyilvánvalóan megszegve teszik is, és még ha Hajnal Jenő elnök se tudja pontosan, mire szavaznak éppen.

Jó marketingfogás volt Pásztor István VMSZ-elnök részéről, amikor az első közvetlen nemzeti tanácsi választások előtt 2010-ben bejelentette, hogy a Magyar Összefogás listájával a teljes vajdasági magyar közösséget kívánják lefedni, ezért csak minden második személy lesz a listán párttag, a többi helyet a civilek, az egyházak képviselői, az értelmiségiek kapják meg. Négy évvel később, a 2014-es választások előtt azonban már senki se hitte el neki ezt a dumát (szerintem ő maga se hitt benne), mert láthatóvá vált, hogy a gyakorlatban ez kurvára nem így működik: a pártfegyelem a „civileket” is nagyban érintette (és most a Korhecz-éráról beszélek!). A kussolási ösztön tehát már az előző mandátumban hódító útjára indult, bár akkor még akadt két-három MÖ-listás képviselő, aki hallatni merte a hangját a pártdirektívával szemben is, a szavazógépezet sem működött 100 százalékos biztonsággal, és adtak arra, hogy az ügyrendet legalább betartsák.

Mára a diktatúra ilyesféle „gyermekbetegségei” egyáltalán nem jelentkeznek. Szépen megmondta Hajnal Jenő: „Nincs vita”.

2015. április 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább