2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vita egy méltatlan pártonkívülivel

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Nehezen sorolható a párbeszéd kategóriába, nekem inkább csak a szimpla kioktatás jut róla az eszembe.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Valószínűleg mások is úgy voltak egyetlen napilapunk legutóbbi hétvégi számával, mint én: háromszor is átlapoztam, de nem találtam benne ifj. dr. Korhecz Tamás interjúját!

Igen, azt, amire Pásztor István VMSZ-elnök válaszol határozott hangú közleményében azzal a harcias címmel, hogy Nyílt sisakkal. Pedig nagyon kíváncsi voltam azokra a „megdöbbentő vádakra”, amelyekkel Korhecz állítólag durván nekirontott a VMSZ-nek, és amelyek arra késztették legbefolyásosabb pártunk vezetőjét, hogy tollat ragadjon, és kifejezze rosszallását, amiért „jogtudósunk” a vele való párbeszéd helyett egy „folytatásos interjúra” adta a fejét.

Persze, nagyon jól tudom, hogy Korhecz nem a Magyar Szónak, hanem a Családi Körnek nyilatkozott, ám ha már ennek akkora súlya van, hogy pártvezetőnk bokros teendői mellett közleményben volt kénytelen reagálni, akkor talán illett volna azt a szöveget is közzétenni, méghozzá a válasszal azonos oldalon, legalább kivonatosan. Hogy ne hagyjuk két közben a szegény, jobb sorsra érdemes olvasót, hogy ugyan miféle veszélyes irományra adta a fejét közmegbecsülésnek örvendő jogászunk, a Magyar Nemzeti Tanács korábbi elnöke, ami ekkora felhajtást váltott ki. Jómagam legalábbis úgy emlékszem vissza az újságírói kódex alapkövetelményére, miszerint „hallgattassék meg a másik fél is”, hogy az ilyesmi nemcsak ildomos, hanem kötelező is egy magára valamit is adó médium esetében. De lehet, hogy rosszul emlékszem, vagy a mi sajátos kisebbségi, nemzeti közösségi körülményeink között már nem is érvényes eme követelmény, lehet, hogy az a szemlélet váltotta fel, hogy a másként gondolkodók véleményét legjobb agyonhallgatni, abból sokkal kisebb a baj, mintha segítenénk a veszélyes nézeteket szétkürtölni.

Viszont enélkül egy ilyen közlemény nehezen sorolható a párbeszéd kategóriába, nekem inkább csak a szimpla kioktatás jut róla az eszembe. Még akkor is, ha a szerző nyílt sisakot emleget címében, ami ugye nyílt és egyenrangú vitát sugall, miközben az írás és megjelenésének körülményei inkább leeresztett rostéllyal való rohamozásra emlékeztetnek egy olyan vitapartner ellen, aki nincs abban az előnyös pozícióban, mint a pártvezető szerző, hogy csak az ő véleményét publikálják. Éppen azért, mert nyilván nem osztja mindenben a párt hivatalos politikáját.

Mindez óhatatlanul a komcsi ántivilág sajtógyakorlatára emlékeztet, amikor szintén egyoldalúan csak a vezető elvtársak leleplező nyilatkozatából tudtuk meg, hogy az osztályellenség már megint keresztbe akart tenni a szocializmus szent ügyének... De a pártvezetőség éberségének hála, próbálkozásukat sikerült még csírájában elfojtani, az elkövetőket pedig hűvösre tenni. Miután mindent bevallottak.

Nem tudom, hogy P. I. tudott-e erről a szerencsétlen körülményről, hogy közleményét a kritizált interjút mellőzve teszik közzé, vagy csak az ügyeletes szerkesztő buzgóságán múlott a dolog, de ezzel mindenképpen rossz szolgálatot tettek pártjuknak, napilapunknak és alapítójának, az MNT-nek. A nagyközönséget nem is említve. Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy jó reklámot csináltak a szóban forgó rivális hetilapnak, mert kit ne érdekelnének a nemzeti tanács korábbi elnökének észrevételei és kifogásai, amelyekről újabb részleteket tudhatunk meg a következő számban. Annál is inkább felkelthették az érdeklődést, mert a közlemény diszkréten elhallgatja a sérelmezett „megdöbbentő” vádakat, például a VMSZ és az MNT vezetőségén belüli viszonyokra és az egyes kiváltságos vezetőségi tagok sokat kifogásolt tevékenységére vonatkozó megjegyzéseket. Ám ezzel szemben hosszan sorolja a Korhecznek nyújtott kedvezményeket. Például azt, hogy a párt 2000 óta „folyamatosan a legmagasabban pozicionált funkciókba helyezte, akkor is, amikor 2008-ban tartományi egyéni jelöltként vereséget szenvedett”. Lefordítva: mindent a pártnak köszönhet, pedig a kudarc miatt ejthették is volna. Továbbá azt, hogy elutasította a felkérést, hogy „a Fidesz listáján és színeiben képviselje a vajdasági magyar közösség érdekeit mint európai parlamenti képviselő”, azzal az indoklással, hogy politikai nyugdíjba kíván vonulni.

(…) Jó, mondhatná valaki: felesleges ennyire felfújni az efféle szerkesztői melléfogásokat, kár bolhából elefántot csinálni. Hiszen az átlagolvasót valószínűleg sokkal kevésbé izgatják a VMSZ és az MNT körül mostanában zajló dolgok, politikusaink nyílt sisakkal, vagy leeresztett rostéllyal vívott csatározásai, mint mondjuk az áramdrágulás, vagy az, hogy hogy jön ki kevéske fizetéséből, nyugdíjából, vagy hol talál munkát. Mint Végel László írja legutóbbi naplójegyzetében ugyancsak a Családi Körben: a fogyatkozó magyarság passzivitása egyre növekszik, részvételük a választásokon alacsonyabb az országos átlagnál. Továbbá, hogy „a Magyar Nemzeti Tanácsra a magyarok egyharmada sem szavazott...”. Majd a közömbösség okai kutatva megállapítja: „A közélet tetszhalott állapotban van. Hiányoznak az eszmecserék, minden beszorult a pártmechanizmusba. Lehet, hogy ez rövidtávon megkönnyíti a politikusok dolgát, de hosszú távon veszélyeket rejteget, azt rombolja, ami mellett mindenki kardoskodik: a nemzeti önbecsülést”.

Igen találó diagnózis. Viszont ezekben a napokban közéletünk mintha ébredezne csipkerózsika álmából... Talán még azt is megérjük, hogy a közszereplők valóban nyílt sisakkal állnak ki a pástra, és nem úgy, hogy az egyiknek közben hátra van kötve a keze. Az ilyen pengeváltásra még a megemelt villanyszámla mellett is odafigyelnének az emberek.

2015. április 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább