2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Joghurt vagy Coca-Cola?

Végel László
Végel László

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):

Figyelmeztetés

Budapesten növekszik az antiszemitizmus, immár nagyobb, mint vidéken. A Medián legújabb felmérése szerint 49 százalékot tesz ki, vagyis minden második polgár erősen (39 százalék) vagy mérsékelten (13 százalék) antiszemita. A fővárossal ellentétben vidéken csökkenő irányzatról van szó. Az országos átlag: 32 százalék. Bár a szakemberek egy része kétségbe vonja a feltárt adatok megbízhatóságát időben figyelmezteti az elbizakodott pesti értelmiséget. Eddig ugyanis arról volt szó, hogy az antiszemitizmus és a nacionalizmus a magyar vidéket jellemzi. 

Rendbontók

Javítgatom a Slemil fattyúja avagy a Balkáni Szépség  című regényemet. Már felszabadultabb vagyok. Néhány könyvet veszek elő, amelyet okvetlenül újra el kell olvasnom. Elsőnek Michel de Chalderode drámáját a Pantagleizet. A védőügyvédje szerint Pantagleize zavarodott ember, mire a Generalissimus közbevág. Nem, nem zavarodott, hanem egyenesen félelmetes. Arról vitatkoznak, hogy a forradalmárként számon tartott Pantagleize féleszű-e vagy buta, vagy csak színleli a butát. Erre a halálraítélt így válaszol: „Mi vagyok? Agyalágyult? Nem. Szerencsétlen flótás vagyok, mert a sors megfosztott a szerelmemtől. Meghalt. Zokogva és görcsösen. Nem így szoktak meghalni a fiatal lányok.” Ismerős figurát látok benne: ez a kérdés foglalkoztatott éveken át a Slemil fattyúja avagy a Balkáni Szépség írása közben is. Hős? Dehogy! Csak egyszerűen bonyolult identitású ember, rendbontó. Manapság ők a legnagyobb veszély a Rendre nézve. 

A tavasz hírei

A meteorológusok szerint egy két tavaszias nap köszönt ránk, aztán újabb hideghullám érkezésére számíthatunk. Kisétálok a Zmaj utcába. A kávéház-tulajdonosok kirakták a székeket, foglaltak.  A városlakók alig várták a tél elmúltát, a sétálóutca kávéházaiban, egy szabad szék sincs. Még egyszer elolvasom regényem kéziratát, utána ábrándozom. Az írás mindinkább fárasztó. Végre megengedhetem magamnak, hogy a kora esti órákban valamelyik kávéházi teraszon üldögéljek és figyeljem a járókelőket. Ezekben az üres órákban rendszerint új ötletek jutnak az eszembe, amelyeket érdemes lejegyezni. Ezen a kora tavaszi délelőttön azt veszem észre, hogy a közélet igencsak ingerült. Lassan, de biztosan hervadnak a választási remények. Az egyik asztaltársaság fennhangon röhög, amikor a korrupcióellenes harc kerül szóba. A Blic című lapot idézik, amely felsorolja az egyetemi diplomák, a doktori disszertációk árát. Minden  megvásárolható. 

Joghurt vagy Coca-Cola?

A helikopter-baleset után, több kommentelő is feltette a kérdést: mennyire változtak meg a tegnapi radikálisok a haladók mezében. Sokan kételkednek. Észrevettem, hogy még a jó szándékúak is furcsa vegyülékre figyelmeztetnek: a fejekben európai gondolat motoszkál, de a mellkasban radikális szív dobog! Szerintem inkább módosulásokról van szó és nem változásról. Koszovó kérdésében változott a taktika, de a stratégia nem. Éppen ebben rejlik népszerűségük titka. A titok kulcsa az „apokrif alternatíva” meglebegtetése, ami különösen Vajdaság kérdésében válik nyilvánvalóvá. Miközben a belgrádi radikális vezetők beismerik, hogy a kilencvenes években tévedtek, addig a haladók „vajdasági részlege” egy szóval sem tagadja meg a joghurt forradalomban képviselt politikát, ami azt sugallja, hogy nem változtattak az álláspontjukon. E téren nem kéne alakoskodni, ha másért nem - akkor a jelenlegi koalíciós partnereik miatt. Nekik is tudni kellene, hogy a joghurttal kötöttek szövetséget vagy a coca-colával. A jövőben számíthatunk-e joghurt forradalomra, vagy pedig közeleg a coca-cola forradalom. Természetesen, a haladók joga a radikális hagyományok ápolása. Miért ne? Ha pedig nem erről van szó, akkor ezt nyíltan ki kellene mondani, ahogyan azt Vučić tette saját múltjával kapcsolatban. Netán aszinkronban van a vajdasági haladó elit és a belgrádi csúcs? Nem vagyok bennfentes, azonban egyre világosabb előttem, hogy valami nem stimmel. Minden esetre a Szerb Haladó Párt vajdasági elitjének a joghurt forradalom a vízválasztója. Miért kerülgetik ezt a témát, mint a macska a forró kását?

A becsület ázsiója

A politikában könnyebb megőrizni a hatalmat, mint a becsületet. Addig nem lesz nálunk jó kormányzás, amíg a becsületnek ilyen alacsony az ázsiója.

A Burgtheater példája

A Danas című napilapban tanulságos cikkre bukkantam a Burgtheaterről. Bruno Kreisky kancellársága idején (1970-1983) Ausztria kulturális költségvetése négyszer akkora volt, mint a katonaságra szánt összeg. Szerbiában egyre többször hallom, hogy az állam nem támogathatja kellőképpen a kultúrát, mivel nincs rá fedezete. Ausztria példája bizonyítja, hogy minden relatív. Lenne több pénz, csak másképpen kellene elosztani. A nemzeti színházakról folyó vitáinkban, szintén példakép lehet a Burgtheater. Az egyik legrangosabb európai színház semmiképpen sem nevezhető avantgárdnak. De hagyományelvűnek se! A hagyományokat az avantgárd szüntelen integrálásával ápolja. Nem csoda, hogy 1986 és 1999 között Claus Peymann volt az igazgatója, aki az Ausztriát kegyetlenül bíráló Thomas Bernhard színdarabjait tűzte műsorra. A Burgtheater igazgatói és színpadi szerzői a mai német és osztrák kultúra leghevesebb bírálói voltak, írta Zlatko Peković a Danas munkatársa. Képzeljünk el ilyen állapotokat Szerbiában vagy Magyarországon. A kormányok, az illetékes testületek azonnal intézkednének.

Ne csak a rendőrség intézkedjen

Olvasom, hogy Újvidék továbbra is veszélyes városnak számít. Egy felmérés szerint a polgárok fele elégedetlen a közbiztonsággal. Szeptember óta öt gyilkosság történt. A rendőrségi adatok szerint némileg javult a helyzet, tehát a rendőrség végzi a dolgát. Csakhogy nem a rendőrségtől kell várni a tartós megoldást. Senki sem kérdezi, hogy miért éppen Újvidék lett az ország legveszélyesebb városa. Erre a szociológusoknak és a városi politikusoknak kellene válaszolniuk. Milyen konfliktusok zajlanak a városban, miféle eszmék indukálják az agresszivitást?

Április 11-ei évfordulók

110 évvel ezelőtt született József Attila. Magyarországon egyre több tábláról veszik le a nevét. Márai Sándor 1900. április 11-én este 8-kor egy szeles napon született Kassán. Örömmel olvastam, hogy Kassa városa őrzi a nevét. Szobrot kapott, teret és kávéházat neveztek el a hiteles közép-kelet-európai magyar íróról és értelmiségiről.

Az idomított tömeg kábítása

Több mint húsz évvel ezelőtt nagy élményem volt Huizinga könyve, a Középkor alkonya. Talán azért mert akkoriban ugyanazokat az impulzusokat érzékeltem, amelyek ezt az alkonyt jellemezték. "Olyan tarka és heves volt az élet, hogy a vér és a rózsák szagát egy lélegzetvételre szívta be”, írta.  A rózsák szagát nem éreztem, de a puskaporét igen. Feltörtek a szélsőséges érzelmek, a túlfeszített légkörben új nemzeti apostolok prédikáltak. Az emberek új Messiásban reménykedtek, aki rövidesen meg is érkezett és a háborúról prédikált. Ez az időszak mély nyomokat hagyott bennem, erről tanúskodik a Hontalan esszék egy része is. A Huizinga-olvasmányok győztek meg arról is, hogy az esszéírásnak csak akkor van értelme, ha a személyiség hitele áll mögötte. Bár a szépirodalomban csupán szövegekről beszéltek, én mégis arra a meggyőződésre jutottam, hogy a szövegek mögött is megbújik a személyesség titokzatos hitele. A nagy kollektivista eufória mindenünnen kiüldözte az egyéniséget, a személyest, talán az irodalom és a művészet maradt az utolsó rejtekhely. Ebben rejlik nagysága és esélye. Az éjszaka kezembe került egy rövidebb, az 1934-ban íródott Huizinga-esszé, a Hollandia szellemi ismérve. Megjegyzem az évszámot és napjainkra gondolok. Hollandia szellemiségéről azt állítja, hogy hiányzik belőle a hősiesség kultusza. „A történelem más népeket akár még arra is taníthat, legyenek büszkék dicső származásukra; bennünket, ha megértjük szavát, egyedül alázatosságra int.” Korának európai szellemiségét elemezve pedig 1934-ben, tehát éppen időben, arra figyelt fel, hogy a „heroizmussal” ékeskedett az „elkorcsosuló” Európában a szélsőséges nacionalizmus. Valójában a heroizmus „nem szolgál másra, csak az idomított tömegek kábítására”.  Manapság ugyanez a szelőségre hajló heroizmus éled újjá. Szaporodnak a nemzeti érzéssel kérkedő hősök, mint a gombák. A politikusok azzal kábítják az „idomított tömeget”, hogy ők a nemzeti eszme egyedüli képviselői, a vidéki funkcik is nemzetmentőkként viselkednek. Aki nincs velük, az ellenség, mondják. Mindenfelé folyik a nemzeti öntömjénezés. Huizinga álláspontja ezzel szemben ma is időszerű lenne: „…a nemzeti érzés visszafogottsága, és szerénysége kétségtelenül kristálytiszta nemzeti erény”. Ebben viszont bársonyszékekből hősködve nehéz versenyezni.

 

2015. április 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább