2021. március 3. Szerda
Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vers, vers, vers...

Gerold László
Gerold László

„Posztolj verset az utcára! felszólítás jegyében versekbe öltöztették a várost.” Gerold László (Vajdaság Ma):

Április 11-e. A Magyar Költészet Napja. Így emlékezik, méltón és okosan 1964 óta a magyar kultúra József Attila születésének napjára. (…)

Van – hogy csak találomra ragadjak ki néhány esetet, változatot, melyekről az újságból értesülhettünk –, ahol magyartanárok szervezésében, irányításával készítenek műsort. Van, ahol a helyi szavalócsoport lép fel. Van, ahol költő szobrát koszorúzzák meg. Van, ahol könyvbemutatót tartva avatnak új költőt, vagy határon túlról hívnak meg költőt, versmondókat. Versmondókat versenyeztetnek. Van, ahol közös műsor érdekében összefog az irodalom, a zene és a képzőművészet szakos tanár. S van, ahol önálló versösszeállítással színész jubilál. A változatos formák különféle helyszíneken kapnak életteret. Könyvtár, iskola, színház, tér, piac, utca, kiállító terem… Kivétel mind, bárhol is történjék, alkalmas arra, hogy a vers fontosságára, jelenlétére hívja fel az emberek figyelmét. Ha választani kellene az idei versnapi rendezvények közül, akkor én a topolyaiak vállalkozását emelném ki. Akik Posztolj verset az utcára! felszólítás jegyében versekbe öltöztették a várost, melynek több pontján színes pannókra nyomtatott verseket helyeztek el, s hogy ezeket ne csak látványnak tekintsék az arra járók, melyek előtt fényképezkedni lehet, játékra biztatva hirdettek versenyt a legjobb fotóra.

És ebben a sorban, emlékezetem szerint a vers iránt eddig soha nem tapasztalt figyelemmel napilapunk is derekasan kivette a részét. (Kár, hogy az irodalmi mellékletben ezúttal a gyakorlattól eltérően egyetlen vers, netán verselemzés vagy verseskötet-kritika sem található.) Első oldalas, illetve rovatot nyitó vezércikk, információk és tudósítások sora (ezek között hiába kerestem a Magyar Tanszék 2003 óta megrendezésre került, a tévénézők is tanúsíthatják, nagy sikerű költészetnapi összeállításáról hírt adó sorokat; nem akarom elhinni hogy ez a szép hagyomány megszakadna) , költők nyilatkozatai arról, mi a vers, miért kell s nekik mit jelent.

Elsőkötetes költő szerint a hitelesség a jó vers igazi fokmérője. Ezen a vers nyelvi, logikai, hangulati, érzelmi egységét, továbbá megformáltságát, formai teljességét, nyelvi igényességét és érthetőségét éppen úgy kell érteni, mint azt a látszólagos ellentmondást, hogy egyszerre legyen személyes és általános. Ennél behatóbban nyilatkozik az a gyakorló költő, ki verselemzőként és –kritikusként is kiváló, s aki szerint a jó vers ismerve, hogy a lehető legtöményebb formában „szóra bírja létünket, s amely arról szól, reflexív és szenzuális módon, vagy épp azt kérdezi, kik vagyunk, milyenek vagyunk, milyen a világ, amelyben élünk, s milyen szerepet töltünk be benne”. Nem kevés, bár szinte kimondhatatlan, de lemondani mégsem szabad róla.

Ezért a verssel is, mint az irodalommal és általában a művészettel, fáradhatatlanul kérdezni kell. Kérdezni magunkat, kérdezni a bennünket övező világot, a létezés mindhárom idejét. Amire vers, ahogy magát költőnek nem tartó, bár olykor verseket is írt Márai Sándor szerint – kit, ezt figyelmen kívül hagyva, költőként a nemzeti ideológia az utóbbi években felfedezni igyekezett –, akkor formálhat igazán jogot, ha a költő idegzetében és tudatában megvan „az a sűrítő energia”, ami „úgy katalizálja az indulat és az értelem elemeit, mint a begerjesztett atommag a protonokat és neutronokat”.

A jó vershez, mondja Márai, „sűrű-robbanékony feszítő erő” kell, „ilyen töltés nélkül nincs »költészet«”.

Erre számomra, végül engedtessék meg ennyi személyesség, költészetünkben talán legkifejezőbben Babits Mihály Esti kérdését záró két sora az egyik legszebb példa. Idézem:

„miért nő a fű, hogyha majd leszárad?

miért szárad le, hogyha újra nő?”

Erről szól az élet. És erről szól a (jó) vers is.

 

2015. április 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább