Ma Kármen, Anita, Péter, Marcellinusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vers, vers, vers...
Gerold László
„Posztolj verset az utcára! felszólítás jegyében versekbe öltöztették a várost.” Gerold László (Vajdaság Ma):
Április 11-e. A Magyar Költészet Napja. Így emlékezik, méltón és okosan 1964 óta a magyar kultúra József Attila születésének napjára. (…)
Van – hogy csak találomra ragadjak ki néhány esetet, változatot, melyekről az újságból értesülhettünk –, ahol magyartanárok szervezésében, irányításával készítenek műsort. Van, ahol a helyi szavalócsoport lép fel. Van, ahol költő szobrát koszorúzzák meg. Van, ahol könyvbemutatót tartva avatnak új költőt, vagy határon túlról hívnak meg költőt, versmondókat. Versmondókat versenyeztetnek. Van, ahol közös műsor érdekében összefog az irodalom, a zene és a képzőművészet szakos tanár. S van, ahol önálló versösszeállítással színész jubilál. A változatos formák különféle helyszíneken kapnak életteret. Könyvtár, iskola, színház, tér, piac, utca, kiállító terem… Kivétel mind, bárhol is történjék, alkalmas arra, hogy a vers fontosságára, jelenlétére hívja fel az emberek figyelmét. Ha választani kellene az idei versnapi rendezvények közül, akkor én a topolyaiak vállalkozását emelném ki. Akik Posztolj verset az utcára! felszólítás jegyében versekbe öltöztették a várost, melynek több pontján színes pannókra nyomtatott verseket helyeztek el, s hogy ezeket ne csak látványnak tekintsék az arra járók, melyek előtt fényképezkedni lehet, játékra biztatva hirdettek versenyt a legjobb fotóra.
És ebben a sorban, emlékezetem szerint a vers iránt eddig soha nem tapasztalt figyelemmel napilapunk is derekasan kivette a részét. (Kár, hogy az irodalmi mellékletben ezúttal a gyakorlattól eltérően egyetlen vers, netán verselemzés vagy verseskötet-kritika sem található.) Első oldalas, illetve rovatot nyitó vezércikk, információk és tudósítások sora (ezek között hiába kerestem a Magyar Tanszék 2003 óta megrendezésre került, a tévénézők is tanúsíthatják, nagy sikerű költészetnapi összeállításáról hírt adó sorokat; nem akarom elhinni hogy ez a szép hagyomány megszakadna) , költők nyilatkozatai arról, mi a vers, miért kell s nekik mit jelent.
Elsőkötetes költő szerint a hitelesség a jó vers igazi fokmérője. Ezen a vers nyelvi, logikai, hangulati, érzelmi egységét, továbbá megformáltságát, formai teljességét, nyelvi igényességét és érthetőségét éppen úgy kell érteni, mint azt a látszólagos ellentmondást, hogy egyszerre legyen személyes és általános. Ennél behatóbban nyilatkozik az a gyakorló költő, ki verselemzőként és –kritikusként is kiváló, s aki szerint a jó vers ismerve, hogy a lehető legtöményebb formában „szóra bírja létünket, s amely arról szól, reflexív és szenzuális módon, vagy épp azt kérdezi, kik vagyunk, milyenek vagyunk, milyen a világ, amelyben élünk, s milyen szerepet töltünk be benne”. Nem kevés, bár szinte kimondhatatlan, de lemondani mégsem szabad róla.
Ezért a verssel is, mint az irodalommal és általában a művészettel, fáradhatatlanul kérdezni kell. Kérdezni magunkat, kérdezni a bennünket övező világot, a létezés mindhárom idejét. Amire vers, ahogy magát költőnek nem tartó, bár olykor verseket is írt Márai Sándor szerint – kit, ezt figyelmen kívül hagyva, költőként a nemzeti ideológia az utóbbi években felfedezni igyekezett –, akkor formálhat igazán jogot, ha a költő idegzetében és tudatában megvan „az a sűrítő energia”, ami „úgy katalizálja az indulat és az értelem elemeit, mint a begerjesztett atommag a protonokat és neutronokat”.
A jó vershez, mondja Márai, „sűrű-robbanékony feszítő erő” kell, „ilyen töltés nélkül nincs »költészet«”.
Erre számomra, végül engedtessék meg ennyi személyesség, költészetünkben talán legkifejezőbben Babits Mihály Esti kérdését záró két sora az egyik legszebb példa. Idézem:
„miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?”
Erről szól az élet. És erről szól a (jó) vers is.
Következő cikk: Tarol a Jobbik és az állampolgárság-maffia
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >
NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK
Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >