2019. augusztus 17. szombat
Ma Jácint, Réka, Hetény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vers, vers, vers...

Gerold László
Gerold László

„Posztolj verset az utcára! felszólítás jegyében versekbe öltöztették a várost.” Gerold László (Vajdaság Ma):

Április 11-e. A Magyar Költészet Napja. Így emlékezik, méltón és okosan 1964 óta a magyar kultúra József Attila születésének napjára. (…)

Van – hogy csak találomra ragadjak ki néhány esetet, változatot, melyekről az újságból értesülhettünk –, ahol magyartanárok szervezésében, irányításával készítenek műsort. Van, ahol a helyi szavalócsoport lép fel. Van, ahol költő szobrát koszorúzzák meg. Van, ahol könyvbemutatót tartva avatnak új költőt, vagy határon túlról hívnak meg költőt, versmondókat. Versmondókat versenyeztetnek. Van, ahol közös műsor érdekében összefog az irodalom, a zene és a képzőművészet szakos tanár. S van, ahol önálló versösszeállítással színész jubilál. A változatos formák különféle helyszíneken kapnak életteret. Könyvtár, iskola, színház, tér, piac, utca, kiállító terem… Kivétel mind, bárhol is történjék, alkalmas arra, hogy a vers fontosságára, jelenlétére hívja fel az emberek figyelmét. Ha választani kellene az idei versnapi rendezvények közül, akkor én a topolyaiak vállalkozását emelném ki. Akik Posztolj verset az utcára! felszólítás jegyében versekbe öltöztették a várost, melynek több pontján színes pannókra nyomtatott verseket helyeztek el, s hogy ezeket ne csak látványnak tekintsék az arra járók, melyek előtt fényképezkedni lehet, játékra biztatva hirdettek versenyt a legjobb fotóra.

És ebben a sorban, emlékezetem szerint a vers iránt eddig soha nem tapasztalt figyelemmel napilapunk is derekasan kivette a részét. (Kár, hogy az irodalmi mellékletben ezúttal a gyakorlattól eltérően egyetlen vers, netán verselemzés vagy verseskötet-kritika sem található.) Első oldalas, illetve rovatot nyitó vezércikk, információk és tudósítások sora (ezek között hiába kerestem a Magyar Tanszék 2003 óta megrendezésre került, a tévénézők is tanúsíthatják, nagy sikerű költészetnapi összeállításáról hírt adó sorokat; nem akarom elhinni hogy ez a szép hagyomány megszakadna) , költők nyilatkozatai arról, mi a vers, miért kell s nekik mit jelent.

Elsőkötetes költő szerint a hitelesség a jó vers igazi fokmérője. Ezen a vers nyelvi, logikai, hangulati, érzelmi egységét, továbbá megformáltságát, formai teljességét, nyelvi igényességét és érthetőségét éppen úgy kell érteni, mint azt a látszólagos ellentmondást, hogy egyszerre legyen személyes és általános. Ennél behatóbban nyilatkozik az a gyakorló költő, ki verselemzőként és –kritikusként is kiváló, s aki szerint a jó vers ismerve, hogy a lehető legtöményebb formában „szóra bírja létünket, s amely arról szól, reflexív és szenzuális módon, vagy épp azt kérdezi, kik vagyunk, milyenek vagyunk, milyen a világ, amelyben élünk, s milyen szerepet töltünk be benne”. Nem kevés, bár szinte kimondhatatlan, de lemondani mégsem szabad róla.

Ezért a verssel is, mint az irodalommal és általában a művészettel, fáradhatatlanul kérdezni kell. Kérdezni magunkat, kérdezni a bennünket övező világot, a létezés mindhárom idejét. Amire vers, ahogy magát költőnek nem tartó, bár olykor verseket is írt Márai Sándor szerint – kit, ezt figyelmen kívül hagyva, költőként a nemzeti ideológia az utóbbi években felfedezni igyekezett –, akkor formálhat igazán jogot, ha a költő idegzetében és tudatában megvan „az a sűrítő energia”, ami „úgy katalizálja az indulat és az értelem elemeit, mint a begerjesztett atommag a protonokat és neutronokat”.

A jó vershez, mondja Márai, „sűrű-robbanékony feszítő erő” kell, „ilyen töltés nélkül nincs »költészet«”.

Erre számomra, végül engedtessék meg ennyi személyesség, költészetünkben talán legkifejezőbben Babits Mihály Esti kérdését záró két sora az egyik legszebb példa. Idézem:

„miért nő a fű, hogyha majd leszárad?

miért szárad le, hogyha újra nő?”

Erről szól az élet. És erről szól a (jó) vers is.

 

2015. április 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább

Hívd fel egy barátod

Az, hogy „A korrupció öl” (ez volt a Colectiv tűzesetet követő országos tüntetések és tiltakozások központi >

Tovább

Az új osztály és a múltgyalázás

A múltgyalázás az új kleptokapitalista osztály politikai terméke, az új osztály ezzel kompromittálja az egyébként is >

Tovább