2019. október 23. Szerda
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nyilvános üzengetés

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„A kormányfő keményen a sarkára állt – amikor minisztereit kellett védeni – a sajtótól.”

Van egy rossz szokása az itteni politikusnak. Van több is, de ez esetben nem számnévként, hanem névelőként használatos az az egy. Szóval továbbra is főleg a sajtó révén szeretnek polémiába bocsátkozni a politika nevesebb képviselői. A kevésbé nevesek már máshol is megteszik, olykor annyira, hogy tettlegességgé, illetve szóbeli leszámolássá fajul a dolog. Mindegy. Az igényesebbek a parlamentet használják erre a célra – hol a padsorokat, hol a folyosót vagy az éttermet. A kevésbé igényesek - ők jobbára alacsonyabb szintű politizálással foglalkoznak – beérik a falusi tanácsteremmel, kocsmai asztallal is. A rátartiak azonban inkább az újságot választják. Nyomtatott és elektronikus formáját egyaránt. Ami azt is jelenti, itt Szerbiában, hogy az efféle, újság által való politikai nézetütköztetés a végtelenségig bonyolítható. Ha erre igény, politikai igény mutatkozik. Például akkor, ha valaki a nagyok közül olyasmit mondott, ami a még nagyobbnak, esetleg a beavatottaknak nem tetszik. Akkor, ha kell, kiderül, hogy a szerencsétlen újságíró mindent félreértett vagy szándékosan félremagyarázott. Mondatokat ragadott ki a szövegkörnyezetből, ami – ugye - igen veszélyes fegyver. Jó, ebben lehet igazság is, ismerek olyan kollégát, aki nem is tagadja, azért beszélteti az alanyt a végtelenségig, mert aztán olyan hírt, jelentést, interjút csinál belőle, ami neki vagy a megrendelőnek megfelel. De lehet az írott meg a kimondott szó továbbítóival oly módon is visszaélni, hogy csakis őket használja a politikus egy téma elfektetésére, vagy ha ez nem megy, akkor a végtelenségig való elnyújtására. Gondoljunk csak a március 13-ai helikopter balesetre. Aminek epilógusa még mindig bizonytalan, részleteivel viszont csak majd 3 hét múlva ismerkedhetett meg az itteni közvélemény. A sajtó révén, természetesen. Személytelenül, valamiféle munkacsoporti jelentések mögé rejtve az esetleges felelősséget. Pedig 7 személy vesztette életét. Jó, a kormányfő keményen a sarkára állt – amikor minisztereit kellett védeni – a sajtótól. Meg akkor is, amikor a szerencsétlenül járt őrnagy becsületét kellett helyreállítani – mert a sajtó kezdte felróni, hogy a felelősséget a jelek szerint a személyzetre akarják hárítani. Tehát nem mindig működik olajozottan még ez a szimbiózis a média meg a politikum között. De dolgoznak rajta, próbálják csiszolni. Egyre nagyobb sikerrel.

Tehát a sajtó által való érvütköztetés az itteni politikus egyik kedvenc műfaja. Egyrészt mert nem fáj, nem kell azonnal megválaszolni az ellenfél érveit, másrészt mert nyugodtan súghat a különböző tanácsosok hada. És közben egyeztetni lehet azokkal, akik talán járatosabbak bizonyos kérdéskörben. Egyébként távol attól, hogy az efféle polémia szerbiai találmány lenne. Élnek vele bizony világszerte azok, akik a demokráciát úgy értelmezik, hogy az az ő személyes, illetve az általuk képviselt politikai nézetek terjesztésében merülhet ki. Aminek a szócsöve természetesen a sajtó. Vagy üzenni akarnak valamit valakinek, úgy, hogy az ne legyen túlságosan kellemetlen. Így járt el a napokban az Európai Parlament egyik néppárti képviselője is, a szlovák Eduard Kukan, aki Szerbia elnökének üzente az egyik belgrádi napilapban, óva intené attól, hogy május 9-én Moszkvában részt vegyen a győzelem napi katonai díszszemlén. Az állam elnöke erre azt válaszolta, hiába üzengetnek neki, hiába próbálnak meg nyomást gyakorolni rá, ő bizony ott lesz a moszkvai rendezvényen. Amelytől távol marad az amerikai meg a francia államfő, a brit miniszterelnök meg a német kancellár. Jelen lesz viszont a ciprusi elnök meg a szlovák és a görög kormányfő. Amit a nyugati sajtó egy része úgy kommentált, hogy Oroszország megosztotta Európát. De az orosz külügyminiszter bejelentése szerint jelenlétét megerősítette Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, sőt Norvégia meg Izland is. Akárcsak Kína, Mongólia, Vietnám, a Dél-afrikai Köztársaság, na meg Észak-Korea vezetője.

Úgy tűnik, az orosz elnök megelégedésére (is), egyre jobban kezd felmelegedni az a hidegháború, amelyet a történelem lezárt szakaszának hittünk egy rövid időre. A sajtó odaadó segítségével. De így volt ez a „régi szép időkben” is.

2015. április 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A mi kipcsák vérünk

Azt pedig, hogy Orbán, Szijjártó és a magyarországi kormányzat helyesli és támogatja a török fegyveres erők >

Tovább

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább