Ma Timót, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Nyilvános üzengetés
Öreg Dezső
„A kormányfő keményen a sarkára állt – amikor minisztereit kellett védeni – a sajtótól.”
Van egy rossz szokása az itteni politikusnak. Van több is, de ez esetben nem számnévként, hanem névelőként használatos az az egy. Szóval továbbra is főleg a sajtó révén szeretnek polémiába bocsátkozni a politika nevesebb képviselői. A kevésbé nevesek már máshol is megteszik, olykor annyira, hogy tettlegességgé, illetve szóbeli leszámolássá fajul a dolog. Mindegy. Az igényesebbek a parlamentet használják erre a célra – hol a padsorokat, hol a folyosót vagy az éttermet. A kevésbé igényesek - ők jobbára alacsonyabb szintű politizálással foglalkoznak – beérik a falusi tanácsteremmel, kocsmai asztallal is. A rátartiak azonban inkább az újságot választják. Nyomtatott és elektronikus formáját egyaránt. Ami azt is jelenti, itt Szerbiában, hogy az efféle, újság által való politikai nézetütköztetés a végtelenségig bonyolítható. Ha erre igény, politikai igény mutatkozik. Például akkor, ha valaki a nagyok közül olyasmit mondott, ami a még nagyobbnak, esetleg a beavatottaknak nem tetszik. Akkor, ha kell, kiderül, hogy a szerencsétlen újságíró mindent félreértett vagy szándékosan félremagyarázott. Mondatokat ragadott ki a szövegkörnyezetből, ami – ugye - igen veszélyes fegyver. Jó, ebben lehet igazság is, ismerek olyan kollégát, aki nem is tagadja, azért beszélteti az alanyt a végtelenségig, mert aztán olyan hírt, jelentést, interjút csinál belőle, ami neki vagy a megrendelőnek megfelel. De lehet az írott meg a kimondott szó továbbítóival oly módon is visszaélni, hogy csakis őket használja a politikus egy téma elfektetésére, vagy ha ez nem megy, akkor a végtelenségig való elnyújtására. Gondoljunk csak a március 13-ai helikopter balesetre. Aminek epilógusa még mindig bizonytalan, részleteivel viszont csak majd 3 hét múlva ismerkedhetett meg az itteni közvélemény. A sajtó révén, természetesen. Személytelenül, valamiféle munkacsoporti jelentések mögé rejtve az esetleges felelősséget. Pedig 7 személy vesztette életét. Jó, a kormányfő keményen a sarkára állt – amikor minisztereit kellett védeni – a sajtótól. Meg akkor is, amikor a szerencsétlenül járt őrnagy becsületét kellett helyreállítani – mert a sajtó kezdte felróni, hogy a felelősséget a jelek szerint a személyzetre akarják hárítani. Tehát nem mindig működik olajozottan még ez a szimbiózis a média meg a politikum között. De dolgoznak rajta, próbálják csiszolni. Egyre nagyobb sikerrel.
Tehát a sajtó által való érvütköztetés az itteni politikus egyik kedvenc műfaja. Egyrészt mert nem fáj, nem kell azonnal megválaszolni az ellenfél érveit, másrészt mert nyugodtan súghat a különböző tanácsosok hada. És közben egyeztetni lehet azokkal, akik talán járatosabbak bizonyos kérdéskörben. Egyébként távol attól, hogy az efféle polémia szerbiai találmány lenne. Élnek vele bizony világszerte azok, akik a demokráciát úgy értelmezik, hogy az az ő személyes, illetve az általuk képviselt politikai nézetek terjesztésében merülhet ki. Aminek a szócsöve természetesen a sajtó. Vagy üzenni akarnak valamit valakinek, úgy, hogy az ne legyen túlságosan kellemetlen. Így járt el a napokban az Európai Parlament egyik néppárti képviselője is, a szlovák Eduard Kukan, aki Szerbia elnökének üzente az egyik belgrádi napilapban, óva intené attól, hogy május 9-én Moszkvában részt vegyen a győzelem napi katonai díszszemlén. Az állam elnöke erre azt válaszolta, hiába üzengetnek neki, hiába próbálnak meg nyomást gyakorolni rá, ő bizony ott lesz a moszkvai rendezvényen. Amelytől távol marad az amerikai meg a francia államfő, a brit miniszterelnök meg a német kancellár. Jelen lesz viszont a ciprusi elnök meg a szlovák és a görög kormányfő. Amit a nyugati sajtó egy része úgy kommentált, hogy Oroszország megosztotta Európát. De az orosz külügyminiszter bejelentése szerint jelenlétét megerősítette Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, sőt Norvégia meg Izland is. Akárcsak Kína, Mongólia, Vietnám, a Dél-afrikai Köztársaság, na meg Észak-Korea vezetője.
Úgy tűnik, az orosz elnök megelégedésére (is), egyre jobban kezd felmelegedni az a hidegháború, amelyet a történelem lezárt szakaszának hittünk egy rövid időre. A sajtó odaadó segítségével. De így volt ez a „régi szép időkben” is.
Következő cikk: Még hogy én balkáni gyüttment lennék?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Vékony léc” a határ?
Egyesek szemében az egykori vajdasági Keresztapa, aki szervezett bűnözésért kilenc évet töltött fegyházban, regényeit százezrek olvassák. >
Cigányellenesség most
Az ellenzéki politikai osztály, Parteiwesen és értelmiség rémületes sunyítása a menekült- és a romakérdésben semmi jóval >
Én (is) szóltam
A legfélelmetesebb és a legromlottabb mozzanata a Norbi-ügynek az, hogy valójában nem is a kövérek ellen >
Tizenhárom behívót kaptam
A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >
„Orbánnak jó Vučić politikája”
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >
Szempontok a börtönbizniszhez
Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >
Izzó türelmetlenség
Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >
A szuperkapitalizmus kora
Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >
Gombos a „megszállás” idején
Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >
A hatalmon maradás kísértései
Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >
Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?
A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >
Eldöntöttem, hogy maradok
Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >