2021. január 16. szombat
Ma Gusztáv, Marcell névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nyilvános üzengetés

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„A kormányfő keményen a sarkára állt – amikor minisztereit kellett védeni – a sajtótól.”

Van egy rossz szokása az itteni politikusnak. Van több is, de ez esetben nem számnévként, hanem névelőként használatos az az egy. Szóval továbbra is főleg a sajtó révén szeretnek polémiába bocsátkozni a politika nevesebb képviselői. A kevésbé nevesek már máshol is megteszik, olykor annyira, hogy tettlegességgé, illetve szóbeli leszámolássá fajul a dolog. Mindegy. Az igényesebbek a parlamentet használják erre a célra – hol a padsorokat, hol a folyosót vagy az éttermet. A kevésbé igényesek - ők jobbára alacsonyabb szintű politizálással foglalkoznak – beérik a falusi tanácsteremmel, kocsmai asztallal is. A rátartiak azonban inkább az újságot választják. Nyomtatott és elektronikus formáját egyaránt. Ami azt is jelenti, itt Szerbiában, hogy az efféle, újság által való politikai nézetütköztetés a végtelenségig bonyolítható. Ha erre igény, politikai igény mutatkozik. Például akkor, ha valaki a nagyok közül olyasmit mondott, ami a még nagyobbnak, esetleg a beavatottaknak nem tetszik. Akkor, ha kell, kiderül, hogy a szerencsétlen újságíró mindent félreértett vagy szándékosan félremagyarázott. Mondatokat ragadott ki a szövegkörnyezetből, ami – ugye - igen veszélyes fegyver. Jó, ebben lehet igazság is, ismerek olyan kollégát, aki nem is tagadja, azért beszélteti az alanyt a végtelenségig, mert aztán olyan hírt, jelentést, interjút csinál belőle, ami neki vagy a megrendelőnek megfelel. De lehet az írott meg a kimondott szó továbbítóival oly módon is visszaélni, hogy csakis őket használja a politikus egy téma elfektetésére, vagy ha ez nem megy, akkor a végtelenségig való elnyújtására. Gondoljunk csak a március 13-ai helikopter balesetre. Aminek epilógusa még mindig bizonytalan, részleteivel viszont csak majd 3 hét múlva ismerkedhetett meg az itteni közvélemény. A sajtó révén, természetesen. Személytelenül, valamiféle munkacsoporti jelentések mögé rejtve az esetleges felelősséget. Pedig 7 személy vesztette életét. Jó, a kormányfő keményen a sarkára állt – amikor minisztereit kellett védeni – a sajtótól. Meg akkor is, amikor a szerencsétlenül járt őrnagy becsületét kellett helyreállítani – mert a sajtó kezdte felróni, hogy a felelősséget a jelek szerint a személyzetre akarják hárítani. Tehát nem mindig működik olajozottan még ez a szimbiózis a média meg a politikum között. De dolgoznak rajta, próbálják csiszolni. Egyre nagyobb sikerrel.

Tehát a sajtó által való érvütköztetés az itteni politikus egyik kedvenc műfaja. Egyrészt mert nem fáj, nem kell azonnal megválaszolni az ellenfél érveit, másrészt mert nyugodtan súghat a különböző tanácsosok hada. És közben egyeztetni lehet azokkal, akik talán járatosabbak bizonyos kérdéskörben. Egyébként távol attól, hogy az efféle polémia szerbiai találmány lenne. Élnek vele bizony világszerte azok, akik a demokráciát úgy értelmezik, hogy az az ő személyes, illetve az általuk képviselt politikai nézetek terjesztésében merülhet ki. Aminek a szócsöve természetesen a sajtó. Vagy üzenni akarnak valamit valakinek, úgy, hogy az ne legyen túlságosan kellemetlen. Így járt el a napokban az Európai Parlament egyik néppárti képviselője is, a szlovák Eduard Kukan, aki Szerbia elnökének üzente az egyik belgrádi napilapban, óva intené attól, hogy május 9-én Moszkvában részt vegyen a győzelem napi katonai díszszemlén. Az állam elnöke erre azt válaszolta, hiába üzengetnek neki, hiába próbálnak meg nyomást gyakorolni rá, ő bizony ott lesz a moszkvai rendezvényen. Amelytől távol marad az amerikai meg a francia államfő, a brit miniszterelnök meg a német kancellár. Jelen lesz viszont a ciprusi elnök meg a szlovák és a görög kormányfő. Amit a nyugati sajtó egy része úgy kommentált, hogy Oroszország megosztotta Európát. De az orosz külügyminiszter bejelentése szerint jelenlétét megerősítette Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, sőt Norvégia meg Izland is. Akárcsak Kína, Mongólia, Vietnám, a Dél-afrikai Köztársaság, na meg Észak-Korea vezetője.

Úgy tűnik, az orosz elnök megelégedésére (is), egyre jobban kezd felmelegedni az a hidegháború, amelyet a történelem lezárt szakaszának hittünk egy rövid időre. A sajtó odaadó segítségével. De így volt ez a „régi szép időkben” is.

2015. április 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >

Tovább

Fennállása óta a legnagyobb összeggel rendelkezik az MNT?

Nagy kérdés viszont, hogy ezt az összeget mennyire költik célszerűen, ésszerűen és főleg milyen eredménnyel? Ugyancsak >

Tovább

“Idegen eszmék”

Gömbös Gyula sem marad le.1928 februárjában óva int: „helytelen volt, mikor becsempésztek ide nyugatról különböző eszméket, >

Tovább

A megbeszélt háború

Azokat a gaztetteket, amiket elkövettek a mi katonáink is, józan ésszel talán nem is lehetett volna >

Tovább

„Három hétig nem került le a bakancs a lábunkról”

Több magyar volt közöttünk, és amikor összefutottunk, mindig váltottunk pár szót. Előfordult, hogy ezt a tisztek >

Tovább