Ma Norbert, Norberta, Cintia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Vasárnap ne lehessen többé verset írni
Szerbhorváth György
„Aztán ott kókadoznak, az Ige meg elsuhan a fülük mellett.” Szerbhorváth György (Librarius):
Ezeket a sorokat a Keresztény Demokrata Néppártnak szánnám, főleg Harrach Péternek, aki a vasárnapi boltbezárások legelkötelezettebb híve, és újabban minden más vasárnapi munkavégzést is korlátozna, betiltana. Mert betiltani jó. Akkor érzed ám, hogy hatalmad van, és a hatalom megrészegít.
Igaz, a kórházak, rendőrség meg pár közszolgálatot ellátó munkás dolgozhatna. Bár ha a betörőket, verekedőket, részegen baleseteket okozókat rá lehetne venni, hogy vasárnap a családi életet élvezzék, úgy például a rendőrök java is otthon vagy a templomokban szunyálhatna.
Csak hát nem hiszem, hogy Harrach bármit olvas még – annyira el van keveredve Istennel, hogy a politika mellett a művelődésre már aligha marad rá ideje. Különben is, alighanem mindenhatónak képzeli magát, mint Istene, akkor meg ugyan mi újat olvashatna még?
De azért halkan felvetném a kérdést, hogy mi lesz, mondjuk, a költőkkel (különösen a jól kistafírozott MMA-sokkal? Szabad-e verset firkálni vasárnap, ha épp akkor szállja meg a költőt az ihlet? Vagy tartsa fejben hétfő reggel hatig? Esetleg verset írni eleve nem munka? De ugyanez érvényes a próza- és színmű-írókra, zenészekre, festőkre, a művészekre általában. A színész persze szórakoztasson, de a rendező nézze családjával a megújult m1-et, a Nemzeti Hírtévét reggeltől estig. Kivéve a mise idejét.
További nagy kérdés, az olvasókkal mi legyen? Mármint aki úgymond profi olvasó – kritikus, irodalomtörténész vagy épp tudós? Ez nem vicc: például Petőfit olvasni hangosan a famíliának nem munkavégzés, de kicetlizni egy tudományos munkát már nagyon is annak minősíthető. Nem kéne hát akkor mégis egy speciális rendőrség, melynek tagjai vasárnap az otthonokban razziáznának? Ott vannak a közmunkások, erre biztos képesek lennének némi továbbképzéssel.
De a tiltás körét én más irányban terjeszteném ki. Ott van a vadászat, ami nem pusztán természetjárás, sport, hanem meló is – az állatokat etetni is kell. S nem is értem, Semjén Zsolt, a KDNP elnöke mint országos fővadász hogy’ jár vasárnapi imára, ha tudni való, hogy a vadászatok legfőbb napja a vasárnap, mert a vadászok is akkor érnek rá leginkább. De tudjuk, hogy megy az: elindulnak kora reggel, egy kis pálesz, egy kis früstük, aztán egy nagy ebéd meg egy még nagyobb berúgás. A család aztán alig várja, hogy apuka tökrészegen estefelé megérkezzen két fácánnal meg egy nyúllal a vállán – anya és a gyerekek meg pucolhatják, miután lerángatták és lecsutakolták a családfő sáros gumicsizmáját.
És én először a papoknak, lelkészeknek, kántoroknak adnék munkaszüneti napot vasárnaponként. Egész életükben egy szabad vasárnapjuk sincs. A vasárnapi mise meg épp hogy családellenes, ha a gyerekeket is a család tagjainak számítjuk. Mert ahelyett, hogy a túlterhelt nebulók végre kialudhatnák magukat, a vallásos – hagy ne mondjam, bigott – szülők már 6-7-kor ébresztik őket, irány a nyolcórai kismise, az való nekik, nem a későbbi nagymise. Aztán ott kókadoznak, az Ige meg elsuhan a fülük mellett.
Tőlem persze azt csinál mindenki, amit akar – ha nem tesz olyat, amit nem szeretne, ha vele tennék. De ami itt folyik, az már az őrület felé vezet, mert innentől kezdve – vagy hát már régóta – nincs megállás. Vasárnap nem lesz újság meg friss kifli, mondjuk, de az újságíróknak és a pékeknek dolgozniuk kell majd vasárnap, hogy hétfőn azért legyen. Olyan lesz ez, mint Jeruzsálem: pénteken az arabok nem dolgoznak feltétlenül és nem lehet megnézni a két nagy mecsetet, szombaton a zsidók, a keresztény templomok, szent helyek meg déltől kettőig többnyire zárva vannak, sziesztáznak a papok.
Úgyhogy ha csak egy hétvégén jársz a világ legőrültebb városában, amit három világvallás meg x szekta is a magáénak akar, végül pont a legérdekesebb dolgokról maradsz le. Persze ma az őrültséget meglátni és megtapasztani nem kell elzarándokolni a legszentebb városba, ahol mindenki gyűlöl kb. mindenkit (és egymást is, nem csak egymás közt folyik az utálkozás). Viszont mindezt átélni már elég itthon maradni. Ahogy már jó pár éve mondják: nem az az igazi, kihívásokkal teli kaland, hogy nyugatra mész, hanem ha itt maradsz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Öndicséret – lábasszimfónia kíséretében
Nem vagyok hivatott megítélni a járványellenes rendelkezéseket, viszont annyit konyítok a joghoz, hogy megítéljem: a rendkívüli >
A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig
A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >
Húsz éve (5. rész)
A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >