2021. október 24. vasárnap
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A tévékamera bűvös ereje

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Hogy a kamerák előtt eldicsekedhessen a csöppség életének megmentésével.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Miközben a hadsereg és a védelmi minisztérium is vizsgálja a péntek éjjel történt helikoptertragédia körülményeit, máris olyan hírek terjednek a belgrádi médiában, hogy a zord időjáráson és a pilóta esetleges rossz helyzetfelmérésén túl egy nagy adag felelőtlenség is közrejátszhatott a hét emberéletet követelő légi balesetben.

Azt találgatják ugyanis, hogy a légierő rendkívüli helyzetekre állandó előkészületben tartott gépe politikai nyomásra indult akcióba Novi Pazarba négy repülőssel a fedélzetén, hogy onnan Belgrádba szállítson egy válságos állapotba került csecsemőt és az őt kezelő két orvost, mivel mentőautójuk hegyomlás miatt elakadt. Eközben nem mérték fel kellőképpen az éjszakai repülés és a szakadó eső miatti rossz látási viszonyokat, az ebből adódó kockázatokat. A tragikus epilógust tudjuk: a gép eddig tisztázatlan okok miatt nem messze a surčini repülőtértől a földnek csapódott, és mind a hét utasa életét vesztette.

A súlyos baleset természetesen a média érdeklődésének középpontjába került és számos kérdést vetett fel, többek között ezt is: mi a magyarázata annak, hogy egy veterán, nagy tapasztalattal rendelkező pilóta háromszor is sikertelenül próbálkozott a leszállással, míg végül – meg nem erősített feltevések szerint – elfogyott a gép üzemanyaga, és lezuhantak. Az üzemanyaghiányra abból következtetnek, hogy a roncs nem gyulladt ki. Omer Mehicet a szerb légierő egyik legjobb pilótájának tartják, a tavaly februári példátlan hóviharban Aleksandar Vučićot is ő szállította a feketicsi autópálya szakaszra, ahol a kormányfő emlékezetes gyermekmentési akcióját hajtotta végre - a tévékamerák kereszttüzében.

Továbbá az is sok találgatásra ad okot, hogy miért kellett Surčinban landolni, ha például Kragujevac sokkal közelebb van? A leglényegesebb kérdés azonban az, hogy egyáltalán miért szálltak fel, amikor azon az éjjelen olyan rosszak voltak a látási körülmények, hogy három utasgépet is át kellett irányítani Surčinból Temesvárra, mert túl kockázatos lett volna a leszállásuk.

Ám még ennél is fontosabb a felelősség kérdése. Ki adott utasítást a veszélyes mentőakcióra? Egy nyugalmazott repülős tiszt szerint csakis politikai nyomásra indulhattak el, mert józan helyzetfelmérés után ez kizárt lett volna. Szerinte a légierő parancsnokai engedtek valamelyik politikus követelésének, és engedélyt adtak a végzetes éjszakai repülőútra. Belgrádban terjedő hírek szerint Bratislav Gašić védelmi miniszter adta ki az utasítást promóciós meggondolásból. Állítólag a surčini repülőtéren személyesen várta az érkező mentőhelikoptert, hogy a kamerák előtt eldicsekedhessen a csöppség életének megmentésével.

Ha így volt, ha nem, a felelősség kérdése mindenképpen megkerülhetetlen. A hírportálok blogírói most azt találgatják, vajon benyújtja-e lemondását az a tisztségviselő – a miniszter vagy valaki más –, aki felelős a súlyos kockázatokkal járó akció elrendeléséért? Egyelőre úgy tűnik, hogy senkinek esze ágában sincs megtenni ezt a lépést, és vállalni az erkölcsi felelősséget. Nálunk ez nem divat, mint más civilizáltabb országokban. Nem csak Japánban, hanem hozzánk közelebb eső országokban is. Például éppen a hétvégén mondott le a román pénzügyminiszter, Darius Valcov, mert az ügyészség eljárást rendelt el ellene hivatali visszaélés gyanúja miatt, amit állítólag korábban, vidéki polgármesterként követett el. Ilyesmire Szerbiában aligha találunk példát.

Igen, a tévékamerák előtti szereplés akkora vonzerővel bír, hogy politikus legyen a talpán, aki ellen tud állni! Az itteni vezetők általában nem tudnak. A legfrissebb hír például arról szól, hogy Aleksandar Vučić felkereste azokat a nyomozókat, akik a hétvégén látványos akcióban elfogták a két éves belgrádi kislány romániai, de francia állampolgársággal rendelkező elrablóit. Látni fogjuk őket a híradóban, természetesen nemcsak a bátor rendőröket, hanem a nekik gratuláló miniszterelnököt is. Hadd lássák a választók, hogy mennyire gondoskodik róluk a kormányelnökük. A mentési akciók egyébként is a gyengéi közé tartoznak, hol a hóviharból ment kisgyermekeket, hol meg az árvízkárosultakat segíti a csónakba, és viszi a homokzsákot a gátak védőinek.

Nem is tudom, mit csinálnának a szegény tévéhíradó szerkesztők, ha Vučićunk neadjisten megbetegedne, és két hétig nem tudna kamerák elé állni? Ugyan mivel kezdenék az esti híradót? Van úgy, hogy egy este négyszer-ötször is nyilatkozik valamilyen kérdésben. A meteorológiai jelentés elmaradhat, de Vučić soha!

Vasárnap például azt láthattuk, amint a kormánytagok élén felkereste azt a helyet, ahol tizenkét éve meggyilkolták Zoran Đinđićet, Szerbia első demokratikusan megválasztott miniszterelnökét, és koszorút helyezett el. Úgy vezette a menetet, mint egy szigorú osztályfőnök, a miniszterek pedig alázatos nebulóként követték. Nem tudom, hogy mit gondolhattak magukban főnökükről vagy Zoran Đinđićről, az mindenesetre eléggé furcsa volt, hogy éppen Vučić emlékezett volt politikai ellenfelére. Valahogy nehezen fogja fel az ember, hogy egy politikus ekkora változáson eshet át, és hogy immár ő is, az egykori szélsőséges radikális, Vojislav Šešelj fegyverhordozója is lerója kegyeletét egy demokrata előtt. Akiről valamikor hasonlóan vélekedett, mint hű társa, Tomislav Nikolić, aki azt mondta anno egy tévéműsorban, hogy egyáltalán nem sajnálja, hogy Đinđićet lelőtték. (…)

 

2015. március 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább