2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Elnök a neten

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Külföldi megbízóik arra utasították őket, hogy zavarják meg a telefonvonalamat.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

A balkáni bércek között megbúvó kies kis köztársaság megszokott, nyugodt és harmonikus életét élte. Aki állásban volt, az dolgozott, aki nem volt, az a piacon seftelt a szomszéd ország szupermarketjeiben beszerzett vajkrémmel, kolbásszal és toalettpapírral, úgyhogy mindenki nagyon elégedett volt. (…)

Az elnöki pár is ugyanilyen idillikus életet élt, gyakran keresve fel a zöld erdők és virágos mezők övezte Szilvásfalva melletti vidéki birtokukat. (…)

- Danica, hová tetted az öngyújtómat? – kérdezte kissé ingerülten az elnök feleségét, miután kipakolták az elemózsiás kosarakat a páncélozott terepjáróból, a testőrök pedig eltávoztak. – Szeretnék begyújtani a pálinkafőző kazánba, hogy estig meglegyen a kisüsti. Sietnem kell, a jövő héten külföldi vendégeim lesznek, megígértem, hogy kapnak belőle egy-egy palackkal. Tudod, hogy mennyire imádják a rólam elkeresztelt Borovacsát!

- Nézd meg, szívem, Boriszláv, a nappaliban az íróasztalodon, a számítógépnél, az egér mellett! Mintha ott láttam volna legutóbb, amikor a barátaiddal próbáltatok twitterezni. Apropó twitter, nem is kérdeztem, sikerült vonalat kapnotok?

- Egy frászt! – legyintett kiábrándultan Boriszláv. – Nem értem ezeket a semmirekellő twitterezőket: hogyhogy nekik sikerül feljutni a netre, nekem meg nem? Állandóan ott lógnak és mást se csinálnak, mint engem kritizálnak. Engem, a megválasztott elnöküket! Hová süllyedtünk! Mondtam is a haveroknak: próbáljunk meg mi is bekapcsolódni ebbe a nagyfene internetezésbe, ha már ilyen nagy divat lett, és bíráljuk meg mi is őket. De hiába, nem sikerült! Valamilyen összeesküvést szimatolok ebben is: biztosra veszem, hogy a belső ellenség keze lehet a dologban! Külföldi megbízóik arra utasították őket, hogy zavarják meg a telefonvonalamat.

- Lehet, hogy csak a kedvezőtlen légköri viszonyok miatt van ez, Boriszláv – találgatta a feleség. – Lehet, hogy tényleg rosszak a vezetékek. Szólni kell a helyi tanácselnöknek, hogy küldje ki a szerelőket.

- Na, arra aztán várhatsz, hogy ő intézkedjen! A múltkor is hiába tiltakoztam nála, amiért a szomszéd falubeli turistairoda légi kirándulásokat szervezett a birtokunk fölé. Egyenesen a guta kerülgetett, amikor egy gép mélyrepülésben elhúzott a fejem felett. Akkora zajt csapott, hogy majdnem elejtettem a cefrés vödröt! Ennyi erővel bombát is ledobhatott volna! Figyelmeztettem is a tanácselnököt: mit gondolsz, Dragomir, Amerikában megengednék, hogy a Fehér Ház felett repkedjenek a bámészkodó turisták? Vagy Moszkvában, a Kreml felett? Úgy lepuffantaná őket egy cirkáló rakétával a barátom, Vlagyimir, mint a legyet!

- Nem is értem, hogy mit akarnak itt látni. A pálinkafőző kazánt? – csodálkozott a feleség.

- Inkább téged, Danica. Téged akarnak meglesni, mert tudják rólad, hogy hatvan évesen is nagyon szemrevaló vagy. Ezt mondtam a riporternek is, amikor legutóbb interjút készítettek velem, és arról faggatott, hogy miért kritizálják egyesek, hogy az alapítványoddal te is beköltöztél az elnöki hivatalba? Azért, mondtam neki, mert a feleségem egy szépasszony! És ezért irigykednek rám.

- Gondolod, Boriszláv, hogy engem akarnak meglesni? – pirult el Danica. – És ugyan mire mentél a tanácselnökkel? Utánanézett a dolognak, hogy ki adott engedélyt az utazási irodának a repülőkirándulásokra?

- Igen, másnap felhívott, és azt állította, hogy szó sincs turistákról meg légi körutakról. Képzeld, milyen mesével állt elő: kvázi a mezőőrszolgálat kétfedeles gépei szórják a húsgombócba rejtett oltóanyagot az erre kószáló rókáknak, veszettség ellen. Hiszi a piszi!

-De még ha igaz is lenne, akkor is disznóság, hogy hagyják a veszett rókákat itt csellengeni a birtokunk körül! – méltatlankodott a feleség. –Szemtelenség! Biztosan valamilyen ellenzéki vadorzó tereli őket errefelé. Lehet, hogy ez a Dragomir is egy ellenzéki káder!

- Sajnos, nem. A mi emberünk, csak hát eszmeileg még nem emelkedett fel, nincs szinkronban az új európai kurzusunkkal. Akkor neveztük ki, amikor az országos akció keretében mindenhol saját pártkádereinket helyeztük vezető pozícióba. Hogy direkt kapcsolatban legyünk a néppel, és megakadályozzuk a pimasz ellenzék aknamunkáját.

- Hát ha ez a Dragomir ilyen tehetetlen, akkor aligha számíthatok rá abban a nagyszabású tervemben, hogy szélerőművet építsünk Szilvásfalvának – sóhajtott az ország első asszonya. - Angliában láttam ezeket a hatalmas ventilátorokat, amikor kint voltunk az olimpián. Kérdeztem is a helybelieket, hogy drága egy ilyen izé, egy ilyen szélerőmű? Azt mondták, á, dehogy! Csak a propellert kicsit macerás feltenni, helikopter kell hozzá. Gondoltam, miért ne szerelnénk fel mi is egyet a közeli dombra? Helikopterünk van, szelünk van. Akkor biztos nem verné ki a biztosítékot, ha sütjük a bárányt. Hátha kapnál erre a célra egy-két milliócskát a barátodtól, Vlagyimirtól!

- Á, nem hiszem, eléggé smucig ez az én Gyima barátom – legyintett az elnök. – Addig cile-mile..., így a barátság, meg úgy a testvéri szeretet, amíg nem kerül semmibe. De amint fizetni kell, rögtön megváltozik. Látod, hogy a Déli Áramlat gázvezetéket is lemondta, mert túl drágának találta. Hiába rendeztünk neki katonai parádét, költöttük el a milliókat, hiába hegesztettük össze a csővezeték első két darabját. Nem is tudom, mit kezdünk vele, csak a rozsda eszi.

- Akkor talán beszélj a kínai elvtársakkal! – rukkolt elő Danica az újabb ötlettel. - Láttam, hogy nagyon jól összehaverkodtatok a kínai miniszterelnökkel, a Csianggal, vagy hogy is hívják, amikor tavaly itt járt.

- Igazad is van. Nem felejtett el, sőt már többször üzent, hogy küldjem el neki a Tarabic-kalendáriumot. Tudod, a híres múlt századi csillagjósunk könyvét, szeretné lefordíttatni, hogy a kis kínaiak tanuljanak belőle a suliban. Akkor tetszett meg neki, amikor idéztem belőle, hogy egyszer sárga emberek érkeznek a Morava partjára, és isznak a vizéből! Egészen oda volt, annyira meghatotta.

- Miből gondolod, hogy meghatódott az idézettől, Boriszláv?

- Abból, hogy azt mondta: alig várja, hogy vendégül láthasson engem Kínában, és akkor annyi vizet ihatok a Jangce folyóból, hogy én is meg a Tarabic is belesárgulunk. 

2015. március 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább