Ma Csilla, Noémi, Kájusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplópótló
Bozsik Péter
„…a sztráda árpádsávra váltott, maffiózó tartótisztek államosítják a mémeket.” Bozsik Péter (Ex Symposion):
Leterített a betegség. Ismét. Bemosott nekem megint. Először az épp aktuális, hogy ne mondjam divatos vírusoktól fájdult meg a torkom és ment el a hangom, azaz rekedtem be. Majd amikor megérkezett a hóvihar, belobbant bal lábfejem egy krónikusan ellenséges ízülete, és bunkóformájúra dagadt. Fogoly lettem kedvesem budapesti lakásában, a negyedik emeleten. (Még az a szerencsém, hogy jó a kiszolgálás!) Nem tudtam elmenni legjobb barátom születésnapi bulijára! A többi nyavalyám most hanyagolom. Állni, gyalogolni nem tudok. (Mondjuk semmi kedvem nedves, hideg, rosszakaratú utcákon kóricálni.) Ülni sem esik jól. Vécére menni kész öröm: mostoha fiam canne de combatos botjaival és ellenlábas bútorok segítségével közlekedem.
Órákba tellett, mire heti programjaim lemondtam, és kedvetlen üzeneteim eljutottak a címzettekhez. Antibiotikumot, nyákoldót, vérnyomáscsökkentőt, húgysavoldót és vitaminokat szedek; kakukkfű-, csalán- és zöldtea keverékét vedelem naphosszat. Tévét nézek, akár egy római kényúr, félig fekve. A mikroorganizmusoktól a magyar málnákig. Az üvöltő egértől az irigylésre méltó, téli álmot alvó kanadai barnamedvéig. Perzsáktól az angolokig. Az I. világháborútól a III.-ig. Görög salátától a Coq au vinig.
Közben hiábavaló partizánakciókat folytatok a reguláris számlák ármádiái ellen. Minden telefoncsörgésre úgy kapom föl a fejem, mintha a KGB parancsnokságáról várnék hívást. Geciről gecire szállok rémálmomban, mint a döglégy.
Élni lenne kedvem, de nem itt. Nem így.
Jó hír is van, afféle pozitív üzenet: Ladányival, Balog Józsaival szerkesztjük (főként telefonon, e-mailben) a Jel Színházról szóló számunkat. Elég jól állunk.
Állítólag nyertünk az NKA pályázatán. Meg sem merem nézni, kérdezni, mennyivel kevesebbet, mint tavaly.
(Nem vagyok formában, enyhén szólva. Helyettesítést kellett volna kérnem. Elkéstem.)
Végül, napló helyett, vagy inkább naplópótlóként, megosztom azt, amivel foglalatoskodni próbáltam betegségem előtt és alatt. Összeoperáltam, némi módosítással, két versemet. Ikrekké váltak így, remélem. Így, együtt most jelennek meg először. Nem tudom, milyen eredménnyel.
„Minden ellenemre van.” (F. M.)
Ennyire tellett most.
Elnézést kívánok.
(EGY.BEMOSVA)
Dekódolt tartomány
Mircea Dinescunak és kevés vajdasági barátomnak
A birodalom hülyék hona –
Képernyőn látom,
lent Belgrádnál, a vár alatt
riadót fúj Halálszabadság,
kedves Milos herceg, a cárevics,
Josip Broz,
az Öreg,
Tito nevelt fia.
A számító gépekből tömjén füstölög.
Engem meg füsthiány kínoz,
csak ezzel foglalkozom. Ritka,
hogy öt előtt ér el az álom,
szégyenszemre
addig is cigarettázom –
gondolatban. Ez tölti ki éjem, napom.
Hisztériázok vagy
fekszek a pamlagon,
tökmagot rágok és fontoskodok.
Kisbácskai gyerek vagyok.
(Mint aki készen állt régóta)
Csantavéri. (Mint aki mert.) Pontosabban
csingágósi. Külfalusi.
(Mint aki a városokhoz méltónak ítéltetett.)
A nincs száműzi az eretneket.
Szeszkazánok születnek errefelé,
merénylők
meg diktátorok
(ritkábban költők),
a történelem kültelkein.
A tartományban korhű birodalmi szél fúj,
kossava. Kosovón szkipetár
zászló lobog. Hamarosan
eltörlik, feledésre kárhoztatják a verset,
és nem tudják, hogy jobbat,
vagy hozzá hasonlót hoznak helyette.
Egymást zabálják föl a sasfiókák,
maradványaik molylepkékhez
válnak hasonlatossá,
fészkeik kártolatlan gyapot,
az égbolt világosan látható
füstöt bocsát le,
az erősebb megmarad.
Divat arrafelé a patrióta kanni-
bál, tapasztalatból tudom.
Lombikjába néz a cárevics.
(Nyakán pálmarost-kötél.)
Szent Száva őrölt porhüvelyéből
készül az élet spriccere.
Térkép fölé hajol a vámpír,
mértéke iszonyat.
A rendőr álmában keményedik
a gumibot. Janicsárok
készülnek bemérni
a lakosság gondolatait.
Világhálóval halásznak
megváltóra az alattvalók.
A belgrádi pasalikban
– milyen sötét lett minden arc –
siratóéneket gajdolnak a váteszek.
Hány inger kell még, hány?
Hogy végképp elhidd:
a tartomány elveszett.
Barbárok állanak a városkapuk előtt,
és idióták szónokolnak a fórumon.
Néptribunok seggéért tülekednek a költők
az utolsó utáni pillanatig.
A parasztok a civilizáció
bősz tehenét fejik.
Prolik sorozatgyilkos
forradalma zajlik a kettesen.
A színészek ész nélkül vallanak színt.
A paidagogosz ügynöki létre vágy,
míg a bölcsek választási plakátot ragasztanak.
A nemzet spontán testén magömlés a nép.
A kémek,
nos, a kémek
jelentése szerint
még néhány év,
s megnyílanak a városkapuk:
a barbárok mégis megoldás
lesznek valahogy.
(Búcsúzóul üdvözlöm vesztett városaim.)
A kereszt rejtvényét fejti az Úr.
Újságot olvas a halál,
kortévesztő allegóriát.
Macska álmát rágja az egér.
Az irodalom hülyék hona.
Behódolt tartomány
(a vers kései magyar ikre)
Az uradalom hülyék hona –
Képernyőn látom,
Budapestnél, a vár alatt
(nem gondoltam volna
hogy lesz így újra: soha)
riadót fúj Halálszabadság,
Kétharmad Győző herceg,
a cárevics,
Mikulás Káder nevelt fia.
Áll
a Duna Worldön,
mögötte árad szégyene.
És a számító gépekből
tömjén füstölög;
szüntelen.
Engem meg füsthiány kínoz,
csak ezzel foglalkozom. Ritka,
hogy öt előtt ér el az álom,
szégyenszemre
addig is cigarettázom –
gondolatban. Ez tölti ki éjem, napom.
Hisztériázom vagy
napi egyszem (Hunor) szivarkám
szívom a pamlagon,
egyébként
tökmagot rágok és
magamban fontoskodom.
Kisbácskai gyerek vagyok.
(Mint aki készen állt régóta.)
Csantavéri. (Mint aki mert.)
Pontosabban:
csingágósi. Külfalusi.
Mint aki a városokhoz méltónak ítéltetett.
(A nincs száműzi az eretneket.)
Szeszkazánok születnek azon a tájon,
merénylők
meg diktátorok
(ritkábban költők),
a történelem kültelkein.
A tartományban
korhű birodalmi szél fúj,
nemere;
székely neofita zászló
székel
a végeken,
hol síksági motoros betyárok nyilaznak
csóró kopjafákra
a gusztustalanul szép,
alföldi naplementében.
Hamarosan eltörlik,
feledésre kárhoztatják a verset,
és nem tudják,
hogy jobbat,
semmilyet
vagy hozzá hasonlót
hozzanak helyette.
Egymást zabálják föl a turulfiókák,
maradványaik molylepkékhez
válnak hasonlatossá,
fészkeik kártolatlan gyapot.
Az égbolt világosan látható
füstöt bocsát le:
a gyöngék elhullanak.
(Később az erősek is –
mondatja a múltból benned valaki.)
Divat errefelé a patrióta kanni-
bál, unt történelmi tényekből bár,
de tudhatod.
Lombikjába néz a cárevics:
nyakán pálmarost-kötél.
A Szent Jobb őrleményéből
készül az élet spriccere;
térkép fölé hajol a
jobbik
vámpír: mértéke iszonyat.
A rendőr álmában tovább
keményedik a
gumibot,
janicsárok készülnek
bemérni a lakosság
gondolatait,
világhálóval halásznak
megváltóra az alattvalók.
A budai vilajetben meg
– milyen mámoros lett minden arc –
örömódát gajdolnak a váteszek.
Hány inger kell még, hány?
Hogy végképp elhidd:
a tartomány elveszett.
Barbárok állanak a városkapuk előtt,
idióták szónokolnak a fórumon,
néptribunok seggéért tülekednek a költők
az utolsó utáni pillanatig;
a parasztok a civilizáció
bősz tehenét fejik,
prolik sorozatgyilkos
forradalma zajlik a kettesen és
a színészek ész nélkül vallanak színt.
Bombakészítés fortélyait tanulmányozzák
a kényszernyugdíjasok;
öngyilkos merényletre készülnek
a cenzúrázott interneten.
(Egy világfagránát 77 lájkot ér.)
Rovásírásra váltanak a félanalfabéták,
papok mohó patkányszeme villan,
húggyal kevert ondó
csillog a reverendán
és a kiskamaszok pupillája
rettegéssel van teli;
a paidagogosz ügynöki létre vágy’,
a sorok között lumpenszerkesztők lapítanak,
sunyin,
a bölcsek pedig
választási plakátot ragasztanak.
A nemzet spontán testén
magömlés a nép,
a sztráda árpádsávra váltott,
maffiózó tartótisztek államosítják a
mémeket.
A kémek,
nos, a kémek
jelentése szerint
nem kell sok idő
s megnyílanak a
városkapuk:
a barbárok mégis megoldás
lesznek valahogy.
(Búcsúzóul üdvözlöm elvesztett városaim.)
A kereszt rejtvényét fejti az Úr.
Újságot olvas a halál,
kortévesztő allegóriát.
Macska álmát rágja az egér.
Keleten a helyzet bárdolatlan.
Megborzongok,
de nem a hideg széltől.
Az irodalom?
Hülyék hona.
Weissbrunn, 2015. február 9.
(A vers idézetszulfitokat tartalmaz.)
(Eredetileg megjelent a litera.hu portálon.)
Következő cikk: Knockdown. Simicska a kék sarokban. És egy diplomata nem lehet világpolgár
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Rudiban volt minden reménysége…”
„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >
A Senkiföldjén
Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >
A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”
Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >
A nemzetállam a kisebbségek csapdája
Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >
Beszélni kellene a franciával...
Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >
A mai Sorelnek nincs bűntudata
„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >
Egyeztetni, egyeztetni!
A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >
A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?
Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >
Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni
Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket. A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >
Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom
Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >
Távol Európától
A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >
Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak
A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >