2024. december 6. péntek
Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Háborús bűnösök előre!

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ennél sokkal hangosabban a közvélemény, úgyhogy a döntést elhalasztották. Egyelőre.

 

Sem Szerbia nem követett el népirtást a horvátok ellen, sem Horvátország a szerbek ellen.  Annak, hogy az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága (IJC) – nem összetévesztendő a délszláv (és ruandai) háborús bűnök kivizsgálására alapított szintén hágai székhelyű törvényszékkel (ICTY) - ne így döntsön, nagyon kicsi volt az eshetősége. Marko Milanović jelenleg Nothingenben tanító nemzetközi jogász szerint körülbelül akkora, mint annak az esélye, hogy 2015. február 3-án pontban 10 órakor egy üstökös csapódik be a hágai Béke-palotába. Ekkor és ott hirdették ki a mindkét országot felmentő ítéletet.

Két okból sem lehetett mást várni: a népirtás erősen korlátozott fogalma és a nemzetközi bíróság jellege miatt. Azok az országok, amelyek 1948-ban csatlakoztak a Genocídium-egyezményhez, önként egyeztek bele, hogy kivizsgálhassák esetleges szerepüket egy népirtásban. Ahhoz, hogy azokban a hidegháborús időkben mindenki egyetértsen a népirtás fogalmával kapcsolatban (még az akkor igencsak viruló Sztálin is, a „csisztkák” tökélesítője) ki kellett venni belőle mindent, ami nem volt az akkori győztes világhatalmak ínyére. Így a népirtás elengedhetetlen komponense a népirtási szándék lett. Ahol nincs ilyen szándék, nincs népirtás, „csupán” etnikai tisztogatás, háborús bűnök, agresszió és más hasonló „nemes” cselekedet.

Tehát: a délszláv háborúkban (is) sokakat öltek meg etnikai hovatartozásuk miatt, de amennyiben a gyilkosnak nem az volt a szándéka, hogy mondjuk, egy horvát vagy egy szerb megölésével kiirtsa az egész horvát/szerb nemzetet, akkor fuccs a népirtásnak. Egyébként a délszláv háborúkban csak Srebrenica esetében mondták ki a népirtás verdiktet.

A jogászok számára az ítélet ilyetén kimenetele a napnál is világosabb volt még a per megkezdése előtt is, erről tájékoztatták a megbízóikat (a szerb és a horvát állam vezetőit), de ez utóbbiak időt és pénzt nem kímélve évekig „védték” a nemzeti érdekeket. Mert valójában nem az igazság felderítése volt a cél, hanem a „hazafias hevület” fenntartása. Az ítéletre történt reagálások is ebben a szellemben fogantak. A horvát alapállás változatlan: a horvát honvédő háború dicsőséges, makulátlanul tiszta önvédelem volt a nagy szerb agresszió ellen, amely során megszületett a horvát államiság, és horvát részről természetesen nem volt szisztematikus gyilkolás, esetleg egyedi és persze jogos bosszúállás. Szerbia számára a horvátországi szerbek a II. világháború utáni legkegyetlenebb üldöztetés áldozatai voltak, akik Belgrád szerény támogatásával csupán védekeztek az újjászülető usztasa terror ellen. Mindkét országban csak elvétve van politikai tényező, amely el merészelne térni ettől a kötelező állami állásponttól.

Az ítéletből természetesen nem az következik, hogy bárkit is felmentettek volna a háborús bűnök alól. A gyakorlatban azonban vannak enyhén szólva is furcsa esetek.

Szerbiában például az a Ljubiša Diković tábornok a hadsereg vezérkari főnöke, akivel kapcsolatban a legnevesebb belgrádi civil szervezet, az Emberi Jogi Alap még évekkel ezelőtt hitelesnek tűnő adatokat tett közzé. Ezek a derék tábornok aktív szerepéről tanúskodnak a szerb fegyveres erők tisztogatási (értsd: öldöklési) akcióiban, méghozzá Koszovóban a kilencvenes évek végén. Ezek következményei voltak azok az egész világot bejáró jelenetek, amelyekben több százezer koszovói albán menekült árasztotta el a macedón és albán határt. A legsúlyosabb bűntettekre a NATO 1999-es bombázása alatt került sor. A szintén hágai vádlott, de jelenleg ideiglenesen Szerbiában portyázó Vojislav Šešelj akkor azt nyilatkozta: „lehet, hogy a NATO-bombázások során mi szerbek szenvedni fogunk, de albán többé nem lesz Koszovóban”. Nos, ezekben a vérzivataros időkben a 37. gépesített brigád parancsnokaként, Diković tábornok testközelből szemlélhette (esetleg vezényelhette) az etnikai tisztogatást (Patkó Hadművelet). Szolgálataiért Slobodan Milošević a legmagasabb állami kitüntetésben részesítette. A szerb politikai élet fonáksága (vagy inkább törvényszerűsége), hogy a kétes múltú tábornokot még a liberálisnak vélt (tévesen) Boris Tadić nevezte ki vezérkari főnöknek.

A szélsőjobbos radikálisokból haladókká enyhült mostani államvezetés egy emberként áll ki a tábornok mellett. Az Aleksandar Vučić miniszterelnök ellenőrzése alatt álló belgrádi bulvársajtó a Diković elleni támadást már a kormányfő elleni merényletként (!) értékeli. A kompromittáló adatokat nyilvánosságra hozó civil szervezetet hazaárulással vádolják. Az is felmerült, méghozzá Újvidéken, hogy nagygyűlést (békemenet szerb módra) szerveznének nemcsak a tábornok, hanem a kormány mellett is.

Horvátországban is meleg fogadtatásban részesült az a Branimir Glavaš, aki a valamikori Tuđman elnök közeli munkatársa volt, és a háború alatt Eszék védelmét és miegymást irányított. Háborús bűnökért Zágrábban 8 évre ítélték, megszökött a boszniai horvátokhoz, ahol végül is börtönbe kényszerült, de olyan szabad volt a mozgása, hogy onnan irányította a Horvát Demokratikus Közösségből kivált kis pártját. Visszatért a napokban, mert a horvát Alkotmánybíróság megsemmisítette a korábbi ítéletet. A horvátországi szerbek egyik legismertebb képviselője, Milorad Pupovac tiltakozásul ragasztószalagot osztogatott az újságíróknak a horvát parlamentben. „Az akkumulátort nehéz lett volna idecipelnem” – mondta Pupovac. Glavaš bűneinek lajstromában szerepelnek ugyanis azok a szlavóniai/baranyai szerb áldozatok, akiknek holttestét a Drávából halászták ki: kezük összekötözve, szájukon cellux. Eszék „védelme” során az ottani honvédelmi titkárságon akkumulátor savval itatták a szerb foglyokat.

A rossz emlékű kilencvenes évek reneszánszát nemcsak a „hazafias” retorika visszatérése és a háborús bűnökkel vádolt egyének mind szabadabb mozgása jelzi, hanem a kulturális értékek alapos felforgatása is. A legújabb eset Szabadkán történt: az ottani helyi önkormányzat egyik vezetője kijelentette, hogy új kulturális központ létesül az észak-bácskai városban, amely a megboldogult Brana Crnčević nevét viseli majd. A jeles közéleti személyiség szerény írói tevékenységgel, de annál nagyobb háborús érdemekkel szerzett magának hírnevet. Milošević hű fegyvertársa, a Szerb Haladó Párt alapító tagja, a háborús uszítás mestere. Az új központ megnyitásával megszűnne a régi, amelynek névadója Danilo Kiš. A magyar-montenegrói nemzetiségű Kiš Közép-Európa egyik legismertebb írója volt (valamikor Nyugaton három K-ként emlegették Kišt, Konrád Györgyöt és Milan Kunderát). A hírt bejelentő politikus azt mondta, a koalíciós partnerek egyetértésével történik a változás. Szabadkán a szerb kormánypárt helyi szervezete, a Vajdasági Magyar Szövetség és egy helyi horvát párt van hatalmon. A névcsere ellen csak a VMSZ szabadkai alapszervezete (de nem a párt vezetősége!) tiltakozott. Ennél sokkal hangosabban a közvélemény, úgyhogy a döntést elhalasztották. Egyelőre.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

2015. február 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcs(telenség)

A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább

Događa li se čudo u Mađarskoj?

Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >

Tovább

Hatalomváltás előtti forrongások

Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >

Tovább

Vučić szava felülírja a törvényt?!

Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >

Tovább

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább

Csantavéren galoppol a bűnözés!

Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >

Tovább