2020. május 29. péntek
Ma Magdolna, Magda, Ervin, Léna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Háborús bűnösök előre!

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ennél sokkal hangosabban a közvélemény, úgyhogy a döntést elhalasztották. Egyelőre.

 

Sem Szerbia nem követett el népirtást a horvátok ellen, sem Horvátország a szerbek ellen.  Annak, hogy az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága (IJC) – nem összetévesztendő a délszláv (és ruandai) háborús bűnök kivizsgálására alapított szintén hágai székhelyű törvényszékkel (ICTY) - ne így döntsön, nagyon kicsi volt az eshetősége. Marko Milanović jelenleg Nothingenben tanító nemzetközi jogász szerint körülbelül akkora, mint annak az esélye, hogy 2015. február 3-án pontban 10 órakor egy üstökös csapódik be a hágai Béke-palotába. Ekkor és ott hirdették ki a mindkét országot felmentő ítéletet.

Két okból sem lehetett mást várni: a népirtás erősen korlátozott fogalma és a nemzetközi bíróság jellege miatt. Azok az országok, amelyek 1948-ban csatlakoztak a Genocídium-egyezményhez, önként egyeztek bele, hogy kivizsgálhassák esetleges szerepüket egy népirtásban. Ahhoz, hogy azokban a hidegháborús időkben mindenki egyetértsen a népirtás fogalmával kapcsolatban (még az akkor igencsak viruló Sztálin is, a „csisztkák” tökélesítője) ki kellett venni belőle mindent, ami nem volt az akkori győztes világhatalmak ínyére. Így a népirtás elengedhetetlen komponense a népirtási szándék lett. Ahol nincs ilyen szándék, nincs népirtás, „csupán” etnikai tisztogatás, háborús bűnök, agresszió és más hasonló „nemes” cselekedet.

Tehát: a délszláv háborúkban (is) sokakat öltek meg etnikai hovatartozásuk miatt, de amennyiben a gyilkosnak nem az volt a szándéka, hogy mondjuk, egy horvát vagy egy szerb megölésével kiirtsa az egész horvát/szerb nemzetet, akkor fuccs a népirtásnak. Egyébként a délszláv háborúkban csak Srebrenica esetében mondták ki a népirtás verdiktet.

A jogászok számára az ítélet ilyetén kimenetele a napnál is világosabb volt még a per megkezdése előtt is, erről tájékoztatták a megbízóikat (a szerb és a horvát állam vezetőit), de ez utóbbiak időt és pénzt nem kímélve évekig „védték” a nemzeti érdekeket. Mert valójában nem az igazság felderítése volt a cél, hanem a „hazafias hevület” fenntartása. Az ítéletre történt reagálások is ebben a szellemben fogantak. A horvát alapállás változatlan: a horvát honvédő háború dicsőséges, makulátlanul tiszta önvédelem volt a nagy szerb agresszió ellen, amely során megszületett a horvát államiság, és horvát részről természetesen nem volt szisztematikus gyilkolás, esetleg egyedi és persze jogos bosszúállás. Szerbia számára a horvátországi szerbek a II. világháború utáni legkegyetlenebb üldöztetés áldozatai voltak, akik Belgrád szerény támogatásával csupán védekeztek az újjászülető usztasa terror ellen. Mindkét országban csak elvétve van politikai tényező, amely el merészelne térni ettől a kötelező állami állásponttól.

Az ítéletből természetesen nem az következik, hogy bárkit is felmentettek volna a háborús bűnök alól. A gyakorlatban azonban vannak enyhén szólva is furcsa esetek.

Szerbiában például az a Ljubiša Diković tábornok a hadsereg vezérkari főnöke, akivel kapcsolatban a legnevesebb belgrádi civil szervezet, az Emberi Jogi Alap még évekkel ezelőtt hitelesnek tűnő adatokat tett közzé. Ezek a derék tábornok aktív szerepéről tanúskodnak a szerb fegyveres erők tisztogatási (értsd: öldöklési) akcióiban, méghozzá Koszovóban a kilencvenes évek végén. Ezek következményei voltak azok az egész világot bejáró jelenetek, amelyekben több százezer koszovói albán menekült árasztotta el a macedón és albán határt. A legsúlyosabb bűntettekre a NATO 1999-es bombázása alatt került sor. A szintén hágai vádlott, de jelenleg ideiglenesen Szerbiában portyázó Vojislav Šešelj akkor azt nyilatkozta: „lehet, hogy a NATO-bombázások során mi szerbek szenvedni fogunk, de albán többé nem lesz Koszovóban”. Nos, ezekben a vérzivataros időkben a 37. gépesített brigád parancsnokaként, Diković tábornok testközelből szemlélhette (esetleg vezényelhette) az etnikai tisztogatást (Patkó Hadművelet). Szolgálataiért Slobodan Milošević a legmagasabb állami kitüntetésben részesítette. A szerb politikai élet fonáksága (vagy inkább törvényszerűsége), hogy a kétes múltú tábornokot még a liberálisnak vélt (tévesen) Boris Tadić nevezte ki vezérkari főnöknek.

A szélsőjobbos radikálisokból haladókká enyhült mostani államvezetés egy emberként áll ki a tábornok mellett. Az Aleksandar Vučić miniszterelnök ellenőrzése alatt álló belgrádi bulvársajtó a Diković elleni támadást már a kormányfő elleni merényletként (!) értékeli. A kompromittáló adatokat nyilvánosságra hozó civil szervezetet hazaárulással vádolják. Az is felmerült, méghozzá Újvidéken, hogy nagygyűlést (békemenet szerb módra) szerveznének nemcsak a tábornok, hanem a kormány mellett is.

Horvátországban is meleg fogadtatásban részesült az a Branimir Glavaš, aki a valamikori Tuđman elnök közeli munkatársa volt, és a háború alatt Eszék védelmét és miegymást irányított. Háborús bűnökért Zágrábban 8 évre ítélték, megszökött a boszniai horvátokhoz, ahol végül is börtönbe kényszerült, de olyan szabad volt a mozgása, hogy onnan irányította a Horvát Demokratikus Közösségből kivált kis pártját. Visszatért a napokban, mert a horvát Alkotmánybíróság megsemmisítette a korábbi ítéletet. A horvátországi szerbek egyik legismertebb képviselője, Milorad Pupovac tiltakozásul ragasztószalagot osztogatott az újságíróknak a horvát parlamentben. „Az akkumulátort nehéz lett volna idecipelnem” – mondta Pupovac. Glavaš bűneinek lajstromában szerepelnek ugyanis azok a szlavóniai/baranyai szerb áldozatok, akiknek holttestét a Drávából halászták ki: kezük összekötözve, szájukon cellux. Eszék „védelme” során az ottani honvédelmi titkárságon akkumulátor savval itatták a szerb foglyokat.

A rossz emlékű kilencvenes évek reneszánszát nemcsak a „hazafias” retorika visszatérése és a háborús bűnökkel vádolt egyének mind szabadabb mozgása jelzi, hanem a kulturális értékek alapos felforgatása is. A legújabb eset Szabadkán történt: az ottani helyi önkormányzat egyik vezetője kijelentette, hogy új kulturális központ létesül az észak-bácskai városban, amely a megboldogult Brana Crnčević nevét viseli majd. A jeles közéleti személyiség szerény írói tevékenységgel, de annál nagyobb háborús érdemekkel szerzett magának hírnevet. Milošević hű fegyvertársa, a Szerb Haladó Párt alapító tagja, a háborús uszítás mestere. Az új központ megnyitásával megszűnne a régi, amelynek névadója Danilo Kiš. A magyar-montenegrói nemzetiségű Kiš Közép-Európa egyik legismertebb írója volt (valamikor Nyugaton három K-ként emlegették Kišt, Konrád Györgyöt és Milan Kunderát). A hírt bejelentő politikus azt mondta, a koalíciós partnerek egyetértésével történik a változás. Szabadkán a szerb kormánypárt helyi szervezete, a Vajdasági Magyar Szövetség és egy helyi horvát párt van hatalmon. A névcsere ellen csak a VMSZ szabadkai alapszervezete (de nem a párt vezetősége!) tiltakozott. Ennél sokkal hangosabban a közvélemény, úgyhogy a döntést elhalasztották. Egyelőre.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

2015. február 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nincsen magyar alternatíva!

A választók pedig már belefáradtak a megmaradásért folytatott küzdelembe. A legtöbbjüket a politika már nem érdekli, >

Tovább

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább

30 éve (Keszég Karcsi)

Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >

Tovább

A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >

Tovább

Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus

Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >

Tovább