2020. augusztus 6. csütörtök
Ma Berta, Bettina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az első vajdmagyar civil csoda

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A Második nyilvánosság az egyik legjobb dolog, ami történhetett velünk a 21. század második évtizedének közepén.

Negyed évszázaddal azután, hogy Szerbiában kommunista/nacionalista puccsisták sikeresen meghiúsították a rendszerváltást és kirobbantották a délszláv háborúkat, illetve  pártaktivisták vezette magyarok megalakították a VMDK-t, a vajdasági magyarság a sok siker következtében a kimúlás szakadéka szélén tántorog. Lehet, hogy talpra állt és megmaradt, de nem itthon, hanem külföldön.

Akik maradtak, élvezhetik a Kelet-Európában egyedülálló kulturális autonómiát, amelyet a szerb állam az Európa felé vezető rögös útján egy jópofa balkanyarral engedélyezett. Pénzt már nem nagyon szánt és most sem szán rá, hiszen autonómiánk csúcsszervének, a Nemzeti Tanácsnak a költségvetéséből csak tíz valahány százalékban vállal részt, meghagyva a többit Budapestnek, azaz az ott regnáló Nemzeti Együttműködés Rendszerének. És ott sem osztogatnak ingyen levest. Megkérik az árát. Amit a VMDK egyik utódpártja, a VMSZ készségesen meg is fizet. Hiszen követi az anyaországi Nagy Testvért. Piros pántlika, tulipános láda, bőszárú gatya – a giccses nemzeti tudat nyomulhat. Éjféli mise ki ne maradjon! A volt kommunista gyakornokok – egy-egy anno előbukkant Milošević mögött is, de még szivar nélkül – nem ritkán az elsők az imasorokban. Keresik a vajdasági Wass Albertet, Tormay Cecile-t. Meg is találják. Jobbról támadják a Pártot, ezeknek is kell valamit nyújtani. Kollektív bűnösség letudva, anélkül, hogy annak bármilyen tartalma is lenne. Vajdaság kezd terhessé válni, hiszen most már direktben osztozkodhatnak a belgrádi radikálisokkal. A szavazók fogyatkoznak, gyorsabban, mint az elvándorlók. De amíg itt egyetlen egy vajdasági magyar lesz, jönni fog a pénz Budapestről, lesz mit szétosztani.

Mást nem kell tenni, csak lemásolni és alkalmazni a Fidesz hatalom gyakorlását: egy, maximum két személy dönt mindenről, a Nemzeti Tanács és bizottságai pedig adják a díszletet. Pestiesen a biodíszletet. A szavazógépezet gondolkodás nélkül működik.

Kedvük szerint váltanak le főszerkesztőket, változtatnak nagy múltú újságokat hitvány pártközlönnyé, a füle botjukat sem mozdítják, amikor a Szabadkai Rádiót a megszűnés veszélyezteti (majd beolvad a Pannonba, a párthű főszerkesztőt majd megmentik). Színház igazgatókat váltogatnak, csak mert megtehetik. A jelszó: a pártoligarchiához való feltétlen lojalitás. És akkor beleszaladtak a saját csapdájukba: olyan tehetségtelen személyt neveztek ki a szabadkai színház magyar társulatának az élére, aki minden szempontból, legalábbis a becsületes emberek szempontjából, vállalhatatlan. Ezt mindenki tudta, az őt kiválasztó bizottság minden egyes tagja. De ők engedelmeskedtek a pártakaratnak. Lelkük rajta!

Az elégedetlenség dacot szül: nem a szerkesztőségekben, habár azokban is megindult az erjedés, hanem a civil szférában. Ilyen csoda még nem történt Vajdaságban. A Második nyilvánosság olyan hangot ütött meg, amely teljesen szokatlan mifelénk. Világosan, szabatosan megfogalmazta, hogy mivel vagyunk elégedetlenek. Tette ezt olyan nyelvezettel, ami üdítő a brutálisan romló vajdasági magyar nyelvi környezetben. Értem minden mondatát. Amit nem lehet elmondani a Második nyilvánosságot azonnal letámadó - gyáva, álarc mögé bújó - pártportálról, hiszen annak nyelvezete, okfejtése olyan mintha az ötvenes évekből került volna ide: vissza a jövőbe.

Hölgyeim és uraim, a Második nyilvánosság az egyik legjobb dolog, ami történhetett velünk a 21. század második évtizedének közepén.

2015. január 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >

Tovább

Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?

Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >

Tovább

Újra győzött a nacionalizmus

Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >

Tovább

Liberális demokrácia rovásírással

Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >

Tovább

Elvtársak, ne lőjetek!

Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >

Tovább

Index!

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >

Tovább

A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!

Félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia >

Tovább