2023. szeptember 28. csütörtök
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az első vajdmagyar civil csoda

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A Második nyilvánosság az egyik legjobb dolog, ami történhetett velünk a 21. század második évtizedének közepén.

Negyed évszázaddal azután, hogy Szerbiában kommunista/nacionalista puccsisták sikeresen meghiúsították a rendszerváltást és kirobbantották a délszláv háborúkat, illetve  pártaktivisták vezette magyarok megalakították a VMDK-t, a vajdasági magyarság a sok siker következtében a kimúlás szakadéka szélén tántorog. Lehet, hogy talpra állt és megmaradt, de nem itthon, hanem külföldön.

Akik maradtak, élvezhetik a Kelet-Európában egyedülálló kulturális autonómiát, amelyet a szerb állam az Európa felé vezető rögös útján egy jópofa balkanyarral engedélyezett. Pénzt már nem nagyon szánt és most sem szán rá, hiszen autonómiánk csúcsszervének, a Nemzeti Tanácsnak a költségvetéséből csak tíz valahány százalékban vállal részt, meghagyva a többit Budapestnek, azaz az ott regnáló Nemzeti Együttműködés Rendszerének. És ott sem osztogatnak ingyen levest. Megkérik az árát. Amit a VMDK egyik utódpártja, a VMSZ készségesen meg is fizet. Hiszen követi az anyaországi Nagy Testvért. Piros pántlika, tulipános láda, bőszárú gatya – a giccses nemzeti tudat nyomulhat. Éjféli mise ki ne maradjon! A volt kommunista gyakornokok – egy-egy anno előbukkant Milošević mögött is, de még szivar nélkül – nem ritkán az elsők az imasorokban. Keresik a vajdasági Wass Albertet, Tormay Cecile-t. Meg is találják. Jobbról támadják a Pártot, ezeknek is kell valamit nyújtani. Kollektív bűnösség letudva, anélkül, hogy annak bármilyen tartalma is lenne. Vajdaság kezd terhessé válni, hiszen most már direktben osztozkodhatnak a belgrádi radikálisokkal. A szavazók fogyatkoznak, gyorsabban, mint az elvándorlók. De amíg itt egyetlen egy vajdasági magyar lesz, jönni fog a pénz Budapestről, lesz mit szétosztani.

Mást nem kell tenni, csak lemásolni és alkalmazni a Fidesz hatalom gyakorlását: egy, maximum két személy dönt mindenről, a Nemzeti Tanács és bizottságai pedig adják a díszletet. Pestiesen a biodíszletet. A szavazógépezet gondolkodás nélkül működik.

Kedvük szerint váltanak le főszerkesztőket, változtatnak nagy múltú újságokat hitvány pártközlönnyé, a füle botjukat sem mozdítják, amikor a Szabadkai Rádiót a megszűnés veszélyezteti (majd beolvad a Pannonba, a párthű főszerkesztőt majd megmentik). Színház igazgatókat váltogatnak, csak mert megtehetik. A jelszó: a pártoligarchiához való feltétlen lojalitás. És akkor beleszaladtak a saját csapdájukba: olyan tehetségtelen személyt neveztek ki a szabadkai színház magyar társulatának az élére, aki minden szempontból, legalábbis a becsületes emberek szempontjából, vállalhatatlan. Ezt mindenki tudta, az őt kiválasztó bizottság minden egyes tagja. De ők engedelmeskedtek a pártakaratnak. Lelkük rajta!

Az elégedetlenség dacot szül: nem a szerkesztőségekben, habár azokban is megindult az erjedés, hanem a civil szférában. Ilyen csoda még nem történt Vajdaságban. A Második nyilvánosság olyan hangot ütött meg, amely teljesen szokatlan mifelénk. Világosan, szabatosan megfogalmazta, hogy mivel vagyunk elégedetlenek. Tette ezt olyan nyelvezettel, ami üdítő a brutálisan romló vajdasági magyar nyelvi környezetben. Értem minden mondatát. Amit nem lehet elmondani a Második nyilvánosságot azonnal letámadó - gyáva, álarc mögé bújó - pártportálról, hiszen annak nyelvezete, okfejtése olyan mintha az ötvenes évekből került volna ide: vissza a jövőbe.

Hölgyeim és uraim, a Második nyilvánosság az egyik legjobb dolog, ami történhetett velünk a 21. század második évtizedének közepén.

2015. január 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Értelmiségi „lakoma” Óbecsén

Az esemény hiányossága az is, hogy mindennemű összegzés, közlemény vagy állásfoglalás nélkül ért véget. Úgy tűnik, >

Tovább

Az elfüggönyözött valóság

Nagyon sajnálom, hogy a VMSZ képviselői a szerbiai parlamentben nem szólaltak fel erélyesebben a jelenlegi szerbiai >

Tovább

A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése

A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >

Tovább

„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)

Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >

Tovább

„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”

Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >

Tovább

Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!

Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >

Tovább

„A titkárnak fogalma sincs”!

„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >

Tovább

A magyarok pisszenni sem mernek

Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >

Tovább

A magyar közösség lemarad az oktatásban!

A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >

Tovább

BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS

Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >

Tovább

Közép-Európa újra időszerű

Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >

Tovább

Oroszország és a Balkán

Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >

Tovább