2020. szeptember 23. Szerda
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Lajkó Félix – és még csak 40

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Aki a vajdasági eredetű lakodalmas rock, avagy muskátlizene egyeduralmát (a szégyent) leütötte.” Szerbhorváth György (Librarius):

Lajkó Félixről már elég sok hülyeséget összehordtak: a Vajdaság Paganinije, az ördög hegedűse, a szőke cigány és a többi. Valamit az újságírónak csak ki kell találnia, szép, hangzatos jelzőket, de ezzel az erővel kinevezhetnék őt a vonózás Messijének, a négy húr Jürgen Habermasának, a citera Caeserájának, Kavilló furulyázó juhászának, valamint Kishegyes sakkozójának is. Pedig helyesebb volna úgy fogalmazni, ő a bácskai muzsika úttörője, aki a vajdasági eredetű lakodalmas rock, avagy muskátlizene egyeduralmát (a szégyent) leütötte. Ha ma egy vajdasági magyar vonatkozású filmben, tévéműsorban, riportban zene szól, az biztos, hogy Félix zenéje.

De ez körülbelül, kevés kivétellel, a vajdasági magyarok szegénységi bizonyítványa is – ennyi maradt: ő, Lajkó Félix.

A legviccesebb talán nemrég történt, amikor Újvidéken valami merész ötletből eredendően kinevezték híres cigánynak is, ki is plakátolták a többi híres roma közé, akinek talán a háromnegyede, ha az (volt, illetve származású). Mert aki hegedül, és magyar, az cigány. Pedig Lajkó nem attól hegedül jól, mert magyar vagy cigány, vagy akármi más, hanem mert hihetetlen tehetségét a szorgalommal ötvözte, és filozofálás helyett dolgozik.

Láttam, hallottam én eleget bazseválni, például általános iskolánk udvarán citerázni, úgy 1987-ben, meg is ígérte, hogy első interjúját nekem adja majd. Azóta se adott. Nem a szavak embere. Arról is szó volt, megírom az életrajzát, vagyis ahogy mondják, az önéletrajzát, de bement egy könyvesboltba, megnézte, miképp festenek a zenész (ön)életrajzok, aztán úgy döntött, ő nem fog dumálni. Zenél inkább, a mondandója abban van, nem mitikus zenésztörténetekben, éjszakai történetekben. Talán majd húsz év múlva megered a nyelve, és megcsináljuk.

17-én, azaz ma van a 40. születésnapja, két új lemezzel és egy koncert-maratonnal ünnepel, Szabadkán kezd, ha már Palicson él, aztán jöhet Budapest, Miskolc, más magyar városok, Bécs, Ljubljana, Berlin, s majd február 27-én és 28-án Budapesten végez.

Lajkó hírnevét nem csak koncertjei, lemezei minősítik (a Mező című citeralemeze a WMCE világzenei toplistájának első helyén szerepelt), vagy hogy kivel játszott – itt most nem soroljuk fel, mert sokáig tartana: Dresch Mihálytól kezdődően Boban Marovićékon át az iráni Mohammad Reza Mortazaviig, s ne feledjük Palya Beát, falubelijét, Rúzsa Magdit és a Budafoki Dohnányi Zenekart sem.

A kerek ünnep miatt Lajkónak most két új lemeze is megjelenik a Fonó Budai Zeneház gondozásában: a Jelszó/Password címűn a fiatal zongoravirtuózzal, Balázs Jánossal improvizál, a Végtelen/Infinity című albumon pedig a Budafoki Dohnányi Zenekarral játsszák nótái szimfonikus átiratát Hollerung Gábor vezényletével.

De Lajkót egy dolog jellemzi igazán, a zsenialitása. Amihez a díjak sem kellenek. Jó, falunkban díszpolgár lett, de különösebben nagy kitüntetésére én nem emlékszem, nem kapott ilyen-olyan keresztet, állami plecsnit se Magyarországon, se Szerbiában, de ami különösen fontos: Prima Primissimát sem, ami a mai időkben egyenesen érdem.

Én még emlékszem a fiatal Félixre, a bohémre, akivel együtt söröztünk a Dresch-koncertek után a budai koleszben. A lázadó figurára, aki nem akart tanulni, zenét pláne nem. Mára viszont olyan kimért, nyugodt lett, ami a művészetén is meglátszik. És szerény is.

Egyszer megkérdezték tőle, miért van olyan sok jó vajdasági magyar zenész? (Ami egyébként nem is igaz.) Félix, ha jól rémlik, Yehudi Menuhinra hivatkozott , akitől egyszer hasonlót kérdeztek: miért van a zsidók közt oly sok jó violinista? Amire ő így riposztozott: hát sok jó zsidó hegedűs van, de épp annyi rossz is.

Lajkó Félix, ha Budapesten jár, gyakran száll meg a Gellért Szálló-béli lakosztályban, amit Yehudi Menuhinról neveztek el. Ez jár Félixnek. És ennél nagyobb díj talán nincs is.

2014. december 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább