Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A tüntetők szeme
Avagy várjuk Koštunicát?
Bódis Gábor
Az internet törvény is felér egy választási csalással és a szerb diktátor sem tudta mi a világháló.
Álltam a Deák téren és néztem, bámultam a hömpölygő tömeget. Az eleje már az Erzsébet hídnál lehetett és még mindig jöttek előttem. Néztem az arcokat és megnyugodtam. Nagyon jó volt aznap budapestinek lenni (és más vidéki városinak). Láttam egy másik Magyarországot és nem azt, amiről már kezdtem azt hinni: csak ilyen van. Milyen? Kicsinyesen gyűlölködő, kioktató, amikor csak lehet kiközösítő: Orbán népe. Egy vidéki kiselejtezett focista értelmi és érzelmi szintjével habzó szájjal vagy csak bölcsen böffentve azonosuló tömeg. Amelynek nacionalista tudatát az „egyszer majd én is lophatok“ léte határozza meg. Emiatt a korrupció vádja társadalmi rangot jelent, ha pedig azt csoportosan gyakorolják felülről, akkor az echte hazafiasság. Amiről pedig már régóta tudjuk micsoda.
Szovjet kiképzőtáborban politikai óra:
– Szergej Szergejovics közlegény!
– Jelen, Őrmester elvtárs!
– Mi számodra a patriotizmus?
– A patriotizmus, Őrmester elvtárs, a mi kis telkünk, a mi kis házunk, az édesanyám, az édesapám, a kistestvérem ...
– Nagyszerű, Szergej Szergejovics közlegény! Iván Ivánovics közlegény, mi a patriotizmus?
– Őrmester elvtárs, a patriotizmus Szergej Szergejovics közlegény kis telke, a rajta levő kis házuk, az édesanyja, az édesapja, a kistestvére...
A hazafiasság, a pávatáncos magyarkodás álarca mögött a lenyúlás ellenállhatatlan bája rejtőzik és ez mindent elhomályosít és szül olyan bárgyúságokat, mint az EU elleni szabadságharc, az illiberális állam, a keleti nyitás. Na, ebből lett elege azoknak az arcoknak, akiket három délután/este is láttam a József nádor tértől a Hősök teréig vagy a Clark Ádám térig.
Ilyen felszabadító érzésem majd húsz évvel ezelőtt volt, amikor Belgrád utcáit róttam 1996 végén és 1997 elején. Akkor az ottani diktátor éppen egy önkormányzati választásokat csalt el. Előtte is rendre elcsalta őket, de csak most jöttek rá. Kivonultak a belgrádiak, fesztiváli hangulat volt, fütyülőkkel sípoltak, vasedényekkel csörömpöltek, gúnyolták a diktátort, akit csak alig több mint egy évvel azelőtt a Nyugat, kényszerlépésben ugyan, de szinte balkáni béketeremtőnek kiáltott ki. Miután aláírta Daytonben annak a háborúnak a végét, amelyet ő robbantott ki.
Maradjunk a történelmi analógiánál: Đinđić, Pešić és (az akkor éppen normális) Drašković akkor csatát nyert, de a háború igazi végére még három évet kellett várni. Közben egy kicsit népírtották az albánokat, majd a NATO megbombázta őket emiatt. Akkor jöhettek csak a buldózerek, a jugoszláv parlament felgyújtása és távozhatott Milošević.
Az internet törvény is felér egy választási csalással és a szerb diktátor sem tudta mi a világháló. De még három évig hatalmon maradt. Úgy hogy folyamatosan gyártotta az ellenségeket. Akiket aztán írtani is kezdett. Nem norvégok voltak.
Az amerikaiak ekkor megunták a banánt és kitalálták (talán éppen Szegeden?) Vojislav Koštunicát. Aki aztán legyőzte a verhetetlennek hitt Szlóbót. Hogy utána Vojislavból kitört belőle az igazi énje, már nem a mai meséhez tartozik.
Várjuk hát Koštunicát?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
Zárt és nyitott identitás
Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >
„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”
Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >
Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre
Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >
A szerb kormány növeli az elköltözést?!
Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >
Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?
A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >