2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A tüntetők szeme

Avagy várjuk Koštunicát?

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A tüntetők szeme
Az internet (Decision illusztrációja)

Az internet törvény is felér egy választási csalással és a szerb diktátor sem tudta mi a világháló.

Álltam a Deák téren és néztem, bámultam a hömpölygő tömeget. Az eleje már az Erzsébet hídnál lehetett és még mindig jöttek előttem. Néztem az arcokat és megnyugodtam. Nagyon jó volt aznap budapestinek lenni (és más vidéki városinak). Láttam egy másik Magyarországot és nem azt, amiről már kezdtem azt hinni: csak ilyen van. Milyen? Kicsinyesen gyűlölködő, kioktató, amikor csak lehet kiközösítő: Orbán népe. Egy vidéki kiselejtezett focista értelmi és érzelmi szintjével habzó szájjal vagy csak bölcsen böffentve azonosuló tömeg. Amelynek nacionalista tudatát az „egyszer majd én is lophatok“ léte határozza meg. Emiatt a korrupció vádja társadalmi rangot jelent, ha pedig azt csoportosan gyakorolják felülről, akkor az echte hazafiasság. Amiről pedig már régóta tudjuk micsoda.

Szovjet kiképzőtáborban politikai óra:

– Szergej Szergejovics közlegény!

– Jelen, Őrmester elvtárs!

– Mi számodra a patriotizmus?

– A patriotizmus, Őrmester elvtárs, a mi kis telkünk, a mi kis házunk, az édesanyám, az édesapám, a kistestvérem ...

– Nagyszerű, Szergej Szergejovics közlegény! Iván Ivánovics közlegény, mi a patriotizmus?

– Őrmester elvtárs, a patriotizmus Szergej Szergejovics közlegény kis telke, a rajta levő kis házuk, az édesanyja, az édesapja, a kistestvére...

A hazafiasság, a pávatáncos magyarkodás álarca mögött a lenyúlás ellenállhatatlan bája rejtőzik és ez mindent elhomályosít és szül olyan bárgyúságokat, mint az EU elleni szabadságharc, az illiberális állam, a keleti nyitás. Na, ebből lett elege azoknak az arcoknak, akiket három délután/este is láttam a József nádor tértől a Hősök teréig vagy a Clark Ádám térig.

Ilyen felszabadító érzésem majd húsz évvel ezelőtt volt, amikor Belgrád utcáit róttam 1996 végén és 1997 elején. Akkor az ottani diktátor éppen egy önkormányzati választásokat csalt el. Előtte is rendre elcsalta őket, de csak most jöttek rá. Kivonultak a belgrádiak, fesztiváli hangulat volt, fütyülőkkel sípoltak, vasedényekkel csörömpöltek, gúnyolták a diktátort, akit csak alig több mint egy évvel azelőtt a Nyugat, kényszerlépésben ugyan, de szinte balkáni béketeremtőnek kiáltott ki. Miután aláírta Daytonben annak a háborúnak a végét, amelyet ő robbantott ki.

Maradjunk a történelmi analógiánál: Đinđić, Pešić és (az akkor éppen normális) Drašković akkor csatát nyert, de a háború igazi végére még három évet kellett várni. Közben egy kicsit népírtották az albánokat, majd a NATO megbombázta őket emiatt. Akkor jöhettek csak a buldózerek, a jugoszláv parlament felgyújtása és távozhatott Milošević.

Az internet törvény is felér egy választási csalással és a szerb diktátor sem tudta mi a világháló. De még három évig hatalmon maradt. Úgy hogy folyamatosan gyártotta az ellenségeket. Akiket aztán írtani is kezdett. Nem norvégok voltak.

Az amerikaiak ekkor megunták a banánt és kitalálták (talán éppen Szegeden?) Vojislav Koštunicát. Aki aztán legyőzte a verhetetlennek hitt Szlóbót. Hogy utána Vojislavból kitört belőle az igazi énje, már nem a mai meséhez tartozik.

Várjuk hát Koštunicát?

2014. november 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább