Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A tüntetők szeme
Avagy várjuk Koštunicát?
Bódis Gábor
Az internet törvény is felér egy választási csalással és a szerb diktátor sem tudta mi a világháló.
Álltam a Deák téren és néztem, bámultam a hömpölygő tömeget. Az eleje már az Erzsébet hídnál lehetett és még mindig jöttek előttem. Néztem az arcokat és megnyugodtam. Nagyon jó volt aznap budapestinek lenni (és más vidéki városinak). Láttam egy másik Magyarországot és nem azt, amiről már kezdtem azt hinni: csak ilyen van. Milyen? Kicsinyesen gyűlölködő, kioktató, amikor csak lehet kiközösítő: Orbán népe. Egy vidéki kiselejtezett focista értelmi és érzelmi szintjével habzó szájjal vagy csak bölcsen böffentve azonosuló tömeg. Amelynek nacionalista tudatát az „egyszer majd én is lophatok“ léte határozza meg. Emiatt a korrupció vádja társadalmi rangot jelent, ha pedig azt csoportosan gyakorolják felülről, akkor az echte hazafiasság. Amiről pedig már régóta tudjuk micsoda.
Szovjet kiképzőtáborban politikai óra:
– Szergej Szergejovics közlegény!
– Jelen, Őrmester elvtárs!
– Mi számodra a patriotizmus?
– A patriotizmus, Őrmester elvtárs, a mi kis telkünk, a mi kis házunk, az édesanyám, az édesapám, a kistestvérem ...
– Nagyszerű, Szergej Szergejovics közlegény! Iván Ivánovics közlegény, mi a patriotizmus?
– Őrmester elvtárs, a patriotizmus Szergej Szergejovics közlegény kis telke, a rajta levő kis házuk, az édesanyja, az édesapja, a kistestvére...
A hazafiasság, a pávatáncos magyarkodás álarca mögött a lenyúlás ellenállhatatlan bája rejtőzik és ez mindent elhomályosít és szül olyan bárgyúságokat, mint az EU elleni szabadságharc, az illiberális állam, a keleti nyitás. Na, ebből lett elege azoknak az arcoknak, akiket három délután/este is láttam a József nádor tértől a Hősök teréig vagy a Clark Ádám térig.
Ilyen felszabadító érzésem majd húsz évvel ezelőtt volt, amikor Belgrád utcáit róttam 1996 végén és 1997 elején. Akkor az ottani diktátor éppen egy önkormányzati választásokat csalt el. Előtte is rendre elcsalta őket, de csak most jöttek rá. Kivonultak a belgrádiak, fesztiváli hangulat volt, fütyülőkkel sípoltak, vasedényekkel csörömpöltek, gúnyolták a diktátort, akit csak alig több mint egy évvel azelőtt a Nyugat, kényszerlépésben ugyan, de szinte balkáni béketeremtőnek kiáltott ki. Miután aláírta Daytonben annak a háborúnak a végét, amelyet ő robbantott ki.
Maradjunk a történelmi analógiánál: Đinđić, Pešić és (az akkor éppen normális) Drašković akkor csatát nyert, de a háború igazi végére még három évet kellett várni. Közben egy kicsit népírtották az albánokat, majd a NATO megbombázta őket emiatt. Akkor jöhettek csak a buldózerek, a jugoszláv parlament felgyújtása és távozhatott Milošević.
Az internet törvény is felér egy választási csalással és a szerb diktátor sem tudta mi a világháló. De még három évig hatalmon maradt. Úgy hogy folyamatosan gyártotta az ellenségeket. Akiket aztán írtani is kezdett. Nem norvégok voltak.
Az amerikaiak ekkor megunták a banánt és kitalálták (talán éppen Szegeden?) Vojislav Koštunicát. Aki aztán legyőzte a verhetetlennek hitt Szlóbót. Hogy utána Vojislavból kitört belőle az igazi énje, már nem a mai meséhez tartozik.
Várjuk hát Koštunicát?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >