2021. április 21. Szerda
Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Mit ér egy pék, ha albán?

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Mit ér egy pék, ha albán?

A legutóbbi szerbiai fejlemények is arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ez az uniós tagjelölt ország bármelyik pillanatban képes igazi balkáni lőporos hordóvá válni. Ehhez elég akár egy drón is.

A távirányítású játékrepülő (hozzáértők szerint nem a legszofisztikáltabbak közül való) a Szerbia-Albánia magasfeszültségű mérkőzés első félidejének 40. percében landolt a Partizán focicsapat jobb napokat is látott zöld gyepére. Azaz hogy, mielőtt leért volna, az egyik szerb játékos még a levegőben elkapta, két albán válogatott viszont ki akarta tépni a kezéből. Majd kitört a tömegverekedés (hazafias szerb nézők bátor és aktív közreműködésével), ezért aztán a bíró megszakította a meccset. Később az UEFA 3:0-ra a szerbek javára döntött, de egyúttal el is vett a szerbektől 3 pontot. Talán mert az albánok, testi épségük alapos veszélyeztetettsége miatt nem voltak hajlandóak a folytatásra, a három pont mínusz Szerbiának pedig a valamikori Jugoszláv Néphadsereg stadionjának biztonsági „hiányosságai“ miatt járt.

A drón egy Nagy Albániát (beleértve persze Koszovót is) ábrázoló zászlót lengetett a parázs hangulatú belgrádi estében. És két albán történelmi személyiség képe is rajta volt, akik a független Albánia élharcosai voltak, szerbellenes tevékenységük nem ismert. Ami a drón felbukkanása után következett, az kísértetiesen hasonlított a kilencvenes évek eleji háborús uszítással és gyűlöletkeltéssel eltelt vérzivataros időkre. A szerb (nemcsak) bulvár sajtó a szerb nép, állam és minden ezekhez társuló szent intézmény elleni aljas albán összeesküvésről írt. Ami természetesen bosszút kíván. Az álhírterjesztésben igencsak tapasztalt szerb tabloidok, egyhangúan (rendőrségi-, kormányzati-, vagy egyszerűen csak más lapinformációkra hivatkozva) a díszpáholyban ülő Olsi Ramát kiáltották ki az szerbellenes összeesküvés szervezőjének és kivitelezőjének, aki távirányítóval a kezében irányította ezt a gyalázatos támadást. A lapok arról is beszámoltak, hogy Ramát letartóztatták. Ennek ellenére még aznap este, a focistákkal együtt elutazott Belgrádból. Azóta is keresik a távirányítót.

Olsi annak az Edi Ramának a fivére, aki éppen az albán miniszterelnöki posztot tölti be és akinek találkoznia kellett volna Belgrádban Alaksandar Vučić szerb kormányfővel, aki a drónos támadás után azt mondta: lábbal tiporták Szerbia büszkeségét, azzal a szándékkal, hogy destabilizálják az országot, és hogy vérrontást idézzenek előtt. Az egyszerűség kedvéért a díszpáholyban ülő Olsi Ramát és a többi albán vendéget „hazug bandának” nevezte. Ment a tiltakozó jegyzék Tiranába. A pontos meglátásairól is ismert államfő, Tomislav Nikolić pedig megállapította: „Albániának évtizedekre, sőt egy egész évszázadra lesz szüksége, hogy normális ország legyen.”

Ezek után az október végére tervezett szerb-albán miniszterelnöki találkozó (az utolsó több mint hat évtizeddel ezelőtt, a Josip Broz Tito – Enver Hodzsa találkozó volt) füstbe ment terv lett. Azaz: néhány berlini és brüsszeli telefonhívás után lehiggadtak a kedélyek és csak halasztás történt novemberig.

Az összeesküvés-gyártást azonban már nem lehetett megfékezni (nem mintha bárki is akarta volna): az egyik teória szerint a merénylet (!) célja Putyin orosz államfő másnapi látogatásának meghiúsítása volt. Az oroszokhoz (legtöbbször viszonzatlanul) vonzódó szerb elit pedig mindent megtett, hogy méltó módon lássa vendégül a távoli bátyuskát. Az ürügy Belgrád felszabadulása (Vörös Hadsereg plusz a kommunista partizánok) évfordulójának megünneplése volt. A szerbek annyira igyekeztek, hogy az egyébként október 20-ra eső jubileumot négy nappal korábbra tették és nyomatékul egy katonai parádét is összehoztak, ami igazán szokatlan tünemény az utóbbi néhány évtizedben errefelé. A kormányfő és államfő (fontossági sorrend) oroszul igyekeztek kedveskedni a vendégeknek, és néma békességgel áztak a tapintatlan őszi esőben. Szemfülesebb megfigyelők kifürkészték, hogy néhány megjelent vendég a tribünön nem csatlakozott a Putyin megjelenését lelkesen tapsolók népes táborához, köztük néhány ellenzéki politikus és a Vučić-ékkal koalícióban kormányzó Vajdasági Magyar Szövetség egyik vezetője sem. A parádét egyébként azért kellett előrehozni, mert Putyin az Ázsia-Európa találkozóra sietett Milánóba, ahol - mint utóbb megtudtuk - alaposan megvárakoztatta Merkel német kancellárt, majd elsietett régi barátjához, Berlusconi volt olasz miniszterelnökhöz.

A szerb hatalom és vele szoros szövetségben létező mainstream média albánellenes hisztérikus reagálása nem hatott ki a katonai díszszemlére, annál inkább a mindig ugrásra kész alvilágra. Még a félbeszakadt meccs éjszakáján tucatnyi koszovói albán tulajdonban levő pékséget, cukrászdát támadtak meg (szétverték, felgyújtották azokat), természetesen ismeretlen tettesek. Az incidensekre kizárólag a vajdasági városokban került sor. Szabadkán például az ottani mecset kapujára dobtak Molotov koktélt. A rendőrség mint számtalan esetben korábban is, későn és néhány esetben a szolgálathoz méltatlanul viselkedett. Például az újvidéki Evropa pékség esetében, amelynek tulajdonosa, okulva eddigi tapasztalataiból, kérte a védelmet, de a rendőrség ezt megtagadta. Még aznap este szét is verték az üzletét. Szintén a tartományi székváros peremvidékén gyilkosság is történt és egy macedón pék volt az áldozat, a rendőrség azonban nem lát összefüggést ez az eset és az etnikai indíttatású erőszakhullám között. Végül, másfél héttel a pékek elleni hajsza kezdete után, a rendőrség bejelentette, hogy szinte minden tettes kézre került és többségük kiskorú. Számos vajdasági értelmiségi kizártnak tartja, hogy a kiskorú huligánok spontán akciójáról lenne szó – szervezett kampányról beszélnek.

Hogy miért éppen Vajdaságban tombol a garázdaság? Erre két féle magyarázatot lehetett hallani: az egyik szerint már csak Vajdaságban vannak albán pékségek/cukrászdák, „szűkebb” Szerbia területéről már sikerült elűzni őket. Szerbia a Dunától és a Szávától délre eső része tehát már „etnikailag megtisztított” burekot és baklavát eszik.

A másik elmélet már inkább elgondolkodtató: a soknemzetiségű tartomány autonómiája elleni támadás van folyamatban. Az országban kormányzó Szerb Haladó Pártnak már szinte minden önkormányzatban sikerült átvennie a hatalmat, csak az alaposan megtépázott vajdasági törvényhozásban vannak az ellenzéki demokraták többségi pozícióban. Formálisan ennek a tartományi koalíciónak a tagja a VMSZ is (ezért lehet vezetőjük Pásztor István, a vajdasági parlament elnöke), de a magyar párt a demokraták ádáz ellenségével, a haladókkal együtt kormányoz (néhány VMSZ-es államtitkár van) országos szinten és önkormányzatokban is (például Szabadkán). A tartományi hatalmukhoz makacsul ragaszkodó demokratákkal törvényes úton nem tudnak elbánni Vučić kormányfő haladói (akik a hágai Šešelj radikálisaiból váltak ki), tehát kapóra jöhetett nekik egy felülről hevített soviniszta hecckampány, amely elsodorhatja az utolsó ellenállási gócot, a tartományi kormányt (amelynek vajmi kevés hatalma van ugyan, viszont kényelmes, jól fizető hivatalnoki állásokat osztogathat).

Ilyeténképpen skizofrén helyzetbe sodorta magát (választóikról nem is beszélve) a legnagyobb vajdasági magyar párt. Látszólag a tartomány autonómiájának élharcosaként tetszelgett évekig (naivabb szerb szavazók ezt honorálták is), viszont amikor az igazi hatalom közelébe tornázta magát, igyekszik már megszabadulni egykori vajdasági autonómista partnereitől. Ezért nem tiltakozik a VMSZ a rendőrség feltűnő tétlensége miatt, hanem bőszen maszatolva, szélesebb társadalmi problémáról beszél. Mintha a szerencsétlen koszovói pékek nem ugyanolyan áldozatok lennének, mint a korábbi „magyarverések” elszenvedői.

2014. október 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább