Ma Timót, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Gábriel a Délvidéken is
Azaz: az illiberális autonómia
Bódis Gábor
A vajdasági magyarok mindenkori ártatlanságának mítosza van kialakulóban.
A vajdasági magyarság közéletében szinte azonos folyamatok észlelhetők, mint az anyaországban: egy politikai párt korlátlan hatalmat gyakorolhat, terjed a giccses mázzal bevont nacionalizmus, a másként gondolkodók ismét illegalitásba szorulnak, a helyi történelemhamisítás célja a vajdmagyarok örökös kollektív ártatlanságának bizonyítása.
Az október végére kiírt nemzeti tanácsi választások kampányának már zakatolnia kellene, azonban szereplők hiányában, ebből nem sok látszik. A Vajdasági Magyar Szövetség (a rosszindulatú szerbiai liberális sajtó egy része a párt szerb nevét, a Savez vojvođanskih Mađara, elferdítette és a Savez Vučićevih Mađara, azaz a Vučić-féle Magyarok Szövetségére változtatta, ezzel is utalva a Pásztor-féle párt koalíciójára a jócskán jobboldali szerb kormánypárttal) szinte ellenfél nélkül maradt. A sajátságos szerbiai kisebbségi autonómia csúcsszervének, a nemzeti tanácsnak a megválasztásakor már négy évvel ezelőtt is a VMSZ nem kétharmados, hanem négyötödös többséget szerzett. Akkor a többi magyar párt, amelyeket törpepártoknak is szoktak csúfolni mikrobusznyi tagságuk és talán még alacsonyabb támogatottságuk miatt, bojkottálta a szavazást és most is sorra mondja le a részvételt. Ezek közül talán a legeredetibb indoklást a Jobbik vajdasági partner szervezete, a Magyar Remény Mozgalma szolgáltatta: az MRM online megnyilvánulása, a kuruc.infóra emlékeztető DélHír internetes portál tudatta a közvéleménnyel, hogy felfüggeszti politikai tevékenységét. A pártot ugyanis „súlyosan érinti a délvidéki magyar ifjúság napról napra észlelhető rohamos méretű kivándorlása. A mozgalom tagságának mintegy 70-80 százaléka közvetlenül érintett a folyamatban.” Az MRM vezetősége azonban siet megnyugtatni a meglepett közvéleményt: „az MRM-re nehéz feladat vár, hogy kísérletet tegyen felfrissíteni a sorait és pótolja a kényszerből külföldre távozó tagokat és aktivistákat”.
Tekintet nélkül arra, hogy a magát radikális nemzeti pártnak tartó szervezet valószínűleg az esélytelenek nyugalmával marad távol, a kivándorlás valóban égető gond nemcsak a vajdasági magyarok szempontjából. Ennek legfontosabb oka bizonyára az elképesztően reménytelen gazdasági helyzet, amelyben a fiatalok nagyobb része munkanélküli, a többiek pedig általában minimális fizetésért dolgoznak (mintegy 200 euró) és nagyrészt az iskolai végzettségüknél alacsonyabb rangú munkahelyeken. A második kiváltó ok, a kettős állampolgárság könnyű elérhetősége és az EU államaiban való munkavállalás lehetősége. A magyar állampolgárság könnyített megszerzése jót tett a más nemzetiségű szerbiai fiataloknak is. Újvidéken a fiatalok körében tapasztalati tény, hogy az oda nemrégen betelepült boszniai szerbek közül sokan dicsekednek magyar állampolgárságukkal. Bizonyítható magyar gyökereik valószínűleg Bosznia-Hercegovina annektálásából származnak, magyar nyelvtudásuk viszont kellemes (és hatalmas) meglepetés lehetne, amikor megszólalnának magyarul.
A VMSZ tehát szinte egyedül maradt a politikai porondon és a Magyar Összefogás listája immár népfrontos jelleget ölt és talán még azt is megélhetjük, hogy önnön maguk állítanak több jelöltet egy-egy helyre, csakhogy meglegyen az ellenzék látszata. A korlátlan hatalommal eddig is tudtak élni, a jövő még zökkenőmentesebb működést ígér.
A szerb állam, az EU-hoz való közeledés érdekében szánta rá magát a kulturális autonómia megadására kisebbségei számára (magyar, albán, bosnyák, horvát, szlovák, román …). Az idei választások már a második megmérettetése a kisebbségi jelölteknek és ennek az egyik feltétele az elegendő számú szavazó bázis regisztrálása. Ez a magyarok esetében (is) megtörtént négy évvel ezelőtt és ez a több 100 ezres lajstrom a vajdasági Kubatov-lista, amely felett természetesen a VMSZ rendelkezik. Mint ahogy a Budapestről (innen a legtöbb), illetve a Belgrádból/Újvidékről érkező anyagiak felett is. Mondani sem kell, ez az igazi tét.
A már említett kis ellenzéki pártok (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, majd ugyanezek Pártja, az MRM stb.) a pénztelenség mellett, a VMSZ teljhatalmát említik a média felett, mint a hatalom bebetonozásának alapját. A múltkori (parlamenti) választási kampány során a VMSZ elnök, Pásztor István képe majdnem minden nap az egyetlen napilap, a Magyar Szó címoldalán jelent meg. Néha több képe is. Az ellenzékiek csak nagy ritkán kapnak felületet a közsajtónak nevezett valójában pártmédiában (Magyar Szó, Pannon RTV, Hét Nap hetilap – mindegyikük alapítója a Magyar Nemzeti Tanács). A másként gondolkodók pedig sohasem.
Az amúgy sem túl kritikus hangvételű vajdasági magyar médiumok mozgástere még azzal is leszűkült, hogy a VMSZ tagja lett a belgrádi kormánynak (néhány államtitkáruk van, akiknek tevékenységét diszkrét homály fedi). Tehát már a szerb kormányt sem lehet bírálni, pedig azelőtt ez gyakran megtörtént. Nagy nyugalommal tehették: a szerb hatalom erről nem nagyon vett tudomást.
Az említett médiumok élén már évek óta a Pásztor-vezetés mellett elkötelezett igazgatók/főszerkesztők vannak, akik választási kampányok idején saját példájukkal bizonyítják a Párt iránti hűségüket és erre buzdítják olvasóikat/nézőiket/hallgatóikat. Külön említést érdemel az önkormányzati tulajdonban levő háromnyelvű Szabadkai Rádió (szerb, magyar és horvát szerkesztőséggel), amelyet az új médiatörvény szerint privatizálni kell és a magyar része valószínűleg beolvad a Pannon RTV-be. A VMSZ Szabadkán (meg köztársasági szinten, Újvidéken stb.) összeállt a Szerb Haladó Párttal (Vučić miniszterelnök pártja) és a Szerb Szocialista Párttal. Gyorsan felosztották egymás között az önkormányzati posztokat: a VMSZ-es Maglai Jenő lett a polgármester és a többi között a szocialistáké lett a háromnyelvű rádió. Igazgatónak egy a Milošević időkben tündöklő, radikális nacionalistát neveztek ki (a magyarok támogatásával). Azonnal rendet akart teremteni a szerb szerkesztőségben, leváltotta a főszerkesztőt, utasította az újságírókat, hogy miről és milyen hangnemben tudósítsanak. Heten fellázadtak és a szélesebb közvélemény segítségét kérték. Erre mit tett a magyar szerkesztőség? Nyilvánosan elhatárolódott a szerb kollegáktól! Pártutasításra vagy önbuzgalomból.
Hasonló folyamatok zajlanak a szintén a nemzeti tanács felségterületéhez tartozó kultúrában is. Az utóbbi években fejcserék történtek több színházban is. A minden idők legnagyobb sikereit arató Újvidéki Színházban, az addigi megbízott igazgatónőnek azért nem adtak bizalmat, mert Magyarországon szerzett diplomáját nem honosította (habár ez folyamatban volt a pályázat kiírásakor). Helyette visszaimportáltak Magyarországról egy Újvidékről elszármazott színészt, akinek pályázati munkája, szerb és magyar szakértők egyöntetű véleménye szerint, csapnivaló volt. De megígérte, hogy nem lesz több modernkedés, hanem a vajdasági magyarokat megillető népszínház. A pártvezetés őt szemelte ki, hiába tiltakoztak magyarok, szerbek. Birtokon belül a párt dönt.
Népszínházi koncepciót ígért a Szabadkai Népszínház magyar társulatának új vezetője is. És természetesen nyert, mert a színház (három társulat: magyar, szerb, horvát) szerb igazgatónője, egy istenért sem szólna bele a „magyarok dolgába”. Csak hab a tortán, hogy az új társulatvezető eddig szélsőjobbos megnyilvánulásairól volt ismertebb, mint rendezéseiről. A többi között Trianonban is tiszteletét tette, méghozzá a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében.
A múlt egyébként is egyre nagyobb szerepet játszik a vajdasági magyarok ideológiai gyúrásában. A kommunista partizánok 1944-45-ös bosszúhadjárata a magyarok ellen (is) tabu téma volt a kilencvenes évek elejéig, azóta viszont elemi erővel van jelen. Az ügyben nagy szerb-magyar kölcsönös fogadalom is volt (Áder-Nikolić), megalakult egy közös történeti bizottság is. Sok a tisztázatlan körülmény, hiányosak a törvények, az ártatlanul rögtönelítéltek hozzátartozóinak például 15 perces bírósági meghallgatáson kell bizonyítékot szolgáltatniuk felmenőjük ártatlanságáról! Lehetetlen vállalkozás.
Viszont a második világháború vajdasági történéseit csak erre a két-három véres hónapra leszűkíteni, újabb tabusítást jelent. A vajdasági magyarok mindenkori ártatlanságának mítosza van kialakulóban: minden bűntettet vagy a szerbek vagy a magyar honvédség követett el. Az itteni jóhiszemű, dolgos polgárok csak passzívan nézték végig, hogyan viszik el a zsidókat (mintha nem rabolták volna ki őket, amikor éppen helyzet volt), nem vettek részt a horthysták szerbek, cigányok, zsidók elleni kegyetlenkedéseiben és különben is semmi közük nem volt a magyar hatalomhoz 1941 és 1945 között.
Gábriel megérkezett a Délvidékre is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi vár Amerikára?
Az elnöki beavatáson feltűnően nagy számban jelent meg a milliárdos elit. Timothy Snyder azt is kimutatta, >
Végstádiumban a Vučić-Dačić-Pásztor-hatalom!
A Magyar Szó nem (vagy csak az online felületen) tájékoztat a tüntetésekről és azok társadalomváltoztatási és >
“Összeesküvés Amerika ellen”
Szerencsére, (akkor) Amerika nem vállalta az izolacionista politikát. Trump sok kijelentésében felismerhető a lindberghi szótár. Képes >
Bizalmi válságban
A külső ellenség felidézésével Vučić nyilván a tüntetések beszüntetését helyezi kilátásba, csak az a kérdés, hogy >
A globális dráma
"Tegyük Amerikát újra naggyá!", harsogja Trump és a demokratikus tömeg lelkesen üdvözli. Ugyanezt vallja Putyin és >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >