2019. augusztus 26. hétfő
Ma Izsó, Tália, Natália, Zampfira névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Gábriel a Délvidéken is

Azaz: az illiberális autonómia

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Gábriel a Délvidéken is
Ártatlanság (SnowBallet fotója)

A vajdasági magyarok mindenkori ártatlanságának mítosza van kialakulóban.

A vajdasági magyarság közéletében szinte azonos folyamatok észlelhetők, mint az anyaországban: egy politikai párt korlátlan hatalmat gyakorolhat, terjed a giccses mázzal bevont nacionalizmus, a másként gondolkodók ismét illegalitásba szorulnak, a helyi történelemhamisítás célja a vajdmagyarok örökös kollektív ártatlanságának bizonyítása.

Az október végére kiírt nemzeti tanácsi választások kampányának már zakatolnia kellene, azonban szereplők hiányában, ebből nem sok látszik. A Vajdasági Magyar Szövetség (a rosszindulatú szerbiai liberális sajtó egy része a párt szerb nevét, a Savez vojvođanskih Mađara, elferdítette és a Savez Vučićevih Mađara, azaz a Vučić-féle Magyarok Szövetségére változtatta, ezzel is utalva a Pásztor-féle párt koalíciójára a jócskán jobboldali szerb kormánypárttal) szinte ellenfél nélkül maradt. A sajátságos szerbiai kisebbségi autonómia csúcsszervének, a nemzeti tanácsnak a megválasztásakor már négy évvel ezelőtt is a VMSZ nem kétharmados, hanem négyötödös többséget szerzett. Akkor a többi magyar párt, amelyeket törpepártoknak is szoktak csúfolni mikrobusznyi tagságuk és talán még alacsonyabb támogatottságuk miatt, bojkottálta a szavazást és most is sorra mondja le a részvételt. Ezek közül talán a legeredetibb indoklást a Jobbik vajdasági partner szervezete, a Magyar Remény Mozgalma szolgáltatta: az MRM online megnyilvánulása, a kuruc.infóra emlékeztető DélHír internetes portál tudatta a közvéleménnyel, hogy felfüggeszti politikai tevékenységét.  A pártot ugyanis „súlyosan érinti a délvidéki magyar ifjúság napról napra észlelhető rohamos méretű kivándorlása. A mozgalom tagságának mintegy 70-80 százaléka közvetlenül érintett a folyamatban.” Az MRM vezetősége azonban siet megnyugtatni a meglepett közvéleményt: „az MRM-re nehéz feladat vár, hogy kísérletet tegyen felfrissíteni a sorait és pótolja a kényszerből külföldre távozó tagokat és aktivistákat”.

Tekintet nélkül arra, hogy a magát radikális nemzeti pártnak tartó szervezet valószínűleg az esélytelenek nyugalmával marad távol, a kivándorlás valóban égető gond nemcsak a vajdasági magyarok szempontjából. Ennek legfontosabb oka bizonyára az elképesztően reménytelen gazdasági helyzet, amelyben a fiatalok nagyobb része munkanélküli, a többiek pedig általában minimális fizetésért dolgoznak (mintegy 200 euró) és nagyrészt az iskolai végzettségüknél alacsonyabb rangú munkahelyeken. A második kiváltó ok, a kettős állampolgárság könnyű elérhetősége és az EU államaiban való munkavállalás lehetősége. A magyar állampolgárság könnyített megszerzése jót tett a más nemzetiségű szerbiai fiataloknak is. Újvidéken a fiatalok körében tapasztalati tény, hogy az oda nemrégen betelepült boszniai szerbek közül sokan dicsekednek magyar állampolgárságukkal. Bizonyítható magyar gyökereik valószínűleg Bosznia-Hercegovina annektálásából származnak, magyar nyelvtudásuk viszont kellemes (és hatalmas) meglepetés lehetne, amikor megszólalnának magyarul.

A VMSZ tehát szinte egyedül maradt a politikai porondon és a Magyar Összefogás listája immár népfrontos jelleget ölt és talán még azt is megélhetjük, hogy önnön maguk állítanak több jelöltet egy-egy helyre, csakhogy meglegyen az ellenzék látszata. A korlátlan hatalommal eddig is tudtak élni, a jövő még zökkenőmentesebb működést ígér.

A szerb állam, az EU-hoz való közeledés érdekében szánta rá magát a kulturális autonómia megadására kisebbségei számára (magyar, albán, bosnyák, horvát, szlovák, román …). Az idei választások már a második megmérettetése a kisebbségi jelölteknek és ennek az egyik feltétele az elegendő számú szavazó bázis regisztrálása. Ez a magyarok esetében (is) megtörtént négy évvel ezelőtt és ez a több 100 ezres lajstrom a vajdasági Kubatov-lista, amely felett természetesen a VMSZ rendelkezik. Mint ahogy a Budapestről (innen a legtöbb), illetve a Belgrádból/Újvidékről érkező anyagiak felett is. Mondani sem kell, ez az igazi tét.

A már említett kis ellenzéki pártok (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, majd ugyanezek Pártja, az MRM stb.) a pénztelenség mellett, a VMSZ teljhatalmát említik a média felett, mint a hatalom bebetonozásának alapját. A múltkori (parlamenti) választási kampány során a VMSZ elnök, Pásztor István képe majdnem minden nap az egyetlen napilap, a Magyar Szó címoldalán jelent meg. Néha több képe is. Az ellenzékiek csak nagy ritkán kapnak felületet a közsajtónak nevezett valójában pártmédiában (Magyar Szó, Pannon RTV, Hét Nap hetilap – mindegyikük alapítója a Magyar Nemzeti Tanács). A másként gondolkodók pedig sohasem.

Az amúgy sem túl kritikus hangvételű vajdasági magyar médiumok mozgástere még azzal is leszűkült, hogy a VMSZ tagja lett a belgrádi kormánynak (néhány államtitkáruk van, akiknek tevékenységét diszkrét homály fedi). Tehát már a szerb kormányt sem lehet bírálni, pedig azelőtt ez gyakran megtörtént. Nagy nyugalommal tehették: a szerb hatalom erről nem nagyon vett tudomást.

Az említett médiumok élén már évek óta a Pásztor-vezetés mellett elkötelezett igazgatók/főszerkesztők vannak, akik választási kampányok idején saját példájukkal bizonyítják a Párt iránti hűségüket és erre buzdítják olvasóikat/nézőiket/hallgatóikat. Külön említést érdemel az önkormányzati tulajdonban levő háromnyelvű Szabadkai Rádió (szerb, magyar és horvát szerkesztőséggel), amelyet az új médiatörvény szerint privatizálni kell és a magyar része valószínűleg beolvad a Pannon RTV-be. A VMSZ Szabadkán (meg köztársasági szinten, Újvidéken stb.) összeállt a Szerb Haladó Párttal (Vučić miniszterelnök pártja) és a Szerb Szocialista Párttal. Gyorsan felosztották egymás között az önkormányzati posztokat: a VMSZ-es Maglai Jenő lett a polgármester és a többi között a szocialistáké lett a háromnyelvű rádió. Igazgatónak egy a Milošević időkben tündöklő, radikális nacionalistát neveztek ki (a magyarok támogatásával). Azonnal rendet akart teremteni a szerb szerkesztőségben, leváltotta a főszerkesztőt, utasította az újságírókat, hogy miről és milyen hangnemben tudósítsanak. Heten fellázadtak és a szélesebb közvélemény segítségét kérték. Erre mit tett a magyar szerkesztőség? Nyilvánosan elhatárolódott a szerb kollegáktól! Pártutasításra vagy önbuzgalomból.

Hasonló folyamatok zajlanak a szintén a nemzeti tanács felségterületéhez tartozó kultúrában is. Az utóbbi években fejcserék történtek több színházban is. A minden idők legnagyobb sikereit arató Újvidéki Színházban, az addigi megbízott igazgatónőnek azért nem adtak bizalmat, mert Magyarországon szerzett diplomáját nem honosította (habár ez folyamatban volt a pályázat kiírásakor). Helyette visszaimportáltak Magyarországról egy Újvidékről elszármazott színészt, akinek pályázati munkája, szerb és magyar szakértők egyöntetű véleménye szerint, csapnivaló volt. De megígérte, hogy nem lesz több modernkedés, hanem a vajdasági magyarokat megillető népszínház. A pártvezetés őt szemelte ki, hiába tiltakoztak magyarok, szerbek. Birtokon belül a párt dönt.

Népszínházi koncepciót ígért a Szabadkai Népszínház magyar társulatának új vezetője is. És természetesen nyert, mert a színház (három társulat: magyar, szerb, horvát) szerb igazgatónője, egy istenért sem szólna bele a „magyarok dolgába”. Csak hab a tortán, hogy az új társulatvezető eddig szélsőjobbos megnyilvánulásairól volt ismertebb, mint rendezéseiről. A többi között Trianonban is tiszteletét tette, méghozzá a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében.

A múlt egyébként is egyre nagyobb szerepet játszik a vajdasági magyarok ideológiai gyúrásában. A kommunista partizánok 1944-45-ös bosszúhadjárata a magyarok ellen (is) tabu téma volt a kilencvenes évek elejéig, azóta viszont elemi erővel van jelen. Az ügyben nagy szerb-magyar kölcsönös fogadalom is volt (Áder-Nikolić), megalakult egy közös történeti bizottság is. Sok a tisztázatlan körülmény, hiányosak a törvények, az ártatlanul rögtönelítéltek hozzátartozóinak például 15 perces bírósági meghallgatáson kell bizonyítékot szolgáltatniuk felmenőjük ártatlanságáról! Lehetetlen vállalkozás.

Viszont a második világháború vajdasági történéseit csak erre a két-három véres hónapra leszűkíteni, újabb tabusítást jelent. A vajdasági magyarok mindenkori ártatlanságának mítosza van kialakulóban: minden bűntettet vagy a szerbek vagy a magyar honvédség követett el. Az itteni jóhiszemű, dolgos polgárok csak passzívan nézték végig, hogyan viszik el a zsidókat (mintha nem rabolták volna ki őket, amikor éppen helyzet volt), nem vettek részt a horthysták szerbek, cigányok, zsidók elleni kegyetlenkedéseiben és különben is semmi közük nem volt a magyar hatalomhoz 1941 és 1945 között.

Gábriel megérkezett a Délvidékre is.

2014. október 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hogyan értelmezhető a VMSZ és a MM vezetőinek Szent István-napi beszéde?

Amennyiben a VMSZ és a MM netán/mégis (ki)„békülne, összeborulna”, az egyúttal az egyébként is csaknem teljesen >

Tovább

Az igazság Csernobilban van

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni >

Tovább

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább