Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pannónia-Pula-Brioni-Goli Otok
Balázs Attila
„Képzeljük csak, bemutatják az Óriási Pulai Országos Fesztiválon.” Balázs Attila (Barkaonline):
Írtam a nyolcvanas évek derekától feljebb egy elbeszélést a többi között (Csomolungma címmel), amelyiknek központi motívuma a hatalmas, sokáig meghódíthatatlannak tetsző hegy – a maga győzteseivel és áldozataival együtt. A mű aztán meg is jelent valahol, volt is némi kellemes visszhangja, de valószínűleg eltűnt volna a könyvtárakban, ha húgomnak nem akad meg a szeme rajta. Éva húgomnak, aki rendező, akkoriban adódott alkalma komoly esélyekkel elgondolkodnia játékfilmen. Igazi mozin! Nosza, elő is rukkolt így az ötlettel, hogy ebből az izéből ki lehetne hozni valamit, amennyiben „rugalmasítani” tudom merevnek tetsző szerzői álláspontomat. Merthogy a dolgokat valamiképp le kellene hozni a földre, ide közénk, szem előtt tartva nem éppen hollywoodi lehetőségeinket.
Aznap éjjel azzal aludtam el – a filmben helyet kapó Igor herceg meg egy prostiszerű énekesnő lehalkított üvöltözésére –, hogy láttam összemenni a hegyet, de úgy véltem: ott egye meg! Másnap nekiláttunk (még jobban) lereszelni.
Reszeltük, építettük, reszeltük-építettük, a Mount Everest helyett az Újvidék melletti Fruskagora-hegy jutott szóhoz, és végre lett is belőle valami. Pannon-csúcs címmel. Egy utolsó játékfilm, amelyben – közvetlenül a Jugoszlávia szétesését eredményező háború előtt – a vajdasági (délvidéki) színjátszás később a világban szétszóródó színe-java szerepelt. A film a hegycsúcs lehetetlen meghódításán túl, az orosz operát is beleszőve, az embernek a hatalommal való reménytelen szembesüléséről regélt. Magunk is elcsodálkoztunk, amikor érkezett a hír, hogy nagy kínnal és örömmel készült alkotásunkat, képzeljük csak, bemutatják az Óriási Pulai Országos Fesztiválon. Egyenest az amfiteátrumban! Majdnem tökéletes volt a boldogság. Kételyeinket, hogy majd komolyan veszik, nem tudtuk félrerakni. Aztán viszonylag kellemes meglepetés érhette az egész stábot, mert nem is lett olyan rossz visszhangja a dolognak, amelynek végén a megcsömörlött főhősből agyament punk-énekes lesz. Kapott fanyalgó kritikát a mű, de kapott jót is, részt vett egy országos turnén, egyszer-kétszer szerepelt a tévében, utána ennyi. Nekem egy maszek tévés kópia maradt meg régi kazettán, amely bugyi-reklámokkal kezdődik, az eredeti filmet meg lebombázta a NATO, amikor az újabb történelemben kiszemelte magának egyéb célpontok mellett az Újvidéki Televízió archívumát is, mert, talán pont ezért a filmért, mérhetetlenül veszélyesnek érezte.
Történt még a kilencvenes években, hogy az Ernst Múzeum felkérésére levetítettük ezt az én kazettámat. Valamiért vasárnap délben, még fenn a várban. Mondhatni, alig lézengtek páran, amikor kivágódott az ajtó, beült egy japán turistacsoport, jó részét végignézte. Semmi szinkron, hangosan nevettek a tragikusabb részeknél, a végén gratuláltak, majd vidáman elcsicseregtek valamerre. Ma se tudom, mi volt ez, de jólesett.
Ez jutott nekem eszembe az idei váratlan kis pulai/pólai nyaralásom alatt, miközben megittam a sörömet az amfiteátrummal szemben. Illetve az, hogy Pula tulajdonképpen ott fekszik az Isztriai-félsziget végén, amire akkor nem gondoltam: pontosan Brioni szigete és Goli otok között. Az előző Josip Broz Tito elnökünk földi Paradicsoma volt, ahol elefántok meg struccok, jaguárok és tigrisek élték világukat anno a szafariban, mindenféle egzotikus növények burjánoztak, papagájok rikácsolása vegyült a sirályokéval, mindenféle politikai nagyságok jöttek oda vendégségbe a világ sorsát eldönteni, amarrébb meg a másik, ahol a kegyből kihullott jónép szorgalommal a követ törte.
Azt hiszem, igazából csak most értettem meg azt a mi filmünket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >
Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni
„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >
Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése
Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >
Az Utolsó Vajdasági
Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >
A demokrata jelszavakkal sáfárkodók
Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >
Sinkó, Herceg és Tito
Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >