2019. november 14. csütörtök
Ma Aliz, Vanda, Huba, Klementina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Pannónia-Pula-Brioni-Goli Otok

Balázs Attila
Balázs Attila
Pannónia-Pula-Brioni-Goli Otok
(rightdirection fotója)

„Képzeljük csak, bemutatják az Óriási Pulai Országos Fesztiválon.” Balázs Attila (Barkaonline):

Írtam a nyolcvanas évek derekától feljebb egy elbeszélést a többi között (Csomolungma címmel), amelyiknek központi motívuma a hatalmas, sokáig meghódíthatatlannak tetsző hegy – a maga győzteseivel és áldozataival együtt. A mű aztán meg is jelent valahol, volt is némi kellemes visszhangja, de valószínűleg eltűnt volna a könyvtárakban, ha húgomnak nem akad meg a szeme rajta. Éva húgomnak, aki rendező, akkoriban adódott alkalma komoly esélyekkel elgondolkodnia játékfilmen. Igazi mozin! Nosza, elő is rukkolt így az ötlettel, hogy ebből az izéből ki lehetne hozni valamit, amennyiben „rugalmasítani” tudom merevnek tetsző szerzői álláspontomat. Merthogy a dolgokat valamiképp le kellene hozni a földre, ide közénk, szem előtt tartva nem éppen hollywoodi lehetőségeinket.

Aznap éjjel azzal aludtam el – a filmben helyet kapó Igor herceg meg egy prostiszerű énekesnő lehalkított üvöltözésére –, hogy láttam összemenni a hegyet, de úgy véltem: ott egye meg! Másnap nekiláttunk (még jobban) lereszelni.

Reszeltük, építettük, reszeltük-építettük, a Mount Everest helyett az Újvidék melletti Fruskagora-hegy jutott szóhoz, és végre lett is belőle valami. Pannon-csúcs címmel. Egy utolsó játékfilm, amelyben – közvetlenül a Jugoszlávia szétesését eredményező háború előtt – a vajdasági (délvidéki) színjátszás később a világban szétszóródó színe-java szerepelt. A film a hegycsúcs lehetetlen meghódításán túl, az orosz operát is beleszőve, az embernek a hatalommal való reménytelen szembesüléséről regélt. Magunk is elcsodálkoztunk, amikor érkezett a hír, hogy nagy kínnal és örömmel készült alkotásunkat, képzeljük csak, bemutatják az Óriási Pulai Országos Fesztiválon. Egyenest az amfiteátrumban! Majdnem tökéletes volt a boldogság. Kételyeinket, hogy majd komolyan veszik, nem tudtuk félrerakni. Aztán viszonylag kellemes meglepetés érhette az egész stábot, mert nem is lett olyan rossz visszhangja a dolognak, amelynek végén a megcsömörlött főhősből agyament punk-énekes lesz. Kapott fanyalgó kritikát a mű, de kapott jót is, részt vett egy országos turnén, egyszer-kétszer szerepelt a tévében, utána ennyi. Nekem egy maszek tévés kópia maradt meg régi kazettán, amely bugyi-reklámokkal kezdődik, az eredeti filmet meg lebombázta a NATO, amikor az újabb történelemben kiszemelte magának egyéb célpontok mellett az Újvidéki Televízió archívumát is, mert, talán pont ezért a filmért, mérhetetlenül veszélyesnek érezte.

Történt még a kilencvenes években, hogy az Ernst Múzeum felkérésére levetítettük ezt az én kazettámat. Valamiért vasárnap délben, még fenn a várban. Mondhatni, alig lézengtek páran, amikor kivágódott az ajtó, beült egy japán turistacsoport, jó részét végignézte. Semmi szinkron, hangosan nevettek a tragikusabb részeknél, a végén gratuláltak, majd vidáman elcsicseregtek valamerre. Ma se tudom, mi volt ez, de jólesett.

Ez jutott nekem eszembe az idei váratlan kis pulai/pólai nyaralásom alatt, miközben megittam a sörömet az amfiteátrummal szemben. Illetve az, hogy Pula tulajdonképpen ott fekszik az Isztriai-félsziget végén, amire akkor nem gondoltam: pontosan Brioni szigete és Goli otok között. Az előző Josip Broz Tito elnökünk földi Paradicsoma volt, ahol elefántok meg struccok, jaguárok és tigrisek élték világukat anno a szafariban, mindenféle egzotikus növények burjánoztak, papagájok rikácsolása vegyült a sirályokéval, mindenféle politikai nagyságok jöttek oda vendégségbe a világ sorsát eldönteni, amarrébb meg a másik, ahol a kegyből kihullott jónép szorgalommal a követ törte.

Azt hiszem, igazából csak most értettem meg azt a mi filmünket.

2014. szeptember 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább