2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hétre ma várom a nemzetinél

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Hétre ma várom a nemzetinél
(Valances-Irons fotója)

„Egy a tuti, a magyar továbbra is hülyíthető és hülyül is.” Szerbhorváth György (Librarius):

MENNYIRE IGAZ LESZ: BORRA SÖR MEGGYÖTÖR, SÖRRE BOR BÁRMIKOR.

Én nem értem ezt az egészet, bár szokásomhoz híven nem is kell, hogy mindent értsek. Egy hete kiszivárgott, hogy lesznek nemzeti boltok, vagyis töményeket csak majd az erre specializálódott, elsötétített helyeken kaphatunk, akár dohányárut vagy sztriptízt és ami azzal jár. Aki erről dönthet, a kormányzat, rögtön cáfolt, hogy ez fel sem merült, szó sincs róla, hírlapi kacsa. Most viszont az szivárgott ki, hogy dehogynem lesz. De most sem a kormányzat mondja, hanem az újság, és megint másoknál van a szivárgás, az úgynevezett piaci szereplőknél, akik szerint már csak azon megy a vita, hogy hol húzzák meg a határt, hány foknál. Mármint az alkohol fokánál. Meg hogy akkor vendéglőkben sem lesz alkohol, csak ahol meleg kaja van (kérdem én, mitől vendéglő a vendéglő, ha nincs ott meleg étel? – amúgy is, a virslit is megfőzik, a hamburgert meg sütik, de a Mekiben eddig se volt még alkoholmentes sör se).

És, hogy ez a bor-lobbi ügye, ők azt szeretnék, ha az emberek a bort szlopálnák – a raktáron, tudjuk, így is van épp elég -, megszűnne a kocsmai sör-unikum kombó. Meg ugye hát megint jól járhat pár ember, a tudjuk kik, akár a dohányboltoknál. Ami megint nem úgy igaz, egy csomó nemzetidohányos nem tud magának hasznot sem termelni, a fogyasztás meg általában csökkent, így a költségvetési bevétel is, viszont megnőtt az illegális dohányárusítás, a csempészés. És ki járt a legrosszabbul a dohányzásellenes törvénnyel is? Hát a nem dohányzók – ha elmész valakikkel valahová, előbb-utóbb magadra maradsz, mert végül kinn cigizik mindenki, ott beszélik meg az ügyeket, már külön kaszt a dohányos, az utcán viszont vágni lehet a füstöt. Vagyis én már nem tudom, ki ki alatt vágja itt a gyümölcsfát?

SZÓVAL MI LESZ ITT?

Első körben azt hihetnénk, hogy a cél az alkoholfogyasztás visszaszorítása, ergo az egészségünk védelme. Ám ennek igazából a sokat hivatkozott északi országokban nem csak a nemzeti italboltok az eszközei, hanem az is, hogy például Norvégiában este nyolctól már sört se vehetsz a boltban, ugyanakkor baromi nagy adók vannak az alkoholos italokon – ez azonban az oslói nyugdíjast nem akadályozza meg, hogy kedvenc kocsmájában már kora délután megigya úgy a rövidjét, mint a 8, sőt, akár 15 eurós söröcskéjét. Vagy hogy a fiatalok a hétvégén a házibulikon ne dajdajozzonak hajnali ötig. A drogokat meg úgyis beszerzik.

Tehát nem tudjuk, mi lesz itt.

Egy a biztos, a magyar (is) inni fog továbbra is. Először is a pálinkatörvény még nagyon is hatályos, kérdés, meghátrálunk-e, meghátrál-e a kormányzat Brüsszel nyomására. No de ahol már egy litert is lehet főzni, főzni fognak ott ötvenet, százat is, nincs az a finánc, aki minden lityi nyomára bukkanna. Bort meg korábban is pancsolt magának az, akinek csak volt egy vödör szőleje. A svercelés meg szintúgy az egyik legősibb foglalkozás, az alkoholcsempészés pedig különösképp kiművelt és rafinált sport, valahogy mindig eggyel előbb járnak a vámosoknál.

NA MEG AZTÁN MI LESZ, HA NEMZETI ITALBOLT LESZ?

Az lesz, ami eddig is, csak esetleg drágábban és szofisztikáltabban. Mert láthatunk már ma is oly italozókat szép számban, akik öt óra alatt két sört isznak meg, de a nap végére úgy beállnak, hogy hiba abban nincsen – mert félóránként kiugranak a kisboltba egy féldekásért (gyengébbek kedvéért: fél deci égetett szesz, ha jól tudom, 120 forinttól, kiváló magyar termék, gyakorlatilag ihatatlan, mint a sósav, mégis lecsúsztatják; Szerbiában bombicának, azaz bombácskának hívják). Oké, a boltban majd nem lesz, és messzebb kell menni a kisüvegért, de ha azt venni lehet, hát venni fogják, és a zsebben úgyis elfér. Ahogy most is gyakorlat, hogy a vidéken járó kóstolót hoz a házipálinkából, és egy stampedli erejéig még akár a kocsmáros is szemet huny. Olyan tényleg nincs, amit e témakörben a magyar ne oldana meg.

Persze rengeteg jó érv szól amellett, hogy legyünk a kulturált, minőségi borfogyasztás nemzete. Ám ha a kocsmákat nem szántják be egy-az-egybe’, továbbra is a helyek túlnyomó többségében azt az ócska lőrét nyomatják majd, amit – aki már ivott kiváló bort, tudja, mi a különbség – csak az lök le, aki már beszintezte magát valami mással, és csak úgy szomjas, de nagyon, pont azért, mert már sokat ivott. Ha pedig a bor minőségét továbbra sem ellenőrzik komolyan, falra hányt borsó az egész. Mindaddig, amíg a boltban 250 forintért is lehet egy üveg bort venni, az egész egy nagy humbug – mert ha ebből az összegből levonjuk a különféle adókat, a kereskedő és a termelő hasznát, akiknek ugye költségeik is voltak, a szállítást, az üveg árát stb., ugyan hány forint esik magára a borra, illetve a szőlőre? Kiderül, hogy a bor mínuszból készült.

Egyébként szintén friss hír hogy nem igaz a közhely, miszerint az alkohol megöli agysejtjeinket. Mást csinál, és más miatt halnak meg az alkeszek agysejtjei.

VAGYIS AZ SEM BIZTOS, AMIT BIZTOSNAK HITTÜNK. EGY A TUTI, A MAGYAR TOVÁBBRA IS HÜLYÍTHETŐ ÉS HÜLYÜL IS.

2014. szeptember 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább