Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Háború van. Ne szórakozzunk már a kultúrával!
Szerbhorváth György
„Per pillanat azzal is megelégednék, ha minél több ukránt (stb. embert) élve ismerhetnénk majd meg.” Szerbhorváth György (Librarius):
Ha meghallom azt a szót, hogy pisztoly, kinyílik a zsebemben a kultúra – jutott eszembe a Göring-parafrázis (aminek az eredetije sem tőle származik, hanem egy színdarabból, amikor arról olvastam, hogy az ukrán-orosz háború idején (mert küszöbén-t már aligha mondhatunk) megújították a magyar-ukrán kulturális együttműködést.
Hisz nincs szebb annál, midőn dörögnek a fegyverek, de nem hallgatnak a Múzsák sem, sőt, megújulás leend. Költők, itt az idő, most vagy soha, háború van, hív a haza, alkossatok remekműveket! Egyszersmind kiváló alkalom ez arra, hogy a halandó ember a híradóból megtudja, mire jó a kultúra: „a gazdasági kapcsolatok élénkítésén túl leginkább a kultúra tudja segíteni és szolgálni a baráti kapcsolatok elmélyítését”. (Mondja ezt Hoppál Péter, „emlékeztetve” minderre, a régi szép szovjet időket idézve nyelvileg). Én eddig ugyanis baráti kapcsolataimat leginkább kávéházakban vagy kocsmákban mélyítettem el (és kocsmának tartom úgy a Facebook-ot, csak ital nélkül, mint az írótáborokat), vagy kártyázva, sportolva, kirándulva. Érdekes módon a kultúrát (vagy amit itt most elsődlegesen értünk rajta: a művészeteket) valahogy mindig egyedül, magamban tudom „ápolni”, barát, avagy másik ember ahhoz nem kell. Ha színházba mész, akkor sem azért mész másodmagaddal, mert magad nem tudnád élvezni az előadást vagy segítségre van szükséged a műértelmezéshez.
Továbbá magyar részről kiderült, hogy mindez a keleti nyitás politikájának újabb fejezete, és kultúra ide, kultúra oda, a lényeg most mégis az, hogy legyen stabilitás Ukrajnában (legyen is, épp megtépték a magyar zászlót Beregszászon).
Ha már zászlók, a fényképen látszó ukrán nőt azért állították pellengérre Donyeckben az oroszbarát lázadók, mert ukrán zászlóval parádézott. Mondjuk, ha ez így igaz, ő is őrült. A másik verzió, azaz az orosz fél szerint egymagában adott titkos jeleket az ukrán tüzérségnek.
Ez már nem az abszurd világa, hanem az eszementeké. Nem tudom, mit jelent a keleti nyitás, de ha erre akarunk nyitni, eszi a fene a barátságot meg a kultúrát is. És miközben hazájában dörögnek a fegyverek, az ukrán fél arról beszél az egyezmény meghosszabbításakor, hogy „az ukrán népet és annak lelkületét a kultúrán keresztül lehet a legjobban megismerni”.
Ami engem illett, per pillanat azzal is megelégednék, ha minél több ukránt (stb. embert) élve ismerhetnénk majd meg. Mert most ott az emberek egymást leginkább a puska távcsövén keresztül ismerik meg. Amúgy a nép és a lelkület kifejezéseket (melyeket Olekszandr Zsuravcsak használt), nem kedvelem, mert pont ezeket fel- és kihasználva, mellette zászlókat lobogtatva/tépve és szobrokat emelve/döntögetve küldik a jónépet a frontra, haljanak már meg a hazáért, mert ez a kulturális követelmény.
Közben pedig megy a vicces herce-hurca, hogy az orosz medvetestvér mérges lett, mert ugyan azt mondjuk, hogy a barátaik vagyunk (keleti nyitás), ám mégis tankokat adunk el az ukránoknak (keleti nyitás II.). Részletkérdés, hogy a cseheknek, és oda is rosszvasnak.
Eközben háttérbe szorul, hogy tényleg, mi is van a magyar-ukrán kultúrkapcsolatokkal? Tudja valaki, mi van Kárpátalján, leszámítva a zászlóégetést, és hogy viszik az ottani magyar tartalékosokat is? Mi is újult meg itt, mi volt ennek a magyar-ukrán kulturális együttműködésnek a lényege, veleje, eleje, vége, tartalma?
Arról a hír nem szól. Fesztiválokat és színházakat emlegettek a találkozón. De tudtommal a Sziget épp Kijevben terjeszkedett volna, de abból sem lett semmi, és nem a háború miatt. A Kijevben végzett Vidnyánszky Attila Magyarországot rendezi. Pár magyar író él és alkot elszigetelten Kárpátalján, a miniszteri keretek meg másnak-máshová jutnak. De róluk nem ejtettek szót – a hírek szerint – e találkozón, fő, hogy alá lett írva valami, ami már amúgy is alá volt írva. (Zárójelenet: vodka, tokaji, ebben a sorrendben.)
Szóval, ne szórakozzunk már a kultúrával. Háború van.
***
Egy facebook hozzászólást is közlünk Brenzovics Marianna tollából: (…) jó lenne, ha már nem csak a köldökünket néznénk, meg a kis piti tyúkfarmunkat, miközben az ukránok az életüket áldozzák Európáért. és ezt most lassan és komolyan mondom. (nem viszik a tartalékosokat, 1,5 százalék szavazatot kaptak itt a nacik, két kárpátaljai magyar szerződéses, hivatásos katona halt meg eddig, egy kárpátaljai magyar faluban élek és innen még senkit nem rángattak el harcolni, és a zászlóégetés provokáció). stb. ja, és tényleg háború van! több tiszteletet az ukránoknak. mondom én, magyarként.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >