2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Háború van. Ne szórakozzunk már a kultúrával!

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Háború van. Ne szórakozzunk már a kultúrával!
Ukrajna (Megami-Shiawase illusztrációja)

„Per pillanat azzal is megelégednék, ha minél több ukránt (stb. embert) élve ismerhetnénk majd meg.”  Szerbhorváth György (Librarius):

Ha meghallom azt a szót, hogy pisztoly, kinyílik a zsebemben a kultúra – jutott eszembe a Göring-parafrázis (aminek az eredetije sem tőle származik, hanem egy színdarabból, amikor arról olvastam, hogy az ukrán-orosz háború idején (mert küszöbén-t már aligha mondhatunk) megújították a magyar-ukrán kulturális együttműködést.

Hisz nincs szebb annál, midőn dörögnek a fegyverek, de nem hallgatnak a Múzsák sem, sőt, megújulás leend. Költők, itt az idő, most vagy soha, háború van, hív a haza, alkossatok remekműveket! Egyszersmind kiváló alkalom ez arra, hogy a halandó ember a híradóból megtudja, mire jó a kultúra: „a gazdasági kapcsolatok élénkítésén túl leginkább a kultúra tudja segíteni és szolgálni a baráti kapcsolatok elmélyítését”. (Mondja ezt Hoppál Péter, „emlékeztetve” minderre, a régi szép szovjet időket idézve nyelvileg). Én eddig ugyanis baráti kapcsolataimat leginkább kávéházakban vagy kocsmákban mélyítettem el (és kocsmának tartom úgy a Facebook-ot, csak ital nélkül, mint az írótáborokat), vagy kártyázva, sportolva, kirándulva. Érdekes módon a kultúrát (vagy amit itt most elsődlegesen értünk rajta: a művészeteket) valahogy mindig egyedül, magamban tudom „ápolni”, barát, avagy másik ember ahhoz nem kell. Ha színházba mész, akkor sem azért mész másodmagaddal, mert magad nem tudnád élvezni az előadást vagy segítségre van szükséged a műértelmezéshez.

Továbbá magyar részről kiderült, hogy mindez a keleti nyitás politikájának újabb fejezete, és kultúra ide, kultúra oda, a lényeg most mégis az, hogy legyen stabilitás Ukrajnában (legyen is, épp megtépték a magyar zászlót Beregszászon).

Ha már zászlók, a fényképen látszó ukrán nőt azért állították pellengérre Donyeckben az oroszbarát lázadók, mert ukrán zászlóval parádézott. Mondjuk, ha ez így igaz, ő is őrült. A másik verzió, azaz az orosz fél szerint egymagában adott titkos jeleket az ukrán tüzérségnek.

Ez már nem az abszurd világa, hanem az eszementeké. Nem tudom, mit jelent a keleti nyitás, de ha erre akarunk nyitni, eszi a fene a barátságot meg a kultúrát is. És miközben hazájában dörögnek a fegyverek, az ukrán fél arról beszél az egyezmény meghosszabbításakor, hogy „az ukrán népet és annak lelkületét a kultúrán keresztül lehet a legjobban megismerni”.

Ami engem illett, per pillanat azzal is megelégednék, ha minél több ukránt (stb. embert) élve ismerhetnénk majd meg. Mert most ott az emberek egymást leginkább a puska távcsövén keresztül ismerik meg. Amúgy a nép és a lelkület kifejezéseket (melyeket Olekszandr Zsuravcsak használt), nem kedvelem, mert pont ezeket fel- és kihasználva, mellette zászlókat lobogtatva/tépve és szobrokat emelve/döntögetve küldik a jónépet a frontra, haljanak már meg a hazáért, mert ez a kulturális követelmény.

Közben pedig megy a vicces herce-hurca, hogy az orosz medvetestvér mérges lett, mert ugyan azt mondjuk, hogy a barátaik vagyunk (keleti nyitás), ám mégis tankokat adunk el az ukránoknak (keleti nyitás II.). Részletkérdés, hogy a cseheknek, és oda is rosszvasnak.

Eközben háttérbe szorul, hogy tényleg, mi is van a magyar-ukrán kultúrkapcsolatokkal? Tudja valaki, mi van Kárpátalján, leszámítva a zászlóégetést, és hogy viszik az ottani magyar tartalékosokat is? Mi is újult meg itt, mi volt ennek a magyar-ukrán kulturális együttműködésnek a lényege, veleje, eleje, vége, tartalma?

Arról a hír nem szól. Fesztiválokat és színházakat emlegettek a találkozón. De tudtommal a Sziget épp Kijevben terjeszkedett volna, de abból sem lett semmi, és nem a háború miatt. A Kijevben végzett Vidnyánszky Attila Magyarországot rendezi. Pár magyar író él és alkot elszigetelten Kárpátalján, a miniszteri keretek meg másnak-máshová jutnak. De róluk nem ejtettek szót – a hírek szerint – e találkozón, fő, hogy alá lett írva valami, ami már amúgy is alá volt írva. (Zárójelenet: vodka, tokaji, ebben a sorrendben.)

Szóval, ne szórakozzunk már a kultúrával. Háború van.

***

Egy facebook hozzászólást is közlünk Brenzovics Marianna tollából: (…) jó lenne, ha már nem csak a köldökünket néznénk, meg a kis piti tyúkfarmunkat, miközben az ukránok az életüket áldozzák Európáért. és ezt most lassan és komolyan mondom. (nem viszik a tartalékosokat, 1,5 százalék szavazatot kaptak itt a nacik, két kárpátaljai magyar szerződéses, hivatásos katona halt meg eddig, egy kárpátaljai magyar faluban élek és innen még senkit nem rángattak el harcolni, és a zászlóégetés provokáció). stb. ja, és tényleg háború van! több tiszteletet az ukránoknak. mondom én, magyarként.

2014. szeptember 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább