Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Háború van. Ne szórakozzunk már a kultúrával!
Szerbhorváth György
„Per pillanat azzal is megelégednék, ha minél több ukránt (stb. embert) élve ismerhetnénk majd meg.” Szerbhorváth György (Librarius):
Ha meghallom azt a szót, hogy pisztoly, kinyílik a zsebemben a kultúra – jutott eszembe a Göring-parafrázis (aminek az eredetije sem tőle származik, hanem egy színdarabból, amikor arról olvastam, hogy az ukrán-orosz háború idején (mert küszöbén-t már aligha mondhatunk) megújították a magyar-ukrán kulturális együttműködést.
Hisz nincs szebb annál, midőn dörögnek a fegyverek, de nem hallgatnak a Múzsák sem, sőt, megújulás leend. Költők, itt az idő, most vagy soha, háború van, hív a haza, alkossatok remekműveket! Egyszersmind kiváló alkalom ez arra, hogy a halandó ember a híradóból megtudja, mire jó a kultúra: „a gazdasági kapcsolatok élénkítésén túl leginkább a kultúra tudja segíteni és szolgálni a baráti kapcsolatok elmélyítését”. (Mondja ezt Hoppál Péter, „emlékeztetve” minderre, a régi szép szovjet időket idézve nyelvileg). Én eddig ugyanis baráti kapcsolataimat leginkább kávéházakban vagy kocsmákban mélyítettem el (és kocsmának tartom úgy a Facebook-ot, csak ital nélkül, mint az írótáborokat), vagy kártyázva, sportolva, kirándulva. Érdekes módon a kultúrát (vagy amit itt most elsődlegesen értünk rajta: a művészeteket) valahogy mindig egyedül, magamban tudom „ápolni”, barát, avagy másik ember ahhoz nem kell. Ha színházba mész, akkor sem azért mész másodmagaddal, mert magad nem tudnád élvezni az előadást vagy segítségre van szükséged a műértelmezéshez.
Továbbá magyar részről kiderült, hogy mindez a keleti nyitás politikájának újabb fejezete, és kultúra ide, kultúra oda, a lényeg most mégis az, hogy legyen stabilitás Ukrajnában (legyen is, épp megtépték a magyar zászlót Beregszászon).
Ha már zászlók, a fényképen látszó ukrán nőt azért állították pellengérre Donyeckben az oroszbarát lázadók, mert ukrán zászlóval parádézott. Mondjuk, ha ez így igaz, ő is őrült. A másik verzió, azaz az orosz fél szerint egymagában adott titkos jeleket az ukrán tüzérségnek.
Ez már nem az abszurd világa, hanem az eszementeké. Nem tudom, mit jelent a keleti nyitás, de ha erre akarunk nyitni, eszi a fene a barátságot meg a kultúrát is. És miközben hazájában dörögnek a fegyverek, az ukrán fél arról beszél az egyezmény meghosszabbításakor, hogy „az ukrán népet és annak lelkületét a kultúrán keresztül lehet a legjobban megismerni”.
Ami engem illett, per pillanat azzal is megelégednék, ha minél több ukránt (stb. embert) élve ismerhetnénk majd meg. Mert most ott az emberek egymást leginkább a puska távcsövén keresztül ismerik meg. Amúgy a nép és a lelkület kifejezéseket (melyeket Olekszandr Zsuravcsak használt), nem kedvelem, mert pont ezeket fel- és kihasználva, mellette zászlókat lobogtatva/tépve és szobrokat emelve/döntögetve küldik a jónépet a frontra, haljanak már meg a hazáért, mert ez a kulturális követelmény.
Közben pedig megy a vicces herce-hurca, hogy az orosz medvetestvér mérges lett, mert ugyan azt mondjuk, hogy a barátaik vagyunk (keleti nyitás), ám mégis tankokat adunk el az ukránoknak (keleti nyitás II.). Részletkérdés, hogy a cseheknek, és oda is rosszvasnak.
Eközben háttérbe szorul, hogy tényleg, mi is van a magyar-ukrán kultúrkapcsolatokkal? Tudja valaki, mi van Kárpátalján, leszámítva a zászlóégetést, és hogy viszik az ottani magyar tartalékosokat is? Mi is újult meg itt, mi volt ennek a magyar-ukrán kulturális együttműködésnek a lényege, veleje, eleje, vége, tartalma?
Arról a hír nem szól. Fesztiválokat és színházakat emlegettek a találkozón. De tudtommal a Sziget épp Kijevben terjeszkedett volna, de abból sem lett semmi, és nem a háború miatt. A Kijevben végzett Vidnyánszky Attila Magyarországot rendezi. Pár magyar író él és alkot elszigetelten Kárpátalján, a miniszteri keretek meg másnak-máshová jutnak. De róluk nem ejtettek szót – a hírek szerint – e találkozón, fő, hogy alá lett írva valami, ami már amúgy is alá volt írva. (Zárójelenet: vodka, tokaji, ebben a sorrendben.)
Szóval, ne szórakozzunk már a kultúrával. Háború van.
***
Egy facebook hozzászólást is közlünk Brenzovics Marianna tollából: (…) jó lenne, ha már nem csak a köldökünket néznénk, meg a kis piti tyúkfarmunkat, miközben az ukránok az életüket áldozzák Európáért. és ezt most lassan és komolyan mondom. (nem viszik a tartalékosokat, 1,5 százalék szavazatot kaptak itt a nacik, két kárpátaljai magyar szerződéses, hivatásos katona halt meg eddig, egy kárpátaljai magyar faluban élek és innen még senkit nem rángattak el harcolni, és a zászlóégetés provokáció). stb. ja, és tényleg háború van! több tiszteletet az ukránoknak. mondom én, magyarként.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >