2021. március 2. kedd
Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szobrot hajnalban nem állítani, hanem lopni szokás

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Helyben vagyunk, otthon vagyunk, ezt érdemeljük – a hajnali, több száz rendőrrel biztosított szobrok korát.” Szerbhorváth György (Librarius):

Minden szobor hülyeség. Mármint minden olyan köztéri szobor, amely azért készül, hogy annál később politikusok mondhassák el lózungjaikat, majd elhelyezzék az úgynevezett kegyelet úgynevezett virágait, majd kezdődhet a dzsembori, pálinkával, libamájjal, Mága Zoltán alkalmi műsorával, például.

Szoborállítással eredendően az foglalkozik, aki hozzáfér a közpénzekhez – nyilván nem a sajátjából fogja csináltatni -, vagy úgymond közadakozásból szervezi meg a szoborállítást, ami persze az adózás csupán egy kissé árnyaltabb formája.

A szobrok legnagyobb nyertesei a galambok. Aztán lehet pucolászni, miután elmondták a véleményüket.

Hajnalban szobrot állítani meg még nagyobb hülyeség. Hajnalban szobrot szokás lopni, mint például az én kis falumban a Mátyás királyét, mert hát bronzból vagy valami ilyes fémből alkották. Mátyás király sose járt Kishegyesen, főleg, mert akkor még Kishegyes sem volt, és azért lett szobra, mert épp Mátyás király jubileum volt, aztán arra adtak pénzt.

Szoborra mindig van pénz, kultúrára alig.

Most a német megszállás évfordulója kapcsán lett pénz, meg amúgy is, mert át kell írni a történelmet, hátha úgy jobb lesz a valóság, vagy jobbnak fog tűnni. Nem fog.

A szobor sem lenne szebb, ha közmegegyezés volna felállításának helyességéről, a mögötte megbúvó koncepcióról, emlékezet- és nemzetpolitikáról. Ez a szobor, amit épp a Hitler ellen hetven éve elkövetett sikertelen merénylet évfordulója napján csapattak oda a Szabadság térre, ráadásul még ízléstelenül ronda is. Mondjuk, ez engem nem érint, mert szobornézés helyett én inkább könyvek olvasásával ütöm el az időt, és Trianon sem attól Trianon nekem, ha oldalba vizelem a kastélyt, és jól megmondtam a franciáknak is.

Az efféle szobrok egy idő után szoborparkban kötnek ki, össznépi mulatozás után, cinikusan kiröhögve. Mások meg vérig vannak sértve. Megint más felrobbantja, vörös festékkel leszprejezi, vagy csak odaszar, mert rájött a szükség.

Arról meg legfeljebb agyalágyult történészek csevegnek egymás közt, hogy Magyarországon 1944. március 19-e előtt épp semmi sem történt a zsidókkal sem. Nem sorolom a tényeket, legfeljebb annyit, így a foci vébé után, hogy Szegedi Péter kiváló könyvében, amelyet a debreceni foci társadalomtörténetéről írt, meglepődve olvastam, hogy bizony, a német megszállás előtt jóval a zsidókat előbb kizárták a sportklubok vezetéséből, aztán már játékosok sem lehettek. Apró adalék, ugyebár, de ehhez aztán pláne nem kellett egy kanyi német se. Stb., stb.

Képzeljük csak el, ha Ukrajnában ma emlékművet állítanának a magyar megszállás áldozatainak emlékére – értsd: II. világháború, m. kir. honvédség háborús bűnei. Vajon erre mit mondanánk, mondanának a kurzushuszár történészek? Hogy e bűnöket nem lehetett volna elkövetni, ha a Wehrmacht meg az SS nem csinál helyet nekünk? Mondhatnánk, de az emberi gonoszság ettől gonosz marad.

Láttuk a minap – Ukrajnában ma a lelőtt gép áldozatainak kéne emléket állítani, de még a holttesteket sem engedik összeszedni a részeg orosz vagy akármilyen lázadók. Egyszer persze utóbbiak is kapnak majd egy emlékművet.

Aztán emlékszünk, pár éve József Attila A Dunánál szobrát is ide-oda pakolgatták, hátha annak jobb helye van amott, mint emitt, szem előtt. Nemrég Szabadkán meg a gimnazista Kosztolányi szobrát avatták fel, csak hát ez is egy elég zavaros szobor, történetünk hőse úgy néz ki, mint halála előtt, és nem tinédzserként. Az esemény arról marad emlékezetes, hogy a magyar kormányfő felzavarta az emelvényre a színészt – valahogy úgy, hogy hol a színészünk, mi lesz mán?, aki persze ott volt, és teljesen megszégyenítve ment fel, mert a kormányfő kiadta az ukázt, kezdődjék az avatás, énekelje már el a Himnuszt. A helyi politikusok meg kényszeredetten vigyorogtak a nagyszerű poénon és indításon.

Helyben vagyunk, otthon vagyunk, ezt érdemeljük – a hajnali, több száz rendőrrel biztosított szobrok korát.

2014. július 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább