Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Egy bánáti falu búcsújának kellős közepén figyeltem fel az egyenruhás úriemberre, aki feszengett, mint egy vásári árus a többcsillagos rendfoko­zata alatt. Néztem, azaz bámultam az atyafit, mert sehogyan sem illett bele abba a poros kavalkádba, ami a régi békeidőket juttatta eszembe. Amikor a körhintának nevezett ringlispílen még mindenki nyugodtan ökörködhetett, és nem kellett attól tartani, hogy ha megálljt int a hoppmester, akkor a leszállónál a behívó várja.

Szóval, mondom, az egyenruhás büszke, kackiás kiállása alaposan fel­zaklatta a poros békéhez lassan hoz­zászokó lelkemet. A történetnek ezzel már vége is lenne, ha katonatisztünk nem szólal meg. De sajnos megtette. Ajkait Árpád atyánk mások számára érthetetlen szavai hagyták el. Magyar volt az istenadta. És abban a pillanat­ban inamba szállt a – humorérzékem. Elkezdtem töprengeni. Már több mint két éve írjuk ezt a Naplót, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy erőnk­höz és tudásunkhoz mérten rámutassunk az itteni magyarságnak a dolgok lényegére. Ahogyan azokat mi látjuk. És mi az eredmény? Egy potenciális vagy valós olvasónk, egy megszálló hadsereg szégyenteljes egyenruhájá­ban defilíroz! Anyám, én nem ilyen lovat akartam.

Két következtetést vonhatok le a látottakból. Az enyhébb szerint a délceg dalia nem olvassa a Naplót. A másik megállapítás már borongósabb: olvassa, de nem érti. Mert ő csak a parancsszónak hisz. Félreértés ne essék, nem a nemzeti felbuzdulás, és még kevésbé a ránk, magyarokra jellemző önsajnálat beszél belőlem, mert ugyanúgy hanyatt vágódnék, ha egy marcona, terepszínű egyenruhába öltözött tartalékost pillantanék meg, Vremével a zsebében. És egyáltalán nem arról van szó, hogy az emberek ezrei elmentek a JNH hívó szavára, hiszen sokaknak nem volt más kiút­juk. Egyszerűen csak arról szól a me­se, hogy az ipse büszke volt! Irgalmak atyja, ne hagyj el!

Időközben a világ nem a padéi búcsúra figyel. Ezt én, ismerve az említett világ teljesen érzéketlen voltát, meg is tudom érteni. Bush elnök, úgy tűnik, lelkileg megrendülve ugyan, de már eleve belenyugodott a béna kacsa szerepébe. Szárnyasnyelven így hívják azt az amerikai elnököt, aki a szökőév első hétfője utáni ked­den elveszti a választásokat, és a janu­ári beiktatási ceremóniáig még hiva­talában marad. Az amerikaiak és a világ nagy örömére. Nos, a mi Gyu­rink ismét bebizonyította, hogy szí­nész főnökének (Ronald Reagannek) a nyomdokába se léphet. Így aztán a béna kacsa szerepe illik rá. Már most, a választások előtt, amelyeket úgy nem lehet megnyerni, hogy állandóan vacillálunk.

A világ egyetlen nagyhatalmának vezetője ugyanis olyan, egymásnak ellentmondó kijelentéseket tett a boszniai válság ürügyén, hogy ember legyen a talpán, aki érti, hogy ugyan mi a fenét akar. Az nyilvánvaló, hogy szüksége van valamilyen látványos si­kerre, mert nagyon rosszul áll a szé­nája – amint a közvélemény-kutatás adatai illusztrálják. Clinton demokrata elnökjelölt több testhosszal megelőzi. Gazdasági téren aligha érhet el szenzációs sikert. Marad tehát a külpoliti­ka, ennek is a katonai része. Nevetsé­gesnek minősült az a félrevezető kí­sérlet, hogy Szaddam Husszeinről le­rágják még egyszer a bőrt. A vezető amerikai tévéállomások heteken ke­resztül nem törődtek semmi mással, mint azzal, hogy az iraki Földművelés­ügyi Minisztérium épületében megta­lálnak-e bizonyos nagyon fontos irato­kat, vagy sem. A Coca-Colától és a hamburgertől elgyötört amerikai kö­zönség az irtózatos iram ellenére sem volt hajlandó fejet hajtani e nagymé­retű akció előtt. Mi maradt még hátra a külpolitikai válságok közül? A válasz egyértelmű: Jugoszlávia, bárhol is le­gyen. Az Elnök azonban gondterhelt Igaz, hogy a szerbek náci módra ha­láltáborokat létesítettek, de a földrajzi, etnikai, és ki tudja még milyen körül­mények nem engedik meg a közvet­len beavatkozást Mert egy újabb Viet­nam alakulhat ki.

Engedtessék meg, hogy a történel­mi leegyszerűsítés vádját magamra vállalva elmondjam, miért fél a világ attól, hogy egy esetleges beavatkozás után gerillaháború alakul ki. Erre semmilyen történelmi tapasztalat nincs. Az első világháborúban, amikor a szedett-vedett osztrák-magyar had­sereg visszacammogott erre a vidék­re, akkor a dicső szerb hadsereg egé­szen Korfu szigetéig nyomult előre, hogy utána négy évig vívja észbontó­an dicső harcát a – pestis ellen. Utána jöttek a franciák, akik szintén csak akkor veszítettek háborút, ami­kor hadat üzentek, és Belgrád felé vonultak. Suttyomban követte őket a már említett szerb hadsereg, amely – felbátorodva a pestissel megvívott dicső harctól – területeket akart sze­rezni. A franciák elmentek, a szerbek maradtak, így veszett el a többi között a Vajdaság. De sebaj, kigyógyultunk a pestisből.

A második világégésről már kár beszélni, mert ezek itt azt folytatják.

Ebből a történelmi leckéből a bölcs amerikai elnök azt a következtetést vonta le, hogy ha a B-52-esek megin­dulnának, akkor a dicső délszláv tér­ségben gerillaháború alakulna ki. Kedves Elnök úr, a történelmi tapasz­talat egészen mást sejtet: az első robbanás után olyan nagy rohanás kezdődne itt, hogy az ellenállásnak bottal üthetnénk a nyomát.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tántorgunk az emberarcú szolgalelkűségbe

A jelek szerint a hatalom készül a személyes szabadság további megnyirbálására. Nem kell hozzá durva erőszak, >

Bálványosi akármi

Ha elemeznénk, hogy akkor mit is mondott Pásztor Pista, akkor – az első benyomást alapján – >

Csetepaté a szakadék szélén?

Egyre inkább kiélesedik a vita Orbán Viktor a Tusványoson előadott a fajkeveredésről szóló nézetéről.  Nem hiszem, >

Kishegyesi Bálványos

A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >

A gyanús európai szellemiség

Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >

A hatalom szolgálatában

A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >

Putyinlelkű város lettünk

Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >

Mára alaposan megváltozott a Magyarország-kép

Az utcán többen is megállítanak. Mi történt Magyarországgal? Mindeddig respektálták ezt a megszenvedett országot és nemzetet. >

Nincs többé kocsonyás középút

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor mai tusványosi beszéde óriási felháborodást kelt majd. Nem vagyok véleményvezér, csak >

Ilonka tánti angyalkái

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem >

Náci beszéd vagy náci rendszer?

Hiszen a fasiszta energia ma a legnagyobb, az igazi történeti újdonság. Sokan várnak újdonságra, diadalra, sikerre, >

Európa kulturális fővárosában?

Hogy valami még sincs rendben a városrendészeti tervvel bizonyítja az is, hogy a Sodros megóvását követelő >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |