Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Optimista tragédia
A néma kacsa és egyéb állatmesék
Bódis Gábor
Egy bánáti falu búcsújának kellős közepén figyeltem fel az egyenruhás úriemberre, aki feszengett, mint egy vásári árus a többcsillagos rendfokozata alatt. Néztem, azaz bámultam az atyafit, mert sehogyan sem illett bele abba a poros kavalkádba, ami a régi békeidőket juttatta eszembe. Amikor a körhintának nevezett ringlispílen még mindenki nyugodtan ökörködhetett, és nem kellett attól tartani, hogy ha megálljt int a hoppmester, akkor a leszállónál a behívó várja.
Szóval, mondom, az egyenruhás büszke, kackiás kiállása alaposan felzaklatta a poros békéhez lassan hozzászokó lelkemet. A történetnek ezzel már vége is lenne, ha katonatisztünk nem szólal meg. De sajnos megtette. Ajkait Árpád atyánk mások számára érthetetlen szavai hagyták el. Magyar volt az istenadta. És abban a pillanatban inamba szállt a – humorérzékem. Elkezdtem töprengeni. Már több mint két éve írjuk ezt a Naplót, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy erőnkhöz és tudásunkhoz mérten rámutassunk az itteni magyarságnak a dolgok lényegére. Ahogyan azokat mi látjuk. És mi az eredmény? Egy potenciális vagy valós olvasónk, egy megszálló hadsereg szégyenteljes egyenruhájában defilíroz! Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Két következtetést vonhatok le a látottakból. Az enyhébb szerint a délceg dalia nem olvassa a Naplót. A másik megállapítás már borongósabb: olvassa, de nem érti. Mert ő csak a parancsszónak hisz. Félreértés ne essék, nem a nemzeti felbuzdulás, és még kevésbé a ránk, magyarokra jellemző önsajnálat beszél belőlem, mert ugyanúgy hanyatt vágódnék, ha egy marcona, terepszínű egyenruhába öltözött tartalékost pillantanék meg, Vremével a zsebében. És egyáltalán nem arról van szó, hogy az emberek ezrei elmentek a JNH hívó szavára, hiszen sokaknak nem volt más kiútjuk. Egyszerűen csak arról szól a mese, hogy az ipse büszke volt! Irgalmak atyja, ne hagyj el!
Időközben a világ nem a padéi búcsúra figyel. Ezt én, ismerve az említett világ teljesen érzéketlen voltát, meg is tudom érteni. Bush elnök, úgy tűnik, lelkileg megrendülve ugyan, de már eleve belenyugodott a béna kacsa szerepébe. Szárnyasnyelven így hívják azt az amerikai elnököt, aki a szökőév első hétfője utáni kedden elveszti a választásokat, és a januári beiktatási ceremóniáig még hivatalában marad. Az amerikaiak és a világ nagy örömére. Nos, a mi Gyurink ismét bebizonyította, hogy színész főnökének (Ronald Reagannek) a nyomdokába se léphet. Így aztán a béna kacsa szerepe illik rá. Már most, a választások előtt, amelyeket úgy nem lehet megnyerni, hogy állandóan vacillálunk.
A világ egyetlen nagyhatalmának vezetője ugyanis olyan, egymásnak ellentmondó kijelentéseket tett a boszniai válság ürügyén, hogy ember legyen a talpán, aki érti, hogy ugyan mi a fenét akar. Az nyilvánvaló, hogy szüksége van valamilyen látványos sikerre, mert nagyon rosszul áll a szénája – amint a közvélemény-kutatás adatai illusztrálják. Clinton demokrata elnökjelölt több testhosszal megelőzi. Gazdasági téren aligha érhet el szenzációs sikert. Marad tehát a külpolitika, ennek is a katonai része. Nevetségesnek minősült az a félrevezető kísérlet, hogy Szaddam Husszeinről lerágják még egyszer a bőrt. A vezető amerikai tévéállomások heteken keresztül nem törődtek semmi mással, mint azzal, hogy az iraki Földművelésügyi Minisztérium épületében megtalálnak-e bizonyos nagyon fontos iratokat, vagy sem. A Coca-Colától és a hamburgertől elgyötört amerikai közönség az irtózatos iram ellenére sem volt hajlandó fejet hajtani e nagyméretű akció előtt. Mi maradt még hátra a külpolitikai válságok közül? A válasz egyértelmű: Jugoszlávia, bárhol is legyen. Az Elnök azonban gondterhelt Igaz, hogy a szerbek náci módra haláltáborokat létesítettek, de a földrajzi, etnikai, és ki tudja még milyen körülmények nem engedik meg a közvetlen beavatkozást Mert egy újabb Vietnam alakulhat ki.
Engedtessék meg, hogy a történelmi leegyszerűsítés vádját magamra vállalva elmondjam, miért fél a világ attól, hogy egy esetleges beavatkozás után gerillaháború alakul ki. Erre semmilyen történelmi tapasztalat nincs. Az első világháborúban, amikor a szedett-vedett osztrák-magyar hadsereg visszacammogott erre a vidékre, akkor a dicső szerb hadsereg egészen Korfu szigetéig nyomult előre, hogy utána négy évig vívja észbontóan dicső harcát a – pestis ellen. Utána jöttek a franciák, akik szintén csak akkor veszítettek háborút, amikor hadat üzentek, és Belgrád felé vonultak. Suttyomban követte őket a már említett szerb hadsereg, amely – felbátorodva a pestissel megvívott dicső harctól – területeket akart szerezni. A franciák elmentek, a szerbek maradtak, így veszett el a többi között a Vajdaság. De sebaj, kigyógyultunk a pestisből.
A második világégésről már kár beszélni, mert ezek itt azt folytatják.
Ebből a történelmi leckéből a bölcs amerikai elnök azt a következtetést vonta le, hogy ha a B-52-esek megindulnának, akkor a dicső délszláv térségben gerillaháború alakulna ki. Kedves Elnök úr, a történelmi tapasztalat egészen mást sejtet: az első robbanás után olyan nagy rohanás kezdődne itt, hogy az ellenállásnak bottal üthetnénk a nyomát.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump mérge hatni kezdett
Trump intézkedik, erőskezű, határozott elnöknek akarja feltüntetni magát. A Fehér Ház környékén is erőteljes tüntetésekre került >
Szerbiában a helyzet fokozódik!
Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >
Minden tét nélkül
A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >
A NER esztétái
Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >