2021. január 22. péntek
Ma Vince, Artúr névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Gábriel és Gavrilo

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Gábriel és Gavrilo
Orbán & Vučić

A több ezer bosnyák áldozat pedig foroghat a sírjában, ha egyáltalán van neki.

A Szabad Európa Rádió délszláv osztályának szerkesztőnője kérdezte meg tőlem a szerb-magyar miniszterelnöki tárgyalások napján: elképzelhető-e, hogy Szerbia is követi a magyar példát. Azaz: elindul-e az „orbánosodás” útján. Természetesen, azt kellett válaszolnom, hogy más választása nincs is. Minden feltétel adott. Van egy erős vezető (Aleksandar Vučić), mögötte van egy töretlenül népszerű párt (Szerb Haladó Párt), a keleti nyitás Szerbiában több évszázados valóság (valójában az a hamis képzet, hogy Oroszország, a szerbek mindenkori önzetlen oltalmazója), a gazdaság romokban hever és a reformokat a kormány populista látszatcselekvéssel odázza el. Hab a tortán, hogy a legfelsőbb vezető naponta „siránkozik” a közvélemény előtt: életére törnek, a hazai és külföldi ellenség mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Szerbiát egy gyümölcsöző országgá varázsolja. Tegyük hozzá: a szerbek nagy része vevő erre a varázslatra.

Az Orbán-Vučić találkozó nem volt eseménytelen: aláírtak néhány megállapodást, a magyar miniszterelnök elcsodálkozott, hogy a vonatút Budapest és Belgrád között 7-8 órás, amit felére kell csökkenteni. A szerb miniszterelnök elismerte, hogy kikérte Orbán véleményét bel- és külpolitikai kérdésekről. És az sem titok, hogy sok szerbiai véleményformálónak tetszik a magyar miniszterelnök kekeckedése a Nyugattal. Nem kell elfelejteni, hogy a NATO alig másfél évtizede hetekig bombázta a szerbiai célpontokat. Másrészt, nemrégen még a balközép Demokrata Párt gazdasági agytrösztje is látott rációt az orbáni gazdaságpolitikában.

Még csak ábránd a teljes média kontroll

Ahol még van mit tanulnia Vučićnak, az a média. Szerbiában ugyanis sokkal képlékenyebb a helyzet, mint Magyarországon, ahol azért egy kézen meg lehet számolni a kormánybefolyástól mentes médiumokat. A közmédiában, a Milošević idején történt tömeges tisztogatások után, már több mint két évtizede kisebb nagyobb garnitúracserékkel megúszták a köztévék és közrádiók (Belgrád, Újvidék) a politikai változásokat. Igaz, a mindenkori hatalomhoz való simulékonyság a szerb közmédiumok bevált túlélési modus vivendije. Viszont, a magyarországi viszonyokhoz képest az ellenzéki és főleg az „áruló” újságírókra sokkal nagyobb veszélyek leselkednek. A legkirívóbb eset, Slavko Čuruvija, laptulajdonos, szerkesztő meggyilkolása a saját lakása előtt, valamikor még a bombázások előestéjén. A mostani szerb miniszterelnök már többször is hangzatos ígéretet tett, hogy a tettesek rács mögé kerülnek. Ez nemrég meg is történt. Kiderült, ami világos volt a kezdet kezdetén, hogy a szerb titkosszolgálat végzett a szerkesztővel, aki egykor baráti viszonyban volt Milošević, ortodox kommunista nézeteiről ismert feleségével (Mirjana Marković, jelenleg emigráns Oroszországban), de később rendszerkritikussá vált. Ami végzetes hibának bizonyult. Viszont továbbra sem tudni, hogy ki volt a megbízó. Mint ahogy a meggyilkolt kormányfő, Zoran Đinđić esetében is valószínűleg örök titok marad, hogy ki rendelte meg likvidálását. A végrehajtók között egyébként itt is a titkosszolgálat emberei szerepeltek.

A laptulajdonos gyilkosságának felderítését viszont az az Aleksandar Vučić sürgette, aki a bűntett idején tájékoztatási miniszter volt és aki az akkori Európa talán legdrasztikusabb médiatörvényét jegyezte és fogadtatta el. Ennek alapján pedig üldözte az újságírókat. Csakhogy most éppen Európába (is) tart, ahol szívesen várja Orbán Viktor és addig támogatja ebbéli a törekvését Szerbiának, amíg ezt a szerb nép is így akarja (így tudósított az eseményről a vajdasági magyar sajtó).

Az unióban viszont eléggé rendszeridegen az újságírók gyilkolászása, ezért más módszerekhez kell nyúlni. A szerb válasz az idegesítő médiumokra, nem a reklámadó (habár a módszer tetszhet Vučićéknak), hanem az ellehetetlenítés egy másik módja. A Peščanik (Homokóra) nevű igencsak rendszerkritikus véleményportál, amelyet a szerb közmédiából két évtizeddel ezelőtt eltávolított két szerkesztőnő működtet, nemrég Angliában élő szerb tudósok elemzését közölte, amelyben tételesen bebizonyítják, hogy Vučić jobb kezének, Nebojša Stefanović belügyminiszternek a doktorija – közönséges plágium. „Ismeretlen” hackerek azonnal lebénították a Peščanik oldalát. Majd heteken keresztül, amíg az erre vonatkozó és a plágium tényét megerősítő cikkek jelentek meg az oldalon. Maga a miniszterelnök is nyilatkozott az ügyben és arra hivatkozva, hogy jeles tanulóként diplomázott jogból, azt mondta, hogy szerinte szó sem lehet plágiumról. Időközben kiderült, hogy ezen a gyorstalpaló magánegyetemen (Megatrend) nemcsak a belügyminiszter volt jeles nebuló, hanem a kormányzó haladók több másik vezetője is. De az ellenzék is kitett magáért. A legrosszabbul a Megatrend rektora járt, akivel elvitették a balhét. Kiderült, hogy az ő állítólag Londonban szerzett doktorija sem kóser, az általa megnevezett angol mentora nem is nagyon hallott róla. Nem csoda hát, hogy azóta is ettől hangos a szerb online média: „Szenzációs hétvégi akció a belgrádi Megatrend magánegyetemen: diploma mindössze 299 999 dinárért, doktori cím mindössze 499 999 dinárért! Csak a készlet erejéig!”.

A történelemhamisítás viszont simán halad

A jelenlegi jobboldali, egykor radikálisan nacionalista kurzus Szerbiában elsősorban azt szeretné, természetesen visszamenőleges hatállyal bebizonyítani, hogy a szerb nép a történelem során mindig is áldozat volt. Gábriel arkangyal szerb hangja Gavrilo Princip, aki egyértelműen hős volt és nem terrorista, mint ahogy azt, főleg Nyugaton, félremagyarázzák. Az első Jugoszláviában Principnek még nem volt nagy ázsiója, mert anarchista és baloldali volt, ezért a diktatórikus monarchia nem nagyon tudott mit kezdeni vele. Titoék viszont pont a baloldalisága miatt szerették és azért is, mert szerintük, szerb volt ugyan, de nem a Nagy Szerbia képe lebegett a szeme előtt, amikor Szarajevóban Ferdinándra és nejére lőtt, hanem a délszláv népek új közös otthona. A mostani szerbiai hangadók viszont évtizedekig a csetnik ideológia élharcosai és hirdetői voltak (cserben hagyott ősvezérüket, Šešeljt épp most akarja Szerbiának átpasszolni a Hágai Törvényszék), tehát a titoizmus és a kommunizmus esküdt ellenségei. Ezért kellett Principnek holtában ismét köpönyeget forgatnia: most már nincs semmilyen jugoszláv, baloldali, anarchista jellemvonása, hanem színtiszta szerb hazafi, akinek nemzete boldogulása lebegett a szeme előtt a már megjelölt időpontban. Ennek a történelmi tündérmesének rendezője nem más mint a pravoszlávvá avanzsált egykori szarajevói filmdirektor, Emir/Nemanja Kusturica.

Nos, a szerb néphőssé magasztosult Principet mentek ünnepelni a szerb állam vezetői, nem Szarajevóba, ahol a lövések 100 évvel ezelőtt eldördültek és ahol a többi érintett gyülekezett, hanem Visegrádba. Erről a városról annyit kell tudni, hogy Bosznia szerbek által ellenőrzött entitásában (Republika srpska) van és itt áll az UNESCO védelem alatt levő drinai híd. Erről szóló regényéért (Híd a Drinán) Ivo Andrić Nobel-díjat kapott. A bosnyák többségű városban a délszláv háború idején a boszniai szerb erők, az akkori Jugoszláv Néphadsereg hathatós támogatásával etnikai tisztogatást (magyarul: tömeggyilkosságot) hajtottak végre. Valószínűleg az ilyen történelmi előzmények vezérelték az (idegen) nemzet oltárán megtért Kusturicát, hogy itt építse fel az Andrić várost, amelynek egyik utcája a Princip nevet kapta. És figyeljünk csak oda: itt alakult meg az Andrić intézet, amelynek egyik célja a szerb nép történelmének tanulmányozása. Talán hozzá sem kell fűzni: a mindenkori áldozat szemszögéből.

És már bele is vágtak: történészek gyűltek össze a történelmi Visegrádban a Nagy Háború századik évfordulóján. Az Andrić intézet honlapján olvasom, hogy az orosz Jelena Guszkova kifejtette: „akik a történelem revízióját akarják és újabb „bizonyítékokat” hoznak fel az első világháború kiváltó okairól, a szerb népet akarják megvádolni, hogy bebizonyíthassák a szerbek a vétkesek mindig, így a kilencvenes évek történéseiért is.” A több ezer bosnyák áldozat pedig foroghat a sírjában, ha egyáltalán van neki.

Csak a valóság makacs

A valóság pedig az, hogy történelemszépítéssel, a rakoncátlan média megzabolázásával nem lehet új munkahelyeket teremteni. Az más lapra tartozik, hogy szavazatokat igen. A Vučić kormánynak olyan lépéseket kellene megtennie, amelyektől még ilyen nagy támogatottság mellett is irtózik. Csökkenteni kellene mintegy 800 ezer közszolga fizetését, a több mint 1,7 millió nyugdíjas járulékát és likvidálni (ezúttal nem újságírót) 161 állami tulajdonú vállalatot (ez mínusz 100 ezer munkahely). Összesen több mint 2,5 millió ember megélhetéséről, patetikusan a betevőjéről van szó. Mindezek helyett a kormány leváltott néhány rendőrkapitányt és a drogbárókat kikiáltotta közellenségeknek. Az ellenőrzése alatt álló bulvársajtó pedig ezzel szórakoztatja a nemzetet.

Vučić meg továbbra is azzal fenyeget, hogy most azonnal megváltoztatja Szerbiát. Az egyik neves gazdasági újságíró egy magasugróhoz hasonlította az első számú szerb vezetőt:

állandóan bemelegít, buzdításra szólítja fel a közönségét, a markába köp, igazgatja a felszerelését, el-elindul a léc felé, de ugrani sehogyan sem akarózik neki.

2014. július 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább