2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kakófóniában

Végel László
Végel László
Kakófóniában
(jasinski illusztrációja)

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi körben jelent meg):

Parafrázisok

Végre szikrázik a kora reggeli napsugár a több házak betonlapjain. Ritka lelki optimizmus vesz erőt rajtam. Dolgozni fogok, amíg az erőmből kitelik. A postás hozza a debreceni Forrás júliusi-augusztusi számában megjelenő Parafrázisok (Naplójegyzetek Márairól) lenyomatát.  Kis, karcsú könyvnyi anyag. Fűzi László nyugtázó levele után végleg megerősödött bennem a felismerés, hogy a Parafrázisok könyv formában is megjelenésre érdemes. Aztán a vajdasági magyar irodalom kiváló ismerője, a szegedi Virág Zoltán biztatására a Via Kelebia sorozat írásai között válogatok. Tárcák – nagyon szigorú válogatásban. A kötet vezérmotívuma peremvidék groteszk helyzetei. A peremvidéki élet ellenpontja. A Peremvidéki életben megfogalmazott újvidéki mementó ez esetben groteszk történetekké lényegül át. Néha felbukkannak a peremvidéki Svejkek. Úgy érzem, körbefognak. 

Play Márai

Be kell fejeznem a Schlemihl fattyúját. Aztán legyen, ami lesz. Ha még marad némi erőm és időm, akkor befejezem a Play Márait. A maradás tragikomédiáját. Ennek érdekében naponta csak tíz-tizenöt cigarettát szívok el. Sajnos, társaságban többet. Szerencsére, egyre kevesebbet vagyok társaságban.

Zűrzavar

Rémülten pillantok az újságok címoldalára. Dühöng a plágium-ügy. Ez minisztert azzal vádoltak meg, hogy doktorátusi dolgozatában plagizált.  A megvádolt minisztert szívósan védi a kormány.  Egyesek szerint akadémiai kérdésről van szó, mások szerint kormányellenes puccsról. Szörnyülködve olvasom az újságok öles címeit. A nagyhatalmak nagykövetei ármánykodnak a kormány ellen. Egyrészt azt olvasom, hogy az EU ultimátumot nyújt be a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség koalíciós kormányának, azt követelik, hogy Szerbia ítélje el Oroszországot, de Szerbia és kormánya nem fog térdre esni, másrészt pedig azt, hogy Vučić kormányfő Angela Merkel német kancellárasszonyt dicséri. Tomislav Nikolić államelnök hosszasan ecseteli a francia államelnök François Hollande jóindulatát. Teljes a zűrzavar!

Megváltoztak az idők

Évadzáró ünnepség az Újvidéki Színházban. Tudtommal az évadzáró rendezvény az évadról szól, ami ez esetben azt jelentette, hogy egymás után szónokoltak a politikusok, nem is egy, hanem fél tucat, aztán az igazgatók, nem egy, hanem újra legalább fél tucat, akiknek köszönő oklevelet adott át a színház. A politikai szónoklatok közben - mintegy kikapcsolódásként – az újvidéki Színművészeti Akadémia musicaleket adnak elő. Közben felcsendülnek a Hair dallamai is. Miről is szól az a musical? Úgy látszik elfelejtettük. Át kéne írni. Így: Valahol a távolból hallatszik az ismert melódia, de előtérben nyakkendős urak hazafias dalokat énekelnek. Közben politikai szónoklatok és hűségnyilatkozatok hangzanak el. Bizony, megváltoztak az idők. Hol vannak a hatvannyolcas lázadók? Utána fogadás, amelyen nem veszek részt, mert sietek haza, készülök az Ünnepi Könyvhét megnyitására. A nyáresti forróságban feléledt a szél, és elképzeltem, amint a színésznövedékek a politikusok előtt színe előtt éneklik a Hair egyik dacos dalát és közben Újvidék ege alatt köszönő okleveleket lebegtet a szél.  Valahol a Búza tér közelébe észbe kapok, nem a képzelet szüleményéről van szó, ez valóban megtörtént, csak akkor a szél még nem ébredt fel.

A közvetlen demokráciáról

Ahogy látom, az Újvidéki Színházban történtek után most a szabadkai Népszínházban lángoltak fel az ellentétek. A társulat nem támogatja az új igazgató kinevezését. Meggyőződésem szerint a legjobb, ha az illetékesek kikérik és meghallgatják a társulat véleményét, mert vallom, hogy a közvetlen demokrácia hasznos és jó útbaigazító. Főleg egy olyan kis közösségben, mint a miénk, hiszen immár alig vagyunk 250 ezren. De bevallom, az utóbbi időben elbizonytalanodtam. Miért? Látom, hogy a szellemi életünk törzsét képviselő fiatal értelmiségiek, írók és művészek, kritikusok elégedettek a jelenlegi állapotokkal. Ha nem lennének azok, akkor felemelnék a szavukat. Nem becsülném le őket, azzal a magyarázattal, hogy félnek. Ha szó nélkül elfogadják a történteket, akkor inkább nem szólok bele ebbe a dologba. Végül is, a saját jövőjükről döntsenek a fiatal nemzedék! Mi jogon avatkozzak én ebbe? Olyan jövőjük lesz, amilyet megérdemelnek. Elmondtam a magamét, s magamra maradtam. Hiába volt minden! Nagy fáradtság vett erőt rajtam.

Éjfél körül

Ne háríts mindent Isten akaratára. Cselekedj úgy, mintha nem létezne, akkor legalább egy másodpercnyi figyelemre méltat. Többet nem is követelhetsz.

Mi történik valójában?

Délutáni hírek. Se híre, sem hamva az ultimátumnak. Angla Merkel és Aleksandar Vučić találkozása. Az első jelentések szerint barátságos légkörben zajlottak le. Szó sincs semmiféle ultimátumról.  Semmiféle kormányellenes nagyköveti puccsról. Németország megbízható partnerei leszünk, ígéri Vučić. Akkor honnan ez a vaklárma? Akkor miért állította az egyik miniszter, hogy az európai nagyhatalmaknak nincs ínyűkre az, hogy Szerbiának az ország nagy többségének bizalmát élvező kormányfője van? Miért beszéltek a kormánykörök másképpen, mint a kormányfő?

Egy apa dilemmái

Az utcán találkozom egy VMSz-taggal. Szelíd és toleráns embernek tartom, azok közé sorolom, akik csendben teszik a dolgukat. Kiváló mesterember, aki időnként Újvidéken vállal munkát. Ritkán találkoztunk, évente egyszer, vagy kétszer, de soha sem beszéltünk a politikáról. Most azonban kifakadt.  Elmondta, hogy a napokban a fia hazajött Németországból, ahová kilencvenes évek elején menekült. Sokáig nem mert hazajönni, mert katonaszökevényként tartották számon. Újabban évente egyszer-kétszer hazalátogat. Most éppen itthon van, s a családi ebéden kitálalt. VMSz Szabadkán egy olyan igazgatót támogat, mondta, aki Milošević idején Arkan hűséges embere volt. Ő értette a célzást. Az anya, hogy elterelje a beszélgetést a kényes témáról, minden átmenet nélkül a rokonokról kezdett beszélni.  A fiú azonban továbbra is mereven az apja szeme közé nézve várta a választ. Ő pedig nyelt egyet és megjegyezte, hogy ő csupán a magyarság ügyét védi. A becsületedet védd meg és a fiadat, válaszolta a fiuk. Azóta nem mer a fia szemébe nézni. Nem kommentáltam az apa szavait. Arra gondoltam, hogy milyen nehéz apának lenni.

Hírek

Terjedelmes interjút közöl velem a belgrádi NIN. Annak örülök legjobban, hogy nem a politika került előtérbe, hanem az élet, a kultúra és a művek. Ha a politikáról kell szólnom, akkor azt érzem, hogy végtelen homoksivatagban gyalogolok. Ennek soha sem lesz vége. Érkezik a postás, átveszem a leveleket. A berlini kiadóm értesít a digitális könyveim eladásáról. Két digitális német nyelvű könyvem vásárolható meg az Amazonon, s az elszámolásból látom, hogy ezeknek a kiadványoknak is van esélyük. Nem vagyok pesszimista az irodalom jövőjét illetően. A kiadó levélben jelzi, hogy a nyár végén vagy a kora ősszel megbeszéljük a további együttműködést. Profi hozzáállás! Egy írónak ennyi is elég.

Szegeden

Szegeden megnyitom az 59. országos könyvhetet. Szóvá teszem az irodalom szubverzív jellegét. Elsiettem? Túl korán figyelmeztettem? Lehetséges. Abban viszont biztos vagyok, hogy korunk embere baljós jelenségekkel szembesül, s ilyenkor az irodalom mindig újjászületik. Kibírhatatlan hőségben mondom el a beszédemet a Dugonics téren. A megnyitó színhelyén megjelenik Ilia Mihály – szalmakalappal.  Végre vele is váltok néhány szót. Szememben ő az igazi nemzetegyesítő. Füzi László is feltűnik, arra biztat, hogy adjam ki könyv formájában is a Márairól szóló naplómat. Este Orcsik Roland moderálja az irodalmi estemet. Orcsik azok közé tartozik, akik szívügyüknek tartják a vajdasági irodalmat, ezért nem ellenszenvvel, hanem szeretettel gondol szülőföldjére. A vajdasági fiatal értelmiségiek között is kevesen ismerik olyan jól a délszláv irodalmat, mint ő. Az ő tudásával is gazdagodik a magyar kultúra.

Barátok és könyvek

Tegnap este rövid séta Anikóval Budapesten.  A város tele van külföldi fiatallal, s észreveszem, hogy rengetek új kávézó nyílt. Nem, mégsem lehet visszafordítani a történelem kerekét, merem remélni, hogy Budapest mégis megőrzi európai arculatát. Sokszor elkeserítenek a magyarországi hírek, a szörnyű politikai megosztottság, de szeretnék optimista lenni. Elsősorban a kultúrában bízom, talán az észre téríti a politikát. Talán. Dedikáltam a Bűnhődést és a Neoplanta avagy az Ígéret Földjét a Vörösmarty téren. Végre találkoztam régi ismerőseimmel, íróbarátaimmal. A hetvenes években kezdtem rendszeresen utazni Budapestre, akkor is a barátok és a könyvkereskedések voltak számomra a legfontosabbak. Most is ez vonz legjobban a fővároshoz. A barátok és a könyvek. A kiadómat érdekli a Márairól szóló napló. Sokan faggatnak az Urbán András rendezte Neoplantáról. Mikor vendégszerepel Budapesten? Erre nem tudok válaszolni, még azt sem tudom, hogy sor kerül-e rá.

Álljuk a sarat

Az Újvidéki Színház előadása, az Opera Ultima nyerte el a pécsi nemzeti fesztiválon, a POSZT-on, a legjobb előadásnak járó díjat. Külön öröm, hogy Elor Emina érdemelte ki a legjobb női főszereplőnek járó elismerést. Balázs Áront viszont a színész zsűri jutalmazta első díjjal. A Sterija Játékokon aratott siker után még egy nagy siker. Mindez, persze, több éves munka eredménye.  Állok a Vörösmarty téren, hallom a tapsot és tapsolni szeretnék. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy a vajdasági magyar irodalom is állja a sarat. Dedikálásom közben feltűnik Sinkovits Péter, hozza az új regényét. Sok sikert kívánok neki és a többi földimnek is.

2014. június 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább