2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A színház vonzásában

Végel László
Végel László
A színház vonzásában
Neoplanta

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi körben jelent meg):

Hol rejtezik Európa lelke?

Nem számítottam meglepetésre, de azért mégis a televízió előtt figyeltem az európai parlamenti választások kimenetelét. Némileg csökkent a jobbközép és a balközép közti különbség, továbbá előretörtek a szélsőjobb pártok. Számomra nem számít meglepetésnek. Franciaországban Maria Le Pen, szélsőjobbos EU-ellenes pártja nyert, Angliában pedig az euroszkeptikus Függetlenségi Párt diadalmaskodott. A többi nyugati ország többségében is erősödött a szélsőjobb. José Manuel Baroso az Európa Bizottság elnöke a választások után keserűen nyilatkozott az euroszkeptikus és a szélsőjobboldali pártok előretöréséről. Úgy vélte, hogy az európai polgárok elvesztették bizalmukat az európai hatalmi elitekben. Végre, egy őszinte vallomás. Úgy vélem ez általános jelenség, s nem csak az EU-t illeti. Valami készül Európában, a mélyben reng a föld, miközben a gyógyító erejű demokráciában reménykedünk. Félő azonban, hogy valami hiányzik ebből a demokráciából, mégpedig a tényleges demokrácia. A polgárok szavaznak, megválasztják a parlamenti képviselőiket, aztán hallgatásra lesznek ítélve.  Angela Merkel német kancellárasszonyt is megdöbbentette a szélsőjobb előretörése. Úgy tűnik a tekintélyes nyugati konzervatív pártok felriadtak, a továbbiakban a saját felelősségvállalásukat kellene mérlegelniük, hiszen a szélsőjobb többnyire éppen a jobbközép erők uralma idején erősödött. Európa keleti részében szintén hasonló tünetek jelentkeztek, csakhogy ott a részvételi arány sokkal alacsonyabb, mint a nyugaton. Érdekes, hogy azok az országokban, amelyek nagyobb támogatásban részesülnek kisebb volt a részvételi arány, mint azokban, amelyek adakoznak. Magyarországon a Fidesz fölényesen győzött, a Jobbik a második helyezést érte el. A magyarországi választási eredmények nagyon is eltérnek az európai átlagtól és inkább a szerbiai parlamenti választásokra emlékeztetnek. Azzal a különbséggel, hogy Szerbiában kihullottak a szélsőjobb pártok.  A jobboldal győzelme egy országban sem ilyen kifejezett, mint Magyarhonban. Bizonyára elkezdődik a pártok közötti vita, engem azonban főleg az érdekel, hogy mi történik a magyar társadalomban. Az értelmiségiek, az írók, a művészek elparentálják a pártokat, vagy az egyiket, vagy a másikat, engem azonban leginkább érdekel olyan regény, amely ezt a történetet bontja ki. Miféle dilemmák érlelődnek a magyar társadalomban? Hiába!  

Könyvek, könyvek…

Minden összetorlódott! A frankfurti Fischer Taschenbuchverlag szerkesztője Bärbel Gäthje közli levelében, hogy kezében tartja az Exterritóriumot, amely most második kiadásban, zsebkönyvként jelent meg. A Fischer Kiadó már hirdeti, hogy a könyv pontosan június 27-én kerül forgalomba. Aztán az újvidéki Akademska knjiga szerkesztő asszonya jelentkezik, a nyomdából kikerült a Neoplanta avagy az Ígéret Földje című regényem szerb nyelvű kiadása. Az előfizetők a napokban kapják kézhez a könyvet. Szeptemberben kerülnek sorra a promóciók. Majd ma befutott az újabb hír Nagybecskerekről, az ottani Városi Népkönyvtár kiadta az Időírás, időközben (2003-2004) címmel a naplójegyzeteim második kötetét.

Szerencsés találkozás

A kritikusok majd elmondják a véleményüket az idei Sterija Játékokról, amelyen szerepel az Újvidéki Színház előadása, az Urbán András rendezte Neoplanta is. Interjút adok az újvidéki televíziónak. Az újságírók az Urbánnal való együttműködésről faggatnak. A kritikusok már előbb észrevették, hogy ez szerencsés találkozás volt, és nekem ehhez nincs mit hozzáadnom. A kerekasztal beszélgetésen elmondom, hogy szó sincs a regény „megzenésítéséről”, az előadás Urbán András és a társulat szuverén műve.

Miről szól az üres nézőtér?

Fájdalmas ellentmondásban élek. Miközben a magyar kisebbségi politikai elit saját sikereit ecseteli, az átlagember egyre nagyobb gondokkal küzd. Nem vitatkozik már senki, hanem csendben távozik, félreáll és hallgat.  A félelem is eltompult, a lelkesedés is kialudt.  A sikerek közepette az elmúlt évtizedben a magyar kisebbség lélekszáma rohamosan csökkent. Csökken ma is! Vándorbotot vesznek közösségünk tagjai. Az Urbán András rendezte Neoplantában felmegy a függöny és látjuk az üres nézőteret. Ez a zárójelenet immár nem a színházról szól, nem is Újvidékről, hanem arról a szorongásról, amelyekről már évek óta jegyzeteltem: kihal itt a magyar mondat. Erről a gondomról manapság csak az egyszerű magyar emberekkel beszélgethetek. Többen is mesélik, hogy összeíráskor az anyaországba vagy a Nyugatra távozó gyerekeik nevét is bediktálták, hogy legalább látszatra többen legyünk. Jól tudják, hogy a gyerekek soha többé nem térnek vissza. Hallgatom őket, én is ezt tettem. Mindannyian belátjuk, hogy kis Sziszüphoszok vagyunk. A minap T. S. mesét egy bácskai esetről. Az apának jól menő autószerelő műhelye volt, de elérte a nyugdíjkort, s abban bízott, hogy a fia fenntartja a műhelyt, hiszen őt is ott dolgozik, még négy munkással. A vasárnap családi ebéden azonban a fiú bejelentette: bezárják a műhelyt, őt pedig már várja Németországban az új munkahely. SZ. Gy a közép bácskai eseteket ecseteli, amelyek arról szólnak, hogy sok esetben nem csupán az anyagi gondok miatt távoznak az emberek, hanem egyszerűen azért, mert rosszul érzik magukat Igaz a többségi fiatalok is búcsút intenek, ha másképpen nem, akkor magyar útlevéllel, ez is sajnálatos, de nem olyan végzetes, mint s kisebbségek esetében.

Osztálytalálkozó

Osztálytalálkozóra indulok Szenttamásra. Évek óta nyaranta összejövünk, s jól érezzük magunkat. Hargita az osztálytalálkozó szervezője elmondta, hogy az elmúlt évben senki sem halt meg közülünk. Nézem az utcákat, amelyeken egykor megfordultam, s fasorok mintha dúsabbak, gazdagabbak lennének, mint pár évvel ezelőtt. Vagy csak én áltatom magam? Hallgatom osztálytársaimat, sokkal többet tudok meg a valóságról, mint a különböző szónoklatokból.

Ki lép a dobogóra?

Szerbiában a szörnyű árvíz után egyes politikusok abban versengnek, hogy ki volt a nagyobb hős. Szerintem az igazi hős szerényen csak annyit mond: A feladatomat teljesítettem. Ugyanúgy, mint az apa, aki előteremti gyermekkének a mindennapi kenyeret, vagy az anya, aki neveli gyermekét. Munkáját végezte, mint a szántóvető paraszt. Bosszantó, hogy mindenből politikát csinálnak, csak azért, hogy az igazi politikai kérdéseket elkendőzzék. Ha így haladunk, akkor a következő szerbiai szépségkirálynő választáson is valamelyik politikus lép a dobogóra.

Az idei Játékok meghatározó személyisége: Urbán András

Éjszaka napvilágra kerülnek a Sterija Játékok bírálóbizottságnak döntései. Az első írek egyike, hogy Elor Emina Sterija díjas színésznő lett. Az emberek körülfogják, boldogan gratulálnak neki. Alig tudok hozzáférni, hogy gratuláljak. Aztán hallom a következő hírt. Az Újvidéki Színház a Neoplantáért kiérdemelte a legjobb előadásért járó díjat. Az Újvidéki Színháznak eddig is voltak kimagasló sikerei, de az idei „pálmának” van egy fontos momentuma. A rangos magyar társulat most olyan előadással szerepelt, amelyet vajdasági magyar szerző regényének motívumait felhasználva vajdasági magyar rendező, Urbán András állított színre. Mindezek után csak az jár az eszemben, hogy az idei Sterija Játékok meghatározó személyisége éppen Urbán András volt. Aztán következik a kisebbség komédia. Az egyik barátom hahotázó mail küld, amelyből kiderül, hogy az MNT lapja, az igazmondó Magyar Szó honlapja szerint történelmi turistakalauzt írtam.  

2014. június 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább