2021. október 24. vasárnap
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Noé és a marsall

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Noé és a marsall
Segtséget Szerbiának és Boszniának

Az öldöklés szétválasztott bennünket, a fuldoklás ismét összehozott!

Május 15-től kezdődően néhány nap alatt a hatalmas esőzések következtében, kilépett medréből több folyó Szerbia, Bosznia-Hercegovina, majd Horvátország területén is. Több tucat ember veszítette életét a katasztrófában és városokat, falvakat árasztott el a víz. Több ezren menekültek el (ők voltak a szerencsésebbek!) semmivé vált otthonukból, békésebb környezetben leltek átmeneti nyugalmat. Vajdaság ezúttal megúszta az árvizet, habár vészhelyzet volt ott is néhány helyen, főleg a Duna mentén. Újvidék, a Duna 1965-ös 100 (!) napos ostroma után, most már mobilgátakkal előzött meg minden nagyobb bajt.

A közösségi médián mintha ismét feléledt volna a volt Jugoszlávia szelleme, a szolidaritás számtalan formájában működött. A leglátványosabb gesztussal talán a világ egyik legjobb teniszezője, Novak Đoković szolgált, hiszen 600 ezer eurót ajánlott fel a kárvallottaknak. De hasonlóan cselekedett a két másik teniszcsillag is, Ana Ivanović és Jelena Janković is. Vedrana Rudan, a horvát irodalom fenegyereke vagy inkább leánya „Đoković marsall” című cikkében nemcsak ironizál: „a csetnik segít az usztasán, az usztasa a csetniken. Đoković a Facebookon lerajzolta Jugoszláviát és köszöntötte az övéit és minket is. Az öldöklés szétválasztott bennünket, a fuldoklás ismét összehozott!”

A teniszező felajánlása hatalmas sikert aratott. Egy Adnan Burina nevű tuzlai neurológus (nevéből ítélve bosnyák származású) nyílt levelet írt a sportolónak és ebben megköszönte, hogy a római torna megnyeréséért kapott díját a szerbiai, – és ez a fontosabb – a bosznia-hercegovinai és a horvátországi árvízkárosultaknak ajándékozta. „Lehet, hogy zavart, amikor a győzelmeid után három ujjadat a magasba tartottad, mert ez azon szakállas, torzonborz emberek feltartott három ujjára emlékeztetett, akik a gyilkolást ünnepelték körülöttem. De felfogtam, hogy a három ujj a te örökséged és jelképed. Ezek után, bármikor nézzem is meccseidet, a győzelmed után, én is felemelem a három ujjamat!” A délszláv háborúk után ez még békenyilatkozatnak is felfogható.

A politikusoknak már nehezebben ment a szolidaritás, hiszen például a Szerb Képviselőház kínos ülésén a honatyák megfúrták azt az indítványt, hogy járulékuk egy részét a segélyalapokba tegyék. Kompromisszumot kötöttek a lelkiismeretükkel, ezért az összeg nagy részét a költségvetésből veszik ki. Ennél önzetlenebbek voltak a börtönlakók: a Nisben raboskodók egynapi vacsorájukról, a Sremska Mitrovicában fogvatartottak pedig egynapi reggelijükről mondtak le.

A legaktívabb a katasztrófa napjaiban – természetesen - a miniszterelnök, Aleksandar Vučić volt, aki megjelent a legkritikusabb helyeken, kamerák előtt segélyeket osztogatott, kitartásra biztatott, saját kezűleg mentett ki embereket (emlékezetesek még a téli képek is, amikor Közép-Bácska hótorlaszain keresztül egy kisfiút vitt ölében a helikopterig). Majd visszament Belgrádba, és ellentmondást nem tűrő hangon rendreutasította a minisztereit. A rendkívüli helyzetek stábjának ülésén, amelyet a Pink nevű kereskedelmi csatorna élőben közvetített, a következő mondatok hangzottak el:

„Csend! Azt mondtam, egyetlen szót sem akarok hallani! Nem érdekel, hogy miniszter az illető, vagy bármi más!“

„Kifelé miniszter, ha késik egy ilyen eseményről!“

„Aki segíteni tud, segítsen! Aki nem, az hallgasson!“

A láthatóan a lelke mélyéig megrendült kormányfő, talán megnyugtatásként azt is elmondta, hogy Obrenovac-szerte (a legsúlyosabban érintett város) holttestek vannak vízben, de nem mondja meg a számukat, ameddig a vészhelyzet tart. Hogy elkerüljék a pánikot!?

Ezt követően, Vučić a néhai Josip Broz Tito egyik II. világháborús mondata nyomán („Prozor városának el kell esnie!”) a legfontosabb feladatként Šabac, 100 ezres város megvédését jelölte ki: „Šabacnak nem szabad elesnie!”. Szerencsére nem is következett be katasztrófa a városban, de gyanítható, hogy nem az alapos felkészültség miatt.

Az energikus, újonnan megválasztott kormányfő nem kímélte a šabaci lakosokat sem és megfedte őket felelőtlen viselkedésük miatt, mert nem akarják elhagyni elárasztott lakóhelyüket és ezért neki és embereinek rájuk kell törniük, hogy kimentsék őket. Ám valójában a rend és fegyelem helyett, inkább a káosz uralkodott azokban a napokban Szerbiában.

A Szerb pravoszláv egyház is sajátságosan állt hozzá a történtekhez. Első embere, Irinej pátriárka: „Ez nem büntetése Istennek, hanem figyelmeztetése, hogy letérjünk a bűn és törvénytelenség útjáról.” Nem más váltotta ki a főpap aggodalmát, mint a tervezett meleg felvonulás Belgrádban, amit később, ki tudja hányadszor, le is mondtak. Ennél konkrétabb volt a montenegrói pátriárka, Amfilohije, aki az Eurovíziós győztest, Conchitát okolta az árvizekért.

Hat nappal az árvízhelyzet kezdete után megszólaltak a szakemberek is, a belgrádi Erdészeti Kar tanárai. Szerintük az árvíz elkerülhetetlen volt, de a károkat lényegesen enyhíteni lehetett volna. Először is a költségvetésből kispórolták a katasztrófavédelmi pénzeket, és amíg Ausztria például 60 millió eurót tesz félre ilyen esetekre, addig Szerbia alig 300 ezret. Persze kérdés, hogy ez a szerény összeg is az illetékesek rendelkezésére áll, vagy csak fiktív tétel. A megelőzés hiányában a kár meghaladhatja az 1 milliárd eurót.

Még legalább két oka van annak, hogy a szerbiai (és részben vonatkozik ez a boszniai, kevésbé a horvátországi helyzetre) árvíz következményei ennyire súlyosak. Egyrészt számos városban szinte akadálytalanul zajlik a tervszerűtlen, jórészt engedély nélküli építkezés; sok helyen közvetlenül az árterületeken emeltek fel házakat. Talán még nagyobb károkat okoz a szemét, ami több folyómedret is eltorlaszolt. Például a Kruševac környéki víztározó felszínén több hektárnyi műanyag flakon és zacskó lebeg.

Amíg a károk felmérése folyamatban van, gazdasági elemzők arra mutatnak rá, hogy a szerb kormánynak alibiként szolgálnak az árvizek és az unió által (is) követelt reformok nemcsak lelassulnak, de el is maradnak. Szerbiának újra kellene terveznie a többi között a nyugdíj- és közigazgatási rendszerét, magyarul csökkenteni a nyugdíjakat és elbocsátani kb. 20 ezer közalkalmazottat. Ezt viszont még a Noé szerepét felvállaló kormányfő sem meri megkockáztatni. 

2014. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2014. május 24. 1:13:13

Javítsátok ki a szövegben lévő elírást. Novák csak 600 ezer eurót adott és nem 600 milliót. Annyit még az EU sem fog adni...Figyeljetek oda, hogy a jó írást ilyen szarvashibával ne rontsátok el.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább