2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A citromfa árnyékában

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A citromfa árnyékában
A szerző felvétele

... ültünk Tel Aviv főutcájának számító Dizengof út egy kis zugában, hazai ihletésű, piros kockás asztalterítők társaságában.

A dundi pincérnő egy újoncot tanítgat, a vendégekkel vicces, oldott viszonyt mímel, igazi pedagógusként.

A fiatalok aránya meglepően magas. Azt mondják Izrael nemcsak államnak fiatal(66), hanem a lakosai is azok. Az átlagot valószínűleg befolyásolják azok a tolókocsiban ülő idősek, akiket többnyire ázsiai fiatalok ápolnak. Nagyon sok ilyen szokatlan páros sétál Tel Aviv, Jeruzsálem, Netanya, Haifa utcáin. Akárcsak az egyenruhás fiatalok, akik közül sokan magukkal cipelik fegyverüket. Meg lehet szokni, csak akkor fészkelődtem egy busz ülésén, amikor egy fekete bőrű gyalogos hanyagul ölbe tartott géppisztolyának csöve pont a jobb vesémet vette célba. Ezek töltött fegyverekkel járnak? Pánikra semmi ok, a legjobb orvosi ellátás is Izraelben van. Azért a ravasz körül ne babráljon!

A katona előbb szállt le, mint mi, így a haifai kórházszoba csábító ábrándképe is tovaszáll. Figyelem az autópályáknak álcázott stadionok rengetegét, ahogyan egymást szelik alulról, felülről, oldalról, majd a másikról. Itt bezzeg van elég „néző“, abban a pillanatban úgy tűnt, mind a két millió gépkocsi a „lelátókon“ araszolt. A dugók még budapesti mércékkel is hatalmasok, a vezetési stílus türelmetlenül dudálós. Viszont nem láttam karambolt, aminek ellentmond az autók külseje: ezek magukon viselik a koccanásos idők vasfogát.

Utaztunk helyi busszal, távolságival, vonattal, fogaskerekűvel Haifában, ugyanott Metronittal (ami busz és metró keveréke), taxival. És találkoztunk egy tevével a Júdeai sivatagban (via Holt tenger), amelynek szolgálatait beduin gazdája öt sékelért a turisták rendelkezésére bocsátja. Felsegíti őket a térdelő állat hátára, majd fényképezkedés és kész. A beduinok egyébként a sivatag árnyasabb lankáin dobozszerű (bádog?) tákolmányban élnek. Tartósabb háztartásra nem rendezkednek be, mert rendületlenül vándorolnak. Állítólag nem sikerült az a kormányprogram, amellyel építettek volna nekik egy állandó lakótelepet. Érdeklődésük hiánya miatt ez elmaradt.

A Jeruzsálemhez vezető utak mellett is láthatók azok a vitatott falak, amelyeket 2002-ben kezdett emelni a zsidó állam, az akkoriban igen elszaporodott öngyilkos merénylők kiszűrésére. Már nem hír, de naponta lőnek gránátokat a Hamasz ellenőrzése alatt álló Gázából a dél-izraeli településekre. Az újságíróból lett idegenvezető magyarázza az indiai turistának, hogy a Hamasz a politikába beemelt iszlámizmus. Az amerikaiak kényszerítették ki, hogy ez a terrorszervezet részt vehessen a palesztin területeken tartott választásokon. Az eredmény:  a palesztin elnök, aki a vetélytárs Fatah mozgalom vezetője, be sem teheti a lábát a Gázai övezetbe. Az indiai turista miután mindezt végihallgatja, magában így motyog: „az indiai-pakisztán konfliktust értem, vagy azt hiszem, hogy értem, de ezt nem nagyon“.

Közben megérkezünk a Holt tengerhez, amely a természetesnél gyorsabban szárad, ezért Izrael és Jordánia közös akcióval igyekszik a folyamatot lassítani. A még megmaradt vízben önfeledt orosz turisták sározzák magukat feketére, fényképezkednek és mindezt a vodkaivás bajnokainak fölényével teszik. Tehát: üvöltve.

Különben is úton-útfélen az orosz nyelvbe ütközik az ember, a héber mellett ez a nyelv a legdominánsabb (az utóbbi évtizedekben a legtöbb bevándorló Oroszországból érkezett). Hiába szabadkozom az angol nyelv pajzsa mögül, hogy néhány árva szót leszámítva nem tudok kommunikálni ezen a nyelven, a legtöbbször mégis leoroszoznak. Már eszembe jutott az is, hogy egy ukrán zászlót teszek a fejemre, Arafat után szabadon. De túl kockázatos lett volna...

Magyar szavakat csak ritkán hallani, viszont sabaci munkásokkal találkoztam a Siratófalnál. Találkoztam? Még le is fényképeztem őket. Egy építkezésen dolgoznak. Ők is lefényképeztek engem.

Aztán a Függetlenség napjának estéje a tengerparti Netanyaban ér bennünket. Több tízezren voltak a város főterén: volt tűzijáték, koncert és vattacukor. És este hatkor lezárták a negyedet: a hevenyészett kerítések bejáratainál minden belépőt átvizsgáltak. A terroristák is szeretik a szimbolikus robbantásokat. Egy, a körülzárt területen rekedt autót a rendőrség éppen elszállítja. A téren számos fegyveres katona, csoportokban verődve, csevegve egymás között. Meg lehet szokni. Csak a csövüket tartsák lefelé, mert egy söprűnyél is elsülhet.

A reggelinél egy középkorú hölgy átszól magyarul az asztalunkhoz. Kiderül: Chilében él, ott is született, de a szüleivel mindig magyarul beszélt. Nagyon hiányzik neki a magyar konyha, és azon belül is a nagymama főztje. Aki hosszabb ideig próbált jóhiszeműen viszonyulni az izraeli gasztronómiához, az tudja miről beszél.

2014. május 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább