Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A citromfa árnyékában
Bódis Gábor
... ültünk Tel Aviv főutcájának számító Dizengof út egy kis zugában, hazai ihletésű, piros kockás asztalterítők társaságában.
A dundi pincérnő egy újoncot tanítgat, a vendégekkel vicces, oldott viszonyt mímel, igazi pedagógusként.
A fiatalok aránya meglepően magas. Azt mondják Izrael nemcsak államnak fiatal(66), hanem a lakosai is azok. Az átlagot valószínűleg befolyásolják azok a tolókocsiban ülő idősek, akiket többnyire ázsiai fiatalok ápolnak. Nagyon sok ilyen szokatlan páros sétál Tel Aviv, Jeruzsálem, Netanya, Haifa utcáin. Akárcsak az egyenruhás fiatalok, akik közül sokan magukkal cipelik fegyverüket. Meg lehet szokni, csak akkor fészkelődtem egy busz ülésén, amikor egy fekete bőrű gyalogos hanyagul ölbe tartott géppisztolyának csöve pont a jobb vesémet vette célba. Ezek töltött fegyverekkel járnak? Pánikra semmi ok, a legjobb orvosi ellátás is Izraelben van. Azért a ravasz körül ne babráljon!
A katona előbb szállt le, mint mi, így a haifai kórházszoba csábító ábrándképe is tovaszáll. Figyelem az autópályáknak álcázott stadionok rengetegét, ahogyan egymást szelik alulról, felülről, oldalról, majd a másikról. Itt bezzeg van elég „néző“, abban a pillanatban úgy tűnt, mind a két millió gépkocsi a „lelátókon“ araszolt. A dugók még budapesti mércékkel is hatalmasok, a vezetési stílus türelmetlenül dudálós. Viszont nem láttam karambolt, aminek ellentmond az autók külseje: ezek magukon viselik a koccanásos idők vasfogát.
Utaztunk helyi busszal, távolságival, vonattal, fogaskerekűvel Haifában, ugyanott Metronittal (ami busz és metró keveréke), taxival. És találkoztunk egy tevével a Júdeai sivatagban (via Holt tenger), amelynek szolgálatait beduin gazdája öt sékelért a turisták rendelkezésére bocsátja. Felsegíti őket a térdelő állat hátára, majd fényképezkedés és kész. A beduinok egyébként a sivatag árnyasabb lankáin dobozszerű (bádog?) tákolmányban élnek. Tartósabb háztartásra nem rendezkednek be, mert rendületlenül vándorolnak. Állítólag nem sikerült az a kormányprogram, amellyel építettek volna nekik egy állandó lakótelepet. Érdeklődésük hiánya miatt ez elmaradt.
A Jeruzsálemhez vezető utak mellett is láthatók azok a vitatott falak, amelyeket 2002-ben kezdett emelni a zsidó állam, az akkoriban igen elszaporodott öngyilkos merénylők kiszűrésére. Már nem hír, de naponta lőnek gránátokat a Hamasz ellenőrzése alatt álló Gázából a dél-izraeli településekre. Az újságíróból lett idegenvezető magyarázza az indiai turistának, hogy a Hamasz a politikába beemelt iszlámizmus. Az amerikaiak kényszerítették ki, hogy ez a terrorszervezet részt vehessen a palesztin területeken tartott választásokon. Az eredmény: a palesztin elnök, aki a vetélytárs Fatah mozgalom vezetője, be sem teheti a lábát a Gázai övezetbe. Az indiai turista miután mindezt végihallgatja, magában így motyog: „az indiai-pakisztán konfliktust értem, vagy azt hiszem, hogy értem, de ezt nem nagyon“.
Közben megérkezünk a Holt tengerhez, amely a természetesnél gyorsabban szárad, ezért Izrael és Jordánia közös akcióval igyekszik a folyamatot lassítani. A még megmaradt vízben önfeledt orosz turisták sározzák magukat feketére, fényképezkednek és mindezt a vodkaivás bajnokainak fölényével teszik. Tehát: üvöltve.
Különben is úton-útfélen az orosz nyelvbe ütközik az ember, a héber mellett ez a nyelv a legdominánsabb (az utóbbi évtizedekben a legtöbb bevándorló Oroszországból érkezett). Hiába szabadkozom az angol nyelv pajzsa mögül, hogy néhány árva szót leszámítva nem tudok kommunikálni ezen a nyelven, a legtöbbször mégis leoroszoznak. Már eszembe jutott az is, hogy egy ukrán zászlót teszek a fejemre, Arafat után szabadon. De túl kockázatos lett volna...
Magyar szavakat csak ritkán hallani, viszont sabaci munkásokkal találkoztam a Siratófalnál. Találkoztam? Még le is fényképeztem őket. Egy építkezésen dolgoznak. Ők is lefényképeztek engem.
Aztán a Függetlenség napjának estéje a tengerparti Netanyaban ér bennünket. Több tízezren voltak a város főterén: volt tűzijáték, koncert és vattacukor. És este hatkor lezárták a negyedet: a hevenyészett kerítések bejáratainál minden belépőt átvizsgáltak. A terroristák is szeretik a szimbolikus robbantásokat. Egy, a körülzárt területen rekedt autót a rendőrség éppen elszállítja. A téren számos fegyveres katona, csoportokban verődve, csevegve egymás között. Meg lehet szokni. Csak a csövüket tartsák lefelé, mert egy söprűnyél is elsülhet.
A reggelinél egy középkorú hölgy átszól magyarul az asztalunkhoz. Kiderül: Chilében él, ott is született, de a szüleivel mindig magyarul beszélt. Nagyon hiányzik neki a magyar konyha, és azon belül is a nagymama főztje. Aki hosszabb ideig próbált jóhiszeműen viszonyulni az izraeli gasztronómiához, az tudja miről beszél.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >
„A nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele annak, hogy Szerbia előre haladjon az európai úton”!
Nem lehet, tehát, azt mondani, hogy a szerb állam vezetősége – köztük Kovács Elvira, a parlament >