2019. augusztus 17. szombat
Ma Jácint, Réka, Hetény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A citromfa árnyékában

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A citromfa árnyékában
A szerző felvétele

... ültünk Tel Aviv főutcájának számító Dizengof út egy kis zugában, hazai ihletésű, piros kockás asztalterítők társaságában.

A dundi pincérnő egy újoncot tanítgat, a vendégekkel vicces, oldott viszonyt mímel, igazi pedagógusként.

A fiatalok aránya meglepően magas. Azt mondják Izrael nemcsak államnak fiatal(66), hanem a lakosai is azok. Az átlagot valószínűleg befolyásolják azok a tolókocsiban ülő idősek, akiket többnyire ázsiai fiatalok ápolnak. Nagyon sok ilyen szokatlan páros sétál Tel Aviv, Jeruzsálem, Netanya, Haifa utcáin. Akárcsak az egyenruhás fiatalok, akik közül sokan magukkal cipelik fegyverüket. Meg lehet szokni, csak akkor fészkelődtem egy busz ülésén, amikor egy fekete bőrű gyalogos hanyagul ölbe tartott géppisztolyának csöve pont a jobb vesémet vette célba. Ezek töltött fegyverekkel járnak? Pánikra semmi ok, a legjobb orvosi ellátás is Izraelben van. Azért a ravasz körül ne babráljon!

A katona előbb szállt le, mint mi, így a haifai kórházszoba csábító ábrándképe is tovaszáll. Figyelem az autópályáknak álcázott stadionok rengetegét, ahogyan egymást szelik alulról, felülről, oldalról, majd a másikról. Itt bezzeg van elég „néző“, abban a pillanatban úgy tűnt, mind a két millió gépkocsi a „lelátókon“ araszolt. A dugók még budapesti mércékkel is hatalmasok, a vezetési stílus türelmetlenül dudálós. Viszont nem láttam karambolt, aminek ellentmond az autók külseje: ezek magukon viselik a koccanásos idők vasfogát.

Utaztunk helyi busszal, távolságival, vonattal, fogaskerekűvel Haifában, ugyanott Metronittal (ami busz és metró keveréke), taxival. És találkoztunk egy tevével a Júdeai sivatagban (via Holt tenger), amelynek szolgálatait beduin gazdája öt sékelért a turisták rendelkezésére bocsátja. Felsegíti őket a térdelő állat hátára, majd fényképezkedés és kész. A beduinok egyébként a sivatag árnyasabb lankáin dobozszerű (bádog?) tákolmányban élnek. Tartósabb háztartásra nem rendezkednek be, mert rendületlenül vándorolnak. Állítólag nem sikerült az a kormányprogram, amellyel építettek volna nekik egy állandó lakótelepet. Érdeklődésük hiánya miatt ez elmaradt.

A Jeruzsálemhez vezető utak mellett is láthatók azok a vitatott falak, amelyeket 2002-ben kezdett emelni a zsidó állam, az akkoriban igen elszaporodott öngyilkos merénylők kiszűrésére. Már nem hír, de naponta lőnek gránátokat a Hamasz ellenőrzése alatt álló Gázából a dél-izraeli településekre. Az újságíróból lett idegenvezető magyarázza az indiai turistának, hogy a Hamasz a politikába beemelt iszlámizmus. Az amerikaiak kényszerítették ki, hogy ez a terrorszervezet részt vehessen a palesztin területeken tartott választásokon. Az eredmény:  a palesztin elnök, aki a vetélytárs Fatah mozgalom vezetője, be sem teheti a lábát a Gázai övezetbe. Az indiai turista miután mindezt végihallgatja, magában így motyog: „az indiai-pakisztán konfliktust értem, vagy azt hiszem, hogy értem, de ezt nem nagyon“.

Közben megérkezünk a Holt tengerhez, amely a természetesnél gyorsabban szárad, ezért Izrael és Jordánia közös akcióval igyekszik a folyamatot lassítani. A még megmaradt vízben önfeledt orosz turisták sározzák magukat feketére, fényképezkednek és mindezt a vodkaivás bajnokainak fölényével teszik. Tehát: üvöltve.

Különben is úton-útfélen az orosz nyelvbe ütközik az ember, a héber mellett ez a nyelv a legdominánsabb (az utóbbi évtizedekben a legtöbb bevándorló Oroszországból érkezett). Hiába szabadkozom az angol nyelv pajzsa mögül, hogy néhány árva szót leszámítva nem tudok kommunikálni ezen a nyelven, a legtöbbször mégis leoroszoznak. Már eszembe jutott az is, hogy egy ukrán zászlót teszek a fejemre, Arafat után szabadon. De túl kockázatos lett volna...

Magyar szavakat csak ritkán hallani, viszont sabaci munkásokkal találkoztam a Siratófalnál. Találkoztam? Még le is fényképeztem őket. Egy építkezésen dolgoznak. Ők is lefényképeztek engem.

Aztán a Függetlenség napjának estéje a tengerparti Netanyaban ér bennünket. Több tízezren voltak a város főterén: volt tűzijáték, koncert és vattacukor. És este hatkor lezárták a negyedet: a hevenyészett kerítések bejáratainál minden belépőt átvizsgáltak. A terroristák is szeretik a szimbolikus robbantásokat. Egy, a körülzárt területen rekedt autót a rendőrség éppen elszállítja. A téren számos fegyveres katona, csoportokban verődve, csevegve egymás között. Meg lehet szokni. Csak a csövüket tartsák lefelé, mert egy söprűnyél is elsülhet.

A reggelinél egy középkorú hölgy átszól magyarul az asztalunkhoz. Kiderül: Chilében él, ott is született, de a szüleivel mindig magyarul beszélt. Nagyon hiányzik neki a magyar konyha, és azon belül is a nagymama főztje. Aki hosszabb ideig próbált jóhiszeműen viszonyulni az izraeli gasztronómiához, az tudja miről beszél.

2014. május 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább

Hívd fel egy barátod

Az, hogy „A korrupció öl” (ez volt a Colectiv tűzesetet követő országos tüntetések és tiltakozások központi >

Tovább

Az új osztály és a múltgyalázás

A múltgyalázás az új kleptokapitalista osztály politikai terméke, az új osztály ezzel kompromittálja az egyébként is >

Tovább