2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Belocsolás – szociológiai megközelítés

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Belocsolás – szociológiai megközelítés
Locsolás

„Falu végén tó van / adjál pénzt oszt jó van.” Szerbhorváth György (Librarius):

Tudományos tézisünk szerint a húsvéthétfő semmi más, mint a nemzetközi nőnap meghosszabbítása ugyanolyan eszközökkel. De ha május elsejével vetjük össze, akkor sem tévedünk óriásit. A közös többszörös a három ünnepben, hogy azoknak, akik és ahogyan erőteljesen megünneplik, fogalmuk sincs, hogy mit ünnepelnek, honnan is erednek az ünnepi szokások. Sőt, egyáltalán arról sincs fogalmuk, mik a szokások. A lényeg ugye nem is ez.

Március nyolcadika érdemtelenül felejtődik el, mert a magyar világban ezt erősen összekötik a szocializmussal, pedig hát az a nők egyenjogúságával függ össze. Különben is, nőnapokon a férfiak csak a virágosig jutnak el, utána jöhet az önfeledt vigadozás. Jó esetben, mert ma már az intézmények java nem szervez nőnapi ebédet, bulit, hogy aztán a polgármestert, a téesz-elnököt és a fél tanári kart traktoron vigyék haza, kiterítve. Ugyanez a traktor jó szolgálatot tett május elsején is, így például korán reggel a zenés ébresztőt erről szolgáltatták, körbejárva a falu utcáit.

Mármost mifelénk újabban is ez a szokás, a traktoros felvonulás, minek folyományaképp a zenekar csak akkor hallatszódik, ha leállítják a járgányt, illetve a szaxofon a kipufogó ritmusára áll rá, tehát jobb is, ha nem hallatszódnak. Mindkét ünnepnapon az a borzalmas, hogy miközben az ember végre tovább aludhatna, hajnali hatkor megjelennek a már pálinkázgató legények, és nagy ordítozással zavarják ki a szomszédból a lányokat. Azt is nehéz eldönteni, örvendetes-e, hogy újabban visszatértek a jéghideg vödörnyi vízhez. Ennek előnye, hogy délutánra a hölgyek nem lesznek borzasztó büdösek a legolcsóbb kölniktől – akadt már olyan ismerős, aki rosszul is lett a szagos víztől –, ugyanakkor megnő a tüdőgyulladás esélye. És hát pont azok nem élvezik egy cseppet sem, legalábbis eme részét, akiket köszöntenek a locsolkodással  – a nők.

Aztán ott van a gazdasági vonzat. Míg a férfiak letudják minimális költségekkel, átöntenek anyuka megunt kölnijéből és felvizezik, és ingyér orvosolhatják a húsvétvasárnap összehozott másnaposságot is, addig a lányos családok nemcsak tojást vagy csokinyuszit osztogathatnak, hanem illő egy kis pénzmaggal is jutalmazni a locsolkodó haszonmaximalizáló stratégiáját. Az egy dolog, hogy az én nagymamám ilyenkor minden unokának száz márkát adott (a leányunokának is), de azt mai fejjel másnak, mint bunkóságnak nem nevezhetjük, mint amikor csapatba verődve jártuk a falut, meglátogattuk osztálytársnőinket, ettünk-ittunk, és a hímes tojást aztán elhajigáltuk vagy egyértelműen arra utaltunk, hogy pénzt kérnénk helyette… A mocsokság teteje persze az volt, hogy szegényebb osztálytársnőinket, akiknél nem számítottunk anyagi ellentételezésre, fel sem kerestük. Ha meg még locsolóversikét is számon kértek tőlünk, hát néztünk, mint borjú az újkapura.

Csoda hát, ha jónéhány leányzó inkább elbújik, bezárkózik, de nem csak mikroökonómiai okokból? Mert kinek van kedve fogadni azt a sok majmot, aki verset sem tud, csak inni és a markát tartani? Vagy akik mennek házról házra, rugdossák a vaskapukat, és a házőrző szukától kezdve a már bottal csoroszkáló vénasszonyokig mindenkit meglocsolnak? Mert a biznisz, az biznisz. Hisz annyi lövésük sincs a népszokáshoz, hogy az legesleginkább az előadósorban lévő leányokra vonatkozik. Este meg jöhetett a bál, már ha a fiúk közül lábon maradt valaki, a leányok meg manapság azzal vannak elfoglalva, hogy kirakják luftolni a bebüdösített ruháikat, hisz aznap több öltözéknyi válik áldozattá, majd magukról is leáztatják a szagot, amely eredeti hamisítvány parfümből származik.

Persze a fenti elemzés féloldalas, mint minden gazdasági elemzés. Hisz a kiadási oldalon túl ott a bevételi, így magától értetődő, hogy a lányoknak nagyon nem mindegy, meglocsolja-e őket a szimpátiájuk, és piaci verseny folyhat köztük ama tekintetben, kinek hány locsolója volt, kerüljön az bármibe. Akinek egy sem, az pedig nyilván „inflálódott”.

Így hát ezek után nem csoda, hogy manapság az olyas fajta locsolóversek népszerűek (az erotikus-perverzeken túl), mint például:

Falu végén tó van,
adjál pénzt oszt jó van.

Avagy:

Bal zsebemben kölni,
jobb zsebemben bicska,
ha adsz egy ezrest,
a jobb nem lesz nyitva!

Híven szemléltetve, hogy világunk elanyagiasodott s a többi. Ha ezt Marx megélte volna, A tőkében biztosan kielemzi a locsolkodás fenoménjét.

2014. április 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hogyan értelmezhető a VMSZ és a MM vezetőinek Szent István-napi beszéde?

Amennyiben a VMSZ és a MM netán/mégis (ki)„békülne, összeborulna”, az egyúttal az egyébként is csaknem teljesen >

Tovább

Az igazság Csernobilban van

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni >

Tovább

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább