Ma Judit, Xénia, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kultúrcetlik
Gerold László
„Kit érdekel, hogy Kosztolányi Dezső, a vérbeli író számára mennyire idegen volt a politika?” Gerold László (Vajdaság Ma):
(…) Színházi világnap – volt, legalábbis a sokéves hagyomány szerint szerte a világban, csak legszűkebb környezetünk feledkezett meg róla. Holott a színház legnagyobb évi ünnepe. Azoké, akik a színházat csinálják, s azoké is, akik számára a színház van. Olyan nap, családi ünnep, amit együtt kell(ene) méltón ünnepelni színházbélieknek és nézőknek. Erre ösztönöz, figyelmeztet a színházi világnapra írt üzenet, amit március 27-én minden színházban felolvasnak és lehetőleg az újságok is leközölnek. Most itt nálunk ez nem történt meg. Az Újvidéki Színházban, ha jó emlékszem, évek múltán először nem volt a színház világünnepén előadás, ami legenyhébben szólva felelőtlenség a színház és vezetése részéről önmaga és közönsége iránt is. Ezt csak tetézte, hogy a Magyar Szó nemhogy nem közölte le Brett Bailey dél-afrikai író, színházi ember szép és okos szavait, de nem is emlékeztette olvasóit erre a fontos ünnepre. Igaz, a másnapi Teátrum leközölte a világnapi üzenetet, de ez nem mentheti fel sem a színházat, sem pedig az újságot mulasztása alól. Hogy előadás miért nem volt, arról a színháznak illene, sőt kellene számot adnia, hogy az újság szóra sem méltatta a színházi világnapot, az könnyen érthető, mivel egyetlen téma okkupálta akkortájt, előtte is, utána is napokon át: a külhoni parlamenti választás.
Szoboravatás, képtárnyitás – két olyan, önmagában fontos, de furcsán időzített esemény zajlott Szabadkán, amelyhez a kultúra ürügyül szolgált a politika számára. Szép, dicséretes, hogy Szabadkán van egy új Kosztolányi-szobor. Az is jó ötlet, hogy a szabadkai Kosztolányit, aki még nem lett pesti lakos, idézi fel. Azt már nehezen lehet megmagyarázni, miért a költő születésének 129. évfordulóján leplezte le a városba látogató magyar miniszterelnök ezt a szobrot. Illetve lehet, azért, hogy a szavazatgyűjtő elnök leleplezhesse a Szabadkáról indult nagy magyar író szobrát. Kampányfogás. Nem lehetett kivárni a következő évet, amely kerek évforduló lesz, olyan alkalom, amikor az erre érdemesültek például szobrot kapnak. Hasonló a helyzet a képtárral is, amit valóban régóta aktuális létrehozni. De miért éppen most került erre sor? Hát azért, amiért a Pacsirta, Az aranysárkány, a Szegény kisgyermek panaszai írójának egész alakos szobrát saját dicsőségére utcai piedesztálra gondolta emelni az eszközökben nem válogató politika. Kit érdekel, hogy Kosztolányi Dezső, a vérbeli író számára mennyire idegen volt a politika, ha olykor bele is ártotta magát, szerencsétlenül rosszkor és rosszul tette.
Kultúrszociológia, hol vagy? – Hogy mind a színházi világnapról való megfeledkezés, mind a szoboravatás és a képtárnyitás izgalmas kultúrszociológiai téma lenne, ha ez a tudományos diszciplína errefelé létezne, az nem lehet kérdéses. Ahogy az sem, hogy a Magyar Tanszék körül kialakult, hatalmi arroganciával gerjesztett asszisztensválasztási botrány beszédmódja is olyan téma, ami megérne egy szakszerű kultúr- és ízlésszociológiai vizsgálódást. Az viszont vizsgálódás nélkül is egyértelmű, hogy vitakultúránk katasztrofális. Ha valaki tényekre hivatkozva párbeszédet kezdeményez, mint tette ezt a kérdésben két legilletékesebb egyetemi rendes tanár, az ne számítson rá, hogy „vitapartnereik” válasza hasonlóképpen tényekre épül, hogy tényeket tényekkel próbálnak szembesíteni, cáfolni. Viszont csúsztatásokkal, sértegetésekkel gátlástalanul fognak élni, s éltek is. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tartuffe és Orgon
Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >
Vajdasági írók vajdasági írókról
Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >
Hajnal Jenő minden határt túllépett
Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >
Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról
Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >
A szívderítő buli részesei
És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >
Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?
Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >
A Pásztor-világ második nagy kultúrbotránya
Az első kétségkívül a szabadkai Népszínház magyar társulata "betörésének" kísérlete volt egy szélsőjobbos káder kinevezésével. Ekkor >
A „párbaj”
Verekedésre nem került sor, csak kávéházi veszekedésre. Vuk Jeremić pártelnök szerint helyesebb lenne, ha egy tévévitában >
Magánszorgalmú dögök
Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most is éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e az akolból >
A tömegdemokrácia Achilles sarka a nép
Abból indulok ki, hogy mindenki személyesen felel az általa választott politikai elit bűneiért. Nem elég a >
Rezsimtelevíziós káderek
Hol vannak most ezek a „fiatal újságírók” és mikor kapnak munkalehetőséget, ha a „nélkülözhetetlen” nyugdíjjogosultak nem >
A demokrácia bohózat lett
Diktátorra többé nincs szükség, közeleg a diktátor nélküli diktatúra korszaka. Ilyennek tűnik az önkéntes szolgaság a >