2019. december 12. csütörtök
Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kultúrcetlik

Gerold László
Gerold László
Kultúrcetlik
Kosztolányi-szoboravatás Szabadkán

„Kit érdekel, hogy Kosztolányi Dezső, a vérbeli író számára mennyire idegen volt a politika?” Gerold László (Vajdaság Ma):

(…) Színházi világnap – volt, legalábbis a sokéves hagyomány szerint szerte a világban, csak legszűkebb környezetünk feledkezett meg róla. Holott a színház legnagyobb évi ünnepe. Azoké, akik a színházat csinálják, s azoké is, akik számára a színház van. Olyan nap, családi ünnep, amit együtt kell(ene) méltón ünnepelni színházbélieknek és nézőknek. Erre ösztönöz, figyelmeztet a színházi világnapra írt üzenet, amit március 27-én minden színházban felolvasnak és lehetőleg az újságok is leközölnek. Most itt nálunk ez nem történt meg. Az Újvidéki Színházban, ha jó emlékszem, évek múltán először nem volt a színház világünnepén előadás, ami legenyhébben szólva felelőtlenség a színház és vezetése részéről önmaga és közönsége iránt is. Ezt csak tetézte, hogy a Magyar Szó nemhogy nem közölte le Brett Bailey dél-afrikai író, színházi ember szép és okos szavait, de nem is emlékeztette olvasóit erre a fontos ünnepre. Igaz, a másnapi Teátrum leközölte a világnapi üzenetet, de ez nem mentheti fel sem a színházat, sem pedig az újságot mulasztása alól. Hogy előadás miért nem volt, arról a színháznak illene, sőt kellene számot adnia, hogy az újság szóra sem méltatta a színházi világnapot, az könnyen érthető, mivel egyetlen téma okkupálta akkortájt, előtte is, utána is napokon át: a külhoni parlamenti választás.

Szoboravatás, képtárnyitás – két olyan, önmagában fontos, de furcsán időzített esemény zajlott Szabadkán, amelyhez a kultúra ürügyül szolgált a politika számára. Szép, dicséretes, hogy Szabadkán van egy új Kosztolányi-szobor. Az is jó ötlet, hogy a szabadkai Kosztolányit, aki még nem lett pesti lakos, idézi fel. Azt már nehezen lehet megmagyarázni, miért a költő születésének 129. évfordulóján leplezte le a városba látogató magyar miniszterelnök ezt a szobrot. Illetve lehet, azért, hogy a szavazatgyűjtő elnök leleplezhesse a Szabadkáról indult nagy magyar író szobrát. Kampányfogás. Nem lehetett kivárni a következő évet, amely kerek évforduló lesz, olyan alkalom, amikor az erre érdemesültek például szobrot kapnak. Hasonló a helyzet a képtárral is, amit valóban régóta aktuális létrehozni. De miért éppen most került erre sor? Hát azért, amiért a Pacsirta, Az aranysárkány, a Szegény kisgyermek panaszai írójának egész alakos szobrát saját dicsőségére utcai piedesztálra gondolta emelni az eszközökben nem válogató politika. Kit érdekel, hogy Kosztolányi Dezső, a vérbeli író számára mennyire idegen volt a politika, ha olykor bele is ártotta magát, szerencsétlenül rosszkor és rosszul tette.

Kultúrszociológia, hol vagy? – Hogy mind a színházi világnapról való megfeledkezés, mind a szoboravatás és a képtárnyitás izgalmas kultúrszociológiai téma lenne, ha ez a tudományos diszciplína errefelé létezne, az nem lehet kérdéses. Ahogy az sem, hogy a Magyar Tanszék körül kialakult, hatalmi arroganciával gerjesztett asszisztensválasztási botrány beszédmódja is olyan téma, ami megérne egy szakszerű kultúr- és ízlésszociológiai vizsgálódást. Az viszont vizsgálódás nélkül is egyértelmű, hogy vitakultúránk katasztrofális. Ha valaki tényekre hivatkozva párbeszédet kezdeményez, mint tette ezt a kérdésben két legilletékesebb egyetemi rendes tanár, az ne számítson rá, hogy „vitapartnereik” válasza hasonlóképpen tényekre épül, hogy tényeket tényekkel próbálnak szembesíteni, cáfolni. Viszont csúsztatásokkal, sértegetésekkel gátlástalanul fognak élni, s éltek is. (…)

2014. április 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább