2019. november 20. Szerda
Ma Jolán, Zsolt, ödön, Bódog névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Bracika

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Bracika
Mihalj Kertes

„A szerb igazságszolgáltatás illetékesei pedig mossák kezeiket, hogy semmit sem tehetnek, ha egy ügy elévül.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

Kertész Mihályként született, de jellemzően Mihalj Kertesként vált országos hírű állami funkcionáriussá a Milošević-korszakban, hogy azután pályája a 2000. októberében lezajlott demokratikus fordulat után épp oly hirtelen (és dicstelen) véget érjen, mint ahogyan kezdődött. Neve csak azért került a múlt héten ismét a lapok címoldalára, mert a szerb igazságszolgáltatás hanyagsága, vagy a bírák tudatos obstrukciója miatt - ez még nem derült ki - ügyének elévülése címén felmentették a deviza milliók illegális Ciprusra mentésének vádja alól. (...)

Hadd mondjam el a magam esetét is Bracikával. A magát az istenített nemzeti vezér egyik legközelebbi munkatársává felküzdő, a zakója alatt mindig pisztolyt viselő, félelmetesen befolyásos káder, aki úgy járt-kelt az országban, mint egy kiskirály, 1989-ben „tiszteletét tette” a vajdasági újságíró egyesület Verbászon megtartott évi értekezletén. Megjelenésén felbuzdulva néhány szerb kolléga azt javasolta, hogy - hálából a patrióta sajtónak nyújtott támogatásért - válasszuk meg őt az egyesület tiszteletbeli tagjává. A Forum-ház újságíróinak küldötteként szót kértem, és a legerélyesebben tiltakoztam az indítvány ellen, a többség azonban leszavazott. A szerb kollegák közül senki sem támogatott. Akkor és ott ennyire tellett a mi pozíciónkból.

Bár iskolai végzettsége igencsak szerénynek mondható – szociális ügyi referensként dolgozott - pályája meredeken ívelt felfelé. Az 1999-es választásokon már a Szerbiai Szocialista Párt jelöltjeként bekerült a belgrádi parlamentbe, majd az állambiztonság főnökévé nevezték ki, egy ideig helyettes külügyminiszter is volt. A horvátországi és a boszniai háború idején a szerbek lakta vidékeken buzgólkodott: a fáma szerint aknavetőket osztogatott a „veszélyeztetett” szerb lakosságnak. Egy újságcikk szerint 1991-ben a montenegrói Nikšićben buzdította lázadásra a magukat szerbnek valló helybelieket, ekkor hangzott el másik ismertté vált mondata: „Innen kiindulva fogjuk megteremteni Nagy-Szerbiát, amelynek határa a Neretva lesz, a fővárosa pedig Dubrovnik”.

Hazafiúi ténykedése akkor bontakozott ki igazán, amikor 1993-ban a Jugoszláv Vámhivatal igazgatójává nevezték ki. Az anarchisztikus állapotok és a teljes törvénytelenség példátlan önkényeskedésre és visszaélésekre adtak alkalmat számára. Jóváhagyásával folyt az országos méretű dohánycsempészet, amely sok milliós jövedelemhez jutattatta a tűz körül levőket, köztük Milošević fiát, Markót is. Kertes úgy osztogatta a vámon elkobzott luxusgépkocsikat, mintha sajátjai lettek volna. Hitelt érdemlő beszámolók szerint devizával teli táskákkal közlekedett, és nyakló nélkül osztogatta a pénzt az elvtársak és a patrióták között. Egy tönk szélére jutott újvidéki üzem dolgozói mesélték, hogy náluk is megjelent Kertes, és hozott nekik egy táska német márkát, amit rögtön szét is osztottak a melósok között.

Eközben még arra is jutott ideje, hogy gondoskodjon egy nehéz kamionról ahhoz a merénylethez, amit az ellenzéki vezér Vuk Drašković ellen szervezett az állambiztonság. Az ibari főúton 1999. október 3-án végrehajtott merényletben azonban nem Drašković, hanem négy munkatársa vesztette életét.

Külön mese a vámból befolyó devíza milliók Ciprusra történő kicsempészése. A most már elévültté nyilvánított peres ügy papírjai szerint a Jugoszláv Nemzeti Bank engedélye nélkül 38 millió német márkát juttatott ki az országból. A tárgyaláson azonban a mentőangyal szerepében próbálta magát feltüntetni, mert hogy mindezt a „haza javára” tette, hiszen a nemzetközi gazdasági zárlat idején csak így tudták finanszírozni a gyógyszervásárlást... Csak éppen a fegyvervásárlást hallgatta el.

A bíróság 2010-ben a devizaügyben nyolc évi börtönre ítélte, amit a fellebviteli bíróság hat év és félre csökkentett, majd a legfelsőbb bíróság az ügyet visszautalta hozzájuk, azok meg vissza az első fokú bíróságra..., hogy a végén a legutolsó instancia megállapítsa: sajnos, az ügy elévült.

Itt vagyunk most. Bracika elérzékenyülve nyilatkozza, hogy tizenhárom év pereskedés után „győzött az igazság”, a szerb igazságszolgáltatás illetékesei pedig mossák kezeiket, hogy semmit sem tehetnek, ha egy ügy elévül. Észre se vették, hogy elrepült az idő.

Valahogy az az érzésem, hogy ha Bracika annak idején nem a birodalmi álmok megvalósításán munkálkodik, hanem csak magának sikkasztgat a vámbevételből, akkor bizony megnézhette volna magát.

2014. február 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább