2020. március 29. vasárnap
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Jó Naplót!

Németh Árpád
Jó Naplót!

Bemutatkozó számunk óta zsinórban immár harmadszor kerül erőszakról tanúskodó fénykép hetilapunk címoldalára. Szándékosan? Igen, a Napló eseményrögzítő jellegénél fogva. Egy négy évtizeden át elfojtott, demokratikus kibontakozni akarás következtében erőszakhullám söpör végig az országon, és ezt kénytelen-kelletlen tudomásul vesszük.

Szombaton délben a Verbászi Rádió vendégei voltunk, jobban mondva annak a városnak a vendégei, ahol egy nappal korábban szemrebbenés nélkül betiltották a „szakállasok” tagtoborzásét A helybeli újságírók furcsállották is, hogy ezek után miért küldünk fotóriportert az estére meghirdetett gyülekezésre. Sajnos, nekünk lett igazunk. Sokéves gyakorlatunk élesítette ki szimatunkat. Az 1988-as tapasztalatokból szemmel láthatóan nem okult az épp akkor hatalomra jutott vezetőség. Egyrészt ellenpropaganda-számba menő ellenmítinget szervezett, másrészt karhatalommal tett lakatot a gyülekezési szabadságra.

Ne értsenek félre, nem szurkolok én senkinek sem. Attól tartok azonban, hogy a Verbászon történtek rövidesen megbosszulják magukat. A többpártrendszer tényleges létrejöttét ma már (végre) ne akadályozhatja meg semmi, még a gumibot vagy az indulatba hozott „nép” sem. Legfeljebb elodázhatja. Annál súlyosabb következményekkel, mert ne feledjük: következik a megtorlás, kivált, mert egyszer, két évvel ezelőtt ők már megfeleltek a célnak. Ámításuk egyrészt bűnös, másfelől végzetes is lehet. A rendőrségi betiltás tehát ebben az esetben egyenesen a megújhodottak malmára hajtja a vizet.

A demokráciáról jut eszembe, hogy Zágrábban is dúl. Felhívott bennünket Jelena Lovrić. Új, titkos telefonszámát diktálta le, mert amióta kommunista jelöltként megbukott a választásokon, nincs egy nyugodt perce sem. Zágráb kapcsán viszont Gábor a belgrádi híradóra emlékeztet, amelyben Tudjmannak - aki szóvá tette, hogy a Szerbiában élő horvátoknak nincs sem színházuk, sem lapjuk - szabadkai riporttal válaszoltak. Csak épp azt felejtették el közölni, hogy valóban nincs.

Nos, a testvéri leszámolás helyett szívesebben tettük volna a címoldalra az örökké derűs, csitri Mónika ezúttal Berlinből érkezett fényképét. Hétfő hajnal van, eddig tárcsáztam az ottani Intercontinentalt. Biztosan nem egyedül. Szelesek nem veszik fel a kagylót. A kollégák mesélik, hogy a győzelem után nem szoktak dorbézolni, máris a következő meccssorozatra, ezúttal Párizsra készülődnek. Az sem lepne meg, ha semmilyen újvidéki hívásra sem jelentkeznének (lásd Taccs rovatunkat). Mellesleg, alig várom már azt a korszakot, amikor Mónika, vagy, mondjuk, Benes keze lesz címadónk.

Apropó, Párizs. Újvidéken járt a francia nagykövet. Michel Chatelais a televízióban is folytatott tartalmas megbeszéléseket. Ennek során „az anyanyelven történő nemzetiségi tájékoztatás megvalósításának a lehetőségeire, továbbá a politikai pluralizmus feltételei kőzött működő tájékoztatási rendszer tevékenységének körülményeire helyezte a legnagyobb súlyt”- írja hírügynökségi fordításból nehézkesen, körülményesen a Magyar Szó. A nagykövet úr utóbb elmesélte: sajtóattaséjával konzultálva a tévében közölte, hogy magánmegbeszélésen a letiltott Doda Tóttal és velünk is fog találkozni. Erről nekünk jelentést kell tennünk, bajunk származik belőle? – tudakolta tőlünk. Hát, ahhoz képest, hogy nemrég érkezett Belgrádba, nem mondható éppen tájékozatlan diplomatának. Azt is kérdezte, vannak-e politikai ambícióink?

Nincsenek. Ami pedig az anyanyelvi gondokat illeti, figyelmükbe ajánlom Kopeczky Csaba párizsi írását.
Az első számban megjelent kapcsán többen is telefonáltak. Milyen jogon dorongolja le egykori barátait? - mondták felháborodottan. Tisztáztuk: félreértették. Csaba emléket állított azoknak, akikről kezdtünk megfeledkezni. Inkább az a baj, teszem hozzá, hogy ezt csak ő tette.

A héten Zentán is jártunk. Látatlanban hívtak meg bennünket élőújságra (csakúgy, mint Kanizsáról, ahol holnap, 24-én szereplünk), még akkoriban, amikor az első szám még meg sem jelent. Hittek nekünk, és ez a bizalom kötelez. A szervezők állítása szerint a hetvenes évek dereka óta nem jöttek össze ennyien a múzeum képtárában. Záporoztak az építő bírálatok, a dicsérő szavak. Köszönjük, szívből köszönjük mindkettőt. Köszönjük továbbá az újvidéki Ifjúsági Tribün szervezőjének a meghívását is. Egy nappal később pironkodva mondta le, mert főnöke előbb látni szeretné a lapot. Ezúton közlöm, sajnálattal: bennünket nem fog.

Én meg, mert szabadságon vagyok, nem találkoztam Nagy Nándival. Tévés kollégánk a Naplóba is ír. Ő az, aki a többpártszert bemutató riportjával díjat nyert a neumi fesztiválon. Vele is ezúton közlöm: szívből gratulálok.
S noha szabadságon vagyok, az újságok átböngészésére alig futja az időmből. Vébel Lajos meleg hangú cikkére is mások hívják fel a figyelmem. „Két fiatal és bohó tévészerkesztő önpénzű alapításában”, másoktól lelkesen támogatva, csakugyan megvásárolható a Napló – írja a Magyar Szó meg a Rádió doyenje. Gyanakvását el kell oszlatnom: meg is lesz. Jelzőiről viszont Molnár Imre, Los Angeles-i tudósítónk jut eszembe, aki a Napló megjelenése előtt ilyen üzenetet küldött: „Nagy fába vágtátok a fejszéteket, de döntésetek helyes, mert két ilyen csúnya és beszédhibás embernek újságnál a helye!”

Olvasom továbbá a Borbát is, amelyben dr. Đorđe Atlas újvidéki egyetemi tanár azt rója fel Ágoston Andrásnak, miért tépi fel a VMDK a múlt nemrég behegedt sebeit. Az inget csak azért veszem fel, mert a Közösségtől teljesen függetlenül, mégis, mondhatnók, egyidejűleg úgy döntöttünk, hogy a Bezdáni ember lesz első folytatásos regényünk. Nem a varak fölkarcolása, hanem a sebek kimosása végett. A dolgokat tisztázni kell egyszer s mindenkorra. Eddig pedig ez tilos volt. Értékrendszeremben ezt a viszonyulást nem tartom magyarkodásnak, de ha valaki szerint az, állok elébe. 46 éven át ápolja sebeit Bezdáni balladánk egyelőre ismeretlennek maradni kívánó szerzője is, mindhiába. Ő még mindig rettegésre kárhoztatott. Ne legyen rá többé oka, okunk. Tisztázzuk nyomban ügyeinket, simítsuk el azonnal a félreértéseket. Hogy utána őszintén nézhessünk egymás szemébe.

Ilyenformán aztán tisztázni kell a Forum hetilapjaival kapcsolatos kérdéseket is. Elsősorban a társadalommal (v.ö.: állam). De ez nem a mi dolgunk. Annyi azonban bizonyos, és ezt a zentai élőújságon közöltük először a nyilvánossággal (a Forumban pedig hivatalosan korábban), hogy ha nem oldják meg a Mézeskalács meg a Jó Pajtás finanszírozását, a Napló Kiadóvállalat Kft. két hasonló jellegű gyermeklapot indít ősztől. Mindenáron – minden áron. Hangsúlyozzuk, erre csak akkor kerül sor, ha a meglevők valóban megszűnnek, hisz nem gáncsolni akarjuk őket, hanem megtartani.

Végül a holnap terveiről. Következő számunktól kezdve sorsolás nélküli nyereményjátékot indítunk. Mindenki részt vehet benne, mindenki nyer. Ingyen 8 oldalt. Ennyivel bővítjük ugyanis a Napló terjedelmét, változatlanul 10 dináros áron.

1990. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább