Ma Bernadett, Simon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Jó Naplót!
Bemutatkozó számunk óta zsinórban immár harmadszor kerül erőszakról tanúskodó fénykép hetilapunk címoldalára. Szándékosan? Igen, a Napló eseményrögzítő jellegénél fogva. Egy négy évtizeden át elfojtott, demokratikus kibontakozni akarás következtében erőszakhullám söpör végig az országon, és ezt kénytelen-kelletlen tudomásul vesszük.
Szombaton délben a Verbászi Rádió vendégei voltunk, jobban mondva annak a városnak a vendégei, ahol egy nappal korábban szemrebbenés nélkül betiltották a „szakállasok” tagtoborzásét A helybeli újságírók furcsállották is, hogy ezek után miért küldünk fotóriportert az estére meghirdetett gyülekezésre. Sajnos, nekünk lett igazunk. Sokéves gyakorlatunk élesítette ki szimatunkat. Az 1988-as tapasztalatokból szemmel láthatóan nem okult az épp akkor hatalomra jutott vezetőség. Egyrészt ellenpropaganda-számba menő ellenmítinget szervezett, másrészt karhatalommal tett lakatot a gyülekezési szabadságra.
Ne értsenek félre, nem szurkolok én senkinek sem. Attól tartok azonban, hogy a Verbászon történtek rövidesen megbosszulják magukat. A többpártrendszer tényleges létrejöttét ma már (végre) ne akadályozhatja meg semmi, még a gumibot vagy az indulatba hozott „nép” sem. Legfeljebb elodázhatja. Annál súlyosabb következményekkel, mert ne feledjük: következik a megtorlás, kivált, mert egyszer, két évvel ezelőtt ők már megfeleltek a célnak. Ámításuk egyrészt bűnös, másfelől végzetes is lehet. A rendőrségi betiltás tehát ebben az esetben egyenesen a megújhodottak malmára hajtja a vizet.
A demokráciáról jut eszembe, hogy Zágrábban is dúl. Felhívott bennünket Jelena Lovrić. Új, titkos telefonszámát diktálta le, mert amióta kommunista jelöltként megbukott a választásokon, nincs egy nyugodt perce sem. Zágráb kapcsán viszont Gábor a belgrádi híradóra emlékeztet, amelyben Tudjmannak - aki szóvá tette, hogy a Szerbiában élő horvátoknak nincs sem színházuk, sem lapjuk - szabadkai riporttal válaszoltak. Csak épp azt felejtették el közölni, hogy valóban nincs.
Nos, a testvéri leszámolás helyett szívesebben tettük volna a címoldalra az örökké derűs, csitri Mónika ezúttal Berlinből érkezett fényképét. Hétfő hajnal van, eddig tárcsáztam az ottani Intercontinentalt. Biztosan nem egyedül. Szelesek nem veszik fel a kagylót. A kollégák mesélik, hogy a győzelem után nem szoktak dorbézolni, máris a következő meccssorozatra, ezúttal Párizsra készülődnek. Az sem lepne meg, ha semmilyen újvidéki hívásra sem jelentkeznének (lásd Taccs rovatunkat). Mellesleg, alig várom már azt a korszakot, amikor Mónika, vagy, mondjuk, Benes keze lesz címadónk.
Apropó, Párizs. Újvidéken járt a francia nagykövet. Michel Chatelais a televízióban is folytatott tartalmas megbeszéléseket. Ennek során „az anyanyelven történő nemzetiségi tájékoztatás megvalósításának a lehetőségeire, továbbá a politikai pluralizmus feltételei kőzött működő tájékoztatási rendszer tevékenységének körülményeire helyezte a legnagyobb súlyt”- írja hírügynökségi fordításból nehézkesen, körülményesen a Magyar Szó. A nagykövet úr utóbb elmesélte: sajtóattaséjával konzultálva a tévében közölte, hogy magánmegbeszélésen a letiltott Doda Tóttal és velünk is fog találkozni. Erről nekünk jelentést kell tennünk, bajunk származik belőle? – tudakolta tőlünk. Hát, ahhoz képest, hogy nemrég érkezett Belgrádba, nem mondható éppen tájékozatlan diplomatának. Azt is kérdezte, vannak-e politikai ambícióink?
Nincsenek. Ami pedig az anyanyelvi gondokat illeti, figyelmükbe ajánlom Kopeczky Csaba párizsi írását.
Az első számban megjelent kapcsán többen is telefonáltak. Milyen jogon dorongolja le egykori barátait? - mondták felháborodottan. Tisztáztuk: félreértették. Csaba emléket állított azoknak, akikről kezdtünk megfeledkezni. Inkább az a baj, teszem hozzá, hogy ezt csak ő tette.
A héten Zentán is jártunk. Látatlanban hívtak meg bennünket élőújságra (csakúgy, mint Kanizsáról, ahol holnap, 24-én szereplünk), még akkoriban, amikor az első szám még meg sem jelent. Hittek nekünk, és ez a bizalom kötelez. A szervezők állítása szerint a hetvenes évek dereka óta nem jöttek össze ennyien a múzeum képtárában. Záporoztak az építő bírálatok, a dicsérő szavak. Köszönjük, szívből köszönjük mindkettőt. Köszönjük továbbá az újvidéki Ifjúsági Tribün szervezőjének a meghívását is. Egy nappal később pironkodva mondta le, mert főnöke előbb látni szeretné a lapot. Ezúton közlöm, sajnálattal: bennünket nem fog.
Én meg, mert szabadságon vagyok, nem találkoztam Nagy Nándival. Tévés kollégánk a Naplóba is ír. Ő az, aki a többpártszert bemutató riportjával díjat nyert a neumi fesztiválon. Vele is ezúton közlöm: szívből gratulálok.
S noha szabadságon vagyok, az újságok átböngészésére alig futja az időmből. Vébel Lajos meleg hangú cikkére is mások hívják fel a figyelmem. „Két fiatal és bohó tévészerkesztő önpénzű alapításában”, másoktól lelkesen támogatva, csakugyan megvásárolható a Napló – írja a Magyar Szó meg a Rádió doyenje. Gyanakvását el kell oszlatnom: meg is lesz. Jelzőiről viszont Molnár Imre, Los Angeles-i tudósítónk jut eszembe, aki a Napló megjelenése előtt ilyen üzenetet küldött: „Nagy fába vágtátok a fejszéteket, de döntésetek helyes, mert két ilyen csúnya és beszédhibás embernek újságnál a helye!”
Olvasom továbbá a Borbát is, amelyben dr. Đorđe Atlas újvidéki egyetemi tanár azt rója fel Ágoston Andrásnak, miért tépi fel a VMDK a múlt nemrég behegedt sebeit. Az inget csak azért veszem fel, mert a Közösségtől teljesen függetlenül, mégis, mondhatnók, egyidejűleg úgy döntöttünk, hogy a Bezdáni ember lesz első folytatásos regényünk. Nem a varak fölkarcolása, hanem a sebek kimosása végett. A dolgokat tisztázni kell egyszer s mindenkorra. Eddig pedig ez tilos volt. Értékrendszeremben ezt a viszonyulást nem tartom magyarkodásnak, de ha valaki szerint az, állok elébe. 46 éven át ápolja sebeit Bezdáni balladánk egyelőre ismeretlennek maradni kívánó szerzője is, mindhiába. Ő még mindig rettegésre kárhoztatott. Ne legyen rá többé oka, okunk. Tisztázzuk nyomban ügyeinket, simítsuk el azonnal a félreértéseket. Hogy utána őszintén nézhessünk egymás szemébe.
Ilyenformán aztán tisztázni kell a Forum hetilapjaival kapcsolatos kérdéseket is. Elsősorban a társadalommal (v.ö.: állam). De ez nem a mi dolgunk. Annyi azonban bizonyos, és ezt a zentai élőújságon közöltük először a nyilvánossággal (a Forumban pedig hivatalosan korábban), hogy ha nem oldják meg a Mézeskalács meg a Jó Pajtás finanszírozását, a Napló Kiadóvállalat Kft. két hasonló jellegű gyermeklapot indít ősztől. Mindenáron – minden áron. Hangsúlyozzuk, erre csak akkor kerül sor, ha a meglevők valóban megszűnnek, hisz nem gáncsolni akarjuk őket, hanem megtartani.
Végül a holnap terveiről. Következő számunktól kezdve sorsolás nélküli nyereményjátékot indítunk. Mindenki részt vehet benne, mindenki nyer. Ingyen 8 oldalt. Ennyivel bővítjük ugyanis a Napló terjedelmét, változatlanul 10 dináros áron.
Következő cikk: Egy rókáról két bőrt, egy parasztról többet is
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„VAJDASÁG SZERBIA RÉSZE”
Vučić most még a tartomány jelenlegi (kvázi) autonómiáját is meg akarja szüntetni! Újabb uszításokkal feszültséget akar >
Szerbiában „a forradalom már javában zajlik!”
A polgárok bizalma nélkül pedig egyetlen hatalom sem működhet! Szerbiában hatalomváltásra van szükség. A jelenlegi teljesen >
Ők nem a „buborék hercegei”
Emlékszem az Otpor tagjai elfogadták nyilvános fellépést a hivatalos rendezvényen, de nem hívták meg őket erre. >
Támadááás!
Zentán például, ötvenöt évvel ezelőtt, az asztalitenisz szentélyben: nem is tudom hány asztal egymás mellett, mint >
A VMSZ korifeusa
Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >
Szerbia – mi lesz ennek a vége?
Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >
A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt
A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >
VMSZ-es „normalitás”
A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >
I šta će sada biti sa nama?
Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >
A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása
Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >
Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet
A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >
Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál
Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >