Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Patkányok és sajtósok
Szerbhorváth György
„A fő ellenfél most a Napló Körben csoportosuló „szoclib” értelmiség.” Szerbhorváth György jegyzete:
A vajdasági magyar színházról kellene írni, hiszen az színvonalasan pörög, de most az ottani sajtó tragikomédiájáról lesz szó. Miközben minap Újvidéken Hauptmann Patkányokját mutatták be magyarul Alföldi Róbert rendezésében, addig Szabadkán a „közszolgálati” Pannon RTV-ben, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség által kézben tartott Magyar Nemzeti Tanács birtokol és „főszerkeszt”, az MTVA és a szerb testvérintézmény igazgatója éltette egymást és a szervilis újságírói kérdésre a Pannon RTV-t is. De Szabó László Zsolt csak pislogott egyet, amikor belgrádi kollégája az együttműködésről szólva a magyar kultúrát éltette, és két nevet említett, Hamvasét és Esterházyét. Nikola Mirkovot nem tájékoztatták, hogy EP-t már rég kicenzúrázták a Kossuth rádió műsoraiból, de legalábbis megkérték, a Szerbiában most éltetett Alföldivel lesz szíves nem foglalkozni.
Az egészet úgy kell elképzelni, hogy a legerősebb vajdasági magyar párt ugyanúgy a kezében tartja a részben a magyar adófizetők pénzéből vegetáló helyi médiát, mint ahogyan a Fidesz az MTVA-n át a közszolgálatot. Az egyedüli napilap már kínosan egyoldalú (és emiatt olvashatatlan), de a legújabb felvonásban újra azt a Radics Viktóriát tiltották le (persze nem hivatalosan), aki már 1983-ban is a magyar, akkor még „vörös” pártkatonák elől emigrált, miután szétverték a legendás újvidéki Új Symposion szerkesztőségét. Radics a Magyar Szóban sem először kerül a nemkívánatos szerzők táborába, már két és fél éve is ez történt, amikor a főszerkesztőt, Pressburger Csabát épp azért váltotta le az MNT, mert teret adott a nem VMSZ-párti közíróknak. Őt hivatalosan azért menesztették, mert nem növelte az eladott példányszámot – pedig picit és világraszóló módon akkor még ez is sikerült egy-két százalékkal, de ez is mindegy volt. Az új főszerkesztőasszony alatt ugyan zuhan a példányszám, de Varjú Márta úgy van vele, ha azt mondja, hogy az nő, és ezt elhiszik gazdái, úgy nyugodtan állíthatja ezt, pont úgy, ahogy az MTVA állítja be a nézettségi adatokat. A VMSZ-t és az MNT-t inkább az érdekli, hogy ellenvélemény ne hangozzék el a médiában, mert most ugye össze kell fogni, nemzetet egyesítünk, a haza nem lehet ellenzékben – és jön a többi süket duma a hatalmas sikerekről. A mintát Budapestről importálják azok a politikusok, akik 2010 előtt még baloldali vagy szabadelvű kötődésüket is bevallották, ám ma már ők is hithű keresztények és konzervatívok, Orbán, Semjén meg Répás Zsuzsanna az istenük, és tagadják, hogy az általuk is felügyelt kettős állampolgárság-osztás terén történt volna visszaélés. Aki ezt mondja, nemzetáruló.
A legszánalmasabb az, hogy a pártmédia csinovnyikjai nem is a többi kisebbségi magyar párttól félnek (kivéve a Jobbik itteni megfelelőjét, melynek honlapja ellen most egy VMSZ-hű blogon indítottak ellentámadást, a színvonalat a másik szerelmi életében való kotorászás jellemzi). A fő ellenfél most a Napló Körben csoportosuló „szoclib” értelmiség: Tolnai Ottó és Végel László Kossuth-díjas írók (más vajdasági nincs is a díjazottak közt) vagy Gerold László színikritikus. És a zombori-budapesti-belgrádi, és újabban zentai kötődésű Radics Viktória. A baj az velük, hogy pártkötődésük nincs, de politikai különvéleményük igen. A zavart fokozza, hogy bár sokat utaznak, a Vajdaságban élnek (azaz nem menekültek el a hajóról, mint oly sok emigráló patkány), de nemzetközileg is elismertek és nem a helyi Thémákban, hanem a legjobb budapesti lapokban is publikálnak.
Kivéve a Magyar Szót, ahol a minőség ismérve a pártelnökkel készített interjúk gyakorisága és a megfelelő nagyságú fotó. Ismerős? Akkor az is, hogy a pletykák szerint legutóbb a volt főszerkesztő felesége is szerepelt egy amúgy ártalmatlan eseményről készült fotón, ám gyorsan leszedték a honlapról a fényképet, mert az ellenségnek még a rokonai sem szerepelhetnek a lapban. Aztán a reakcióra már visszatették a cikket és a képet, azzal, hogy technikai hiba történt.
Semmi sem szimbolizálja jobban e közösség agóniáját, mint épp sajtójának állapota – és eleve balga hit, hogy növekedhet manapság egyáltalán egy napilap példányszáma, ott, ahol e populáció száma 30 év alatt majd’ a felére csökkent. Ám a hároméves sikerpropaganda itt is töretlen: a példányszám sem lehet ellenzékben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >