2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az elcsatolás ünnepnapja

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Az elcsatolás ünnepnapja
(utopia-dweller fotója)

„Márpedig a kassza kulcsa Belgrádban most a haladóknál van, hát az ő seggüket kell nyalni.” Szerbhorváth György blogja (Paraméter):

A politika tényleg annak a művészete, hogy semmi sem lehetetlen, ahogy a közhely mondja. Íme, ki gondolta volna, hogy ugyanazok, akik újabban június 4-én, a nemrégen kikiáltott Trianon-emléknapon azért pityeregnek, mert széthullott Nagy-Magyarország (avagy szétdarabolták), és többek közt az ún. Délvidék is a határon túlra került, arra is képesek, hogy fél évre rá, november 25-én megünnepeljék azt is, amikor a másik fél meg arra emlékszik, hogy ugyanezen területet sikerült megszereznie, saját állama részévé tenni, a magyarok meg kisebbségbe kerültek. Hát ez kábé olyan, mintha a kommunizmus áldozatai Sztálin, a náci koncentrációs táborok túlélői és utódaik pedig Hitler szülinapján szegnének tortát és bontanának pezsgőt, máskor meg azon boronganának, hogy Sztálin/Hitler mit tett nemzetükkel.

De nem, erre csak mi, vajdasági magyarok vagyunk képesek, senki más. Hogy a szlovákiai magyar olvasó is el tudja képzelni, bár szerintem nem tudja elképzelni: mintha tehát az ún. felvidéki magyarok a Beneš-dektrétumok meghozatalának napján énekelnék el büszkén a szlovák himnuszt, mert úgy illik. Vagy Gustav Husak születésnapját kiáltanák ki a szlovákiai magyar kisebbség napjának.

Hogy erre ma, november 25-én Szabadkán mégis sor kerül, annak persze szimpla politikai oka van, és akik ünnepelnek, azt se tudják, mit csinálnak, különben is, nekik tökmindegy, hogy Trianont, november 25-ét, november 29-ét (a volt Jugoszláviában a köztársaság napja), a nők napját, május 1-ét, mikulást, karácsonyt vagy a hanukát kell-e megünnepelni a ramadánnal együtt, a lényeg, hogy ők most újra hatalmon vannak. Ugyanis a múlt héten a Vajdasági Magyar Szövetség Szabadkán kilépett a korábbi városvezetésből, fölmondta a koalíciós szerződést a demokratákkal (akikkel még Milošević alatt, illetve bukása után állt össze), és átpártolt a haladókhoz. Akik most hatalmon vannak az országban, népszerűek is, de azért tudni kell róluk, hogy vezetőik anno véresszájú nacionalisták voltak, akik ha kellett, még az előbb említett szerb hóhérnál is agresszívebbek voltak, és olyanokat mondtak még a magyarokról is, hogy csak no, pedig ott voltak nekik a horvátok, bosnyákok, albánok, volt kit gyűlölniük és meg is tették, élen jártak a szabadcsapatok szervezésében is, úgyhogy háborús bűnök is tapadnak hozzájuk. Egy primitív bandáról van szó, de hát a VMSZ úgy van vele, az ördöggel is lehet és kell is cimborálni, ha abból nekik hasznuk származhat, ha érdekeik úgy kívánják. Márpedig a kassza kulcsa Belgrádban most a haladóknál van, hát az ő seggüket kell nyalni.

Ráadásul hétfőn most a szerb elnök, a dettó haladáspárti Nikolić érkezik Szabadkára, és akkor már nem csak azt ünneplik meg, hogy a haladók immár Szabadkán is hatalomra kerülhetnek, de az új magyar polgármesterrel eljárják a kólót, esznek egy kis csevapcsicsát és isznak egy kis sljivovicát abból az alkalomból, hogy 1918. november 25-én Újvidéken a szlávok vajdasági nagygyűlése kimondta, hogy Bácska, Bánát és Baranya a Szerb Királysághoz csatlakozik. Jó, a 757 küldött közt volt hat német mellett egy magyar is, aki valószínűleg vagy eltévedt, vagy a szerb kontroll hagyott ki, de ez ma már ugye lényegtelen, az az egy biztos, hogy csáót mondtak Hungáriának.

Most inkább azt kell észrevennünk, hogy emlékezetpolitikai kuriózum született, és Maglai Jenő szabadkai polgármester és sleppje november 25-én este hatkor a díszakadémián együtt tapsol majd Tomislav Nikolić-tyal és ultraradikális, IQ-mentes nacionalistáival, meghatódva könnyeznek majd, és emlékeznek ama szent pillanatra, amikor kikerültek a magyar iga alól.

De csodálkozik ezen a nyavalya. Ám mindez világosan bizonyítja, hogy akkor, amikor meg Orbán, Semjén, Áder, Schmittpali és sleppjük mellett éneklik június 4-én a himnuszt, a szózatot (éneklik a fenét, a szövegét sem tudják), akkor is ugyanilyen hazugok. Mert se ekkor, se akkor nem őszinték, nem érdekli őket se Trianon, se november 25-e, se a kisebbségi sors, se az autonómia, se a nemzet határon átívelő egyesítése, se az egyház, se az iskolák, se semmi (nemhogy olyasmi, mint emberi és kisebbségi jogok, bármi, ami a liberalizmushoz tapad). Egy érdekli őket, egyre gondolnak június 4-én és november 25-én is, ahogy ott állnak vigyázban, a saját hatalmukra, illetve ami ugyanaz, a saját zsebükre, hogy mi és mennyi csilingel ott. Hogy mit lophatnának még el maguknak és üzlettársaiknak, hogyan lehetne még helyzetbe hozni pár havert, hogyan lehetne rátenyerelni mindenre. Ugyanolyan hazugok, mint voltak az ún. létező szocializmusban, a jugoszláv önigazgatásban, és ahogyan kamu-komcsik voltak, most is csak kamu-magyarok, vagyis megélhetési magyarok.

Elvek, eszmék, kiállás? Ne szarozzunk. Bácska a megalkuvó magyar politikusok világa, az egypártrendszeré, de el kell ismerni, jól csinálják. És már azért is megtehetik ezt, mert hát a nép, az meg olyan, amilyen, hiányzik belőle a civil kurázsi. Engem ugyan se a trianonozás, se más effajta dolog nem hoz lázba, de ez az eset azért több, mint röhejes. Elképzelni sem tudom, vagyis éppenséggel pont el tudom képzelni, mi történne mondjuk egy székely polgármesterrel, ha a román államelnökkel ünnepelne egy hasonló román ünnepet – hétszentség, hogy kopjafát dugnának a valagába, másnap azzal ébredne.

2013. november 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább