Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az elcsatolás ünnepnapja
Szerbhorváth György
„Márpedig a kassza kulcsa Belgrádban most a haladóknál van, hát az ő seggüket kell nyalni.” Szerbhorváth György blogja (Paraméter):
A politika tényleg annak a művészete, hogy semmi sem lehetetlen, ahogy a közhely mondja. Íme, ki gondolta volna, hogy ugyanazok, akik újabban június 4-én, a nemrégen kikiáltott Trianon-emléknapon azért pityeregnek, mert széthullott Nagy-Magyarország (avagy szétdarabolták), és többek közt az ún. Délvidék is a határon túlra került, arra is képesek, hogy fél évre rá, november 25-én megünnepeljék azt is, amikor a másik fél meg arra emlékszik, hogy ugyanezen területet sikerült megszereznie, saját állama részévé tenni, a magyarok meg kisebbségbe kerültek. Hát ez kábé olyan, mintha a kommunizmus áldozatai Sztálin, a náci koncentrációs táborok túlélői és utódaik pedig Hitler szülinapján szegnének tortát és bontanának pezsgőt, máskor meg azon boronganának, hogy Sztálin/Hitler mit tett nemzetükkel.
De nem, erre csak mi, vajdasági magyarok vagyunk képesek, senki más. Hogy a szlovákiai magyar olvasó is el tudja képzelni, bár szerintem nem tudja elképzelni: mintha tehát az ún. felvidéki magyarok a Beneš-dektrétumok meghozatalának napján énekelnék el büszkén a szlovák himnuszt, mert úgy illik. Vagy Gustav Husak születésnapját kiáltanák ki a szlovákiai magyar kisebbség napjának.
Hogy erre ma, november 25-én Szabadkán mégis sor kerül, annak persze szimpla politikai oka van, és akik ünnepelnek, azt se tudják, mit csinálnak, különben is, nekik tökmindegy, hogy Trianont, november 25-ét, november 29-ét (a volt Jugoszláviában a köztársaság napja), a nők napját, május 1-ét, mikulást, karácsonyt vagy a hanukát kell-e megünnepelni a ramadánnal együtt, a lényeg, hogy ők most újra hatalmon vannak. Ugyanis a múlt héten a Vajdasági Magyar Szövetség Szabadkán kilépett a korábbi városvezetésből, fölmondta a koalíciós szerződést a demokratákkal (akikkel még Milošević alatt, illetve bukása után állt össze), és átpártolt a haladókhoz. Akik most hatalmon vannak az országban, népszerűek is, de azért tudni kell róluk, hogy vezetőik anno véresszájú nacionalisták voltak, akik ha kellett, még az előbb említett szerb hóhérnál is agresszívebbek voltak, és olyanokat mondtak még a magyarokról is, hogy csak no, pedig ott voltak nekik a horvátok, bosnyákok, albánok, volt kit gyűlölniük és meg is tették, élen jártak a szabadcsapatok szervezésében is, úgyhogy háborús bűnök is tapadnak hozzájuk. Egy primitív bandáról van szó, de hát a VMSZ úgy van vele, az ördöggel is lehet és kell is cimborálni, ha abból nekik hasznuk származhat, ha érdekeik úgy kívánják. Márpedig a kassza kulcsa Belgrádban most a haladóknál van, hát az ő seggüket kell nyalni.
Ráadásul hétfőn most a szerb elnök, a dettó haladáspárti Nikolić érkezik Szabadkára, és akkor már nem csak azt ünneplik meg, hogy a haladók immár Szabadkán is hatalomra kerülhetnek, de az új magyar polgármesterrel eljárják a kólót, esznek egy kis csevapcsicsát és isznak egy kis sljivovicát abból az alkalomból, hogy 1918. november 25-én Újvidéken a szlávok vajdasági nagygyűlése kimondta, hogy Bácska, Bánát és Baranya a Szerb Királysághoz csatlakozik. Jó, a 757 küldött közt volt hat német mellett egy magyar is, aki valószínűleg vagy eltévedt, vagy a szerb kontroll hagyott ki, de ez ma már ugye lényegtelen, az az egy biztos, hogy csáót mondtak Hungáriának.
Most inkább azt kell észrevennünk, hogy emlékezetpolitikai kuriózum született, és Maglai Jenő szabadkai polgármester és sleppje november 25-én este hatkor a díszakadémián együtt tapsol majd Tomislav Nikolić-tyal és ultraradikális, IQ-mentes nacionalistáival, meghatódva könnyeznek majd, és emlékeznek ama szent pillanatra, amikor kikerültek a magyar iga alól.
De csodálkozik ezen a nyavalya. Ám mindez világosan bizonyítja, hogy akkor, amikor meg Orbán, Semjén, Áder, Schmittpali és sleppjük mellett éneklik június 4-én a himnuszt, a szózatot (éneklik a fenét, a szövegét sem tudják), akkor is ugyanilyen hazugok. Mert se ekkor, se akkor nem őszinték, nem érdekli őket se Trianon, se november 25-e, se a kisebbségi sors, se az autonómia, se a nemzet határon átívelő egyesítése, se az egyház, se az iskolák, se semmi (nemhogy olyasmi, mint emberi és kisebbségi jogok, bármi, ami a liberalizmushoz tapad). Egy érdekli őket, egyre gondolnak június 4-én és november 25-én is, ahogy ott állnak vigyázban, a saját hatalmukra, illetve ami ugyanaz, a saját zsebükre, hogy mi és mennyi csilingel ott. Hogy mit lophatnának még el maguknak és üzlettársaiknak, hogyan lehetne még helyzetbe hozni pár havert, hogyan lehetne rátenyerelni mindenre. Ugyanolyan hazugok, mint voltak az ún. létező szocializmusban, a jugoszláv önigazgatásban, és ahogyan kamu-komcsik voltak, most is csak kamu-magyarok, vagyis megélhetési magyarok.
Elvek, eszmék, kiállás? Ne szarozzunk. Bácska a megalkuvó magyar politikusok világa, az egypártrendszeré, de el kell ismerni, jól csinálják. És már azért is megtehetik ezt, mert hát a nép, az meg olyan, amilyen, hiányzik belőle a civil kurázsi. Engem ugyan se a trianonozás, se más effajta dolog nem hoz lázba, de ez az eset azért több, mint röhejes. Elképzelni sem tudom, vagyis éppenséggel pont el tudom képzelni, mi történne mondjuk egy székely polgármesterrel, ha a román államelnökkel ünnepelne egy hasonló román ünnepet – hétszentség, hogy kopjafát dugnának a valagába, másnap azzal ébredne.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >