Ma Kornél, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Horthy?
Tamás Gáspár Miklós
„De ne szidjátok Horthyt, ha lenézitek József Attilát.” Tamás Gáspár Miklós jegyzete (nol.hu):
A lipótvárosi református lelkész másodszor is fölavatott egy Horthy-mellszobrot a Szabadság téri templom bejáratánál. (Ennek a templomnak a lelkésze valaha a nagy Victor János volt, egyéb érdemei mellett hősies antifasiszta… Számos református lelkész kifogásolta ezt a komédiát. Ez nagyon helyes és dicséretes. A mi szeretett református keresztyén anyaszentegyházunk előbb-utóbb még az evangyéliomot is hirdetni fogja…) Mindenki tiltakozik és elhatárolódik, ami nagyon helyes. Ám átfutva az esetről szóló, jelentős tömegű publicisztikát, azt láthatjuk, hogy Horthynak úgyszólván csak a zsidóüldözéseket és deportálásokat róják föl. A derék ellentüntetők is sárga csillagot tűztek a kabátjukra. Magyarországon manapság a legbonyodalmasabb problémákból is egyszerű zsidókérdést faragnak. Olykor úgy tetszik, mintha édes hazánkban az egyik oldalon állana a reakció, és a másik oldalon – a zsidók.
Tébolyda.
Aztán meg úgy tetszik, mintha a meghökkentően bontakozó Horthy-kultusznak ez az újabb epizódja érdekes lenne. Habár nemrég a Magyar Országgyűlés fideszes alelnöke – hajdani barátom – szónokolt már Horthy-ünnepélyen, és nem észleltünk semmiféle háborulatot.
Itt azonban nyilasok szobroztak, akiket anno a főméltóságú úr (Reichsverweser von Horthy) nem becsült sokra. Ezért a zúgás, ami érthető – viszont alkalom rá, hogy megint mindent végzetesen összekeverjenek.
Amikor a snájdig, hideg és buta osztrák tengerésztiszt a területének kevesebb mint egyharmadára csonkolt Magyar Királyság (a csonkolást az elcsatolt területek zömmel nem magyar lakossága lelkesen üdvözölte, amiről a magyarok mindig megfeledkeznek) élére került, némi restaurációs terror után, amelynek során véreskezű nímandok csapatában tündökölt, nem talált ki semmi újat és nem vezetett be semmit. Miután a forradalmárok biztonságban ültek a börtönökben, internálótáborokban és bécsi, berlini, párizsi ingyenkonyhákon és hajléktalanszállókon, a szkv. cs. kir. altengernagy – akinek legnagyobb haditette az volt, hogy az osztrák flottát egyetlen puskalövés, sőt: egyetlen bosszús köhintés nélkül átadta Jugoszláviának, de hát végre is horvát volt a legtöbb hajós, már akit le nem puffantatott és föl nem köttetett a lovas tengerész még korábban, a cattarói (Kotor) matrózlázadás alkalmából – ráért arra, hogy bemutassa, mit tud (a lovaspóló- és teniszpályán), egyébként csak reprezentált.
A rendszert nem ő működtette, hanem gr. Teleki Pál, gr. Klebelsberg Kuno, gr. Bethlen István és gr. Károlyi Gyula, akiket ti már rég rehabilitáltatok – Horthy nyilvános tisztelete merő trivialitás. Ez a rehabilitálás már 1989 előtt meglehetős lendülettel folyt, nem kellett hozzá rendszerváltás se.
A rendszerváltás ehhez még hozzátoldotta Weiss Manfréd és Chorin Ferenc kötelező tiszteletét, márpedig a konzervatív magyarországi nagytőke (felekezeti különbség nélkül) a Horthy nevével illetett, de nem általa irányított rezsim támogatója volt.
Mi volt a Horthy-rendszer alapja? A magántulajdon és az antikommunizmus.
Mi a jelenlegi rendszer alapja?
A magántulajdon és az antikommunizmus.
Mi a fityfenén méltóztattok csodálkozni?
A legjelentősebb Horthy-kori ellenzéki párt, az SZDP harmincas években volt vezetőjének a nevét levették arról a félreeső utcáról, amelyet ékesített. Méltóztattatok tiltakozni? Méltóztattok egyáltalán tudni, ki volt Mónus Illés?
Nemcsak a földalatti, ütött-vert és akasztott kommunisták, hanem a szociáldemokraták, a kisgazdák, a legitimisták is szemben álltak a Horthy-rendszerrel. Volt fajvédők, mint Bajcsy-Zsilinszky, volt neokatolikus konzervatívok, mint Szekfű, mutatták ki a kor és a rendszer csődjét és katasztrófáját. A Horthy-korszak nemcsak a zsidók, hanem a magyar parasztok – mindenekelőtt a magyar parasztok, akikre ti nem méltóztattok emlékezni – és a magyar munkások végzete volt, a nyomor, az elnyomás, a rendőrállami és militarista rémtettek kora, a csendőrpofon, a bikacsök, a puskatus kora. Amikor elérkezett az 1950-es évek közepén az antisztálinista fordulat, a Petőfi Körben és általában a formálódó ellenzékben, majd az 1956-i forradalomban illegális kommunisták, a MADISZ és a NÉKOSZ ifjúkommunistái, a régi antifasiszta baloldal – szocdemek, parasztpártiak, kisgazdák – emberei szerepeltek, mindannyian elutasították a horthysta restaurációt: ebben mindenki egyetértett.
Mindenki elutasította a magántulajdon és az antikommunizmus rendszerét. És a csendőrpofon, a bikacsök és a puskatus rendszerét – akkor is, ha „szocialistának” merte nevezni magát. Nem kisebb ember, mint Bibó István nevezte FORRADALOMnak az 1945 és 1948 közötti időszakot, amelyben fölszámolták – akkor úgy hitték, örökre – a magántulajdon és az antikommunizmus rendszerét, amely nyílegyenesen vezetett a fasizmushoz és a világháborús kalandhoz (amelynek jelentését Teleki Pál öngyilkossága fejtette meg mindenki számára, aki figyelt).
Hasonló okok hasonló okozatokhoz vezetnek, nemde?
A népi írók csodálatos könyvek tucatjaiban mutatták meg, mit jelentett Horthy (azaz a magántulajdon és az antikommunizmus) rendszere a magyar népnek: elnyomás, szolgasors, ez volt a rend ezer évig – bizony, kamerádok. A még az ütés előtt sírva fakadó pusztai öreg cseléd (ez férfi volt, fiatal olvasóm) képe – Illyés halhatatlan sorainak emléke sok őrültségtől tartotta vissza e sorok sokat tévedő, sokat tévedett íróját.
Miért szidjátok, liberális és konzervatív barátaim, a lipótvárosi református lelkész akcióját? Gondoljátok, hogy van a magántulajdonnak és az antikommunizmusnak olyan rendszere, amely nem antiszemita?
A Nyugat-Európában ma közkeletű bevándorlóellenes uszítás – a célpontok afrikaiak, arabok, afgánok, kelet-európaiak és kelet-európai cigányok –karakterében fölismerhetően „antiszemita”: valaha a zsidók voltak a leginkább elutasított keleti migránsok. Róluk is mondták, mint ma a muszlimokról, hogy asszimilálhatatlan, középkorias vallási fanatikusok, a fölvilágosodás ellenségei. A magántulajdon és az antikommunizmus rendszerei – a viszonylagos történelmi különbözőségek ellenére – mindig ugyanazt mondják. Hallgass! Kifelé, mars! Dolgozz! Érd be kevéssel! Segíts magadon! Engedelmeskedj! Tartsd be a törvényt! Éhezz csöndesen! Feküdj le annak, aki fizet! Ennek a rendszernek – az egyetemes Horthy-rendszernek – a szabályai fölismerhetők: a lényege az, hogy az egyenlőtlenség áldozatainak áldozatisága bűntény. Hajléktalannak nem szabad lenni ott, ahol az úriemberek megláthatnak. Jobb helyeken fagyban se szabad hálni.
Úgyhogy édes, drága egykori társaim, ne tiltakozzatok. A lipótvárosi református lelkész csak azt képviseli –őszintébben, mint ti –, amit ti is mondtok a szubproletariátusnak és a prekariátusnak: dögöljetek meg!
És ne használjátok a zsidókat ürügynek ahhoz, hogy igazolhassátok a magántulajdonnak és az antikommunizmusnak azt a rendszerét, amelynek az előde készségesen exportálta a gázkamrákba a nagyszüleiket a rend, a biztonság, a tulajdon, a nemzeti egység nevében. Mert ez a rendszer mindig összehúzza a szemöldökét, ha „megosztottságról” hall. Mert akkor, akárcsak ma, teljes egység volt a gyár- és bankigazgató és a munkanélküli között.
„Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár”
Ez szerintetek nyilván csak alpári antikapitalista propaganda. De ne szidjátok Horthyt, ha lenézitek József Attilát.
Következő cikk: Göröngyös úton. Összetorlódott idő a kisebbségben
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egyre lejjebb a lejtőn
A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >