2020. szeptember 18. péntek
Ma Diána, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Óva intjük Angliát!

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Óva intjük Angliát!
Tomislav Nikolić

„Hazafias érzelmű közírók azt javasolják a szerb tévénézőknek, hogy tiltakozásuk jeleként ne nézzék a páratlanul népszerű Szulejmán szappanoperát.” J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):

„Még nincsenek hírek arról, hogy Ankarában rendkívüli ülést tartott volna a török nemzetvédelmi tanács, vagy hogy a parlament fontolóra vette volna Recep Erdoğan miniszterelnök leváltását és száműzetését a politikai életből, ám abban egy percig sem kételkedhetünk, hogy a szerb elnök kemény figyelmeztetése komoly aggodalmat váltott ki ebben a két kontinensre kiterjedő, nyolcvan milliós országban. A török államférfiak a jövőben kétszer is meggondolják, mielőtt bármit is nyilatkoznak Koszovóról!”

„Hogyne okoztak volna aggodalmat Tomislav Nikolić szavai, amikor azt követelte, hogy Törökország haladéktalanul kérjen bocsánatot Szerbiától Erdoğan kijelentése miatt, addig pedig ne is számítson arra, hogy részt vesz a török-boszniai-szerb hármas találkozókon.

Legutóbb Savoyai Jenő követelt bocsánatkérést Musztafa szultántól a zentai csata előtt, ám ő sem fogalmazott ilyen keményen.

„E helyről óva intjük Angliát!”, írta volt az egykori Torontál megyei Hírlap túlbuzgó vezércikkírója valamikor az első világháború előtt... Nem tudom, hogy belgrádi vezetői körökben ismerik-e ezt a szállóigévé lett, a nemzeti nagyzolást kifigurázó magyar mondatot? Ajánlanám figyelmükbe. Főleg az elnök tanácsadóinak figyelmébe.

De mit is mondott a török miniszterelnök, ami akkora felhördülést váltott ki Belgrádban, hogy az elnök és bölcs tanácsadói szükségesnek látták azonnal reagálni, és kioktatni az oszmán hódítók kései leszármazottait? Akkora vehemenciával, mintha legalábbis egy janicsár hadtest jelent volna meg a kalemegdáni vár alatt görbe kardjaikkal és lándzsáikkal, azt követelve, hogy az összes haladó politikus azonnal térjen át az iszlámra?”

„A koszovói Prizrenben tett látogatása során az őt ünneplő tömeg előtt Erdoğan arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy Koszovó tulajdonképpen Törökország, Törökország pedig Koszovó. Igaz, a török kormány hivatalos szerb fordítója szerint a pristinaiak félrefordították szavait (és fordításuk alapján a belgrádiak is), mert mondandójának lényege az volt, hogy a balkáni nemzetek kölcsönösen otthon érezhetik magukat Koszovóban és Törökországban is, de ez már mit sem segített. Addigra már megtörtént a felhördülés, a szerb államvezetés pedig a hétvégén elhatározta, hogy kemény hangú diplomáciai jegyzékben szólítja fel Ankarát, hogy kövesse meg Szerbiát, és adjon magyarázatot az ominózus nyilatkozatra, ami Nikolić elnök szavai szerint felér egy fegyverek nélküli agresszióval.”

„Közben Ahmet Davutoğlu török külügyminiszter is igyekezett elsimítani a botrányt, és Ivan Mirkić szerb kollegájával folytatott telefonbeszélgetésben megpróbálta meggyőzni a belgrádiakat, hogy szó sincs ellenséges szándékról, a kérdéses mondatot kiragadták a szövegkörnyezetből, és Erdoğan tulajdonképpen arról beszélt, hogy a balkáni népek közös sorsban osztoznak, és együtt kell haladniuk a béke és a stabilitás felé. Más szóval azt mondta, hogy a koszovóiak otthon érezhetik magukat Törökországban, mint ahogyan ő is otthon érzi magát Koszovóban.”

„Mindegy, egy török akkor se érezze magát otthon a mi Koszovónkban!” (…)

„Egyelőre azonban nem csillapodnak a kedélyek, mi több, hazafias érzelmű közírók azt javasolják a szerb tévénézőknek, hogy tiltakozásuk jeleként ne nézzék a páratlanul népszerű Szulejmán szappanoperát. Lehet, hogy ez a bojkott megtöri a török kormányt, és nyomban nekifog a bocsánatkérő levél megírásához.”

2013. október 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább

Montaigne Esszéi

Korábban már említettem, hogy június 12 óta napi rendszerességgel naplót írok. Amit nem teszek közzé, egyelőre, >

Tovább